Fezejet

1001      11|         keresztúton álló szent szobornak, hogy semmi jelenet sem fog meglágyítani;
1002      11|                 fog meglágyítani; tudtam, hogy nincsen késedelmezni való
1003      11|                való idő; mondám Mariónak, hogy rögtön fújja meg a jeladó
1004      11|               irgalmas bűneimért), tudom, hogy kell ellene védelmezni mást,
1005      11|                    Marióra aggódva mondá, hogy mi fog történni akkor, ha
1006      11|              beszéltünk egymással többet, hogy el ne legyen árulva, hogy
1007      11|                 hogy el ne legyen árulva, hogy Marióra nincs egyedül. Alig
1008      11|              nyiss ajtót.~Én súgtam neki, hogy mit mondjon.~– Nem lehet,
1009      11|                   Éppen azért bocsáss be, hogy ketten legyünk.~– Hárman
1010      11|           Mária-képet, attól azt hallani, hogy semmije sem enyim, csak
1011      11|              Ekkor a rabló esküdni kezde, hogy én csaltam őt meg elébb.
1012      11|                  a szent nőkhöz fordulék, hogy férfi neve az övén kívül
1013      11|                  jutott hamarább eszedbe, hogy nekem hízelegj? Azért jöttél
1014      11|             jöttél csak, mivel megtudtad, hogy apám itt volt, s nekem száz
1015      11|                száz aranyat ajándékozott, hogy kezdjek vele gazdaságot,
1016      11|                   jössz vissza, elhiszem, hogy nem akarsz megölni, meghallgatom,
1017      11|                   rabló belement a tőrbe. Hogy megcsaljon két asszonyt,
1018      11|            kellett nyújtanunk a beszédet, hogy időt nyerjünk.~– Mondjad
1019      11|                 nyerjünk.~– Mondjad neki, hogy elébb tüzet kell gyújtanod,
1020      11|                      De igazán valld meg, hogy szeretsz-e? Nem rossz szándékból
1021      11|                szükségük van a rablóknak, hogy magukat láthatatlanná tegyék?~
1022      11|               kezdett jönni; vette észre, hogy itt csak az időt töltetik
1023      11|            öklével olyat ütött az ajtóra, hogy az végig repedt.~– Csitt!
1024      11|           erőfeszítés kellett volna neki, hogy – halva feküdjék lábaimnál.~…
1025      11|               néhány percig elhallgatott, hogy kipihenje magát, mialatt
1026      11|                Amint Juon Táre azt látta, hogy ellenfele birokra merészkedik
1027      11|            egymáshoz voltak szorítva úgy, hogy fej fejet ért. Egy-egy percre
1028      11|                  visszatartanom Mariórát, hogy férjének segítségére ne
1029      11|               férközni ellenfele képéhez, hogy arról az álarcot lemarcangolja.~
1030      11|                   a kunyhóban jól láttuk, hogy közelednek egyre a birkózás
1031      11|               látszott nehéz haladásából, hogy meg van zúzva; oly terhesen
1032      11|          irányozva szépen; bizonyos volt, hogy eltalálom. Aztán elgondoltam,
1033      11|             eltalálom. Aztán elgondoltam, hogy milyen nagyon szerettem
1034      11|              vagyok. De meg fogják tudni, hogy ez nem igaz. Óh, igen sokan
1035      11|              Átkozódva fogják megvallani, hogy egy megsértett asszony keze
1036      11|                    ön felfedezte előttem, hogy meg vagyok csalva; ezt én
1037      11|                  előre nem mondhatom meg, hogy miként, mert azt nem szabad
1038      11|                   azt beváltom. Meglehet, hogy én magam is belehalok; de
1039      11|                     Csak nem gondol arra, hogy hazamenjen ily késő éjszaka?~–
1040      11|                Majd szemére veté magának: hogy mi jogon tépte szét e nyomorult
1041      11|             suttogá mindezeken keresztül, hogy saját szíve van itten érdekelve:
1042      12|                  a hír lep meg bennünket, hogy Lapussa Demeter úr súlyos
1043      12|             furcsaságai, ki, úgy látszik, hogy most akar még csak sokat
1044      12|                   helyébe; néha megteszi, hogy kétféle orvosságot összeönt,
1045      12|                akkor szidja az orvosokat, hogy erővel meg akarják ölni,
1046      12|                   akarta lőni; szerencse, hogy nem volt mivel; azt mondta
1047      12|                   mivel; azt mondta neki; hogy „sarlatán”. Ez a szó pedig
1048      12|            betegségem van!” – „De igenis, hogy tudom!” – „No, hát mondja,
1049      12|                   napon az jutott eszébe, hogy Sipos úrral írasson Margarinak.
1050      12|              indítványt tette Margarinak, hogy jöjjön vissza Hídvárról;
1051      12|                   vegyen be egy kanállal, hogy így annak hatását experimentálhassa
1052      12|              Sipos úrnak volt annyi esze, hogy ezt a levelet megírta ugyan,
1053      12|               Valaki azt tanácsolta neki, hogy tiszta pezsgőben fürödjék;
1054      12|                 olvasta valami hírlapban, hogy Párizsban van egy szerecseny
1055      12|                egy párizsi üzletbarátnak, hogy ezt a szerecseny doktort
1056      12|                 lehetett vele megértetni, hogy ez az egész csodaműtő nem
1057      12|               Párizsból, kisülvén felőle, hogy kenyérgalacsinokat árul
1058      12|                    mert nagyon jól tudja, hogy Demeter úr új végrendeletet
1059      12|                  itt hagytál. Azt hiszed, hogy olyan rosszul vagyok már?
