Fezejet

2001      21|                feladata. Parancsot adott, hogy forduljanak meg, és siessenek
2002      21|                   azt tudja minden ember, hogy a Fatia Negrát elfogni nem
2003      21|          lovaikról, nem is annyira azért, hogy neki lovat adjanak, mint
2004      21|                  neki lovat adjanak, mint hogy az úton szanaszét heverő
2005      21|                  utánam.~Azzal nem várva, hogy társai mit határoznak, egynek
2006      21|                okosak voltak azt belátni, hogy ha ők itt hagyják azt a
2007      21|                 telepednek meg, gondolva, hogy a Fatia Negra majd csak
2008      21|                 visszatér, ha észreveszi, hogy egyedül van.~Az pedig nem
2009      21|             elveszett kincsét többé utol, hogy megküzdhetett vagy eleshetett
2010      21|              Amazok nem álltak meg többé, hogy vele töltsék az időt. Néha-néha
2011      21|                  oly közel jött hozzájok, hogy pisztolyait rájuk süté,
2012      21|                  kalandor személye körül, hogy senki sem indult ki elfogását
2013      21|                  biztosan várta mindenki, hogy Fatia Negra bandája a várost
2014      21|               hozták neki fizetett kémei, hogy Szebenből négy század gyalogság
2015      22|              lehetett.~Hallatlan eset az, hogy egy rablólovag a XIX. században
2016      22|                 jutni azt a vakmerőséget, hogy fényes nappal rendes katonaság
2017      22|                kezdte minden falusi bíró, hogy rögtön elállatta az utakat
2018      22|                utakat vasvillás népekkel, hogy ezúttal a Fatia Negra és
2019      22|                  hadnagyait, elhatározák, hogy közös egyetértéssel gyorsan
2020      22|                mindig féltékenyek voltak. Hogy Gerzson úrnak igazságot
2021      22|                bebizonyítá ez alkalommal, hogy ha nem nagy hadvezér is,
2022      22|               majd amott, egyfelől azért, hogy ha a kalandoroknak rendszeres
2023      22|            összekuszálja, másfelől pedig, hogy a kezére hajtott véletlent
2024      22|               kezére kerítse.~Látni való, hogy ide gyors eszű, éber lelkű,
2025      22|        becsülésének.~Ezért meg is rótták, hogy minek bíz ilyen fontos feladatot
2026      22|                 táblabíró azt felelte rá, hogy arra senkinek semmi gondja,
2027      22|                soha el ne hagyd. Megnézd, hogy mit eszel és iszol. Senkihez
2028      22|                  azért mégsem lehetetlen, hogy ezek közt is akad áruló;
2029      22|               szokta kísérni, képes arra, hogy nyíltan megtámadjon; a többi
2030      22|              elbújik. Még egyszer mondom, hogy senkinek ne higgy.~Szilárd
2031      22|                 tett.~Ez útnak azonkívül, hogy nagyon rossz, az az előnye
2032      22|                  rossz, az az előnye van, hogy az utas egy álló napig nemcsak
2033      22|                   a különös szándéka van, hogy észrevétlenül jusson be
2034      22|               Tökéletesen arra való hely, hogy egy bujdokló harámbanda
2035      22|              találkozóra, ami arra mutat, hogy Szilárd terve ügyesen volt
2036      22|                  Fatia Negra, lehetetlen, hogy ezen a kísértet lakta helyen
2037      22|                vannak egymástól elszórva, hogy egyik szomszéd a másik házát
2038      22|             ereszté, megparancsolva neki, hogy visszamenjen Skeritorára.~
2039      22|           Szolgabíró úr! – Én azt hiszem, hogy ez a fickó nem fog visszamenni
2040      22|                 azt akarom. Így az a baj, hogy nagyon is fektében marad.~
2041      22|               megparancsolá pandúrjainak, hogy fele menjen aludni, a másik
