Fezejet

   1       1|               még piros, meglehet, hogy nem is a természet kedvéből
   2       1|               ha olyan jó titoktartásra nem volna alkotva! Úgy illenek
   3       1|              sovány termettel; az ember nem nézhet rá anélkül, hogy
   4       1|                 levő régi társalkodóné; nem vér szerinti tagja a családnak.
   5       1| házsártoskodásai ellen védelmezni, hogy nem felelnek semmi szavára vissza.~–
   6       1|    kiállhatatlan vénember vagyok, akire nem érdemes a szót vesztegetni.
   7       1|                  Tudom én azt jól, hogy nem is azért vagytok ti itt
   8       1|            bezárva. Aki a szekatúrát ki nem tudja állni, semmi sem könnyebb,
   9       1|             mint segíteni magán. De azt nem teszi senki, úgyé? Mert
  10       1|              öreg kiállhatatlan Lapussa nem lát, azt azután el is találja
  11       1|                találja felejteni! Aztán nem is tudhatja az ember, hogy
  12       1|        tehetsége az öreg bolondnak, meg nem verhet senkit; ha kiabál,
  13       1|               valamit.~– Missz Kleerri! Nem veszi észre, hogy Henriette
  14       1|                 Angliában ezt talán még nem tudják, hogy ez illetlen
  15       1|                vádlott.~– Csendesen! Én nem szóltam Henriette kisasszonyhoz,
  16       1|              valamit megérteni vagy meg nem érteni; őhozzá én nem beszélek;
  17       1|               meg nem érteni; őhozzá én nem beszélek; őneki én mindent
  18       1|          beszélek; őneki én mindent meg nem magyarázhatok; de azért
  19       1|            tudom, hogy mit lehet és mit nem lehet fiatal leányoknak
  20       1|         kedvence, a kis Makszi.~– Miért nem bocsátják be a kis Makszit?
  21       1|               az ajtót a kis Makszinak, nem tudják, hogy nem éri fel
  22       1|             Makszinak, nem tudják, hogy nem éri fel még a kilincset?
  23       1|              fel még a kilincset? Miért nem eresztik hozzám, ha ő akar?~
  24       1|               szobájába menekült, ahova nem volt szabad őt a nevelőnek
  25       1|                védelmére.~– A Makszikát nem kell megharagítani! Akinek
  26       1|                 ne szopja hát az ujját. Nem akar kevesebb lenni, mint
  27       1|             sokat kell ám tanulni!~– Én nem akarok tanulni, én mindjárt
  28       1|              sem ügyelnek: milyen régen nem volt ez meg amaz, amit ő
  29       1|                 Hát emez minek van itt? Nem tudják, hogy ettül ő rosszul
  30       1|                hogy ettül megbetegszik, nem várhatják már, hogy meghaljon,
  31       1|           pónikat, az inas menjen vele, nem a praefectus. – Ezzel eltolja
  32       1|             elkergetnék, ha valamit elő nem tudna adni.~Az öregúr tudja
  33       1|              Családjával már tíz év óta nem evett egy asztalnál. Soha
  34       1|               senki abba az ételbe belé nem kóstol, amiből ő eszik.~
  35       1|             télen, se nyáron egyéb szót nem hall, mint „jó reggelt”
  36       1|               se kéréssel, se panasszal nem alkalmatlankodnak előtte,
  37       1|                 ült a páholyában, és ki nem mozdult onnan, amíg valakinek
  38       1|          gyermektelen.~Megholt férjéhez nem kötötte szerelem, s eddigelé
  39       1|         képességén alul esnek, rá nézve nem létezők; akik pedig szalonját
  40       1|                  de azoknak a távcsövei nem találkoznak az övéivel.
  41       1|               könnyűvérű úri rend előtt nem ajánlatos tulajdon.~A Lapussák
  42       1|          ajánlatos tulajdon.~A Lapussák nem urak, csak gazdagok; azért
  43       1|                  azért a páholyok ifjai nem veszik észre Lángainé szebbnél
  44       1|                 közönség, azok rá nézve nem léteznek, látta és elfelejtette
  45       1|             szakállak ellen, amik felől nem bizonyos, hogy szokták-e
  46       1|         Szeretné, ha úrnak tartanák, de nem tudja magát rábírni, hogy
  47       1|           ellene uzsoráskodásait, s még nem választják meg tagnak.~Ennek
  48       1|              szidták. Pedig hát szegény nem vétett egyebet, mint hogy
  49       1|                hibája meg az volt, hogy nem akart diákul tanulni.~Ezért
  50       1|               valamint János fia szinte nem sejtenek a latin nyelvhez,
  51       1|          nyelvhez, amaz ifjúkorában még nem járt iskolába, mert a vagyonszerzés
  52       1|              elfoglalva, emez pedig már nem járt iskolába, mert már
  53       1|            gazdagok voltak, azért aztán nem is volt egyiknek sem helyes
  54       1|               nagyon haragudott, mert ő nem bírta a latin nyelvet (ritka
  55       1|     megtanulásával, ami felett beszélni nem lehet); s ezért aztán Henriette
  56       1|               később megtudunk, de most nem érünk rá náluk megállapodni,
  57       1|              mint akinek a szeme fáj, s nem bírja felnyitni a szempilláit,
  58       1|                tekintetében senkinek át nem engedik az elsőbbséget;
  59       1|               Nagyságos úr.~Ezt először nem hallja.~– Nagyságos úr…~–
  60       1|              száját elgörbíti nagyon.~– Nem ér ez semmit. Mondtam már,
  61       1|                  János úgy tesz, mintha nem akarná elmondani haragja
  62       1|             hogy azt izeni az ura, mert nem beszélhet velem, jöjjetek
  63       1|                Egy Lapussa János! Velem nem beszélhet valaki, hanem
  64       1|          lelkesedni kezdett.~– De miért nem ütötted pofon?~(Csakugyan
  65       1|                azt meg fogom tenni! Ezt nem viszi el szárazon. Ezt nem
