Fezejet

 501       6|                   volna! Biz az meglehet, hogy akkor minden egészen másként
 502       6|                nem képzelhettem magamban, hogy asszonyoknak ilyen alakkal
 503       6|                mit tehettem egyebet, mint hogy vadásztam, és újra vadásztam,
 504       6|                   mulatság volt. Két nap, hogy az eleségünk elfogyott,
 505       6|                  de én erőszakoltam őket, hogy még holnap tegyünk egy kísérletet;
 506       6|               erdőt, én bizonyosan tudom, hogy itt kapjuk a medvét. Valamennyien
 507       6|                Lénárd barátom erősködött, hogy azt már meg nem kapjuk,
 508       6|                 vele. „No, hát fogadjunk, hogy itt van közel, és holnap
 509       6|          rábukkanunk”. Lénárd azt mondta, hogy tízet tesz egyre. „Jól van,
 510       6|                   pedig ezeret teszek rá, hogy nem! Semmi esetre sem –
 511       6|                 én csak azt vettem észre, hogy amint össze vagyunk ölelkezve,
 512       6|                borókabozót, vettem észre, hogy az én medvém tökéletesen
 513       6|                  amiről meg kell vallani, hogy remek lövés volt Lénárdtól,
 514       6|               pedig a legszebb Lénárdtól, hogy ő kockáztatott értem egy
 515       6|               fogadást; se nem volt elég, hogy megszabadított, hanem ezer
 516       6|                   aranyat fizetett azért, hogy megmenekültem.~– Ez gavallérvonás! –
 517       6|           gyújtani; Henriette észrevette, hogy jelenléte kényszeríti őket
 518       6|      tartózkodásra, s azzal mentve magát, hogy az úttól fáradt; üdvözölte
 519       6|                csak azután lett vígabban, hogy a hölgyek eltávoztak; a
 520       6|                  kezdett neki könyörgeni, hogy oltsa el a gyertyát, mert
 521       6|                  az a boldogsága megvolt, hogy férjét nem kellett látnia.
 522       6|                  midőn férje oda utasítá, hogy jó lesz korán lepihenni,
 523       6|              Másnap olyan korán indultak, hogy az öreg házigazdán kívül
 524       6|                attól az összetört kéztől, hogy a legszokásosabb udvariasságokról
 525       6|                  mindig az jutott eszébe, hogy milyen jó volna abban ottan
 526       6|            Henriette mindig arra gondolt, hogy milyen boldog emberek lehetnek,
 527       6|                 sopánkodásaiból megtudta, hogy még három nap járójuk van
 528       6|                 nap járójuk van hazáig, s hogy jövő éjszakára gróf Kengyelesy
 529       6|                 Margarinak, az meg őneki. Hogy az a gróf Kengyelesy igen
 530       6|             Kengyelesy igen furcsa ember. Hogy báró Hátszegi úrral mindenben
 531       6|                tiszttartóról tanúskodott.~Hogy a gróf előre értesülve volt
 532       6|         jöveteléről, azt bizonyítá az is, hogy az ebéddel megvárták őket.
 533       6|           körökben azzal hízelegtek neki, hogy tökéletes szatírarca van.~
 534       6|                nem tegezesz? Mondtam már, hogy tegezz! Ahogy vesszük –
 535       6|              rábíznám magamat a jósorsra, hogy tegyen velem, amit nekem
 536       6|                Henriette szórakozottan.~– Hogy tetszik neked az a középett
 537       6|             szabadelvűségi raptusa támadt hogy ő az üresen maradt helyekre
 538       6|                történt már meg máskor is, hogy egy gróf, meg egy báró,
 539       6|           döbbenve, midőn azzal híják be, hogy ő is a teremben fog ebédelni,
 540       6|                  a teremben fog ebédelni, hogy mentegetni próbálja magát,
 541       6|           Margariban az a gondolat támad, hogy ő talán álomjáró állapotban
 542       6|              írdogálni, s maga sem tudja, hogy milyen híres ember?~– Margari
 543       6|                  bizonyítják köszönettel, hogy nekik milyen jót tett; azok
 544       6|              látom a hirdetményt.~Persze, hogy erre minden embert ellepett
 545       6|               Margarit nem, aki nem tudta hogy leüljön-e mármost, vagy
 546       6|       celebritássá válni jámbor embernek, hogy valami kézlábhelyretevőnek
 547       6|                 őrá haragudnék meg azért, hogy valahányszor Margarira tekint,
 548       6|              nézve, akinek vigyázni kell, hogy azzal a szokatlan alakú
 549       6|                   a gróf is számíthat rá, hogy Margarinál a fekete könyvben
 550       6|                egy kismadár. Férje menti, hogy nagy beteg volt esküvőjök
 551       6|               engem mókuskájának. Mondja, hogy medve vagyok. Ne tömjön
 552       6|                vesztég! Tán azt gondolja, hogy én játékbábu vagyok olyan
 553       6|                  kacsóját; már nem tudta, hogy a gróf volt-e az, vagy férje,
 554       6|                 Mit értettek ők az alatt, hogy „majd megtudod egy óra múlva”?~–
 555       6|                    Ez alatt azt értették, hogy most leülnek kártyázni,
 556       6|              játékban, az megtudja arról, hogy szerencsésebb a szerelemben!