2042      22|                 sürgetni kezdé Szilárdot, hogy induljanak már, mert elkésnek.~–
2043      22|           panaszkodva minden ember előtt, hogy mennyire összetörte a tegnapi
2044      22|            cselédtől összevissza kérdezé, hogy melyik helység merre fekszik,
2045      22|                rablók nyomát.~Még azután, hogy kiindultak is, minden jövő-menővel
2046      22|                  jövő-menővel szóba állt, hogy jól visz-e az út erre meg
2047      22|                   erdőbe, parancsot adva, hogy a legnagyobb sietséggel
2048      22|             sietséggel tartsanak utána; – hogy mit akar, azt ugyan ki nem
2049      22|                   parancsolja kísérőinek, hogy szálljanak le, s vezessék
2050      22|                  kapu”; sokan azt hiszik, hogy a rómaiak fúratták itt keresztül
2051      22|               szerzője lehetne; meglehet, hogy a rómaiak is használták
2052      22|             juthatni, s amilyen bizonyos, hogy jöttük hírére a Körös völgyéből
2053      22|                  olyan előrelátható volt, hogy azokat a Geinai-szorosban
2054      22|                   Bizonyos vagyok felőle, hogy az egész cselszövény fonalát
2055      22|                  ezúttal úgy választa ki, hogy szükség esetén védnie is
2056      22|                okai voltak attul tartani, hogy az éjjel megtámadják.~A
2057      22|               patak fölé volt építve úgy, hogy a patak az épület alatt
2058      22|             Estefelé jelenték Vámhidynak, hogy egy vak koldus akar vele
2059      22|              beszélni, mégpedig titokban, hogy senki más ne hallja. Igen
2060      22|                 termettel; kár volt érte, hogy vak.~– Domnule, egyedül
2061      22|               kell, jó ember?~– Köszönöm, hogy jó embernek nevezett, domnule;
2062      22|             barlangot.~Szilárd azt hitte, hogy jól megérté a koldus idejövetelének
2063      22|                  domnule? – Én megmondom, hogy hol van.~– Nos?~– Van-e
2064      22|                  acél; akiről azt hiszik, hogy sem kard, sem golyó nem
2065      22|                 Juon Táre. – Tudom is én, hogy mit kell arra felelni: „
2066      22|                 Tehát akkor hogyan tudod, hogy közel van?~– Ah, domnule,
2067      22|                 csendes, mint a kísértet, hogy azt csak egy vak fülei veszik
2068      22|                    elejétől fogva. Látod, hogy vak vagyok, koldus vagyok,
2069      22|                 már annyira azt a helyet, hogy tapogatózva egyedül is el
2070      22|               Künn ültem a híd végében, s hogy sokáig nem hallottam emberszót
2071      22|                 emberszót magam körül, és hogy erősen meleg volt, elnyomott
2072      22|              ellenállni. Attul tartottam, hogy ha valahol az útban dűlök
2073      22|                gondoltam hát ki magamban, hogy befekszem az ismeretes hídbolt
2074      22|                  Esküdni mertem volna rá, hogy ő az. A híd közepén megállt.
2075      22|              Azért hívatta össze társait, hogy tudassa velük, mi van ellenük
2076      22|               megindítva. Elmondta nekik, hogy mindaz, amit a vármegyék
2077      22|               között, s végre azt mondák, hogy ez nehéz sor lesz. A pandúrtól
2078      22|             vármegye uraitól. Tudják már, hogy ezek kitanulták fortélyaikat,
2079      22|               tréfálni. Mind azt mondták, hogy pandúrokat nem támadnak
2080      22|                   biztatása, azt mondták, hogy ki-ki bújni fog, ahová tud. „
2081      22|                hát bújjatok el olyan jól, hogy rátok ne találjanak”, azt
2082      22|             egyedül, s megmutatom nektek, hogy ezek is csak halandó emberek.”