1060      12|                   ugye, mert az gondolod, hogy már meg kell halnom, mert
1061      12|               magához hívatta Sipos urat, hogy tegyen fel új végrendeletet,
1062      12|                   gyermekei miatt; tudod, hogy azt ígértem neki, hogy úgy
1063      12|                    hogy azt ígértem neki, hogy úgy fogok rájuk gondot viselni
1064      12|                    mert én tudattam vele, hogy változásod van, ha saját
1065      12|           megérkeztét.~– No, én meglehet, hogy nem fogok rá várni a meghalással.~–
1066      12|              kanálszámra, még az kellene, hogy egy vederrel hajtsak föl
1067      12|                  nekem olyanokat mondani, hogy a guta rögtön megüt: hisz
1068      12|                  úgy tud rám nézni velük, hogy a májamat metszi a nézése.
1069      12|             mindennap itt könyörög nálam, hogy békítselek ki iránta.~Ez
1070      12|         Lángainénak a fiút annyira vinni, hogy nagyapja házához elcsalja
1071      12|       nevelőintézetből.~– Tehát könyörög, hogy béküljek ki? – szólt kegyetlen
1072      12|                   ej, ej – én azt hittem, hogy te engem valami gonoszkodó
1073      12|                magát, szájába rágtad jól, hogy mit mondjon, vettél neki
1074      12|                neki tisztességes ruhákat, hogy szokás szerint rongyosan
1075      12|               előre is biztosítalak róla, hogy én kemény és száraz ember
1076      12|                 nagyon jól tudsz. Akarom, hogy akik életemben fel sem vették
1077      12|                  sírjanak miatta, akarom, hogy még a kriptából is kinyúljon
1078      12|                   meg sem mozdítom többé; hogy odajöjjenek sírni és kezeiket
1079      12|                   amilyen vagy. Én tudom, hogy nem fogod unokáidat szerencsétlenekké
1080      12|             Lángainé annyira vitte magát, hogy még kezet is csókolt az
1081      12|               amint Sipos által megtudta, hogy atyja új végrendeletet akar
1082      12|                   neki, ha dorgál; tudod, hogy ő öreg ember, és beteg;
1083      12|                  semmi egyebet, mint azt, hogy bocsásson meg, ezután jó
1084      12|              csókold meg a kezét; kérjed, hogy ne haragudjék rád; engedjen
1085      12|               Gondold meg, édes Kálmánom, hogy magadviseletétől függ nemcsak
1086      12|                   De bizony, úgy látszik, hogy mégis ő az. No, hát, úrfi,
1087      12|          beletalál aztán.~– Ugyan, atyám, hogy lehetsz egy gyermekhez olyan
1088      12|                   Mit akar?~– Azt akarja, hogy bocsáss meg neki, hogy fogadd
1089      12|                    hogy bocsáss meg neki, hogy fogadd őt vissza a házhoz,
1090      12|                fogadd őt vissza a házhoz, hogy szeresd őt, úgy mint minket
1091      12|               Felelj hát, mert azt hiszem hogy megnémultál.~A fiú erőt
1092      12|                ezt mondá:~– Azért jöttem, hogy ne büntesd miattam Henriette-et.~–
1093      12|             másokért esedezik. Tudtam én, hogy az én Kálmán unokámnak semmire
1094      12|             gyermek égni kezdő szemeiből, hogy ez a jelenet rosszul fog
1095      12|                 most már azon lett volna, hogy eltávolítsa őt onnan; azonban
1096      12|             kedves, szép unokám, tudod-e, hogy honnan terem a puha kenyér?
1097      12|                Mert azt korántse gondold, hogy énnekem kötelességem a te
1098      12|                  Vagy talán azt gondolod, hogy az apádról maradt rád valamid?
1099      12|                közé; csak János úr hitte, hogy meg tud felelni e rakoncátlan
1100      12|                   atyafiságos szándékkal, hogy majd felpofozza.~– Ejnye,
1101      12|                ütöm a hasadba ezt a kést, hogy rögtön meghalsz.~János úr
1102      12|                  úr úgy megijedt e szóra, hogy azt sem tudta, melyik lábával
1103      12|               mert mától fogva nem tudom, hogy mit fogok enni.~Odabenn
1104      12|                  azt mondta az öregúrnak, hogy „igenis”. S azzal kiment
1105      12|              kívül, néma jelekkel mutatá, hogy az öregúr meg van egy kicsit
1106      12|                  úrfit keresve. Az pedig, hogy Sipos észre ne vegye, elbújt
1107      12|             lépcsőn alá, látni való volt, hogy ez nem gyilkoskergetésben
1108      12|                  s nagy szerényen előadá, hogy az úrfi mindnyájukon keresztül
1109      12|               úrfi olyan gyorsan szaladt, hogy nem érte utol stb. stb.~
1110      12|                tevé, és János úrra bízta, hogy vesse azt azon módon a kandallóba,
1111      12|                mint az öccse? Azt hiszed, hogy engem bolonddá lehet tartani?
1112      12|                vén róka vagyok már ahhoz, hogy ilyen világos kelepcébe
1113      12|                  Tán nem világos előttem, hogy ha én Henriette-nek egy
1114      12|                 csak eggyel több ok arra, hogy azt tegyem, amit régóta
1115      12|               unokáid iránt; gondolj reá, hogy találkozni fogsz ott – a
1116      12|              úrnak úgy fájt ez a jelenet, hogy nem állhatta tovább: fölkelt,
1117      12|                  a rováson? Azt gondolod, hogy én feledékeny eszű vagyok? –
1118      12|          sóhajtással utamba mersz állani, hogy őket meg ne büntessem, te
1119      12|                 maga körül – nem tudod-e, hogy minden vagyon az enyim,
1120      12|                   minden vagyon az enyim, hogy mindennel szabadon rendelkezhetem;
1121      12|                  szabadon rendelkezhetem; hogy nekem tökéletes szabad akaratom
1122      12|          felfoghatatlan volt az.~– Nincs? Hogy nekem nincs szabad akaratom?
1123      12|              nekem nincs szabad akaratom? Hogy én nem tehetem azt, amit
1124      12|                   jámbor lélek azt hiszi, hogy nekem nincs szabad akaratom
1125      12|                 tenni, ami nekem tetszik, hogy én nem tehetek végrendeletet.