  66       1|              nem viszi el szárazon. Ezt nem hagyom magamon! Egy Lapussát
  67       1|            tanúért, kihívom párbajra.~– Nem, János, ne azt tedd. Üsd
  68       1|                 jön. Az lesz legjobb.~– Nem! Én meg akarom ölni, én
  69       1|               kezdett töprenkedni, hogy nem jó lenne-e neki elmenni
  70       1|                idegenek. Csak Lángainét nem zavarta meg a nagy zaj,
  71       1|      bosszantott a közöny, egyenesen őt nem aposztrofálta.~– Meg kell
  72       1|               hideg gúnnyal felelt a ki nem kerülhető kérdésre:~– Azt
  73       1|                 megharagítják, olyankor nem hallgat semmire. Valahogy
  74       1|             adok János rodomontádjaira. Nem lesz neki semmi baja: ne
  75       2|    negyedórácskát bólintgatni; – biz ez nem valami mulatságos dolog;
  76       2|              Demeter úr oldala mellett, nem is hiszem, hogy akadjon
  77       2|                s ha az el talál szökni, nem tudom, hol kapnak másikat.~
  78       2|               berekommendálta szegényt.~Nem értett ugyan egyéb nyelven,
  79       2|              éppen csak olvasni, érteni nem: de hisz erre nem is volt
  80       2|                érteni nem: de hisz erre nem is volt szükség, mert olvasnia
  81       2|             volt szükség, mert olvasnia nem a saját épülése végett kellett.~
  82       2|           természetesen saját könyvtárt nem tartott, mert hiszen ez
  83       2|            forintot készpénzben; nappal nem volt neki szabad bejönni
  84       2|             tátongani, de miután ezt ki nem állotta, inkább felmondott; –
  85       2|           álmatlan volt Demeter úr; már nem tudom, Monte-Cristo tette-e,
  86       2|                pitvarnokot, ha János úr nem érkezett-e szinte haza.
  87       2|                 érkezett-e szinte haza. Nem; volt rá felelet. Igaz,
  88       2|           alázatosan, nagyságos úr, ezt nem értek.~– Jól van, folytassa.~
  89       2|         becsengette a pitvarnokot, hogy nem János úr jött-e meg? Egyszer
  90       2|          Margari, mely válasz persze a „nem értett” szöveghez semmiféle
  91       2|                 a háznál lakó orvoshoz, nem hívatták-e hirtelen valami
  92       2|              kicsinyben múlt, hogy eret nem vágott a komornyikon, míg
  93       2|                bírta világosítani, hogy nem őróla van szó, hanem az
  94       2|             amit a pitvarnok bizonyosan nem mondott el odabenn. A János
  95       2|                fenyegetőzés egész éjjel nem hagyta Demeter urat aludni,
  96       2|                szárazföldön is, de csak nem találta meg. Mikor már aztán
  97       2|          hozzája azzal a szóval, hogyha nem jön, beteg édesatyja fogja
  98       2|                vannak jelen; azok előtt nem beszélhetsz: Clementine,
  99       2|                ki maga is. Gyermekeknek nem kell mindent megtudni.~Henriette
 100       2|                 jeles ember.~Demeter úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá
 101       2|                  ami az Irisben jött.~– Nem találod furcsának, amit
 102       2|                 üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja el, jöjjön holnap.
 103       2|                 Ahán, Kálmán? Hát miért nem jössz be? Nem látsz, mi?~–
 104       2|                 Hát miért nem jössz be? Nem látsz, mi?~– Nem téged kereslek,
 105       2|              jössz be? Nem látsz, mi?~– Nem téged kereslek, hanem Henriette-et.~–
 106       2|              egypárszor újra csukni, de nem ment a kilincsbe, aztán
 107       2|              hiba?~– He, te vén kamasz! Nem szégyenled egy leánynak
 108       2|            leánynak mutatni a leckédet, nem szégyenled, hogy az többet
 109       2|             beszélned, te semmirekellő? Nem félsz tőlem?~A gyerek vállat
 110       2|             büntetésből, mikor a leckém nem tudom. Attul meg nem ijedek
 111       2|             leckém nem tudom. Attul meg nem ijedek meg, hogy kitagadsz;
 112       2|                 Óh, persze! Ócska volt, nem adtak érte többet két húszasnál,
 113       2|               feleselj öregatyáddal, az nem illik.~– Így van nevelve –
 114       2|                vette s belenézett:~– Ez nem a te írásod!~– Hát kié?~–
 115       2|            ismerem, hogy kié.~– Biz azt nem ismered.~– Ahám! Ugye, elfogtalak?
 116       2|            vissza, aztán bocsáss.~– Óh, nem, majd megmutatom valakinek,
 117       2|              hogy mire mentél már, hogy nem hiába költöm-e rád ezt a
 118       2|                  De ha azt hiszed, hogy nem én írtam.~– Most takarodjál!
 119       2|            fütyülni, amit Demeter úr ki nem állhatott.~Becsengette a
 120       2|        végignézte az írást, hogy sok-e, nem kellene-e érte külön diurnumot
 121       2|                 úrfitól egy olyan előre nem sejtett pofont, hogy megcsendült
 122       2|                  s e gonosz szándékától nem is állt el addig, míg Henriette,
 123       2|                Szűz Máriás aranyát neki nem ajándékozá, hogy csak hallgasson
 124       2|              alkalommal mindenkinek, ha nem is panaszképpen.)~János
 125       2|                kérdezte tőle, hogy mért nem visel már angol fürtöket,
 126       2|      tanulnivalóval, mert már Henriette nem gyermek, idestova egyet
 127       2|              ember egyszer már asszony, nem sokat tanul.~– Apropó, Heneriette,
 128       2|              fel rá félénk szemeivel, s nem felelt neki semmit.~De felelt
 129       2|              kell még annak, nevelőház, nem férjhezmenés; te vén szamár!