 557       6|             barátnéikkal szoktak közleni. Hogy a mókuska milyen féltékeny;
 558       6|                   sem Pestre, mert sejti, hogy valaki érdekli őt ott, magának
 559       6|                asszonynak van annyi esze, hogy írást nem ád magáról soha;
 560       6|                  nincs segedelem. Azért ő hogy segít a dolgon? Mikor a
 561       6|            rendesen kikerüli a figyelmét, hogy a jegyzék keltén (dátum)
 562       6|                   rajta, hogyan lehet az, hogy amitől egyik embernek megtörik
 563       6|           megkérdezte ifjú vendégnőjétől, hogy mit álmodott, mert amit
 564       6|                   kedvesem. Azt álmodtam, hogy a jövő telet Bécsben fogjuk
 565       6|                  volt annyi önuralkodása, hogy efölötti örömét el bírta
 566       6|                 Henriette-hez fordulva. – Hogy tetszik nagysádnak a Kengyelesy-puszta?~–
 567       6|            találja nagysád mulatságosnak, hogy tegnap nagysádtok voltak
 568       6|              nagysádtok vendégei anélkül, hogy kimozdultunk volna a házból?~–
 569       6|                teájába.~– Úgy van biz az, hogy ma reggel megalkudtunk Lénárd
 570       6|                   foglalta el szívét úgy, hogy a vékony ostyalemezkét sem
 571       6|                 magának azt a szerencsét, hogy a grófi családnak szíves
 572       6|                azalatt majd megtanítalak, hogy kell a megsárgult csipkéket
 573       6|            összetett két keze közé fogva, hogy csak ujjai hegyét csókolhassa
 574       6|                írta alá, mint egyik tanú, hogy látta a pénz letételét és
 575       6|                  legutoljára példálózott, hogy „de azután egy kicsit jobban
 576       6|           balgasághoz?~– Hát azt értette, hogy aki szerencsétlen a szerelemben,
 577       6|                  erősködik a másik ellen, hogy azt tönkretegye. No, de
 578       6|              Henriette zila tekintetéből, hogy valami nem tetszik neki
 579       6|               szelídíteni a hatást azzal, hogy azért maradt ám a grófnak
 580       6|                 fejem! – szólt Henriette, hogy elhallgattassa a hívatlan
 581       6|          esetekről neki fogalma sem volt. Hogy az lehető legyen, hogy két
 582       6|                    Hogy az lehető legyen, hogy két ember, aki egymást jó
 583       6|          hidegvérrel tönkretegye egymást. Hogy egy ember beszálljon este
 584       6|                    Estefelé még jólesett, hogy legalább felhők jöttek;
 585       6|                  felhők rossz szokása az, hogy azok hozzák a zivatart;
 586       6|                mert ez a jégviharral jár.~Hogy valamerre félre kellett
 587       6|           Henriette csak azt vette észre, hogy egy percre megáll a hintaja,
 588       6|          tengelyig érő vizeken keresztül, hogy Clementine sokszor felsikolt,
 589       6|                    amit úgy hínak nálunk, hogy tűzrőlpattant.~Amint az
 590       6|                   Oh, be gyönge teremtés! Hogy tudták már ilyen korán férjhez
 591       6|            aggódva figyelmezteté a bárót, hogy odabenn a csárdában zajos
 592       6|                meg a szája van ki belőle, hogy meg ne ismerjék.~Ilyen szép
 593       6|                lelógnak. Senki sem hinné, hogy annyi úri kényelemre találjon
 594       6|                 ételt számlált el előtte, hogy mit szeret, mit főzzön neki?
 595       6|                   Henriette azzal felelt, hogy egy darabot kivett a cifra
 596       6|                 találta, bár nem ismerte, hogy mi az, aminek aztán a csaplárné
 597       6|                 megcsodálta Henriette-et, hogy falatozni látja; az egész
 598       6|                enni. Henriette azt mondá, hogy jólesik neki az a parasztsütemény;
 599       6|              pedig Clementine azt állítá, hogy csepeg a zsírtól, okvetlen
 600       6|              miből azok azt gyaníthatták, hogy Hátszegi bizonyosan képes
 601       6|               Henriette meg nem foghatta, hogy mit tesz ez. Tud a zsiványok
 602       6|                jámbor? (Azt nem kérdezte, hogy „mit vétett?”, de hogy „
 603       6|                    hogy „mit vétett?”, de hogy „mit vallott?”)~– Bolond
 604       6|                   két pajtásának a bűnét, hogy azokat kiúsztassa; porontyos
 605       6|              vallott, de ő csak esküdött, hogy ő volt az, aki megijesztette,
 606       6|             cseppet is, csak annak örült, hogy most már szalmazsákon hálhat.
 607       6|                   vett tőlünk, megmondta, hogy a helyére ne eresszünk holmi
 608       6|              tisztelendő is, mondta neki, hogy gyónjék meg, de a Marci
 609       6|                   fenyegette az ördöggel, hogy elviszi. Nem akarta hinni
 610       6|                  mikor azt kérdezte tőle, hogy mondja meg hát, nem nyomja-e
 611       6|                  lelkét, csak azt mondta, hogy nem nyomja egyéb, mint hogy
 612       6|               hogy nem nyomja egyéb, mint hogy nagyon szeretne egyszer
 613       6|                   engem is váltig kínált, hogy egyem, de énnekem olyan
 614       6|                   a szekér, mondták neki, hogy készüljön, odaadott egy
 615       6|                  ital borért; lehetetlen, hogy le ne nyomtassam valami
 616       6|                   hajdúk, azok beszélték, hogy odaki érve, amint felállt
 617       6|                 haja; megköszönte szépen, hogy őt kikísértették, hogy utolsó
 618       6|                    hogy őt kikísértették, hogy utolsó tisztességére kijöttek;
 619       6|                 látja: pedig azt mondják, hogy olyankor, mikor valakit
 620       6|             lennék. Utolsó szava az volt, hogy: „no, iszen, én is utoljára
 621       6|                  süvegét, s kellett neki, hogy a kulacstól kérjen tanácsot.~
 622       6|                  lehetett azt elképzelni, hogy hol veszi. Ezelőtt tíz esztendővel
 623       6|             nagyon fájt, és oly jólesett. Hogy ez éppen úgy ápolgatja,
 624       6|                vele volna, nem is hiszem, hogy elő ne venné, mert a vén
 625       6|                  a nótáit. Tetszik tudni, hogy a nagyságos úr igen jól
 626       6|             kucorgott, szentül azt hivén, hogy itt a zsiványok úgyis mindenkit
 627       6|              legalább ő el fogja tagadni, hogy hozzájuk tartozik; azt mondja:
 628       6|               semmivé teszi a báró azzal, hogy kényszeríti előjönni. Még
 629       6|               zsiványok azt fogják hinni, hogy ő is nagy úr. Óh, az rettenetes
 630       6|              jószág mérnöki térképe állt, hogy ez-e az?~– De, ugyan, Margari,
 631       6|                  közel jönni a betyárnak! Hogy ott valamit megkeressen!