1126      12|               színjátékot. Te azt mondod, hogy hidegvérű ember vagy; én
1127      12|                  vagyok; – te azt mondod, hogy régóta készültél már erre
1128      12|       kegyetlenséggel fogok én előállani, hogy bebizonyítsam, miszerint
1129      12|                  gyermekeidre; most lásd, hogy neked is részed lesz ebben
1130      12|                 ebben az átokban. Tudjad, hogy akármit rendelkezel ellenünk,
1131      12|             melyben arról leend a kérdés, hogy eszedet elvesztéd életedben;
1132      12|                  bírák mérlegelni fogják, hogy lehetett-e annak végóráiban
1133      12|                 mert pro primo nem tudta, hogy mármost a gyászjelentő lapokra
1134      12|                pedig az a nagy baja volt, hogy csakugyan szeget ütött a
1135      13|                  még az az előnye is van, hogy a társaság nem oszlik szét
1136      13|             csoportban vannak Arad körül, hogy sem nyár, sem ősz nem szórja
1137      13|                  mai világon; megérdemli, hogy mutogassák.~A grófné annyit
1138      13|            messziről látta egynehányszor, hogy Kengyelesy már kezdett nyugtalankodni
1139      13|                 Már egy hét óta szekíroz, hogy önt keressem föl, és vigyem
1140      13|              fiatalember, akitől eltűrné, hogy belé ne szeressen; egypár
1141      13|               sohasem alhatik ki anélkül, hogy az őrizőnek meg ne kellene
1142      13|                Lássa.~Szilárd azt felelé, hogy őnála már három órakor délután
1143      13|           figyelmeztetem, kedves barátom, hogy vigyázzon magára; eszén
1144      13|             kitéve, aztán meg az is igaz, hogy nincs jó parti a világon,
1145      13|                  nem ért hozzá. Az elébb, hogy vele táncolta a kvadrillt,
1146      13|                   előre a fiatalembernek, hogy így jár; mondtam neki, hogy
1147      13|               hogy így jár; mondtam neki, hogy vigyázzon magára; de nem
1148      13|         Kengyelesy elmondta mindenkinek), hogy az a komoly képű fiatalember
1149      13|              ezeken a pallókon …~… Hanem, hogy az a fiatal huszártiszt
1150      13|                 egész társaságból senki – hogy ennek micsoda szerep van
1151      13|                órában ment, amikor tudta, hogy nincs otthon, s egy látogatójegy
1152      13|                szólt tréfásan a grófné –, hogy ön kilesse, mikor nem vagyok
1153      13|                  csak ígérje meg gyorsan, hogy holnap tizenkét órakor el
1154      13|                   megteszem azt a tréfát, hogy világ rémületére felkérem
1155      13|                  rémületére felkérem önt, hogy jöjjön velem rögtön kocsimon.~
1156      13|                  nem találta volna magát, hogy e fenyegetésre azt felelje,
1157      13|                 fenyegetésre azt felelje, hogy ijessze hát meg a grófné
1158      13|               komoly képpel azt viszonzá, hogy jó lesz, tehát holnap reggel
1159      13|                   tudatta komornyikjával, hogy senki számára sincs itthon,
1160      13|              ellenében –, ne nehezteljen, hogy nehány bizalmas szót intézek
1161      13|                 időn azt fogják beszélni, hogy ön szerelmes énbelém, én
1162      13|                   keveset gondol ön arra, hogy érzelmeivel felém forduljon,
1163      13|                jól áll, de én nem akarom, hogy tegye. Én nem vagyok tolakodó;
1164      13|             kincseit, én csak azt mondom, hogy tudom, hogy önnek kincsei
1165      13|                   azt mondom, hogy tudom, hogy önnek kincsei vannak, és
1166      13|                  azt kell önnek mondanom, hogy ne higgye felőlem, mintha
1167      13|           fordulnék önhöz azzal a szóval, hogy legyen irántam bizalmas,
1168      13|              Szilárdnak el kellett hinni, hogy ez igaz, mert a grófné szemében
1169      13|                   arra a hírre ébred fel, hogy nejének semmije sincs. Ismeri
1170      13|              sincs. Ismeri ön azt a szót, hogy „kegyelemkenyér”?~– Aszót
1171      13|                  fog önnek fogalma lenni, hogy mi az a kegyelemkenyér,
1172      13|             száraz volt.)~A grófnő látva, hogy Szilárd hallgat, folytatá
1173      13|               Biztosan értesültem felőle, hogy a báró magaviselete neje
1174      13|               azóta egészen megváltozott, hogy megtudta annak kitagadtatását.
1175      13|         szóbeszédnek, még azt is mondják, hogy miután Henriette-nek megvan
1176      13|        Henriette-nek megvan ez a szokása, hogy mikor nincs pénze szétosztani
1177      13|                   felrakni magára. Tudja, hogy ez nagy megaláztatás egy
1178      13|               Vámhidy; pedig ne gondolja, hogy én csupán azért beszélek,
1179      13|                 én csupán azért beszélek, hogy önnek érdekes újságokat
1180      13|          Henriette-nek.~– S érdemesít rá, hogy ezt megtudjam?~– Óh, ő bizonyosan
1181      13|                  ez esetet, kérte férjét, hogy járjon utána Kálmán eltűnése
1182      13|                 sőt, megparancsolta neki, hogy többé előtte Kálmán öccsét
1183      13|                   vagyok felőle győződve, hogy ha testvére életben van,
1184      13|                   Szilárd ajkait harapta, hogy a könny szemébe ne jöjjön.