2083      22|                   De te hidd el azt uram, hogy amit a Fatia Negra kimondott,
2084      22|                 meg is fogja kísérteni.~– Hogy ő maga jöjjön bennünket
2085      22|               szemem! Látnék csak annyit, hogy tudnám megkülönböztetni
2086      22|              ember, bizonyos vagy afelől, hogy nem álmodtad azt, amit nekem
2087      22|                   tudhatja egy vak ember, hogy mikor álmodik, hisz ő nem
2088      22|                nem nyithatja fel szemeit, hogy azt mondja, ébren vagyok,
2089      22|              látod, uram, akkor tudhatod, hogy nem álmodtam, amiről beszélek.
2090      22|                 reggelre meg fogja tudni, hogy a római kapun keresztül
2091      22|                Szilárd azt mondá Juonnak, hogy azok felől, miket neki elmondott,
2092      22|             láthatott; csak azt tudhatta, hogy az még feje fölött van.~
2093      22|                 Szilárdra Juon szavainak, hogy pandúrjait az éj óráiban
2094      22|             erdőkben; a molnár azt mondá, hogy alkalmasint a földesúr vadászik
2095      22|               odaizent a vadászó főúrhoz, hogy lenne szíves abbahagyni
2096      22|                 azt is mondani egymásnak, hogy „adjon isten jó napot”.~
2097      22|             mulatságból. Ha tudtam volna, hogy erre veszi ön útját, bizonyosan
2098      22|               látogatóba Vámhidyt! Ígéri, hogy szívesen fogja látni, biztatja,
2099      22|           szívesen fogja látni, biztatja, hogy neje is otthon lesz: éreztetni
2100      22|                   abból a célból történt, hogy az illető pénzverő hivatalt
2101      22|                tudják adni; még meglehet, hogy az a más is tudatlan a bűnben,
2102      22|                    Én azt előre is tudom, hogy a Fatia Negra nagyokat nevet,
2103      22|             nagyokat nevet, mikor hallja, hogy hat vármegye katonája hogy
2104      22|                hogy hat vármegye katonája hogy járja utána az erdőket,
2105      22|                   járja utána az erdőket, hogy kopogtatja az odvas fákat,
2106      22|      bekocogtatnak hozzá, és azt mondják, hogy „itthon van-e a Fatia Negra?”~
2107      22|                   Én magam is azt hiszem, hogy a jámbor zsiványt hamarább
2108      22|                   bizony senki sem hiszi, hogy valaki azért rabol fél milliót,
2109      22|                  azért rabol fél milliót, hogy, mint Pintye Gregor, a Torda
2110      22|                Mármost csak azt sajnálom, hogy az én aranyaimon is nem
2111      22|                 ült volna Hátszegi mellé, hogy vele egy étkes tarisznyából
2112      22|                   nem szabad bort inniok, hogy mindig józanon maradjanak;
2113      22|              látom.~– Ebből azt érthetem, hogy kértemre nem akarja ön hídvári
2114      22|                 le arról az ajánlatomról, hogy mind kastélyom, mind egyéb
2115      22|                   a beszédnek.~– Remélem, hogy nem leszek kénytelen terhére
2116      22|                 ifjú barátom. Tudja-e ön, hogy mi az a hullócsillag? Az
2117      22|        csillagokat, és elfeledé amellett, hogy hivatalos terhek nyomják
2118      22|              Fatia Negrát, s azt képzelé, hogy szemei találkoznak azokban
2119      22|                fogadni a férj meghívását, hogy ismét szem szem ellenében
2120      22|              verni fejéből azt a mondást, hogy az egy kiégett szivar, mit
2121      22|                   ment a vizsgálat alatt, hogy avatatlanok ne legyenek
2122      22|          közeledni.~A vak Juon volt az.~– Hogy tudod te, hogy itt valaki
2123      22|                 volt az.~– Hogy tudod te, hogy itt valaki áll? – kérdé
2124      22|               fohászkodni uram, s tudtam, hogy ébren vagy, mert hiszen