 632       6|                  köpönyegje, az bizonyos, hogy azt ellopná a betyár. Inkább
 633       6|             változatot tudott rácifrázni, hogy az bámulatra való volt!~
 634       6|            légkörében nevelkedett, abban, hogy egy rongyos csárda ivószobájában,
 635       6|                  szemük láttára kinyitva, hogy csak úgy repkedett a sok
 636       6|                   azzal rájuk parancsolt, hogy menjek ki az ivószobából,
 637       6|             találja riasztani; ők lássák, hogy hol találjanak fekvőhelyet
 638       6|                    Hátszegi pedig azután, hogy az ivók eltávoztak, leterítette
 639       6|            dajkája mesélget ágya mellett, hogy jobban aludjék. – Hetek
 640       6|               Clementine-t, miután látta, hogy biz itt senkinek sem vágták
 641       6|                    rávitte a kíváncsiság, hogy megkérdezze, vajon miféle
 642       6|              különösen ehhez a csárdához, hogy már olyan nagyon ismeri
 643       6|              ember? Erre azután megtudta, hogy ez a csárda itten, meg a
 644       6|                 itt mind a nagyságos úré, hogy attól igen mérsékelt haszonbért
 645       6|          mérsékelt haszonbért fizetnek, s hogy a nagyságos úr nem a haszonért
 646       6|                 vidrákra és farkasokra, s hogy ezentúl már egész hazáig,
 647       6|                 országot, Dévától Pestig, hogy mindenütt otthon van, s
 648       6|         tiszteletére. Henriette megtudta, hogy e hámorok is férje tulajdonai.
 649       6|          megkérdezte egyszer a kocsistól, hogy mit jelentenek azok a keresztek.
 650       6|                   azután nagyon megbánta, hogy kérdezte. Azon helyeken
 651       6|                   sem bír olyan külsővel, hogy valakinek kedve lehessen
 652       6|                  dugva a boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy
 653       6|                   mérföldnél jobban érzé, hogy mennyire egyedül van ebben
 654       6|                  táj felől, ahonnan jött, hogy oda vissza ne találjon,
 655       7|           élhetett belőle tisztességesen.~Hogy ily hosszú idő alatt fel
 656       7|              alatt fel nem fedezték őket, hogy soha nyomukba nem jöttek,
 657       7|                 soha nyomukba nem jöttek, hogy a hatóság és a község szemei
 658       7|               pénzeket készítettek.~Igaz, hogy ebből a közönségnek kára
 659       7|               bányászok azt gondolták ki, hogy ők majd ezt a pénzt maguk
 660       7|                  egészen megmagyarázható, hogy maradhattak e veszedelmes
 661       7|            lovagló öreg megállítja lovát, hogy a forrás mellé tett pománával
 662       7|                   most. Akkor azt mondta, hogy elutazik igen messze.~–
 663       7|                  nem lehet? Azt gondolod, hogy én hazudok vagy álmodom.~–
 664       7|              pedig csak mi tudjuk hárman, hogy mit jelent. A Fatia Negra
 665       7|                   tudja ő azt nagyon jól, hogy én megölném őt, ha azt megtudnám.~–
 666       7|           megcsalja!~– Hát azt hiszed te, hogy az téged valami nagyon szeret? –
 667       7|                  társa, ahogy te állítod, hogy megesküdtél vele (a gyertyánfánál!),
 668       7|                azt csak megkívánnám tőle, hogy legalább a képét mutassa
 669       7|                   előlük. Azt hitték már, hogy fogják. Körülfogták, bekerítették,
 670       7|             volnék, mégsem állhatnám meg, hogy a képét meg ne lássam.~–
 671       7|                  ne lássam.~– Azt mondta, hogy akkor szörnyethalok, ha
 672       7|                      Én mégis azt mondom, hogy ez nem valami halandó ember.~–
 673       7|                 talál szeretni, esküszöm, hogy halandó lesz.~E beszélgetés
 674       7|               azoknak, akik nem óhajtják, hogy járásuknak nyoma maradjon,
 675       7|                  megállapodnak, tűnik ki, hogy a hegyoldalba egy malom
 676       7|                  építette; először azért, hogy úgy el van rejtve sűrű égerfák
 677       7|                 rejtve sűrű égerfák közé, hogy keresve is alig lehet rátalálni,
 678       7|               lehet rátalálni, másodszor, hogy éppen oda a vízesés alá
 679       7|                  egy rokkáét, lehetetlen, hogy a kő alatt minden liszt
 680       7|               égjen, és harmadszor azért, hogy ilyen furcsa út vezet hozzá
 681       7|           termetéről alig hinné az ember, hogy azon általvető zsák emeléséhez
 682       7|                   a zsák tériméjéről azt, hogy az olyan nagyon lenyomhassa
 683       7|              nagyon lenyomhassa a vállát, hogy még a kezét is neki feszítse
 684       7|                  vagyok a soros.~– Látod, hogy nincs itt! – monda bizonyozva
 685       7|             elkezde az bőszülten pörögni, hogy csak úgy szikrázott bele.
 686       7|               minden esztendőben egyszer, hogy be szabad-e menned. S én
 687       7|               minden esztendőben egyszer, hogy nem lehet. És nem lehet.