 130       2|                se kérő, se más széltoló nem teszi ide a lábát Henriette
 131       2|         túlkiáltotta kacagva); ha pedig nem akar hozzáadni, hát elszöktetünk!~
 132       2|                 jó szíve túlbuzgalmával nem bír, átölelte, megcsókolta
 133       2|          hozzánk, báró úr, kegyed előtt nem vagyunk idegenek! Stb. stb.~
 134       3|                úr belebeszélt mindenbe, nem hallgatott rá senki, hanem
 135       3|                nálunk bemutatni?~– Nos, nem derék gavallér ember-e?~–
 136       3|                hogy semmiházi.~– No, az nem igaz; mondtam, de nem igaz.~–
 137       3|                az nem igaz; mondtam, de nem igaz.~– Azt mondtad, hogy
 138       3|          mondtam? Az lehetetlen! Azt én nem mondtam.~Demeter úr interveniált
 139       3|               János magát tűzbe hozni – nem csavargó, sőt a legelső
 140       3|                ha beleszeretnék; de azt nem éri meg János barátom, mert
 141       3|              mert amíg atyánk él, addig nem megyek másodszor férjhez.)~–
 142       3|                hódításra indult ki; aki nem házat, hanem háztüzet jött
 143       3|                 hangnyomattal:~– Matild nem megy férjhez senkihez; nagyon
 144       3|                 nevete János hetykén. – Nem Matild húgomról van szó!
 145       3|             választom magamnak. És arra nem elég valakinek két szép
 146       3|               figyelmemet megnyerje; és nem elég neki a tavalyi bálokról
 147       3|        tefelőled. Ne védelmezd magadat; nem akar senki elrabolni; ülhetsz
 148       3|              ítéletnapig; Hátszegi báró nem azért jött ide, hogy téged
 149       3|             báró háztűznéző.~– Ha nekem nem kell?~– Hahaha! Frau von
 150       3|               tárgya lehessen, de biz ő nem vett észre arra való embert
 151       3|              rántott a vállán, mint aki nem is reméli, hogy megértsen
 152       3|              hozzá Jánoshoz:~– Tán csak nem Henriette-et akarod férjhez
 153       3|            férjhez adni?~– No, és miért nem?~– Mert még gyermek, mert
 154       3|            iskola kell neki, nevelőház, nem férjhezmenés, öt esztendeig:
 155       3|                 mondta, értette alatta: nem olyan nyomorék, mint a te
 156       3|                nagy hangkifejtéstől meg nem ijed.~– Mit akarsz?~– Olyan
 157       3|             János, jól van.~– De én meg nem foghatlak! – kiálta közbe
 158       3|                János mentegetőzve. – Én nem tudom, mi bajod. Ha én Henriette-ről
 159       3|             kifogásod lehet, azt én meg nem foghatom.~– Úgy van! – erősíté
 160       3|               lehet ezt ellenezni?~– Én nem ellenzem. Csupán bámulok
 161       3|                 durván az öregúr.~– Azt nem – viszonzá Lángainé rendületlen
 162       3|        szeretetre méltó, derék ember-e, nem tartozik rád, de azt csak
 163       3|                te ilyet valakiről, akit nem ismersz?~– De akit te sem
 164       3|              hanyatt, onnan ítélt.~– Te nem tudsz semmit, János. Amit
 165       3|                  Amit te tudsz, azon el nem indulok. Ebben Matildnak
 166       4|          sohasem látni a piacon; üzérek nem találkoznak vele; mindig
 167       4|                 fizető, és soha zavarba nem jön, ahogy más földesurak
 168       4|                 engedi raktárban állni, nem szorul rájuk, akkor ad el
 169       4|            eladhatja. De Hátszeginél ez nem sikerült; – amint a részvényeket
 170       4|              tán hamis bankókban? – óh, nem! –, valóságos körmöci aranyakban.
 171       4|                 aranyat tart kéznél, az nem bolond ember.~Tehát gazdagsága
 172       4|                nyilván azért mond, mert nem neki udvarol.~Hát Henriette?
 173       4|               Ezúttal Lőrincz doktor úr nem aludt, mert éppen akkor
 174       4|               magának megmagyarázni.~Az nem volt elég, hanem még Demeter
 175       4|                sajátít el.~Ennyi kémiát nem értett az öreg, hogy az
 176       4|         komolyan megijedt.~– Talán csak nem veszélyes?~Nagy önmegtagadás
 177       4|             kérdésre azt felelni, hogy „nem”.~– Az a szerencse, hogy
 178       4|         közönséges porcelán és üveg: az nem mérges.~– Holnap rendelést
 179       4|                 orvos. – Nagyságod csak nem fogja magát örökké halálveszedelemnek
 180       4|           gondatlanság, edények tisztán nem tartása miatt. Azt már minden
 181       4|              hogy réz- és ezüstedényben nem kell semmi nedveset sem
 182       4|               tartani; rézmozsárban sót nem kell törni; ezüstpohárból,
 183       4|                jól meg nincs aranyozva, nem kell inni, még vizet sem;
 184       4|               fel; azután ezüst kanalat nem kell semmi ételben felejteni,
 185       4|            ezüstmívesek mind csalnak.~– Nem csalnak, hanem rezet kell
 186       4|              hogy munkálható legyen. Ez nem csalás. Azért híják 16 próbásnak,
 187       4|          mindnyájunknak szeme fénye. Én nem mondhatom ki, milyen nyugtalan
 188       4|                ott volna mellette, s ki nem menne a házból. Én gazdagon
 189       4|              csak valami véletlen közbe nem jön, jótállok a siker felől.~–
 190       4|                tenném, ha több betegeim nem volnának a városban, akik
 191       4|            talán lehetne másra bízni.~– Nem lehet, kérem alássan; köztük
 192       4|              már egyszer én voltam ott, nem bocsátok mást az ágyához.