2125      22|                mert hiszen előre óvtalak, hogy vigyázz, mert az éjjel rád
2126      22|              Fatia Negra.~– S azt hiszed, hogy lenne bátorsága?~– Azt tudom,
2127      22|                   bátorsága?~– Azt tudom, hogy már útban van.~– S hol voltál
2128      22|                Miért teszed azt?~– Azért, hogy majd ha a túleső oldalról
2129      22|       használhatni.~Szilárd kezdte látni, hogy egy makacs szövetségessel
2130      22|                  képzeled, szegény ember, hogy valaki olyan őrült legyen,
2131      22|                valaki olyan őrült legyen, hogy egyedül ennyi fegyveres
2132      22|                   uram, de azt sem tudom, hogy ennyi fegyveres ember között
2133      22|                helyre, s megütközve látá, hogy az őr a pinceajtóban hosszat
2134      22|          Odasietett hozzá nagy bosszúsan, hogy felköltse, megfogta az alvó
2135      22|                 sem? Hát az történt uram, hogy áruló van közöttük; a Fatia
2136      22|             aludnék, pedig csak azt lesi, hogy a Fatia Negra jöjjön, s
2137      22|                   semmi baj. Azt tesszük, hogy ő is egyedül legyen. Azt
2138      22|                nem lehet most megtudnunk, hogy melyik a huszonnégy közül
2139      22|                 Szilárd kezdé észrevenni, hogy ennek a vak embernek mindenben
2140      22|               magát, mert ha észreveteti, hogy ébren van, az az irtózatos
2141      22|                 Vámhidy tehát oda jutott, hogy saját huszonnégy fegyveres
2142      22|            fegyveres emberét gúzsba köté, hogy egyedül lehessen a rettenetes
2143      22|               Juon. Azt bizonyosan tudta, hogy vármegye ura kard nélkül
2144      22|               vannak.~– Próbáld meg uram, hogy használhatod-e őket, mert
2145      22|                 őket, mert én nem hiszem, hogy valami bajuk ne legyen.~–
2146      22|                    tudhatod azt a rendet, hogy olyan fegyverre ne bízd
2147      22|                   a csövön, s tapasztalá, hogy az nem megy. A csőbe dugott
2148      22|             megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh viasza.~– No, uram,
2149      22|               teletömte a gyutacs lyukát, hogy csak több órai munka után
2150      22|                   hanem úgy próbálta meg, hogy elsütögeté a levegőbe; mely
2151      22|                   csak annyiban sikerült, hogy a gyutacsok elpattogtak,
2152      22|                  végigpöngeté annak élét, hogy eléggé ki van-e fenve.~–
2153      22|                   Ha ki talál szabadulni, hogy össze kell csapnotok; ne
2154      22|               felém, nem láthatom őt meg, hogy én rohanhatnék reá! Domnule,
2155      22|                   aki e percben azt hivé, hogy gyávaság volna egy embert
2156      22|               zsibbadás lepte meg. Látta, hogy ez az ember az, aki a sorstul
2157      22|                  a sorstul el van küldve, hogy végóráját hírül hozza.~Mint
2158      22|                    s azt is veheté észre, hogy ellenfele, ha elmarad is
2159      22|                volt leülni egy fatörzsre, hogy sebesült kezét bekösse;
2160      22|            egyenkint. Szilárd tapasztalá, hogy a Fatia Negra bal kézzel
2161      22|             magáéhoz. Azonban tapasztalá, hogy ezzel sem rázza le ellenfelét
2162      22|                lankasztani, s tapasztalá, hogy a kövekkel hajigálás nagyon
2163      22|            vezetgette üldözőjét az erdőn, hogy egy pillanatra elbódítsa,
2164      22|             felett legalább azt sejteték, hogy ez valami vadásztanya.~Egy
2165      22|                    ami elég különös volt, hogy egy lak az erdők mélyében
2166      22|                egy percig sem tétovázott, hogy e helyre is kövesse a kalandort.