1185      13|              szemébe ne jöjjön. Ki hinné, hogy a könnyelmű nőknek annyi
1186      13|           válaszolta a grófnőnek röviden, hogy magára vállalja e feladatot.~
1187      13|                  ide csak, drága barátom! Hogy van ön? (Szokása volt az
1188      13|              beszél egyébről, csak arról, hogy ön milyen derék fickó, hogy
1189      13|               hogy ön milyen derék fickó, hogy mennyire örül annak, hogy
1190      13|                 hogy mennyire örül annak, hogy önt megismerte, hogy ön
1191      13|               annak, hogy önt megismerte, hogy ön egy valódi ideál, egy
1192      13|      Figyelmeztetem rá, „kedves barátom”, hogy én nem tréfálok; énvelem
1193      13|                  kényszeríteni fogom önt, hogy elvegye! Mi?~A többi úr
1194      13|                úgy rá találtam ijeszteni, hogy megszökött Aradról. Ez már
1195      13|                  Úgy meghódítani valakit, hogy levegővé váljék, elpárologjon,
1196      13|                 ideig? Én már azt hittem, hogy az én fenyegetéseim riasztották
1197      13|                 egy szék. Gondom lesz rá, hogy senki se háborítsa önöket.
1198      13|               Szilárd kezét, s inte neki, hogy maradjon.~– Most érkeztem
1199      13|                  Mindent megtudtam. Azaz, hogy mindent még nem; de igen
1200      13|                  Lángainé azt bizonyítja, hogy az öreg Lapussa nem volt
1201      13|             nagyatyjának levelet nem írt; hogy mind ő, mind férje odahaza
1202      13|                   nagyon nyíltan elárulá, hogy szeretné már, ha nem kellene
1203      13|                növeldéből, s úgy látszik, hogy e szökésre már régóta készült.~–
1204      13|                  ilyen tényre? Úgy tudom, hogy alig több tizenhárom évesnél.~–
1205      13|                 nem elég magyarázat arra, hogy nénje nevére negyvenezer
1206      13|                Igen jól érzi ő azt előre, hogy amint a bárónő meg fogja
1207      13|                   bárónő meg fogja tudni, hogy öccsét azzal vádolják, miszerint
1208      13|                  sem fog kételkedni azon, hogy mit tegyen, hanem valódinak
1209      13|                 Szilárd nem állhatta meg, hogy e legjobb szívből jött szavakért
1210      13|                 még azt találnák mondani, hogy gyászol; pedig hála istennek,
1211      14|      Csodálatosnak fog előttünk tetszeni, hogy Fatia Negra éji kalandja
1212      14|                   Aki legkevésbé mutatta, hogy az éji kalandról tud valamit,
1213      14|                 bizonyosan tudhatá Anica, hogy amidőn őt látogatni jő ily
1214      14|                  Abban is nagyon vigyázó, hogy soha bort nem iszik: nem
1215      14|                 álmom volt: azt álmodtam, hogy a himlő megrontotta arcomat;
1216      14|                  megint az az álmom volt, hogy minden vagyonunk elpusztult;
1217      14|                  Azután meg azt álmodtam, hogy valami nagy dologért tömlöcbe
1218      14|                   sok esztendei fogságra, hogy ott töltsem fiataltságomat
1219      14|        kérdezgetsz? – szólt a kalandor, s hogy annál biztosabban szót fogadjon
1220      14|                keresztüllőném a szívedet.~Hogy kacagott ezen a mondáson
1221      14|               feléje:~– Ugye, apám, igaz, hogy engem hárman is kérnek feleségül?
1222      14|                    Fatia Negrától kérdem, hogy melyikhez menjek? Az öreg
1223      14|                szerette volna rá felelni, hogy „bár mennél akárkihez, csak
1224      14|                  csak elgondolja magában, hogy hát minek töröm én magamat
1225      14|                   mégsem vagy. Ha tudnám, hogy van valami szeglete a világnak,
1226      14|              ujján, arról tudod majd meg, hogy az én vagyok; akkor aztán
1227      14|                 meghatotta ez a biztatás, hogy összecsókolta érte a Fatia
1228      14|                orcáját, nem törődve vele, hogy az fekete selyemmel van
1229      14|                 már. A kisujjam megsúgta, hogy valaki el akar árulni. De
1230      14|               másik felét átadja teneked, hogy pénzzé kiverjük; sokan azt
1231      14|                   azt gondolták magukban, hogy ha egypár nehezékkel kevesebbet
1232      14|                kormányszék előtt, sejtik, hogy egy része a nyert aranynak
1233      14|                   sem tudnak; de elég az, hogy már gyanújok van. Még csak
1234      14|                 van. Még csak azt hiszik, hogy évenkint ötven-hatvan font
1235      14|                    de még azt sem tudják, hogy öt-hat mázsára megy, ami
1236      14|                  esküdtessük meg egymást, hogy soha egy szót nem fogunk
1237      14|                szólt az mosolyva. – Arra, hogy én megszűnjek álarc alatti
1238      14|                   hétig kell arra várnom, hogy ezt a te álarcos fejedet –
1239      14|              magában; „a leány arra való, hogy amit a férfi hazudik, azt
1240      14|                volt: – és azt tudni kell, hogy az oláh nő féltékeny, bosszúálló,
1241      14|            felhalmozva a pompa okáért, és hogy lássék a nagy gazdagság,
1242      14|                  Ha az ember meggondolja, hogy ennyi fáklyahordozó legény
1243      14|          mulatságos bohó ötletre rájönni, hogy a fáklyával közel jöjjön
1244      14|              barlang boltozata oly magas, hogy a röppentyű legmagasabb
1245      14|                  adja tudtul megérkeztét, hogy pisztolyait elsütögeti a
1246      14|                 megterhelve, s kijelenti, hogy e naptól fogva, bárha pópa
1247      14|              magára. Sokáig jön, látszik, hogy nagy úr. Sőt az is meglehet,
1248      14|                   úr. Sőt az is meglehet, hogy már itt van, de senki sem
1249      14|            valamelyik cimbora észrevette, hogy a sisak taréjának hegye
1250      14|                 vagy Istennel?~– Az igaz, hogy most közelebb vagyunk az
1251      14|                   emberek, ha azt hinnék, hogy égből szállottam alá, rég
1252      14|      Gyulafehérvárra; de mert azt hiszik, hogy a föld alól jöttem, ördöggel
