Fezejet

 1       1|         Ugyan, János; János! – szól erre hozzá az öregúr.~– Mikor
 2       1|  semmirevaló gazember. No, megállj!~Erre az öregúr maga is lelkesedni
 3       2|        olvasni, érteni nem: de hisz erre nem is volt szükség, mert
 4       2|            Még akkor sem jött haza. Erre elküldé a pitvarnokot a
 5       2|              ha parancsolom!~Kálmán erre aztán egészen belépett az
 6       2|              mint az apja.~A fiúnak erre a szóra könnybe lábadtak
 7       2|         abban gyönyörködni akarnak.~Erre aztán kapott Kálmán úrfitól
 8       3|      tudnunk, hogy a báró mint áll!~Erre János felugrott; csaknem
 9       4|       Margarinak a lélegzete elállt erre a szóra. Majd belefulladt
10       4| Lapussa-család különös gálában volt erre az alkalomra, még az öreget
11       4|         jobban égtek.~– Emlékezel-e erre a szóra, édes öcsém?~– Igen –
12       4|              Ön második atyám volt.~Erre Sipos úr indulatosan ragadá
13       4|           csapva át, monda:~– És ha erre ő azt fogja mondani: – az
14       5|             őt megnyugtatni.~– Nem! Erre a gondolatra te nem jöhettél;
15       5|         őszinte és igaz szót várok. Erre ő ideírt e papírok hátuljára
16       6|           belelőttem mind a kettőt. Erre irtózatos bömbölés támad
17       6|           tájékot. Sohasem járt még erre, egészen idegen volt rá
18       6|            próbálja magát, mintha ő erre nem volna érdemes, míg zavarának
19       6|           hirdetményt.~Persze, hogy erre minden embert ellepett a
20       6|            valami zsibbadást érzett erre a szóra. Nehéz volt neki
21       6|            egész a szeméig lenyomta erre a süvegét, s kellett neki,
22       6|            asszonyt.~Lénárd valóban erre a tárgyra vitte a beszélgetést
23       6|      Margarit majd a hideg lelte ki erre a parancsszóra. Ez ideig
24       6|            ismeri itt minden ember? Erre azután megtudta, hogy ez
25       7| dobbanásáról.~Az öreg oláh kacagott erre a szóra. Mikor az oláh kacag,
26       7|       gyöngyörtől tikkadtan rogyott erre a szóra a Fatia Negra lábaihoz
27       7|             a katlan mellé guggolt.~Erre a Fatia Negra egy vasfogóval
28       7|             ne haragítsuk magunkra!~Erre bejött a próbamester, egy
29       7|                Az nem lehet, Anica! Erre ne gondolj. Velem nem viszlek
30       7|        magad.~Az öreg nem válaszolt erre semmit, megfogta a leánya
31       8|        helybeli pópa alkalmas volna erre.~Hátszegi szemöldei egy
32       9|       megvallotta igazán, hogy nem!~Erre Tóbica méregbe jött.~– Jöjjön
33      10|              hogy egyszer jöjjön el erre a tájékra, látogassa meg
34      10|            Férje sohasem jött volna erre a gondolatra.~Mármost semmi
35      10|             Hátszegi nem adott neki erre alkalmat.~– Kedves Henriette,
36      10|          szemrehányó virágnak, hogy erre a gyanúra egy csepp oka
37      11|            Könnyen beszélsz – szólt erre Marióra –, most ideadod,
38      12|             mintha komolyan kellene erre a kérdésre felelni.~– Ez
39      12|           hogy régóta készültél már erre a kegyetlen véghatározatra;
40      12|         ajkán megszakadt a lélegzet erre a szóra. János leült, úgy
41      12|          János leült, úgy megijedt.~Erre nem volt senki készen.~–
42      13|            várakozni; tanúbizonyság erre bizonyos Margari, kit az
43      14|             Onuc nagyon fintorgatta erre a kérdésre az orrát, mert
44      14|            vége minden gondolatnak, erre kell csak egy hétig várnod?~–
45      14|             akik jelen vannak, mind erre fognak esküdni örök titoktartást.
46      14|      fölébredt, elfelejtette volna. Erre esküdjetek meg velem ez
47      14|             esküdjél te is.~A leány erre dühösen rántá ki kezét a
48      14|             én láttam a tusát, mely erre következett, s én megesküdtem
49      16|          sans gêne belép Vámhidy, s erre a grófné hirtelen felugrik
50      16|             mert úgy van. Hanem hát erre önnek semmi gondja. Kérem,
51      16|          annak törvényes kamatjait; erre pedig szerez nekem tisztességes
52      16|              teljes értéke szerint; erre, úgy hiszem, szívesen rááll
53      16|   kíváncsian kitekintve a hintóból.~Erre a kérdésre mégiscsak meg
54      16|          semmi tekintetben sem volt erre az életmódra szorulva; hallhatta
55      17|          ölni ott a másik szobában. Erre már felugrott Vámhidy, s
56      17|       Hogyan? Az biztatta volna önt erre a lépésre?~– Tudja ön meg,
57      18|       kicsinyt. Gondolja maga, hogy erre mind rá lehet venni a nagyságos
58      18|             Clementine úgy megijedt erre a szóra, hogy kikotródott
59      18|            szíve, azt felelte volna erre a tudakozódásra, hogy nem
60      18|         hanem egyúttal azt is, hogy erre őt Margari úr vette rá,
61      18|            János úr nagyon köhögött erre a szóra; bizonyosan lerágott
62      18|      pamlagról a szolgabíró mellől.~Erre a szolgabíró is felállt.~–
63      18|        vitorlavászon pantalonja.~Az erre következő párbeszédet semmi
64      19|            úr még csak meg sem állt erre a szóra, olyan sietve ment
65      19|        Satrakovics Gerzson.”~– Így! Erre a szóra majd csak elő fog
66      19|             íróasztal.~De hátha még erre sem jön elő?~Ez az ötlet
67      19|        marhapor.~Ejnye, be kár volt erre az egyre nem gondolni!~Hát
68      19|       jobbra-balra a fülem mellett. Erre nekem is lábamba szállott
69      21|             pokoli ordítás hangzott erre, melyet megnevezni nem képes
70      21|      fölszedni siessenek.~– Ráértek erre! – kiálta nekik a kalandor –,
71      22|         állt, hogy jól visz-e az út erre meg amarra; az unalomig
72      22|  mulatságból. Ha tudtam volna, hogy erre veszi ön útját, bizonyosan
73      22|           kardja kihullt kezéből; s erre mintha visszhangja lenne,
74      23|  vadászszobákat, huszonnégy ággyal.~Erre az intézkedésre mégis kérdő
75      23|            megbízva. Miután útjokat erre vették, fel nem tehetni