2167      23|                   fejét meghajtva intett, hogy érté a parancsszót.~– Meglehet,
2168      23|                  parancsszót.~– Meglehet, hogy önnek nálam nélkül kell
2169      23|                   jövök vissza. Meglehet, hogy az illető urak azalatt érkeznek
2170      23|              fogok. Azonban rajta leszek, hogy minél elébb hazatérjek,
2171      23|               hölgy.~– Kegyed bámul azon, hogy micsoda vendégcsoport az,
2172      23|                    fel nem tehetni róluk, hogy Hídvárt kikerüljék; én magam
2173      23|        szolgabírót, ki a csapatot vezeti, hogy fogadja el hídvári kastélyomat
2174      23|             vendégünkkel mindent elkövet, hogy az magát házunknál kényelmetlenül
2175      23|                 elrejté ágyvánkosai közé, hogy valaki meg ne hallja a sírást.~
2176      23|                  Bizonyosan el fog jönni, hogy hajdani kedvesét újra lássa …~
2177      23|               született!~Mit tegyen a nő, hogy ezt megakadályozza? Aki
2178      23|               megtámadhatlanná varázsolá, hogy neje hajdani kedvesét vendégül
2179      23|            közönyt is tanúsítva mellette, hogy ő maga ugyanakkor házát
2180      23|                csak meg kellene szólalni, hogy elpanaszolja, miért szenved,
2181      23|                tőrt, melyre rá volt írva, hogy ezt az ő szívének szánták,
2182      23|                   azt sem akarta megérni, hogy Vámhidy őt itt találja Hídvárott.~
2183      23|            Hídvárott.~Elhatározá magában, hogy el fog szökni; végképp elhagyja
2184      23|              egyről volt bizonyos, arról, hogy Szilárd és ő a sírban inkább,
2185      23|              bejárta, azzal az ábránddal, hogy szerencsétlen embereket
2186      23|             külseje volt a kisded háznak, hogy Henriette az első látásnál
2187      23|          állhatott ellent a kívánságának, hogy abba betérjen.~A házikó
2188      23|                sehol.~Henriette azt hivé, hogy a ház gazdája bizonyosan
2189      23|                  van, s föltette magában, hogy megvárja, míg hazajön. Azonban
2190      23|                 azt a különös körülményt, hogy ez a ház egészen körös-körül
2191      23|              látta.~Ismét várt sok ideig, hogy valaki érkezzék a ház lakói
2192      23|      szénégetőkkel, – azoktul kérdezgeté, hogy miféle ház ez itt az erdő
2193      23|               három nem akarta megérteni, hogy miről van szó, s egyáltalában
2194      23|                   azt felelte az úrnőnek, hogy abban lakik a „dráku”. –
2195      23|           Henriette-et; a pópát vevé elő, hogy megkérdje tőle, miféle ház
2196      23|                  válaszolni, úgy tetszik, hogy nemigen emlékezett rá, mintha
2197      23|           válaszul adjon.~Annyit mondott, hogy a szóbeszéd szerint abból
2198      23|                 senkit sem lehet rávenni, hogy annak a háznak a küszöbét
2199      23|              meneküljön; mert azt hiszik, hogy azt a rossz lelkek lakják.~
2200      23|                   tevé. Föltette magában, hogy végére fog járni, vajon
2201      23|              Egyszer a tudnivágy rávitte, hogy férjétől tudakozódjék a
2202      23|               lakókat, s a nép azt hiszi, hogy benne kísértetek járnak,
2203      23|                felhasználta a népbabonát, hogy potom áron megvásárolja
2204      23|                 futja ki nála költséggel, hogy saját vadászt tartson a
2205      23|                  bizonyos lehetne felőle, hogy feltörik, mikor ott nincs;
2206      23|                    félve elkerüli minden. Hogy Henriette egyszer sem találkozott
2207      23|                    annak egyszerű oka az, hogy az öregúr mint regálista
2208      23|                 egyébiránt figyelmezteté, hogy elő ne találja hozni az
2209      23|                   volna többé illendőnek, hogy valakinek a házába belépjen,
