Fezejet

 1       1|        neki álli az ajtó mellett, míg a csengetőnek méltóztatik
 2       1|        arca elé tartott könyvvel, míg Clementine-nek nagyon jól
 3       1|       lesz dolga a többi fejének, míg kellő arányba növi magát.
 4       1|        brossai között válogatott, míg János, kit bosszantott a
 5       2|     kívánt siker koronázta volna, míg végre ötven és egynéhány
 6       2|        könyvre, s rögtön elaludt; míg aztán a felébredő zsarnok
 7       2|         nem vágott a komornyikon, míg az fel bírta világosítani,
 8       2| szándékától nem is állt el addig, míg Henriette, megtudva az öccsét
 9       3|           hogy elmenjek a háztól, míg az öreg él. Jólesnék neki,
10       4|        kamatra addig a pár napig, míg az átvett részvényeket megint
11       4|        hozzá ehhez a gondolathoz, míg egyszer azután Lángainé
12       4|          férfiú sírni is kezdett, míg Henriette erről le nem beszélte,
13       4|       Vegye ön ki azokat gyorsan, míg Clementine vissza nem jő.
14       4|          nagyon.~Éjfélig tartott, míg azokat egyenkint felolvasá,
15       4|          ki azonban nem várta be, míg a baltadzsik a selyemzsinórral
16       4|           indulatokról beszélnek, míg a nemes férfiajk hallgat.
17       4|      szökött, s itt tartózkodott, míg gyámjait, kiknek családi
18       5|     sokáig nézett a szemeim közé, míg valamit válaszolt rá. Én
19       5|         addig ápolta, locsolgatá, míg eszméletéhez tért, akkor
20       6|           könyörgott a családnak, míg eleresztették kisasszonyával;
21       6|       eresztjük tovább nagysádat, míg azt meg nem tanulja.~– Ahogy
22       6|        nekiindítottuk a hajtókat, míg magunk a vadjárta réseket
23       6|           s vártuk türelmetlenül, míg a köd felszakad. Déltájban
24       6| rettenetes karjaival átnyalábolt, míg fogaival az arcomat iparkodott
25       6|         mert az most is megvolna, míg az ezer aranyat Dévánál
26       6|      férfinak, aki őt nőül vette? Míg aztán Clementine el nem
27       6|           erre nem volna érdemes, míg zavarának véget nem vet
28       6|          csavarni ha megtámadják; míg a csaplárné utána nem mondá
29       6|         pap szemenszedett szóval, míg utoljára megadta magát,
30       6|             Meg is várták szépen, míg a borral előjöttek, azt
31       7|         kerek gyöngyös kalpag ül, míg elöl azt egy füzér aranypénz
32       7|           Ugyan nehéz – monda ez, míg a zsákkal birkózott. – Mennyi
33       7|          szembántó veres fénnyel, míg a palával fedett kémény
34       7|      bevitte magával az épületbe; míg az öreg Onucnak elébb odakünn
35       7|      mellékszobába félrevonultak. Míg annyi aranyat darabonkint
36       8| kifáradtan, kapájára támaszkodva, míg kipiheni magát, akkor meggyőződött
37       8|           értett annak a nyelvén; míg egyszer a pópa, észrevéve
38       8|       éktelen mélység nyílik meg, míg másik felől meredek sziklafal
39       9|   hegytetőn, botjára támaszkodva, míg medvéje a völgyben málnát
40      10|   kezeivel addig erőszakoskodott, míg annak pici kezét ajkaihoz
41      10|           én nem akarok nyugodni, míg ez az ember kézre nem kerül;
42      10|      lehet igen közönséges ember; míg ezek az erdélyi mágnások
43      10|         pópa.~Az egész idő alatt, míg a vendégsereg ki s be járt
44      10|        kecskéit, s hogy reggelig, míg velük együtt alszik, a hó
45      10|         eldörmög, morog mellette, míg el tudja altatni, mikor
46      11|  menthetetlenül összezúzza magát, míg a medve fel sem véve a tréfát,
47      11|      bokrokon, köveken keresztül, míg valami jótékony kőszikla
48      11|           nem volt kedve elvárni, míg útitársa felocsúdik, a puskája
49      11|  gondoskodjék vendégeimről addig, míg én az ágyhoz vagyok kötve;
50      11|    zörgésre ki ne nyisd az ajtót, míg mi vissza nem érkezünk.~–
51      12|   meghalással.~– De hát addig is, míg ő megérkeznék, miért nem
52      12|     valami bolondot ne csináljon.~Míg ott beszélt Kálmánnál, két-három
53      12|     minden darabot ismét kétfelé, míg az egész harminckét darabra
54      13|       kocsija még nem járt elő, s míg az előcsarnokban arra várt,
55      14|   csakhogy táncba nem kerekedett; míg ellenkezőleg Anica mélyen
56      14|    elkezdik dalaikat hangoztatni, míg némely kedélyes részvényes
57      14|         relytélyes főnökük kezét, míg Anica csalfa hízelkedéssel
58      14|              ordítá minden ember, míg a katonai parancsnok ércszava
59      15|       történik azalatt semmi baj, míg én a kocsihoz visszamegyek;
60      15|      Makkabesku szemeivel kíséré, míg beláthatá, s gondolá magában,
61      16|          mindennapos a grófnénál, míg Szilárd csak sporadice tűnt
62      16|         várjon, Henriette, addig, míg az aradi lóversenynek vége;
63      16|            Mi addig itt maradunk, míg a kocsisunk friss négy lóval
64      16|           nem fog afelől szólani, míg a váltót pénzzé tehetjük.~
65      17|      kiabál, hogy láttuk ezt már, míg az igazgató ledisputál a
66      17|       hagyta jönni Kálmánt addig, míg szobájában nem ért vele;
67      17|      szólt neki semmit mindaddig, míg egyszerre mindkettőjük szeme
68      18|      Éntőlem addig el nem alszol, míg meg nem mondod. Hiába hunyod
69      18|         gazemberezte valamennyit; míg aztán talált egyet, aki
70      18|  változatokat komponálni magában, míg odabenn a hintóban a nagyságos
71      19|    csakugyan őrültek közé jutott, míg végre Kengyelesy elébe nem
72      19|       egész éjjel mehet az ember, míg új állomást talál, vagy
73      19|     egymás előtt annak tartalmát, míg a tál közepén mindkét ellenkező
74      19|          magára az én öltönyömet, míg én magam parasztgúnyát öltök
75      20|            hajdan” szóval illeté, míg Henriette előtt oly közelnek
76      20|           várt vele, leskelődött, míg Lénárd szobájából eltávozott
77      21|          postaszekereket azalatt, míg ők a lovas rablókkal küzdöttek,
78      21|         egymásnak szorítá őket, s míg karjával csapásokat oszta,
79      21|         történt meg. A lovasokat, míg visszatért is, ott találta
80      22|    kellett mindennek végbe menni, míg Szilárd künn volt, s az
81      22|         nyomába vezeti üldözőjét.~Míg zsebkendőjét bal keze és
82      23|           magában, hogy megvárja, míg hazajön. Azonban egyik óra
83      25|       volna, kiosontott belőle, s míg a hitelezők sírva kísérték
84      25|   folytathassa.~Tíz év telt bele, míg annak vége lett.~János úr
85      25|     többet rosszat nem beszélnek, míg a gazdag embert meg nem