 688       7|            mondani, borzasztó átkozódást, hogy semmit ki nem fog beszélni
 689       7|            valóban a Fatia Negra volt az.~Hogy került ide látatlanul valamennyi
 690       7|               örök szerelmére kedveséhez, hogy soha, a kínpadon sem fog
 691       7|                   és ölfára volt szükség, hogy ezt megolvasszák, mióta
 692       7|                  a leány rámosolyog; kár, hogy az a fekete álarc nem tud
 693       7|                   s olyanok az aranyaink, hogy nem lehet a császáriaktól
 694       7|                 sokat vesztettünk amiatt, hogy az aranylemezeket úgy metszettük
 695       7|                      Ennek a neve „Zain”. Hogy el ne felejtsd, fonjuk karod
 696       7|               ujjaival. – Ne felejtsd el, hogy ez „Zain!” és hogy azt tőlem
 697       7|           felejtsd el, hogy ez „Zain!” és hogy azt tőlem kaptad.~A leány
 698       7|                nézett rá, mintha kérdené, hogy „neked mindent szabad itt
 699       7|            köldökét alá s fel taszítódni; hogy támad légmentes űr a lemez
 700       7|                   Onuc –, ha meggondolom, hogy mi még ötven év előtt mindezt
 701       7|                   emberkéz kellett hozzá! Hogy féltem, mikor a legelső
 702       7|            aranyocskámat a kohóba tették, hogy sohasem látom többet.~–
 703       7|                 mondá! Nem jutott eszébe, hogy most a föld alatt van, ahol
 704       7|            mindennapi kenyérért dolgozik; hogy veri halomra azt a szemfényvesztő
 705       7|                   figyelmezteté kedvesét, hogy vigyázzon, nehogy a visszatérő
 706       7|                nem várta be hátrahajolva, hogy a gép rúdja egészen visszajöjjön,
 707       7|             aminek az lett a következése, hogy az acélrugó nem lökte ki
 708       7|                egyet fordított rajta úgy, hogy az arany még egy nyomást
 709       7|                  jött.~– Elment az eszed, hogy ilyesmit tudsz kérni? Egy
 710       7|            Domnule, olyan bolond ne légy, hogy azt az aranyat kiadd. Ha
 711       7|                szerette volna megmondani, hogy „ott ugyan, domnule, neked
 712       7|             kezébe, ugyan iparkodjunk ám, hogy meg ne haragítsuk magunkra!~
 713       7|                  Fatia Negrához –, tudod, hogy én nem ismerek semmi írottat,
 714       7|                   térdén ülve. – Tudod-e, hogy milyen hosszú egy hónap?
 715       7|              megtudni? Azt akarnád tudni, hogy én olyan szenes tuskó vagyok,
 716       7|                 Vagy azt akarnád hallani, hogy remetének öltözve vándoroltam
 717       7|             elfordultam? Vagy azt kellene hogy elmondjam: hogy itt egy
 718       7|                   kellene hogy elmondjam: hogy itt egy szép szőke fehér
 719       7|                  úgy szeretek, ahogy más, hogy másról is tud gondolkozni.
 720       7|                  szobában?~– Igen. Tudom, hogy szeretsz, hogy az enyim
 721       7|               Igen. Tudom, hogy szeretsz, hogy az enyim vagy, mikor itt
 722       7|             megőrülök; ki akarom találni, hogy hol jársz, mit csinálsz
 723       7|                   nem jó volna megtudnod, hogy én olyankor merre járok,
 724       7|                   Negra! Apám azt mondta, hogy e hibásveretű pénz életedet
 725       7|               adja. Tudod-e, Fatia Negra, hogy ez a feszület az, amelyre
 726       7|                  az, amelyre megesküdtem, hogy ha engem egyszer megcsalsz,
 727       7|                    orcáit, s fülébe súgá, hogy legyen nyugodt.~Az öreg
 728       7|                 mikor volt annak a napja, hogy te férje lettél az én leányomnak?~
 729       7|                 Onuc azt mondá leányának, hogy lovagoljon elöl; paripája
 730       7|               leány hátranézett, s látta, hogy az öreg hosszú puskáját
 731       8|               milyen derék, szép emberek; hogy lehet az, hogy mégsem szeretik
 732       8|                   emberek; hogy lehet az, hogy mégsem szeretik egymást?