2210      23|               lesben áll. Az is meglehet, hogy most távol van hivatalos
2211      23|               forduló után eszébe jutott, hogy szép volna idelenn a szabadban
2212      23|            kastélyba vissza, s jól hallá, hogy ura asszonya zengő lágy
2213      23|               üvegharangokkal letakarták, hogy a lámpafényre odacsődült
2214      23|                   róla a cselédek között, hogy hívni kellene a nagyságos
2215      23|               azonban azt mindenki tudta, hogy nem szereti, ha akkor háborítják,
2216      23|                    Tehát csak vártak reá, hogy mikor unja már meg.~A komornyik
2217      23|                   s hivatalosan referált, hogy mennyi már az idő.~Mikor
2218      23|                  komolyan eléterjeszteni, hogy az estebéd régen vár reá.~
2219      23|            nagyságos asszony parancsolta, hogy daloljam folyvást azt a
2220      23|               nótát, amíg csak azt látom, hogy a bokrok között lámpavilág
2221      23|                éppen onnan jött, s tudta, hogy ott nincs a nagyságos asszony.~–
2222      23|                 énekelni a kertészleányt, hogy azalatt kijátszva a cselédség
2223      23|               között úgy elbolyonghatott, hogy nyomába sem találnak. Reggel
2224      23|               mindenki azzal a reménnyel, hogy talán a másik találta meg
2225      23|               mind azzal a hittel várták, hogy talán az hozza őt vissza.
2226      23|                 kertészleánynak megmondá, hogy hol álljon meg kedvenc nótáját
2227      23|                   elkezdé a csörömpölést, hogy elég ideje volt magát elrejteni
2228      23|                   Máskor oly gyönge volt, hogy alig sétált végig a parkon,
2229      23|                   már. Észrevették e már, hogy eltűnt? Jőnek-e ez úton
2230      23|             azután, mintha attól tartana, hogy valamelyike azon ablakoknak,
2231      23|            kellett fordítani a kilincset, hogy ez aggodalma megszűnjön.
2232      23|                 percben az jutott eszébe, hogy be kellene maga után zárni
2233      23|       meglephessék; de azután elgondolta, hogy az nem volna illendő, a
2234      23|                   arra határozá el magát, hogy ébren fogja őt bevárni,
2235      23|                  rögtön felfedezi előtte, hogy férjétől válni akar, kinek
2236      23|               többé. Addig őrizkedni fog, hogy el ne aludjék.~Mikor aztán
2237      23|              Akkor kezdett arra eszmélni, hogy hol van.~Egy erdei lakban,
2238      23|                  a véres kezű embereknek, hogy ne bántsák őket; itt feküdtek
2239      23|                 Hátha azoknak van igazuk, hogy a túlvilággal nincs megszakítva
2240      23|        visszajárhat?~Hátha az lenne való, hogy e háznak csakugyan nincsen
2241      23|                 tájon; többek között azt, hogy mikor egy ablaktábla valami
2242      23|              járkálnia kellett alá s fel, hogy lecsillapuljon.~Most ezt
2243      23|             szívének abban a gondolatban, hogy mégis jobb itt, az ismeretlen
2244      23|                  rá halottszemeiket, mint hogy találkozzék egykori kedvesével
2245      23|          félelmetes a hang, amit hallott, hogy felébredt rá.~Hallgatózni
2246      23|                  kivenni a mély csendben, hogy sebesen közeledő lépések
2247      23|                   világosan hallá. Látta, hogy hol van! A holdvilág besütött
2248      23|                   vagy csak képzelte tán, hogy mondott valamit, ahogy mélyen
2249      23|         visszafordul innen, s azt mondja, hogy nem bírt utolérni. Én önnek,
2250      23|                  Sohasem tudta meg senki, hogy ki volt a Fatia Negra.~
2251      24|                  izent Sipos fiskálisnak, hogy látogassa őt meg, s mindannyiszor