1253      14|                  te majd meg fogod látni, hogy amilyen magasan fel a felhőig,
1254      14|                mondtam. Nem vetted észre, hogy csak tréfáltam veled, mikor
1255      14|                 veled, mikor azt mondtam, hogy félek.~– No, majd próbára
1256      14|                   máshová, lefelé. Azért, hogy foganatos legyen az esküvés,
1257      14|             végével tűzve azt vissza úgy, hogy talapzatával fölfelé állt.~
1258      14|              annak meg kell esküdni arra, hogy soha, semmi időben, sem
1259      14|                  állók elborzadva látták, hogy hosszú hajzatának egyes
1260      14|                  hajzatának egyes szállai hogy emelkednek lassan fölfelé,
1261      14|          csillagra, mely alatt születtem: hogy úgy verjen meg, aki verni
1262      14|                reá. Mindenki hivé felőle, hogy földöntúli csodák ereje
1263      14|                 nem hitt neki már semmit.~Hogy a rémkedő tiszteletet még
1264      14|                  véneit a kalandor.~– Ím, hogy lássátok magatok, mennyire
1265      14|         alakoskodó biztatá a közeledőket, hogy bárhol érjenek hozzá, tűz
1266      14|                    s meggyőződtek felőle, hogy az átok csakugyan minden
1267      14|          könyörögtek a fekete álarcosnak, hogy ne tegye már őket ki több
1268      14|              azután majd én is megmondom, hogy mit akarok. Fogod-e igazán
1269      14|               felett jön, akkor ahelyett, hogy a leány után nyújtsa ki
1270      14|          képviseli az?~Anica azt kívánta, hogy a Fatia Negra hajoljon elébb
1271      14|                   elvinni innen?~– Félsz, hogy azt teszem?~– Veled elmegyek
1272      14|    leghatalmasabbnak sincs semmi védelme, hogy úgy legyek áldva és meg
1273      14|                    senki sem vette észre, hogy ezalatt a sötét háttérben,
1274      14|                   elrejtve köpenyeik alá, hogy ne villogjon a sötétből
1275      14|                  Holofernesre, Jezabelre, hogy engemet meg nem tagadsz
1276      14|             engemet meg nem tagadsz soha, hogy kívülem senkit sem fogsz
1277      14|                ott engemet. Tudd meg azt, hogy én voltam ott jelen magam
1278      14|                   s én megesküdtem akkor, hogy el foglak veszíteni. Esküdtél,
1279      14|                   ugye, a kígyó szavaira, hogy ha megcsalsz engem, áruljon
1280      14|                  Fatia Negrától megtudni, hogy merre jár fel a föld alól.~
1281      14|                szó téríti magához; látta, hogy egy kérlelhetetlen ellenség
1282      14|                  ércolvasztó ajtajához; s hogy az út a menekülésre előtte
1283      14|                   csak ketten tudták még, hogy mit kell tenniök; az egyik
1284      14|            borszeszlángon; jól tudva azt, hogy ez nem gyújtja meg egyszerre
1285      14|               szemeit takarta el kezével, hogy meg ne vakítsa; azzal felszakítá
1286      14|               volt Anica, ki midőn látta, hogy a százszoros rémületben
1287      14|                  jutott eszébe valakinek, hogy a Fatia Negrát üldözni kell,
1288      14|          óranegyed. Több, mint elég arra, hogy üldözői elől megmeneküljön.~
1289      14|              leány biztatta az üldözőket, hogy ne féljenek; fél óra múlva
1290      15|            szeretik őket. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon nem lehet
1291      15|             akarnak. Ha valaki nem kérdi, hogy mit fizessen, hanem kezet
1292      15|                 neki, s nem kiabál utána, hogy hát a fizetés?~Amellett
1293      15|                  a nemességére. Megvárja, hogy őt domnulénak szólítsák,
1294      15|                azután ő is megmagyarázza, hogy az a fekete medve három
1295      15|                   tán valami baj történt, hogy csak gyalog jön?~– Baj ám:
1296      15|                 tengelye. Mindig mondtam, hogy csináltassátok meg azt a
1297      15|                állítani, úgy feldűlt. Jó, hogy magam a lovakat hajtottam,
1298      15|                 be a vendégszobába.~– Hát hogy vagy, kisleánykám? Mégsem
1299      15|               tréfál.~A tréfa abból állt, hogy Makkabesku negyvenen túl
1300      15|                 boszontotta a kocsmárost, hogy leánykának hítta a feleségét,
1301      15|                  hozzá, mint öregapjához, hogy mikor adja már férjhez az
1302      15|                  már férjhez az unokáját.~Hogy a nagyságos úrnak még akkor
1303      15|            csapláros, mintha attól félne, hogy már esik a feje hátrafelé. –
1304      15|             magammal.~– Nem úgy értem: de hogy ilyen egyedül jár vele.~–
1305      15|              sarcolja: pedig azt mondják, hogy már le akart tenni végképpen
1306      15|                akarta venni az Anicát; de hogy elárulták, s pénzét ott
1307      15|               uram, bizonyomra mondhatom, hogy itt még sohasem volt; amit
1308      15|             tartanék? Annyi pénzem nincs, hogy a Fatia Negra érdemesnek
1309      15|                   Domnule – szólt azután, hogy látta, miszerint Hátszegi
1310      15|         kocsijához –, én csak azt mondom, hogy nagyon szeretném, ha nem
1311      15|                 hiszen csak nem gondolod, hogy rám leskelődik a te ostoba
1312      15|                  bizonyos lehetsz felőle, hogy aki ennek a túlsó végén
1313      15|                szívében annak a tudatára, hogy olyan fegyvert tart a kezében,
1314      15|             beláthatá, s gondolá magában, hogy ez ugyan bátor ember.~Itt
1315      15|                   arra a gondolatra tért, hogy hisz az ő elődei is bátor
1316      15|                 császárok idejéből eredt. Hogy tulajdonképpen kik voltak
1317      15|             emlékezik, de annyi bizonyos, hogy az régen történt.~A történet
1318      15|              archeológok azt olvasták ki, hogy azt valami dáciai prokonzul
1319      15|                 egyszer megtörtént rajta, hogy a bor fölösleges merészséget
1320      15|             azután az lett a következése, hogy a fejét két helyen beütötték.