 733       8|                   házánál nincs szeretve. Hogy lehet az?~Laknál csak egy
 734       8|                úgy nem lehet parancsolni, hogy újra ne nőjön, mint a körömnek,
 735       8|                 arra azonban gondunk van, hogy a kinőtt köröm ne legyen
 736       8|           mulatságaink egész napi rendét, hogy az „én” az első személy,
 737       8|               második; nem gondolva arra, hogy ha mindenikünk kölcsönösen
 738       8|                   kölcsönösen azt akarná, hogy a „te” legyen az első személy,
 739       8|               nőnek elmondani, tudva azt, hogy azokat nagyon sokszor elmondták
 740       8|                  találta. Ilyenkor aztán, hogy nejének kedvét találja,
 741       8|         Henriette-nek végtelenül fájt az, hogy őt ama mindennapi lények
 742       8|              Henriette eleinte azt hitte, hogy ezt tán csak dietétikai
 743       8|          mulatságból teszi, hanem azután, hogy másnap és harmadnap és a
 744       8|            délutánokon homlokáról a pópa, hogy szakasztja félbe a munkát
 745       8|                  akkor meggyőződött róla, hogy ez a munka nem mulatság,
 746       8|                 egészen új tünemény volt, hogy a lelkész is kézi munkával
 747       8|                  neki, s azáltal tudatta, hogy ő érti az urak nyelvét.~
 748       8|                Henriette kérte az öreget, hogy hagyja abba a munkát, s
 749       8|                   ki; egy esztendeje már, hogy az iskola leégett, azóta
 750       8|                   kedélyét az a gondolat, hogy Hátszegi fösvény. Az, aki
 751       8|                   Hátszegi valamit arról, hogy ő latinul ért.~– Óhajtanék
 752       8|             elöltalál; aki néha megteszi, hogy kastélyom falára veres krétával
 753       8|        kitiltottam; és szavamat adtam rá, hogy ha udvaromra beteszi a lábát,
 754       8|                   ablakon vettetem ki; de hogy lássa ön, mennyire szófogadó
 755       8|             kívánságáról, azt sem mondom, hogy válasszon más nyelvmestert;
 756       8|             magamhoz. Lássa minden ember, hogy az én házamnál – nőm az
 757       8|                   azon kezde gondolkozni, hogy e férfinak talán mégis van
 758       8|                  midőn ki kelle mondania, hogy ezért száz pengő forintot
 759       8|                 nem bírta megakadályozni, hogy az öreg lelkész kezet ne
 760       8|              néven nevezni: én jól tudom, hogy engem nem azért tisztelt
 761       8|                   óta azt hivé Henriette, hogy neki magasabb hivatása van
 762       8|             hivatása van Hídvárott lenni; hogy a végzet azért törte meg
 763       8|                ahol számára nincsen élet, hogy védangyala, megmentője legyen
 764       8|           árulkodtak előtte Henriette-re, hogy már megint zálogba küldte
 765       8|                  Fehérvárra az ékszereit, hogy néhány oláh poronttyal többet
 766       8|                   zálogba szokta küldeni, hogy rendesen négyszer annyit
 767       8|                   Ravacselbe lovagolt át, hogy ott egy szegény beteg oláh
 768       8|                   az az erős sikere lett, hogy belehalt; mire Henriette
 769       8|                   s eközben úgy elkésett, hogy már akkorra szépen fenn
 770       8|               menne a hegyeken keresztül. Hogy azonban Hídvárnak Ravacseltől
 771       8|               annyira közel az ösvényhez, hogy a nyeregben ülőnek félre
 772       8|              félre kell hajtania a fejét, hogy a kőbe ne ütközzék, s a
 773       8|              gyökerébe kapaszkodva érezé, hogy ereje nem soká fogná kitartani
 774       8|              helyzetben az jutott eszébe, hogy ideje maradt imádkozni,
 775       8|                   azok el fogják ismerni, hogy az borzasztóságban fölülmúl
 776       8|                  mit segítene rajta vele, hogy szabadítaná meg onnan?~A
 777       8|                néha lábujjhegyre felállt, hogy egy magasan feje fölött
 778       8|                  nem képzeli az az ember, hogy őt a vállán leviheti.~–
 779       8|                átölelte, s úgy emelte le, hogy a delnő vállára ülhetett.~–
 780       8|              delnő vállára ülhetett.~– De hogy akarsz velem együtt innen
 781       8|                  Henriette bámulva látta, hogy a bokor, melynek gyökerei
 782       8|                 csak arra kérte a delnőt, hogy ne féljen semmit, mert hiszen
 783       8|                 kellene azt tudni hírből, hogy itt lakik az erdők között
 784       8|           bámulatából azonban vevé észre, hogy ő még nem hallott felőle
 785       8|                  Te nem tudod még, domna, hogy én ki vagyok, de én tudom,
 786       8|                   ki vagyok, de én tudom, hogy te ki vagy. A dumnye barbatu,
 787       8|             sebeket, s biztosítá úrnőjét, hogy ismét lovára ülhet; innen
 788       8|                állt, akkor jutott eszébe, hogy megmentőjét minden jutalom
 789       8|               senkinek. Hanem alig várta, hogy jöjjön a reggeli óra, melyben
 790       8|                fel fog jönni a kastélyba, hogy tőle a Juon Táre felől kérdezősködhessék.~
 791       9|                   úri kényelemhez szokva, hogy minden parancsszavát külön
 792       9|                poharat lásson felterítve, hogy vannak emberek a világon,
 793       9|                 világon, akik nem tudják, hogy mi az a födél alatt alvás,
 794       9|                   van nagysádnak fogalma, hogy milyenek az oláh szépségek.
 795       9|                   asszonyainak az ajtóba, hogy mentül hamarább menjenek
 796       9|                félretértek Vlaskucára is, hogy az öreg Misule házánál megpihenhessenek,
 797       9|              Juonról azt híresztelték el, hogy boszorkánymester. Persze
 798       9|                   között azt is ráfogták, hogy a fenevadakat meg tudja
 799       9|                beszélni, s nem fél tőlük. Hogy sokszor látták farkasokkal,
 800       9|                    Az volt benne az igaz, hogy Juon egyszer, amint kecskéit
 801       9|                   volt bátorsága bemenni, hogy megnézze mi az, s talált
 802       9|                  leült Juon mellé; tudta, hogy minden második falat sajt
 803       9|                  az övé. Azt is megtette, hogy a bogrács alá fát is hordott
 804       9|               egyszer a száját megégetni, hogy többször bele ne kóstoljon;
 805       9|               medve rosszkedve perceiben, hogy Juon ökölre is van olyan
 806       9|                  Ezért hitték Juon felől, hogy az erdei vadakkal egyetért,
 807       9|                van.~Bizonyosan mondhatom, hogy ezen a helyen még madár
 808       9|                  fáradsággal juthatni el, hogy azt felkeresse.~Itt találkoztam
 809       9|                   távol laknak egymástól, hogy a legközelebbi szomszéd
 810       9|               leány otthon marad.~Persze, hogy az olyan hírhedett szépségeknek,
 811       9|               éppen a Geinára vándorolni, hogy férjet kapjanak, kivált
 812       9|                vannak, akik büszkék arra, hogy ők gazdagabbak, mint más.