 193       4|              kóreset egyszerre. Óh, ezt nem engedhetem másnak.~– No,
 194       4|            itten leszek.~A derék férfiú nem látott ebben mást két nevezetesen
 195       4|              öreg Lapussa Demeter pedig nem tanult sem kémiát, sem anatómiát,
 196       4|                 olyan diagnózisát, amit nem fürkésznek az orvosok.~Demeter
 197       4|             orvosok.~Demeter úr azonban nem szólt arról senkinek semmit,
 198       4|                 mert hisz a betegápolás nem zongoralecke.~Az meg volt
 199       4|               találna kívánni, ami neki nem egészséges, még lopva odavinné
 200       4|            vizet adna neki, mikor annak nem szabad inni; azért csak
 201       4|        jelenlétében kérdezé a betegtől; nem kívánna-e ezt vagy amazt,
 202       4|        Szeretnék valamit olvasni.~– Azt nem szabad – szólt az orvos –,
 203       4|           Maryattól Simple Pétert, azok nem izgatók.~– Az jó lesz.~Mindjárt
 204       4|              csaszlaui angol kisasszony nem nagy mulatságát találta
 205       4|               galambom, Jettikém, annak nem lehet ide jönni, mert sok
 206       4|             megbüntetnek, ha a leckéjét nem mondja fel, ma is azt izente
 207       4|              tudott; szekundát kapott. (Nem akarta azzal szomorítani,
 208       4|            valami jót enni. Olyan régen nem is kóstolt az ételbe, de
 209       4|                 lépjen hozzá.~Henriette nem átallta két kezével megragadni
 210       4|           nyugtalanságom van, ami miatt nem tudok aludni, nem tudom
 211       4|                 miatt nem tudok aludni, nem tudom a szemeimet lehunyni.
 212       4|                 egész életemben soha el nem felejtem, ami jót most tesz
 213       4|           pártját nekem. De hisz azt el nem felejtem soha. Parancsolja
 214       4|                  míg Henriette erről le nem beszélte, mert meglátják,
 215       4|             akkor azon tépelődtem, hogy nem beszéltem-e ki hagymázom
 216       4|          gyorsan, míg Clementine vissza nem jő. Előtte is titkolnom
 217       4|      ügyességgel teljesíté a feladatot, nem tört el egyebet, csak a
 218       4|            Ígérje meg, hogy ez iratokba nem fog egy pillantást is vetni,
 219       4|      könyörgéssel, hogy amitől a sírban nem nyughatik, amitől elkárhozik,
 220       4|                segéljennel fogadá, hogy nem fog belenézni az iratokba,
 221       4|              mert ez úgy van írva, hogy nem következik egymás után.~
 222       4|                 nagyságos asszony lesz, nem fog őróla megfeledkezni.~
 223       4|             felkeresse. Ez történetesen nem jött még haza; bizonyosan
 224       4|            csavarog – a gézengúz, ahova nem volna még szabad neki járni.~
 225       4|             biztatja magát, hogy hiszen nem is fogja ő azt elmondani
 226       4|             megtalálni; hisz ő azért el nem fogja azt a titkot árulni;
 227       4|                 a túlvilágról visszajő! Nem, az a titok olyan jól el
 228       4|             midőn kívánt titkok helyett nem talált bennük egyebet, mint
 229       4|                latin nyelven írva, amik nem tartoznak többé a nyár kellemei
 230       4|              előbbvaló a háznál?~Illik? Nem illik? Az megint más kérdés.
 231       4|           elárulni, úgy átaljában véve, nem illik, de az is igaz, hogy
 232       4|             csak beszéd! Sőt inkább, ha nem sietnek e titkot felfedezni,
 233       4|                a kisasszony halott, aki nem tér vissza a sírból. Valóban,
 234       4|                hogy ő ezt tudta, és meg nem mondta, s valami baj lenne
 235       4|                  Ha az öreg Lapussa meg nem adja az árát – busásan,
 236       4|                 busásan, ő lássa! Akkor nem kapja meg. Akkor látni fogja,
 237       4|                 való hivatal, és én meg nem foghatom, hogy kívánhatná
 238       4|                  hogy azt felelte rá – „nem vagyok”. – Arra aztán csak
 239       4|           komornyik jött kérdezni, hogy nem tudja-e Margari úr, hogy
 240       4|                az öregúrhoz.~Margari úr nem állhatta, ha a cselédek
 241       4|              hozzá:~– Nos? Margari! Hát nem kezdjük azt a regényolvasást?~
 242       4|               Olvasni igenis fogunk; de nem a regényt.~– No, hát mit?
 243       4|                 valakivel.~– Könyörgök, nem jó lesz minden ember kezébe
 244       4|          elförmedve a nagyúr. – Ön csak nem olvasott bennük?~– Igenis,
 245       4|                 végigolvastam.~– Azt én nem bíztam önre.~– De nem is
 246       4|                én nem bíztam önre.~– De nem is méltóztatott megtiltani.
