Fezejet

 1       2|             éji őrnek lenni Lapussa Demeter úr oldala mellett, nem is
 2       2|            mindenfélét felolvasson.~Demeter úr nagyon rossz alvó; egész
 3       2|   szerkesztő megtudta, hogy Lapussa Demeter ilyen meg ilyen felolvasót
 4       2|          azt mind sorban felolvassa Demeter úr előtt anélkül, hogy maga
 5       2|            egy szót értene belőlük. Demeter úr természetesen saját könyvtárt
 6       2|          meg volt neki tiltva, mert Demeter úr kénytelen volt mindig
 7       2|             különösen álmatlan volt Demeter úr; már nem tudom, Monte-Cristo
 8       2|       pihenése; ha észrevette, hogy Demeter úr kezd hosszúkat lélegzeni,
 9       2|      visszajött a színházból; ekkor Demeter úr becsengeté a pitvarnokot,
10       2|        padlatán; azt szerette volna Demeter úr bővebben megmagyaráztatni
11       2|          kaput nyitották oda alant, Demeter úr mindannyiszor becsengette
12       2|      Margari? – kérdezé közbeszólva Demeter úr.~– Ha sok pénzem volna,
13       2| fenyegetőzés egész éjjel nem hagyta Demeter urat aludni, aztán meg a
14       2|          szólt neheztelő bámulással Demeter úr.~– Instálok alázatosan –
15       2|         jójcakát kívánt, és elment.~Demeter úr dühbe jött, káromkodott,
16       2|            ültek már szokás szerint Demeter úr szobájában, s hallgatták
17       2|            jött János úr hazajötte. Demeter úr rögtön hívatta magához.
18       2|          nagyon-nagyon jeles ember.~Demeter úr nem felelt rá semmit.
19       2|             húzódni. Már késő volt. Demeter úr észrevette; úgy szokott
20       2|              megcsalt vele a zsidó. Demeter úr a fogait szítta, Lángainé
21       2|             hangosan fütyülni, amit Demeter úr ki nem állhatott.~Becsengette
22       2|             én akaratommal, Lapussa Demeter akaratával, öt esztendeig,
23       2|          kívánja tiszteletét tenni.~Demeter úr most egyszerre könyökére
24       3|      válogatottak; valódi gavallér.~Demeter úr egészen meg volt tőle
25       3|     lehetetlen! Azt én nem mondtam.~Demeter úr interveniált békés úton.~–
26       3|    méltóztatol.~– Azon csak örülök.~Demeter úr közbeszólt gunyoros hangnyomattal:~–
27       3|           éles oldaltekintetet vete Demeter úrra, ki kényelmetlenül
28       3|         lesz.~E masszív észrevételt Demeter úr is jónak látta megerősíteni.~–
29       3|            De én jól tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott, ezúttal
30       4|      öregurat sokszor megnevetteti, Demeter úr alig várhatja már, hogy
31       4|            lenni. Egy bécsi bankár, Demeter úr ügyfele, beszélt róla
32       4|            nem volt elég, hanem még Demeter úr szobájába is bement;
33       4|           hálókabátjába húzva magát Demeter úr, s hálósipkáját fájós
34       4|            kevésbé.~Az öreg Lapussa Demeter pedig nem tanult sem kémiát,
35       4|          nem fürkésznek az orvosok.~Demeter úr azonban nem szólt arról
36       4|      hagyják Henriette-et magára, s Demeter úr különösen rendeletül
37       4|       ezeket igen nagy oka lehetett Demeter úrnak különösen fürkészni;
38       4|          hogy e titkokat megőrizze; Demeter úrtól pedig az, hogy ugyanazokat
39       4|  leballagott a komornyikkal Margari Demeter úrhoz, kinél ezúttal azon
40       4|             maga alól, mint máskor.~Demeter úr szörnyű sasszemeivel
41       4|            egy szavába fog kerülni.~Demeter úrnak valami jutott eszébe.~–
42       4|             ezért nagyságos Lapussa Demeter urat időről időre értesíteni
43       4|            és hall, e kötelezettség Demeter úr halála után fiára, Jánosra