2252      24|                   a választ kapta vissza, hogy az ügyvéd nem mehet. Mikor
2253      24|                  Végre azt izente vissza, hogy se ma, se holnap, sem az
2254      24|                 együl egyig abban álltak, hogy a pörös felek mennyi rosszat
2255      24|               ízlésére.~Föltette magában, hogy semmiféle tanáccsal sem
2256      24|                  vitték mindkét oldalról, hogy saját ügyvédeik kezdték
2257      24|               puritán érzelmű férfiút az, hogy a legtöbb botrány a meghalt
2258      24|               sohasem bírná magára venni, hogy egy halottrul rosszul beszéljen:
2259      24|            Hallotta már?~Sipos nem tudta, hogy mit kellett volna neki már
2260      24|               mutatva.~Sipos úr gondolta, hogy János megint a megholt Demeter
2261      24|                 úszó volt.~– Úgy történt, hogy paripája elragadta, a zablája
2262      24|                meg; mikor Hátszegi látta, hogy a ló a magas partról akar
2263      24|                úgy összerugdalta a fejét, hogy arcára sem lehetett ráismerni
2264      24|              családi sírboltba; csudálom, hogy kegyelmednek nem küldtek
2265      24|             igazán el nem tudta gondolni, hogy mit akar ez most.~– Igazán,
2266      24|            fiskális úr; – ha meggondolom, hogy holmi nyomorult pénzviszonyok
2267      24|              sajnálatos helyzetbe hoztak, hogy egymástól ennyire elidegenedtünk;
2268      24|                 oka; – azt tetszik tudni, hogy nem én vagyok az oka.~Sipos
2269      24|          reménylem önnek rokoni szívétől, hogy nem kíván bennünket ilyen
2270      24|                egészen rászántam magamat, hogy az öregúr végrendelete dacára
2271      24|                  Azt bizonyította ellene, hogy őrült volt.~– Bámultam a
2272      24|              fészkelődött helyén.~– Mert, hogy védencem ama váltóhamisítási
2273      24|                   nem hiszi, fiskális úr, hogy énnekem valami egyetértésem
2274      24|               mondok, uram: azt tudja ön, hogy én gazdag ember vagyok.~–
2275      24|                ajánlok. Megvallom igazán, hogy cudarul benne ülök a tintában.
2276      24|                  És én mármost nem látom, hogy merre meneküljek ki ebből
2277      24|             jószántából azt fogá mondani, hogy a sokféleképpen vitatott
2278      24|                 úr, felugorva helyéből. – Hogy megenné a szurkot az az
2279      24|             alkuszunk.~– Jó, azt mondtam, hogy mindenbe beleegyezem, és
2280      24|                   nem hiszi kegyed talán, hogy én kifizettetem vele a váltót,
2281      24|          tudakozódni, s bámulva hallotta, hogy báró Hátszeginé nyilatkozata
2282      24|                   már megérkezett afelől, hogy a beperelt váltón az ő saját
2283      24|                  úr tudniillik azt tette, hogy amint Sipostól kicsalta
2284      24|              ziláltabb volt a lelke, mint hogy arra tudott volna eszmélni,
2285      24|               arra tudott volna eszmélni, hogy mit tegyen. Rá hagyta magát
2286      24|            uradalmakat; mit érdekelte őt, hogy melyik mit jövedelmez, s
2287      24|          jövedelmez, s írásban ismeré el, hogy a kérdéses váltó az övé.~
2288      24|               báróné jószágigazgatójától, hogy azt a kérdéses negyvenezer
2289      25|             elismerte-e a fiú bíró előtt, hogy Margari biztatására váltót
2290      25|         földönfutó, ha egyszer meghallja, hogy van valami öröksége, amiben
2291      25|                  aztán majd előfogjuk őt, hogy világosítsa fel ama váltó
2292      25|                  történetét, s meglátjuk, hogy nem támad-e abból János
2293      25|             Henriette mindent elkövetett, hogy őt hazaédesgesse. Valóságos
2294      25|                   lett. Pedig lehetetlen, hogy ne olvasta volna valamelyikben.