 247       4|                azt is tudom, hogy miért nem akarja hozzámenni a nagyságos
 248       4|                 hogy ott van.~– No, azt nem kellett volna elolvasni
 249       4|                   Könyörgök szépen: ezt nem bizakottság, csak akartam
 250       4|          belehajítom, s elég. És azután nem fogja senki tudni, amit
 251       4|                 amit én tudok, mert még nem tudja senki, hogy ki tudja
 252       4|            akarok? Sokat! Nagyon sokat! Nem is tudom még, hogy mennyit.~
 253       4|                leszek neki, hogy jobbat nem kap a nálánál.~– Én csináljam
 254       4|          Hátszegihez? Miféle hivatalba? Nem ágens az, se nem gőzhajótársaság.~–
 255       4|             hivatalba? Nem ágens az, se nem gőzhajótársaság.~– Nem bánom
 256       4|               se nem gőzhajótársaság.~– Nem bánom én, akárminek: csak
 257       4|                fogytáig? Kérem alássan. Nem az ő holtáig, hanem az én
 258       4|                ön holtáig.~– De hátha ő nem akarja?~– Én fogom önt fizetni;
 259       4|                 azonkívül őtőle kap, az nem jön számításba. Elég lesz
 260       4|           mindig danolt tőle, ami pedig nem volt szokása; hanem azért
 261       4|               hol rendes évdíjban állt, nem töltött be minden igényt.
 262       4|           voltak, hogy ő olyan ügyet el nem vállal, aminek igazságos
 263       4|               belsőleg győződve, mert ő nem szereti azt, ha őt valaki,
 264       4|              jajveszékelést, az ilyesmi nem volt az ő kedve szerint
 265       4|          gazdálkodóbb, bérkocsiba pedig nem szokott ülni, mert az világbolondításnak
 266       4|           egyszerűen spárgával átkötve, nem pedig bőrtárcában, mint
 267       4|                volna is, e felolvasásra nem kapott volna meghívó jegyet.
 268       4|                el vele beszélni, mintha nem tartaná sürgetősnek a látogatás
 269       4|              csak ő maga, aki olvasott, nem használt szemüveget.~Tehát:~–
 270       4|            kölcsönkönyvtárban?~Lángainé nem állhatta, hogy rendre ne
 271       4|               az egész felolvasás alatt nem tett egyebet, mint a félszemüvegével
 272       4|          defterdárt terhelé; ki azonban nem várta be, míg a baltadzsik
 273       4|              hogy kincseinek nagy része nem török piaszterekből, hanem
 274       4|             rubelekből állott.~– Ezt én nem értem – mordult közbe János
 275       4|                   Én pedig világosabban nem szólhatok.~– Csak tessék
 276       4|            szerint egy férfinál egyebet nem keres, az méltán olyannak
 277       4|                 éppen semmi dicsőségére nem válik;~és hogy végre a hozzá
 278       4|         fiatalember, ki igazán szeretni nem tud, egy gazdag ember, ki
 279       4|            ember, ki senkinek használni nem képes,~egy előkelő férfi,
 280       4|                 kisasszony, boldogítani nem képes, s én részemről, bármilyen
 281       4|             öreg egész tekintélyével rá nem parancsol, hogy maradjon,
 282       4|                 vannak olyanok is, amik nem asszonyságok számára való
 283       4|            úrnak nyújtá.~– Tehát kegyed nem tanácsolja, hogy Henriette-et
 284       4|            homloka izzadni kezdett, azt nem győzte zsebkendőjével törölni,
 285       4|            akinek e pillanatban az esze nem tud tanácsot adni.~Éppen
 286       4|                 izgatva; olvasás közben nem állhatá meg, hogy olykor
 287       4|               helyességéről bizonyos, s nem késett felelni.~– Báró Hátszeginek
 288       4|             felelni.~– Báró Hátszeginek nem egy Lapussa Henriette kisasszonyt,
 289       4|                 mérgesen János úr, amit nem vett számba senki.~– És
 290       4|                 ez iratokban vannak?!~– Nem. Azok után, amik e másik
 291       4|                 ezek Kálmán penzumai, s nem értette az összefüggést.~–
 292       4|               úr egészen le volt verve; nem volt semmi kedve valakivel
 293       4|                 többé: ily gonoszul még nem vesztette el perét soha.
 294       4|                akarta kérdésekkel, de ő nem állt neki helyt, vette a
 295       4|               Demeter úr rajtuk feküdt, nem adta ki őket:~– Olyan emberek
 296       4|                fel a delnő.~– Kár, hogy nem áldozhatod fel magadat érette! –
 297       4|                  soha ez életben többet nem szólunk egymáshoz – s ha
 298       4|              fel a szobában. Demeter úr nem szólt bele a vitába, tudta
 299       4|               dolgozószobájában, mintha nem találná meg valaminek az
 300       4|               arcoknak, amiket a nők el nem tudnak felejteni soha. Égő
 301       4|                 sűrű fekete hajsátornak nem is szükséges úgy elborítani
 302       4|          családias bizalom hangzatán. – Nem volt ma nálad az orvos?~–
 303       4|                 ismét dolgoztál. Az még nem volna szabad; tudod, hogy
 304       4|                 keress mulatságot. Mért nem jársz te, mint más fiatalember,
 305       4|            zsebkendővel; az ifjú szemei nem könnyeztek, csak még jobban
 306       4|           világból abba a másikba, ahol nem válnak el a jó barátok többé
 307       4|                 azt fogja mondani: – az nem igaz; te nem vigyáztál fiamra!