44       4|            Jánosra szállván általa.~Demeter úr érti, hogy mit cselekszik.~
45       4|             illetőleg lefordította. Demeter úr meg volt vele elégedve
46       4|            felfedezésnek, azt mondá Demeter úr Margarinak, hogy mármost
47       4|               Igaza van! – helyeslé Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta
48       4|            fogja keresni legelébb.)~Demeter úr ezalatt egy csomagot
49       4|             ingerlő olvasmány volt.~Demeter úr azzal mulatta magát,
50       4|            ön, ügyész úr? – kérdezé Demeter, Siposhoz fordulva.~– Én? –
51       4|             iratokat vissza – szólt Demeter úr, száraz kezét eléjük
52       4|       semmiségek, minő titkok azok?~Demeter úr rajtuk feküdt, nem adta
53       4|    hadonázott alá s fel a szobában. Demeter úr nem szólt bele a vitába,
54       5|              virágokat hozott haza. Demeter úr át izent hozzá, hogy
55       5|             kopogtatnak is ajtaján; Demeter úr követe jön, a leány gyönge
56       5|            kedves kis unokám – szól Demeter úr, helyet mutatva Henriette-nek
57       5|          Helybenhagyjuk – felelt rá Demeter úr –, úgyis jobb, ha nem
58       5|      érdekelnek.~– Helyesen – szóla Demeter úr –, megígértem, hogy megtalálod
59      12|             bennünket, hogy Lapussa Demeter úr súlyos beteg lett.~Tulajdonképpen
60      12|            házért sem ment volna le Demeter úr fölött konzíliumot tartani.~
61      12|          Egyedül Lángainé volt, aki Demeter úr szeszélyeit rendületlenül
62      12|              Miről vezetett naplót? Demeter úr betegsége felől; annak
63      12|         tudományt dühbe hozni vele.~Demeter úr mégsem volt megelégedve
64      12|         mert nagyon jól tudja, hogy Demeter úr új végrendeletet kíván
65      12|           mind nem használt semmit. Demeter úr azért egy napon mégiscsak
66      12|             kegyetlen elégültséggel Demeter. – No, lám, a kis rebellis.
67      12|   szobájában János urat. Bizonyosan Demeter úr maga hívatta őt oda.
68      12|           ott.~Odavezette kisöccsét Demeter úr ágyához, s ott vállára
69      12|        kezét, és elkezdett zokogni.~Demeter úr ingerkedő kedéllyel hunyorga
70      12|       eltávolítsa őt onnan; azonban Demeter úr meggátolá.~– Mármost
71      12|          Azzal futott be a szobába.~Demeter úr félig fenn ült az ágyában,
72      12|          pitvarnok aztán visszatért Demeter úrhoz, s nagy szerényen
73      12|           senki a hallgatást.~Végre Demeter úr, indulataiból epés nyugalmába
74      12|           tekintetes úr – inte most Demeter az ügyvédnek. – Visszahozta
75      12|            kivont iratot.~Azt pedig Demeter úr megfogá száraz ujjaival,
76      12|            de Henriette-ért kérlek.~Demeter úr nem engedé tovább beszélni.~–
77      12|         félig lecsukott pillái alól Demeter úrra alátekintve, összeszítt
78      12|      írattál – én tenni fogok róla…~Demeter úr meg volt lepetve.~– Tenni
79      12|             kiálta dühtől reszketve Demeter, s kezeivel tétovázva keresgélt
80      12|            álmélkodva bámultak reá; Demeter úr alig talált szót, mit
81      12|               meg voltál háborodva!~Demeter ajkán megszakadt a lélegzet
82      12|            azon a napon meg is halt Demeter úr.~János úr aztán nagyon
83      17|             a kimondónak.~– Lapussa Demeter úr már nem hallja azt meg,
84      24|           botrány a meghalt Lapussa Demeter nevének jutott ki. Ő sem
85      24|         hogy János megint a megholt Demeter urat kezdi el gyászolni.~–
86      25|           ítéletet, melyben Lapussa Demeter elmeháborultsága ténynek