1321      15|                   az ellenség, a haramia, hogy szétzúzná a koponyáját.~
1322      15|                 semmit, most már kívánta, hogy jöjjön.~Mikor hat lépésnyi
1323      15|               fegyvert, mintha azt várná, hogy az mégegyszer elsüljön,
1324      15|                   álmodta volna csak azt, hogy lőtt, s még egyszer álmodni
1325      15|                   egyszer álmodni akarná, hogy újra lőjön, hogy azt a kísértetet
1326      15|                  akarná, hogy újra lőjön, hogy azt a kísértetet megölje,
1327      15|            puskaaggyal úgy sújtotta főbe, hogy az szédülten rogyott össze.~
1328      15|                   Azután nem tudja senki, hogy mi történt.~Midőn báró Hátszegi
1329      15|             esetét, s esküdött az egekre, hogy a Fatia Negra kezeivel kapkodta
1330      16|                   vetett nejének szemére, hogy őt megcsalta, s hogy az
1331      16|             szemére, hogy őt megcsalta, s hogy az ő és testvére magaviselete
1332      16|               vannak tagadva. Felfedezte, hogy mindent tud. Tudja jól,
1333      16|                   mindent tud. Tudja jól, hogy Henriette egy naplopó fickót
1334      16|             bátorsága azt felelni vissza, hogy ha tudta ezt, miért vette
1335      16|                  szorulva!~Jól tudta már, hogy öccsét mivel vádolják, s
1336      16|              percig sem kételkedett azon, hogy hát ő mit cselekedjék. Annak
1337      16|        helyrehoznia. El kellend ismernie, hogy a hamisított aláírás az
1338      16|             azoknak a vége?~Azt láthatta, hogy férjétől nem kérhet semmit.
1339      16|              Minden lépten vehette észre, hogy az keresve keresi a civakodást,
1340      16|                   volna a Fatia Negrával, hogy őt az útban furfangosan
1341      16|                   furfangosan rabolja ki, hogy még csak reménysége se lehessen
1342      16|             nejének ezúttal azt várhatni, hogy férje kiszabadítsa e halálverejtékes
1343      16|                beszéd végét odafordítani, hogy „hja, bizony, a Fatia Negra
1344      16|                   sem gondolhat az ember, hogy magát elölje, s megszabaduljon;
1345      16|               élnie és gondolkoznia kell, hogy egy másikat, akiért remeg,
1346      16|                elfoglalva. Itt tudta meg, hogy gróf Kengyelesyné legújabb
1347      16|                    csakugyan vette észre, hogy a grófné a fiatalembert
1348      16|                   az a gondolatja támadt, hogy ezt a „diákot” másodszor
1349      16|                eszébe feltűnőnek találni, hogy a grófné milyen szép asszony;
1350      16|                   azt hitette el magával, hogy ő e hölgybe szerelmes.~Udvarolni
1351      16|                mire rákerült volna a sor, hogy észrevegyék, már nem volt
1352      16|                 autres, én most szeretem, hogy ez így van, mert Lénárd
1353      16|              szerelemben. Hanem tudja ön, hogy én mit tennék, ha az ön
1354      16|       fecsegéseiből; ekkor jutott eszébe, hogy hiszen az igen tragikus
1355      16|                   az történt Hátszegivel, hogy mikor legélénkebben foly
1356      16|                 engedelmet kér a bárótól, hogy egy percre eltávozhassék,
1357      16|                tudván egyebet tenni, mint hogy az ott maradt francia társalkodónő
1358      16|               vannak emberek, akik azért, hogy szegények, gyakran sokkal
1359      16|             nagyba ment. Egy este nemcsak hogy minden pénzemet elvesztettem,
1360      16|                derék fiú magára vállalta, hogy majd segít ő azon. Nem tudom
1361      16|           fedezett fel tartozásomban, meg hogy mi mindennel akarja megriogatni
1362      16|               hitelezőmet; elég az hozzá, hogy biztosított, miszerint nem
1363      16|                 tudja ön, kedves barátom, hogy miért olyan szívesen látott
1364      16|                 vendégem énnekem Vámhidy, hogy még önt is itt hagyom a
1365      16|              mikor ő jön! De láthatja ön, hogy rám nézve ő valóban igen
1366      16|                   volna velem az a fátum, hogy kiraboltak – szólalt meg
1367      16|                 hangzik.~– Azt hiszi tán, hogy a kocsmáros maga rabolt
1368      16|                 puskaaggyal, s mondhatom, hogy nincs az a négyezer arany,
1369      16|                 barátom; én azt gondolom, hogy önnek van valami oka a kárvallott
1370      16|             Magamról. Én komolyan mondom, hogy nagy veszteségek értek;
1371      16|              tudni. Hanem én azért tudom, hogy mit kell tenni egy gavallér
1372      16|                különbséget; nem érti azt, hogy vannak esetek, amidőn valaki
1373      16|                   beleugrik a kútba, mint hogy a világ előtti állását kockáztassa