 813       9|       szalaszthatta volna el az alkalmat, hogy a geinai búcsún az ő lyányát
 814       9|                   élhetett volna anélkül, hogy Marióra arannyal hímzett
 815       9|                 egyszer az jutott eszébe, hogy jó volna neki tán Mariórától
 816       9|                 leány megvallotta igazán, hogy nem!~Erre Tóbica méregbe
 817       9|        Aranypénzzel töröm be a fejedet! – Hogy kacagott és ujjongott ezen
 818       9|                 méhsertől nehezen vitték, hogy Juon utol ne érje, s azzal
 819       9|                   S mondhatom nagysádnak, hogy ez a nő, kinek férjén kívül
 820      10|                   Azt hitette el magával, hogy miután a kalugyerben egy
 821      10|             mondja egy idegen nő szemébe, hogy milyen nagyon szereti.~Látjuk
 822      10|             nagyon szereti.~Látjuk ebből, hogy ő még tökéletes gyermek.~
 823      10|                  el semmitől. Igaz ugyan, hogy itt volna az ideje; illenék
 824      10|               volna az ideje; illenék is, hogy eljárjon velem a velünk
 825      10|              velünk egyrangú családokhoz, hogy azoknak bemutassam; itt
 826      10|                  szóval sem kényszerítem, hogy készüljön, hogy odább fogunk
 827      10|             kényszerítem, hogy készüljön, hogy odább fogunk menni, mert
 828      10|                menni, mert én azt akarom, hogy kegyed egészen ura legyen
 829      10|                   az ideje. Én tudom jól, hogy mindezeknél kegyednek sokkal
 830      10|                 én egy szóval sem mondom, hogy ne menjen. Tegyen mindent
 831      10|              akkor, kérem, jusson eszébe, hogy van kegyednek egy természetes
 832      10|             amidőn a pópa biztatni kezdé, hogy egyszer jöjjön el erre a
 833      10|                azt felelte a fiatalember, hogy a kerek világon akárhova,
 834      10|                   megválaszták esküdtnek, hogy pedig Hídvárhoz nem kívánt
 835      10|          valószínűleg az is lehet az oka, hogy a férjhez ment kedves utáni
 836      10|            férjével ismerős úri családok, hogy viszontlátogatásokra bírják,
 837      10|                   csúfolták.~Tudnák csak, hogy miről gondolkozik.~Hanem
 838      10|                  hírrel lepte meg férjét, hogy ő szeretne *Bányára elmenni
 839      10|                 ilyen igénytelen köröket, hogy azokban uralkodhassék.~–
 840      10|               fogok olyan egyszerű lenni, hogy fel ne tűnjem közöttük.~–
 841      10|                  marad.~Különös gondolat, hogy egy férj nejének udvaroljon
 842      10|                 azért is feltevé magában, hogy olyan egyszerűen fog öltözni
 843      10|            öltözni az égettek dalidójára, hogy senki sem fogja magát terhelve
 844      10|                   mindenki irigyel azért, hogy gazdag, s aki mindenkit
 845      10|                  mindenkit irigyel azért, hogy szegény.~A fő ok pedig,
 846      10|               rögeszméje volt. Azt hitte, hogy sejti, tán meg is álmodta,
 847      10|                sejti, tán meg is álmodta, hogy ezen a dalidón, mely a környék
 848      10|                  magába azt a gondolatot, hogy nem is képzelhette, hogy
 849      10|                  hogy nem is képzelhette, hogy ez másképp is lehessen.
 850      10|                nagy kedve volt azt hinni, hogy a sors tartozik neki ilyen
 851      10|                 kifőzte, arra is gondolt, hogy ott valakivel fog találkozni,
 852      10|                  kétsége sem volt afelől, hogy azt ki küldi.~Azután szép
 853      10|                  leválasztá a pecséteket, hogy egy is össze ne törjék,
 854      10|                   arra az leend a válasz, hogy ezt fogja Henriette ama
 855      10|              Mármost semmi kétsége többé, hogy tökéletesen csomóba lehet
 856      10|             cselszövénynek. Az igen szép, hogy a jövendő így ki engedi
 857      10|               meséket gondolt ki magában, hogy miket fog férjének mondani,
 858      10|               Hátszegi nem kérdezte tőle, hogy minek örül. A tervezett
 859      10|                nagy kitüntetésnek vették, hogy a bárót és nejét elfogadhatták;
 860      10|               kötött; nagyon örült rajta, hogy lesz valakije, akivel az
 861      10|                  asszonyság nagyon örült, hogy Henriette-et látta, kit
 862      10|                 Henriette egészen boldog, hogy a nők ennyire imádják.~Henriette-nek
 863      10|                mosollyal kelle elismerni, hogy az kedves bók volt a férjétől.~–
 864      10|                 lehetett felőle győződve, hogy itt őt mindenki nagyon szereti.~
 865      10|                  s azt a bókot mondta rá, hogy azok igen szépen illenek
 866      10|                   hátramaradt; megígérve, hogy a visszaforduló hintóval
 867      10|               megtisztelve érzék magukat, hogy megalázta magát szegény
 868      10|                   érzé magát; érezte jól, hogy ezek itt nem imádói, hanem,
 869      10|                  társaság közé keveredve, hogy fel ne tűnjék; valami szögletben,
 870      10|                 arcát, azt hiheté felőle, hogy fejét valami dicsfény veszi
 871      10|                   sejtve, nem is álmodva, hogy őróla most gondolkozik valaki.