2295      25|      valamelyikben. Színész, és ne tudná, hogy mi van a hírlapban?~A név
2296      25|                   neki, akkor mondta meg, hogy mi nevet kell rátétetni;
2297      25|              vagyok, és nem tehetek róla, hogy az úrficska meghalt; bizony
2298      25|         Kispércsen.”~Világos volt előtte, hogy ez Kálmánnak saját mívelte
2299      25|                  kétsége nem volt afelől, hogy ha ő Kispércsre elutazik,
2300      25|            kérdezősködésre azt tudta meg, hogy a kérdéses színházigazgató
2301      25|             megkérdezett; már tudniillik, hogy mindenki megegyezett abban
2302      25|            megegyezett abban a válaszban, hogy az úrfi meghalt, és neki
2303      25|                 szót sem. Hinné-e valaki, hogy a gézengúz oda kvalifikálta
2304      25|                   oda kvalifikálta magát, hogy még ez a meghalása is csak
2305      25|                  eladósodott ott helyben, hogy minden megszökési kísérlete
2306      25|               rálesettek: azt gondolá ki, hogy háziasszonyával egyetértve,
2307      25|                 széles világba.~Meglehet, hogy e tréfára egyéb oka nem
2308      25|               annyit költött már a perre, hogy férjéről öröklött vagyona
2309      25|                   negyedévi divatot; csak hogy perét folytathassa.~Tíz
2310      25|                   is üldözte az az eszme, hogy ő gazdag! Életében egy lélek
2311      25|             hagynak békét, bebizonyítják, hogy elmeháborodott volt, s ítéletet
2312      25|                   melyet fejéhez leásnak, hogy számadásai be vannak végezve,
2313      25|             mellyel hamvait lenyomtatták, hogy fel ne hurcolják a sírból;
2314      25|              kifizetni testvérének.~Igaz, hogy maradt még neki több, mint
2315      25|              találkozott vele, s kérdezé, hogy van, nem az aranyerit vádolta;
2316      25|            aranyerit vádolta; nem mondta, hogy köhög, hanem azt felelte: „
2317      25|                  vagyok téve, az a bajom; hogy is volna bennem vér, mikor
2318      25|                  pusztulva. Csodálom még, hogy élek; más ember belehalt
2319      25|                    Mennyire fájt neki az, hogy testvérének kellett adnia
2320      25|           haldoklóvá tette az a gondolat, hogy most már csak felényire
2321      25|                 olyan finomul volt szőve, hogy az illetőnek mindeddig még
2322      25|            hasonlók gyakran évődtek vele, hogy most már özveggyé lett az
2323      25|           Kengyelesyné komolyan előhozta, hogy miért nem közelít Hátszeginéhez,
2324      25|                   ő bizonyosan mondhatja, hogy Henriette most is sóhajtva
2325      25|                 gondol egykori kedvesére, hogy kegyetlenség tőle annyira
2326      25|                  korában felhagyott vele, hogy előtünedező ősz hajszálait
2327      25|                 el nem hagyta. Szerencse, hogy ennek oly szívós az élete;
2328      25|                   Szegény gazdag asszony!~Hogy Kálmánnal mi történt halálhíre