 308       4|              mondani: – az nem igaz; te nem vigyáztál fiamra! Te nem
 309       4|                nem vigyáztál fiamra! Te nem jártál utána, ahogy apának
 310       4|          könnyelműen magára hagytad őt; nem tudtad, mikor veszélyben
 311       4|              Isten és az én halottkezem nem védelmezi öt, öngyilkossá
 312       4|                 öngyilkossá lesz, és te nem is tudod meg: miért?~A fiatalember
 313       4|              tettél néha olyasmit, amit nem kellett volna, amiért apád
 314       4|           mentségedre olyan dolgot, ami nem igaz, mert a te neved Szilárd;
 315       4|              neved Szilárd; ahhoz pedig nem illik a gyávaság.” Meg is
 316       4|                  ha kérdelek, s felelni nem akarsz, rázd meg a fejedet;
 317       4|             elámítani ne akarj, mert az nem illik hozzád. Most pedig
 318       4|             elmondok, aligha szédelegni nem fog.~Az ügyész lenyomta
 319       4|                  lehetetlen volt őt meg nem szánni.~Az öregúr nagyot
 320       4|           feladatokat, miket megtanulni nem bírt; a gyermek nagyon megszeretett
 321       4|                  akik szemeiket soha le nem vették a leányról, nem is
 322       4|               le nem vették a leányról, nem is sejték, hogy a leány
 323       4|           hogyan. Beszél előtte valaki? Nem. Jön össze valakivel? Nem.
 324       4|               Nem. Jön össze valakivel? Nem. Kap szerelmes leveleket?
 325       4|                Kap szerelmes leveleket? Nem. Hogyan tehát? A szerelmesek
 326       4|               család vénei és asszonyai nem értik az orátorok klasszikus
 327       4|                ki oly nagyon szeretett, nem tartá erős fáradságnak megtanulni
 328       4|                semmi helyzetben hasznát nem fogja vehetni; csak azért,
 329       4|              lépteit őrizé. Mikor aztán nem volt semmi menekülés, akkor
 330       4|           cselédek kezén forog a gyufa, nem lehetett szerezni; végre
 331       5|                                         Nem neked való az!~A dorgált
 332       5|    öngyilkosságra gondolni azért, mivel nem akar a világon minden úgy
 333       5|              sietett őt megnyugtatni.~– Nem! Erre a gondolatra te nem
 334       5|               Nem! Erre a gondolatra te nem jöhettél; te nem akartál
 335       5|          gondolatra te nem jöhettél; te nem akartál egy gazdag családba
 336       5|            leány is van a világon, akik nem visznek egymáshoz egyebet
 337       5|           kenyered után kell látnod?. Ő nem szólna, nem panaszkodnék,
 338       5|             kell látnod?. Ő nem szólna, nem panaszkodnék, de te látnád,
 339       5|           észrevennéd, hogy nélkülöz; ő nem kérne új ruhát, de te látnád,
 340       5|        összegből éltem, hogy egy koldus nem vállalkoznék rá, hogy annyival
 341       5|    megtakaríthassam más számára. És ezt nem vette rajtam észre, ugye,
 342       5|               észre, ugye, senki? Azért nem voltam sem kedvetlen, sem
 343       5|                 az, akiért nélkülöztem, nem is adott egyéb jutalmat,
 344       5|              kifőzött tervet; hanem ezt nem fogják tenni. Hanem majd
 345       5|             pert indítanak, ha rólad le nem mond.~– Azt pedig nem fogja
 346       5|                le nem mond.~– Azt pedig nem fogja tenni.~– Te tudod
 347       5|          mondani, eljegyzése napján: én nem szeretem önt, mert mást
 348       5|                 és mást fogok szeretni; nem hiszem, hogy ízlése elleni
 349       5|           hölgyet nejévé tenni.~– És ha nem mondaná ezt, ha önként kezét
 350       5|         lemondana rólad? Félre ne érts. Nem vádolom őt. Ha lemond éretted
 351       5|               dolgokat, amikre más soha nem gondolt. Mi gondoltunk arra,
 352       5|                 hogy felejtsem el, hogy nem szeret többé; tán hogy rejtegetett
 353       5|             higgyek, amíg ő egy szót ki nem mond, vagy le nem ír, amit
 354       5|               szót ki nem mond, vagy le nem ír, amit csak mi ketten
 355       5|                 ketten ismerünk, amiről nem tudja senki kettőnkön kívül:
 356       5|            csillag neve-e; ezt senki ki nem találhatja, el nem árulhatja.
 357       5|             senki ki nem találhatja, el nem árulhatja. Amíg e szó egy
 358       5|              szó egy harmadik birtokába nem jut, én tudni fogom, hogy
 359       5|                  én tudni fogom, hogy ő nem szakadt el tőlem, s nincs
 360       5|                 hallgat, mert beszélnie nem szabad, vagy beszél, mert
 361       5|             érez; – és amit emberész be nem ér.~– Teremtő isten! – kiálta
 362       5|           láncokat vertek magukra!~– Én nem vagyok ellene, hogy kedves
 363       5|              szót velem közölni fogják. Nem lesz az igazi. De én azért
 364       5|          imádkozzanak az életeért, mert nem tudják, minő végzetes dolog
 365       5|           titkát hordja!~– Te tisztán…! nem mondom el, amit akartam.~–
 366       5|                  s ha fájdalomnál egyéb nem jön belőle, akarom élvezni
 367       5|                élvezni ezt a fájdalmat. Nem engedték meg, hogy együtt
 368       5|                hogy lelkeink egymást el nem hagyják, fájdalomban, kétségbeesésben
 369       5|                 és azon már változtatni nem lehet.~– Ördög, mennykő!
 370       5|              képzelődés miatt. Az egész nem egyéb, mint képzelődés,
 371       5|             kacagnak, én is úgy teszek. Nem lesz belőlem futóbolond,
 372       5|               apád, s mint apád, láncra nem verhetlek; de én egyúttal
 373       5|                 hogy majd helyetted, ki nem esel kezük ügyébe, őt fogják
 374       5|          visszaemlékezni.~– Tudom. Ha ő nem találja a szenvedésekben
 375       5|   megszabaduljon. Amíg magát megmenteni nem kívánja, addig bizonyos,
 376       5|        lelkiereje azokat elviselni.~– S nem szánod azt, akit szeretsz?~
 377       5|                dolog az, kedves bátyám, nem érteni azt meg józan ésszel …~–
 378       5|                 csak azt látom, hogy mi nem fogjuk megérteni egymást.