1374      16|              állását kockáztassa azáltal, hogy igazságával törvényes útra
1375      16|              elébb én is szeretném tudni, hogy – hát ön mi kamatot kér
1376      16|                Csupán azt az egyet kérem, hogy ennek a fráternek ne legyen
1377      16|                legkomolyabban.~– Nem fél, hogy szaván fogom?~– Csak óhajtásomat
1378      16|              tartozom, s engemet sért az, hogy köreinkben mendemondák keringnek,
1379      16|                Hátszeginek, jeléül annak, hogy ezt nem kívánja.~– Én tehát,
1380      16|                  nem kívánja.~– Én tehát, hogy bebizonyítsam önnek, miszerint
1381      16|                  a báró vállán keresztül, hogy írja az alá nevét egy olyan
1382      16|            okiratnak, s gondolta magában, hogy milyen különös az, mikor
1383      16|                   elvált tőle, biztosítá, hogy ez a hódítási manőver részéről
1384      16|             kicsit berántott; igaz ugyan, hogy azt a fickót most miattam
1385      16|                 másikkal befesteni. Hanem hogy ezúttal én is be vagyok
1386      16|            meszelve, az már világos.”~Óh, hogy ezek a szegény gazdagok
1387      16|                  arra az arany öntudatra, hogy valaki őket saját magukért
1388      16|                  egész bizonyosnak tartá, hogy a grófné előadása uzsorásokról
1389      16|               affélékről egészen mese; de hogy Vámhidy valami olyan alkuszféle,
1390      16|                   nem lenni olyan büszke, hogy őt kitúrhatta a grófné termeiből.~
1391      16|               várt reá.~Azt jól sejtette, hogy Kengyelesynének nem valami
1392      16|               álmában sem képzelte volna, hogy …~… Kengyelesyné abban a
1393      16|               vele igen barátságos módon, hogy sikerült neki Hátszegit
1394      16|                 nejét képessé tegye arra, hogy az aláírást magáénak vallva,
1395      16|                   természetesnek találva, hogy a grófnétól mármost ideje
1396      16|                   azon kérdéshez jöhetne, hogy mit keres most itt, a nő
1397      16|             valamivel megbántotta; ígéri, hogy oly híve leend e tett után,
1398      16|                 mikor a nő emlékébe hozá, hogy arról a negyvenezer forintos
1399      16|                  látta volna őt a grófnő, hogy kacagott volna rajta.~Lénárdban
1400      16|                 vérnek epévé kelle válni. Hogy ilyen nevetségesen rászedetett
1401      16|                   meg nem vallhatja neki, hogy annak eredése felől csalódásban
1402      16|                   olyan piszkosság volna, hogy a csákói vadászaton még
1403      16|                 is megugatnák érte. – Óh, hogy dühödött mind a két asszonyra!~
1404      16|               eszébe olyanforma gondolat, hogy postára adott leveleknek
1405      16|              lehet, hanem annyi bizonyos, hogy Hátszegi kegyetlenül fel
1406      16|               Henriette azonban, anélkül, hogy ilyes gondolat távolról
1407      16|                  azt felelé az ajánlatra, hogy:~– Köszönöm, magam akarok
1408      16|                   határozatra az is volt, hogy nem akart oly városban időzni,
1409      16|                 lóversenynek vége; tudja, hogy nagyon érdekelve vagyok
1410      16|             kívánom tőled, kedves Lénárd, hogy miattam félbeszakíts akár
1411      16|                asszonyra nézve. Tudhatja, hogy én magam is hogy jártam
1412      16|                Tudhatja, hogy én magam is hogy jártam a minap.~– Óh, én
1413      16|              minap.~– Óh, én kigondoltam, hogy mit teszek. A legrosszabbra
1414      16|                 azt úgy el tudom rejteni, hogy arra senki rá nem akad.~–
1415      16|                 gondolatnak neje ötletét, hogy Gerzsonnal a kaszinóban
1416      16|      természetesen rögtön ajánlkozott rá, hogy hiszen majd lebeszéli ő.
1417      16|         reszketősek annak a kezei. Tudja, hogy még eddig, aki a Fatia Negrával
1418      16|       tisztességes embernek tartasz arra, hogy nődnek – atyja helyét pótoljam.
1419      16|                   olyan büszke volt arra, hogy arcára és termetére nem
1420      16|                  is; előttem, azt mondom, hogy ne tűnjön fel a jámbor Fatia
1421      16|                öregúrtól.~Hátszegi látta, hogy Gerzson urat igen rosszul
1422      16|                     Úgy látszik, Gerzson, hogy te szerelmes vagy Henriette-be?~
1423      16|                   válasz: „s úgy látszik, hogy te nem vagy, mert én lemondok
1424      16|                elébb az útikészületekről, hogy idején bevergődhessetek
1425      16|              Lénárd ajánlá Henriette-nek, hogy menjen aludni, ki valóban
1426      16|             terembe, mint aki azt akarja, hogy ne aludjanak már a háznál.