 872      10|                  oltalmazó után, s látta, hogy egyedül áll a terem közepén,
 873      10|             magához tért Henriette, érzé, hogy kocsiban van. Férje egy
 874      10|            döcögéséről veheté észre a nő, hogy óvatosan haladnak; felnyitá
 875      10|                   kitekintett. Azt látta, hogy férje gyalog megy a hintó
 876      10|                nejétől távol, mert látta, hogy annak alkalmatlan; és akiben
 877      10|            benézett annak ablakán.~Látva, hogy Henriette már ébren van;
 878      10|              ébren van; azt kérdezé tőle, hogy nincs-e valami baja. Azután
 879      10|              valami baja. Azután meg azt, hogy megengedi-e, hogy beüljön
 880      10|                meg azt, hogy megengedi-e, hogy beüljön mellé.~Henriette
 881      10|                Henriette föltevé magában, hogy férje legelső vallató szavára
 882      10|             valaha azon törném a fejemet, hogy megtudjam, mi úton jutott
 883      10|                  Mármost csak arra kérem, hogy meg ne hazudtoljon; hagyja
 884      10|                   hazudtoljon; hagyja rá, hogy tőlem kapta azt, én majd
 885      10|                elintézem az egész dolgot, hogy nem lesz belőle nagyobb
 886      10|                akárkin is; a baj csak az, hogy a felismerés ilyen nyilvános
 887      10|               nyilvános helyen történt, s hogy az egykori birtokosné oly
 888      10|            reszket; hiszen én biztosítom, hogy ebből önre nem fog semmi
 889      10|              kegyed ajándékba, szükséges, hogy a jó öregnek írjak, és megnyugtassam,
 890      10|             megnyugtassam, tudatván vele, hogy én adtam azt kegyednek,
 891      10|                 kérni a nőtől?~– Kívánja, hogy írjak neki?~– Írjon ön –
 892      10|                   magát meggyőzni afelől, hogy férje – legalább az ő irányában –
 893      10|                   látta őt: kezdte hinni, hogy mindazok, amiket ő hibáknak
 894      10|             pillantata, úgy tetszék neki, hogy az elmúlt éjszaka rémjelenete
 895      10|                mosolygott reá. Azt hitte, hogy most már ébren van.~Csak
 896      10|                   neked azt a gondolatot, hogy ama rejtélyes ajándék őtőle
 897      10|                   a szemrehányó virágnak, hogy erre a gyanúra egy csepp
 898      10|                Kinek kellett ez az ötlet, hogy neki ajándékba küldje azt
 899      10|                  volt – Fatia Negra maga.~Hogy jutott a fekete ékszer az
 900      10|                felőle, az azt felelte rá, hogy az egész Fatia Negra históriája
 901      10|             költemény. Rablások, az igaz, hogy történnek, amikben a harámbasa
 902      10|                    ami onnan is bizonyos, hogy egypárszor már el is fogták,
 903      10|                 tárgyról. Ő úgy látszott, hogy részletesebben van értesülve.~
 904      10|            gyakran meg szokott jelenni.~– Hogy nem tudják ott elfogni?~–
 905      10|              mindig az lett a kimenetele, hogy saját fejeiket is otthagyták.~–
 906      10|                   szívemnek. Meglássa ön, hogy én leszek elébb-utóbb, aki
 907      10|                   Párizsban. Képzelhetni, hogy ez nem ment tudakozódni
 908      10|             Párizsba, hanem beérte azzal, hogy megkapta elrablott jószágát.~
 909      10|           rázkódásnak Henriette-re nézve, hogy többé nem lehetett semmiféle
 910      10|                   mellett, de együtt nem, hogy mindenkinek saját élvezetei
 911      10|                   mindenekben, s átlátta, hogy nem tehet okosabbat, mintha
 912      10|                   amit otthon nem látott, hogy mi az igazi úr, mert még
 913      10|                 igazi úr, mert még azért, hogy valaki gazdag ember, nem
 914      10|                 olyan szépen megmutatják, hogy lehet az ember néha igen
 915      10|                  felülmúlni, mert tudják, hogy sok szerény birtokú nemes
 916      10|            állította férje eljövetelekor, hogy beteg, s hátramaradt. Értse,
 917      10|                Büszkeségét találta benne, hogy vendégei hiányt ne szenvedjenek
 918      10|         csapatostul elhagyták a kastélyt, hogy be a hegyek rengetegei közé
 919      10|                   szomorúan pletykázá el, hogy a legközelebbi éjszakákon,
 920      10|              Clementine még azt is tudta, hogy e veszteségen a báró úr
 921      10|                bánkódott, sőt azt mondta, hogy ebből látja, mennyire szerencsés
 922      10|                   A gróf pedig azt mondá, hogy még nem mer a nyereségnek
 923      10|                vele megismerteté.~Azután, hogy egészen magára maradt, régi
 924      10|              kedves felől, nyilatkozatai, hogy soha e tájra nem akar jönni,
 925      10|                   gondolatra kezde jönni, hogy Szilárd és Fatia Negra között
 926      10|               állt bosszút e gondolatért, hogy oly erős virágillatot terjesztett
 927      10|                   terjesztett a szobában, hogy a nő feje megfájdult tőle.~
 928      10|                időre; most jólesett neki, hogy jön.~– Hírt hozok Fatia
 929      10|                 is keményen megdorgáltam, hogy milyen nehéz terhet vállal
 930      10|                látni, s azt adá tudtomra, hogy a múlt éjjel nála volt a
 931      10|               tőlem, mondta a kuruzslónő, hogy készítsek számára mérget,
 932      10|               biztosan öl. Én azt mondám, hogy nem teszem, nem akarok a
 933      10|               mutogatott; azt mondtam rá, hogy az nekem mind nem kell:
 934      10|           odanyomta a végét a homlokomra, hogy a karika mély nyomot hagyott
 935      10|               bőrön, s azzal fenyegetett, hogy rögtön szétlövi a koponyámat,
 936      10|                felakasztva. Ekkor, látva, hogy ki nem fog rajtam, könyörgésre
 937      10|              fogta a dolgot, s azt mondá, hogy nem embert akar megölni
 938      10|                   tőle. – Tehát tudd meg, hogy medve az. – Esküdjél meg
 939      10|              medve az. – Esküdjél meg rá, hogy nem ember számára kéred
 940      10|           mindenféle föld alatti átokkal, hogy igazán medve számára kéri
 941      10|                  állatot akarnak megölni, hogy valami gazdag urat megrabolhassanak.~–
 942      10|                  állatot akarnak megölni, hogy egy szegény embernek egyetlen
 943      10|          jóbarátnak tett vallomás volt; s hogy azokat másnak elbeszélem,
 944      10|                   lakik?~– Nem tudni azt, hogy hol lakik; azonban mikor
 945      10|                    ez teszi megfoghatóvá, hogy soha el nem árulják. A hely,
 946      10|                úgy táplálja kecskenyáját, hogy fejszéjével ledönt egy-egy
 947      10|           völgytorokba hajtja kecskéit, s hogy reggelig, míg velük együtt
 948      10|               gyermekével játszik; arról, hogy férje hol jár, csak a pásztorkürt
 949      10|              megfosztani. S mintha tudná, hogy a síró gyermeknek dajkadúdolásra
 950      10|             aggatott magára. Mit tudta ő, hogy azok ezreket érnek-e aranypénzben,
 951      10|                 ponyvasátorban? Azt hivé, hogy ez a vendégszeretetért megillető
 952      10|                  De felvilágosult felőle, hogy ez drága ajándék; nagyon
 953      10|                   a meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon jól meg van
 954      10|           történetet, s tanácsomat kérve, hogy megmondja-e ezt férjének.