 379       5|          leánynak, csupa szeretetből, s nem akarsz lemondani róla, miután
 380       5|               vele célt érhetni: azt én nem értem. Én pedig amaz úri
 381       5|                 cáfolni; – ezt pedig te nem érted. Most eredj szobádba
 382       5|       valamennyiünknek magyarázni, amit nem ért.~Ugyanez órában a Lapussa-család
 383       5|              amik egész betegsége alatt nem hagyták alunni, amik nem
 384       5|                nem hagyták alunni, amik nem engedték meggyógyulni soha;
 385       5|              szemben, amiket magáról le nem bír hárítani többé, amik
 386       5|            idegen nyelven van írva, még nem tudják, mi van benne. Egy
 387       5|               izmai; el volt zsibbadva; nem tudott mozdulni, és nem
 388       5|                 nem tudott mozdulni, és nem tudott összeroskadni.~–
 389       5|     irkafirkákat figyelmemre méltattam; nem akarom nekik hasznukat venni.
 390       5|          hallgatni.~Henriette tekintete nem bírt megválni nagyatyja
 391       5|          szúrnak lassan keresztül.~– Te nem akarsz férjhez menni egy
 392       5|                 van a világon; s ha ezt nem engedik, inkább akarsz erőszakosan
 393       5|              hallhass meg. Ez a szándék nem szép volt tőled. Igaz, hogy
 394       5|                számodra, de látod, hogy nem kelhetek; ez az átkozott
 395       5|             engemet: az ilyen eset után nem cselekednék mást, mint legelőször
 396       5|              azt az elvetemült fiút, ki nem átallott oly fiatal létére
 397       5|             pörbe fogatná; mert a halál nem játékszer, édesem, s méreggel
 398       5|               van bizodalmad hozzám. Én nem vagyok az a tigris, aki
 399       5|                  azoknak csak lehet, de nem szükség megtörténniök. Én
 400       5|               szükség megtörténniök. Én nem akarok kegyetlen, bosszúálló
 401       5|         kegyetlen, bosszúálló lenni. Én nem akarok semmit tudni azokról
 402       5|             tegyünk, és arról, aki soha nem fog emelkedhetni, lemondj,
 403       5|              délszaki növényeknek, amik nem hullatják el leveleiket
 404       5|       leveleiket soha; amiken az évszak nem változtat, amik olyan szépen
 405       5|            emberrel, magába; – és arról nem tudott senki semmit. – Óh,
 406       5|          egyszer kedves virága elé lép; nem sír már, nem tördeli kezeit;
 407       5|            virága elé lép; nem sír már, nem tördeli kezeit; józan eszéhez
 408       5|                 már!” és egy perc múlva nem látszik arcán sem könny,
 409       5|              lenni, hogy Kálmán öcsémet nem fogja senki üldözni; azt
 410       5|                fogja senki üldözni; azt nem fogjátok megengedni, hogy
 411       5|            velem jöjjön.~– Azt az egyet nem.~– Én pedig nem engedem,
 412       5|                az egyet nem.~– Én pedig nem engedem, hogy itt maradjon.
 413       5|            Demeter úr –, úgyis jobb, ha nem látjuk egymást.~– Másodszor,
 414       5|           delejes háló másik tényezője, nem fogja elárulni, ha hamis
 415       5|                tollat; semmi szenvelgés nem látszott arcán; semmi színpadra
 416       5|                 körül, s miután azokkal nem volt többé semmi dolga,
 417       5|             csak a mindennapi kenyérért nem kellene a holnappal tusakodni.
 418       5|              előkelő asszonyságok miért nem boldogok, győzne valaki
 419       5|             valaki törődni? Minthogy ők nem éheznek és nem fáznak, unalmukban
 420       5|              Minthogy ők nem éheznek és nem fáznak, unalmukban bajokat
 421       5|            város, sok szép delnő lakja; nem kell senkinek egy miatt
 422       5|                 és rendes volt, amilyen nem szokott minden nőtlen férfi
 423       5|                 Kedves barátom. A leány nem csinált olyan szomorú képet,
 424       5|                  okos leány Egy könnyet nem ejtett előttünk; pedig én
 425       5|        szikrázni az úrfi szemeinek. Ezt nem lehet duellumra kihíni,
 426       5|            lehet duellumra kihíni, mert nem megy ki, különben is Hátszegi
 427       5|            vetett a leírt szóra, azután nem szólt semmit, nem kapkodott
 428       5|                azután nem szólt semmit, nem kapkodott kezeivel szívéhez,
 429       5|              vizet borogatott a fejére, nem hitt segítségül senkit:
 430       5|                a dolgot; én megengedem: nem akarom tagadni, hogy ez
 431       5|               szíved, karod, tudod hogy nem Dunába dobni való egy asszonyszemély
 432       5|                 jobban mint én.~Szilárd nem állhatá tovább; odaborult
 433       5|            annyiszor hallott: „ez a fiú nem tud sírni, mióta anyját
 434       5|                mióta anyját eltemették, nem látta könnyezni senki, akkor
 435       6|      menyasszonyvivés~Még akkor vasutak nem voltak a hazában. Pesttől
 436       6|              vonni a hintók bőrernyőit; nem látott semmit a városból,
 437       6|                  ismerős utcák, ablakok nem szomorították búcsúvételeikkel;
 438       6|                 jobb sorsa lesz. Bizony nem is Henriette kedveért kéredzkedett.