1427      16|                asszonyod?~– Úgy gondolom, hogy vetkőzetlenül feküdt le.~–
1428      16|                 víztől.~– Lesz rá gondom, hogy feldisputáljam rá a bort.~–
1429      16|                  a bort.~– Nagyon kérlek, hogy ügyelj rá, mert amellett,
1430      16|                 ügyelj rá, mert amellett, hogy olyan, mint a gyermek, rendesen
1431      16|                    úgy kell kitalálgatni, hogy mi kell neki. Én restellem
1432      16|                    az urak is hozzáültek, hogy a delnő ne reggelizzék egyedül.~–
1433      16|                   keres Gerzson barátunk, hogy melletted ne üljön; sok
1434      16|                   csak annyit mondott rá, hogy Lénárd nagy bolond.~Azután
1435      16|                   Azután engedelmet kért, hogy lemehessen a kocsit és lovakat
1436      16|                 indul semmi útra anélkül, hogy mindenről szemeivel meg
1437      16|            kehes-e valamelyik? Azt látta, hogy mindegyiken új patkó volt;
1438      16|               patkó volt; a kocsis mondá, hogy maga a nagyságos úr beszélt
1439      16|               csak hagyományos szokásból, hogy lássa ez a paraszt, hogy
1440      16|                  hogy lássa ez a paraszt, hogy az úr mindenhez ért, és
1441      16|                  Henriette-hez, jelentve, hogy a lovak be vannak fogva.~
1442      16|                  forrón megköszönte neki, hogy ilyen jó volt hozzá, s Gerzson
1443      16|               hagyta magát rábeszéltetni, hogy beüljön Henriette mellé
1444      16|                bizony meg van nyilalva.~– Hogy az ördög! … – tovább nem
1445      16|             egyetértő vitatkozás afelett, hogy milyen ügyetlenek azok a
1446      16|                 veszedelmes. (Tudniillik, hogy ezt nevezik műnyelven megnyilalásnak.)~
1447      16|                látleletet tőn, s kimondá, hogy bizony az ostorhegyes lába
1448      16|               lába is meg van nyilalva.~– Hogy az ördög vigye el!… – kiálta
1449      16|       felvilágosítást afelől az ördögnek, hogy kit vigyen el tulajdonképpen.~–
1450      16|                 makrapipáját, s esküdött, hogy itt süllyedjen el, ha valaha
1451      16|                 elkezd sántítani.~Persze, hogy az is meg volt nyilalva.~–
1452      16|                   is meg volt nyilalva.~– Hogy az ördög vigyen el minden
1453      16|                   csak az az egy kellene, hogy a nyerges ló is beadja a
1454      16|                   gyalázatosan sántított, hogy azt rettenetes volt nézni.~
1455      16|               akkkasztófára való! – S jó, hogy a lovak túlsó felén állt
1456      16|             szelíd, engesztelő hangjával, hogy mi baj van. E szóra megszelídült
1457      16|                   sánta lóval nem hiszem, hogy éjfélig elérjük.~Henriette
1458      16|           kocsisnak átadott tíz forintot, hogy azzal ballagjon be Orosházára,
1459      16|              siessen vele ki a csárdához, hogy másnap délelőtt tovamehessenek.
1460      16|             Henriette azt felelte mindig, hogy ő nem éhes és nem szomjas.
1461      16|                  azzal biztatá Henriette, hogy az a derék csárdásné igen
1462      16|                   a hintóból.~– Csodálom, hogy a csaplárné nem jön elém –
1463      16|                    ő nagyon szeret engem, hogy fog örülni, ha meglát!~Azonban
1464      16|           mindjárt te magad, s nem várod, hogy én menjek be!~E kategorikus
1465      16|                tesz pusztai virágnyelven, hogy meghalt.~– Csak nem halt
1466      16|            köteles leányát. (Érté alatta, hogy felakasztották.)~Henriette
1467      16|                 úgy elszomorodott rajtuk. Hogy a vidám, piros menyecske
1468      16|             bújában!~– Hát aztán mármost, hogy van a ház? – kérdezősködék
1469      16|             temetés után mind elillantak, hogy tanúbizonyságul ne kelljen
1470      16|                mondta volna minden ember, hogy én öltem meg a csaplárosnét,
1471      16|               jönnek.~– Igen, vén disznó, hogy azalatt a megmaradt kis
1472      16|               húszas, s felejtsd el érte, hogy vendég vagy; fogd ki a lovakat,
1473      16|        alkalmatlankodnék, mondd meg neki, hogy odabenn Hátszegi báró felesége
1474      16|              strázsát; majd tudják aztán, hogy merre menjenek.~A vén Ripa
1475      16|                   ember mindig azt hiszi, hogy az elköltözött valami munkáját
1476      16|             dacolunk vele, ugyebár? Ugye, hogy csatlatkozik a sors, amikor
1477      16|                   sors, amikor azt hiszi, hogy rajtunk kifog? Nem tudja,
1478      16|                   szívünk, s megmutatjuk, hogy nem vesztettük el a fejünket.
1479      16|           fejünket. Legnagyobb bajunk az, hogy az ígérgetett vacsora mármost
1480      16|                  hintórul az úti lámpást, hogy világosság legyen a szobában,
1481      16|               Dehogy mutatta volna arcán, hogy valami nem tetszik neki,
1482      16|             valami nem tetszik neki, vagy hogy talán fél, vagy hogy rosszul
1483      16|                 vagy hogy talán fél, vagy hogy rosszul van; hozzá volt
1484      16|                tett, mintha innék belőle, hogy az öregúrnak kedvét ne szegje,
1485      16|                mellé a jó piros sonkából, hogy gyönyörűség volt elnézni;
1486      16|               csodálom – szólt a hölgy –, hogy a csaplárné szobájában úgy
1487      16|                nem engedi magára mondani, hogy egy halott hagyatékát ellopta.~–
1488      16|             elcsábítja. Volt már rá eset, hogy csupa kiforratlan, kaland
1489      16|                  minden szavából kitűnik, hogy porcelánföldből teremtette
1490      16|               fejét.~– Úgy? Igazsága van; hogy is maradhatna ott magában,
1491      16|                szájára, mikor észrevette, hogy önkénytelenül meglepi az
1492      16|               ásítás.~– Meg nem foghatom, hogy miért vagyok olyan álmos.
1493      16|                   a szemeim.~– Hát azért, hogy nem pipázik. Mért nem gyújt
1494      16|             pipázik. Mért nem gyújt rá?~– Hogy én rágyújtsak? S nagysád
1495      16|                  s azonközben vevé észre, hogy Gerzson úr szemei le-leragadnak,
1496      16|         ébresztenek fel, s még nem tudja, hogy mi történik körülötte.~–
1497      16|              megnyugtatására vette észre, hogy annak az ajtaján jól csukódó
1498      16|                alvó öregúr felé fordítva, hogy fényével föl ne ébressze,
1499      16|              percei.~Olyan türelmes volt, hogy még zsebóráját is csak egyetlen
1500      16|                 kebléből, megnézni rajta, hogy mennyi már az idő.~Éjfélen