 955      10|            férjének. Én azt felelém neki, hogy tartsa előtte titokban,
 956      10|                vallomását, erős a gyanúm, hogy Fatia Negra a pásztorné
 957      10|                   Bizonyos vagyok felőle, hogy megtudná, s arról még bizonyosabb,
 958      10|                  s arról még bizonyosabb, hogy napjaim meg volnának számlálva.~–
 959      10|                    A pópa nem találta ki, hogy Henriette hova céloz: pedig
 960      10|                   a nagyságos asszonynak, hogy van egy kedvese a fekete
 961      10|                  kérem, nagyságos báróné, hogy akárkit avat a titokba,
 962      10|                 reggel azt fogja hallani, hogy a jámbor hídvári pópát kettéhasított
 963      10|              örült a szerencsének: mondá, hogy a nagyságos báró úr is gyakran
 964      10|               állapodott meg vele együtt, hogy bizonyosan pénzre van szüksége
 965      11|                 orvos afelől megnyugtatá, hogy a báró úrnak jelentékeny
 966      11|              barátunk, nem érve be azzal, hogy egész nap csalitokon keresztül
 967      11|                 este későn hírt kap róla, hogy egy óriási vén medve baktat
 968      11|             eltűnt. Lénárd azt hitte már, hogy a hajtásból kitört medve
 969      11|                  által az oly síkos lesz, hogy embernek fölhatolni rá lehetetlen;
 970      11|                  a falon. Lénárd átlátta, hogy a medvét közelebb nem éri,
 971      11|          Lénárdnak csak annyi ideje volt, hogy hirtelen levesse magát a
 972      11|                  elmaradt, vadászkése jó, hogy saját testébe nem futott,
 973      11|                lélekjelenléte mégis volt, hogy vissza bírt vánszorogni
 974      11|               hanem most már azt mondják, hogy katonadolog az egész, holnap
 975      11|                   nem törött, azt mondta, hogy az nem is baj.~– Miért nem
 976      11|                kiépültem volna. Sajnálom, hogy orvosért küldtetek, még
 977      11|           türelmet. Gerzson úr biztosítá, hogy Lénárd kemény természetű
 978      11|               pedig azt magasztalá benne, hogy mint igazi gavallér, galantéria
 979      11|              zavarni, inkább azt állítja, hogy ami fáj, az nem fáj.~Henriette
 980      11|               felé eltűnt vendégei közül, hogy Lénárdot megtekintse; annak
 981      11|                 azt kelle következtetnie, hogy Lénárd csakugyan elaludt.
 982      11|                   természetesnek találta, hogy őt azalatt úrnője hálószobájába
 983      11|              hálószobájába vigye: sejtve, hogy valami kényes pénzkölcsönvételi
 984      11|               szükség tudni.~Egy óra óta, hogy ne unja magát, tartotta
 985      11|            viszont egy szóval sem említé, hogy hát ő mit tud, pedig ő még
 986      11|              nyájasan kérte Clementine-t, hogy legyen szíves őket magukra
 987      11|                talált, s magától érthető, hogy az ajtón kilépett, rögtön
 988      11|                  bosszúságára tapasztalá, hogy Henriette okosabban jár
 989      11|                   tagom reszketni. Nézze, hogy reszketnek a kezeim most
 990      11|              földre süllyeszté. Látszott, hogy legelső és legutolsó gondolatja
 991      11|             legutolsó gondolatja az volt, hogy szerelmét elárulták.~– De
 992      11|                   ki téged megcsal, azért hogy egy ártatlan nőt megrontson;
 993      11|                    s a távolból láthatám, hogy a pásztorkunyhó kicsiny
 994      11|                  lakik, s olyan merészek, hogy az ember arcát érinti szárnyuk
 995      11|               percben afelől tudakozódni, hogy ki az a „vérszopó”, akitől
 996      11|                   és nagyon csodálkozott, hogy ez órában látott. Átölelt,
 997      11|              teszi, azután azt gondoltam, hogy engem szán; kérdezem tőle; „
 998      11|               képezi; de mégsem ordított, hogy ne legyen alkalmatlan, s
 999      11|                eljön a kísértő, ki tudja, hogy egyedül vagy és védtelen.~
1000      11|                 rajta fújni; s azt mondá, hogy ha nagy veszélyben volnék,