 439       6|           felesége Hátszeginek – és még nem tudta, hogy milyen színe
 440       6|              van a szemeinek.~Henriette nem mert semmit kérdezni; sem
 441       6|                és előzékeny volt hozzá; nem volt terhére.~Délután megint
 442       6|                 ember házához szállnak, nem vendégfogadóba. Úgy bízott
 443       6|                közbe a bukdácsoló utat; nem látni tőle sem falut, sem
 444       6|                 nap sárgára feste. „Itt nem szeretnék lakni”, gondolja
 445       6|               támaszkodjék rá, nagysád, nem törik az el; olyan erő van
 446       6|                is részt fog venni.~– Én nem tudok lovon ülni! – felelt
 447       6|              olyan mint a bárány. Addig nem eresztjük tovább nagysádat,
 448       6|           tovább nagysádat, míg azt meg nem tanulja.~– Ahogy férjemnek
 449       6|         szolgálják.~– De ugyan miért is nem házasodol már egyszer meg? –
 450       6|             mint én vagyok, hanem azóta nem volt kedvem megkérni valakit.
 451       6|           fogyasztott, most pedig éppen nem volt hozzá való kedve, amivel
 452       6|                 a te bal kezedet, mióta nem láttalak? – kérdé tőle Hátszegi.~–
 453       6|            homoksíkon, amiket messziről nem lehet észrevenni; az Abdelkader
 454       6|           kicsit szokatlan formája, ami nem tesz semmit. Legnagyobb
 455       6|                s ilyenkor a bal karomat nem húzhatván összébb, kénytelen
 456       6|               kacagni.~– De holnap csak nem fog ön lóra ülni ismét? –
 457       6|                 már nyeregben. Ez engem nem akadályoz; azért a bal kezemmel
 458       6|          megtépett, bölény összegázolt; nem képzelhettem magamban, hogy
 459       6|                tetszeni fogok; háborúra nem volt kilátás, békességben
 460       6|          békességben katonáskodni pedig nem volt kedvem; mit tehettem
 461       6|               lett mindennapi örömem.~– Nem voltak közügyek?~Gerzson
 462       6|            kérdéseket, amikre az öregek nem tudnak megfelelni.~– Azokhoz
 463       6|               megfelelni.~– Azokhoz meg nem volt kedvem, nem tudok sem
 464       6|            Azokhoz meg nem volt kedvem, nem tudok sem szolgálni, sem
 465       6|                egészen vadember lettem. Nem esik jól az álom, ha reggeltől
 466       6|                álom, ha reggeltől estig nem álltam odakinn a lesen,
 467       6|                 álltam odakinn a lesen, nem vágtattam lóháton nyaktörő
 468       6|           fenyőgallyakból; ha pedig eső nem esett, akkor csak ott tanyáztunk
 469       6|                 az eleségünk elfogyott, nem éltünk egyébbel, mint áfonyabogyával
 470       6|          lehetett megsóznunk, mert sónk nem volt.~– Miért nem tértek
 471       6|             mert sónk nem volt.~– Miért nem tértek haza?~– Nem lehetett;
 472       6|                Miért nem tértek haza?~– Nem lehetett; négy nap egymás
 473       6|            erősködött, hogy azt már meg nem kapjuk, mert az nem marad
 474       6|                 meg nem kapjuk, mert az nem marad ott, ahol megsebesítették,
 475       6|            átment Oláhországba; az idén nem beszélünk vele. „No, hát
 476       6|            fizetek neked, ha holnap meg nem talájuk a mackónkat.” – „
 477       6|            pedig ezeret teszek rá, hogy nem! Semmi esetre sem – kiabáltak
 478       6|               baktatott el előttünk, mi nem lőttünk rájuk: most csak
 479       6|              elvesztette a fogadást; se nem volt elég, hogy megszabadított,
 480       6|            rablóvezér a Havasokon, akit nem bírnak soha kézre keríteni.~
 481       6|                monda Gerzsonnak:~– Csak nem akarod a nőmet zsiványkalandokkal
 482       6|        ijesztgetni?~– Igazad van. Erről nem beszélünk többet.~Hátszegi
 483       6|             árát.~Henriette egész éjjel nem aludt. – Ott égette a gyertyát
 484       6|                 Míg aztán Clementine el nem kezdett neki könyörgeni,
 485       6|                el a gyertyát, mert ő el nem bír tőle aludni; akkor meg
 486       6|         boldogsága megvolt, hogy férjét nem kellett látnia. Hajnal felé
 487       6|                 kergette a rókát; onnan nem is tértek elébb vissza,
 488       6|                 a világon. Henriette-et nem érte nagy veszteség, midőn
 489       6|                 azért egymásra soha meg nem haragusznak, s egymást mindig
 490       6|             fiatal még, de aki a grófot nem szereti. Ezt a cselédek
 491       6|                 kék szemekkel, bánathoz nem szokott arccal, kit férje
 492       6|                 pénzt!~Többet a hölgyek nem hallottak; otthagyták őket;
 493       6|               hangján Henriette.~– Mért nem tegezesz? Mondtam már, hogy
 494       6|               amit nekem tetszik, talán nem volnék az.~Ezt Henriette
 495       6|                volnék az.~Ezt Henriette nem értette.~A grófné megfogta
 496       6|                 az arcképet úgy magában nem tarthatnám a szobámban,
 497       6|               az asszonyok leleményesek nem volnának, nagyon szerencsétlenek
 498       6|                ilyen titka; de ő azt be nem vallaná senkinek, még halálos
 499       6|                 Neki is van egy soha le nem törölhető arckép szívében,
 500       6|               Mesarthim; a másik egy el nem árulható név, aminek neve: „