Fezejet

 1       1|      öregúr a szurdáló izgágát. – Tudom én azt nagyon jól, hogy
 2       1|       érdemes a szót vesztegetni. Tudom én azt jól, hogy nem is
 3       1|       azok mellett megmaradni. Én tudom, hogy mit lehet és mit nem
 4       1|         leányoknak megengedni; én tudom, hogy miért beszélek …~A
 5       1|      tenni, így gondolom. Én csak tudom, hogy mi az illendő. Megyek
 6       2|           az el talál szökni, nem tudom, hol kapnak másikat.~Ennek
 7       2|          volt Demeter úr; már nem tudom, Monte-Cristo tette-e, amiből
 8       2|   büntetésből, mikor a leckém nem tudom. Attul meg nem ijedek meg,
 9       3|      János mentegetőzve. – Én nem tudom, mi bajod. Ha én Henriette-ről
10       3|          sem ismersz.~– De én jól tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott,
11       4|       miatt nem tudok aludni, nem tudom a szemeimet lehunyni. Ha
12       4|         Én mármost tudok mindent. Tudom, hogy a kisasszony miért
13       4|    kisasszony miért beteg, azt is tudom, hogy miért nem akarja hozzámenni
14       4| Hatszegleti úrhoz, sőt még azt is tudom, hogy mit fog történni ezután,
15       4|          mind az oka. Ezt én mind tudom: itt van nálam a zsebemben.~
16       4|       Sokat! Nagyon sokat! Nem is tudom még, hogy mennyit.~Most
17       5|   fiatalságára visszaemlékezni.~– Tudom. Ha ő nem találja a szenvedésekben
18       5|      tudnom aludni; mikor azt sem tudom, hogy kin kezdjem és kin
19       6|           a bal kezemmel igen jól tudom kormányozni a lovat, s emez
20       6|           az erdőt, én bizonyosan tudom, hogy itt kapjuk a medvét.
21       6|           Ugye, Lénárd?~– Azt nem tudom – felelt Hátszegi hideg
22       6|           aradi tömlöcből; nem is tudom, kitöltötte-e egészen az
23       7|           másik szobában?~– Igen. Tudom, hogy szeretsz, hogy az
24       8|           e néven nevezni: én jól tudom, hogy engem nem azért tisztelt
25       8|    nehezebb egy kecskegidónál, én tudom.~Henriette önkénytelenül
26       8|          hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy te ki vagy. A dumnye
27       8|          bivalyt, de én meg agyon tudom fojtani a medvét: hanem
28      10|      megjön annak is az ideje. Én tudom jól, hogy mindezeknél kegyednek
29      10|         Fatia Negra előtt. Óh, én tudom jól, mi lakik abban az emberben.
30      11|          Azon este, én már nem is tudom, tegnap volt-e vagy tegnapelőtt,
31      11|           Az ursu beteg?~– Én nem tudom; mi lelte. Tegnap óta egyre
32      11|       legyen irgalmas bűneimért), tudom, hogy kell ellene védelmezni
33      11|    páráját. – Én a hű állatot meg tudom siratni, asszonyom, mint
34      12|          van!” – „De igenis, hogy tudom!” – „No, hát mondja, ha
35      12|    magadat, mint amilyen vagy. Én tudom, hogy nem fogod unokáidat
36      12|    kenyeret, mert mától fogva nem tudom, hogy mit fogok enni.~Odabenn
37      12|        alatt; szaladnom kell, nem tudom mi baj van megint odabenn.~
38      13|          én csak azt mondom, hogy tudom, hogy önnek kincsei vannak,
39      13|              Ön nem, de ő sem; én tudom bizonyosan. Mindennek oka
40      13|       gyermeket ilyen tényre? Úgy tudom, hogy alig több tizenhárom
41      13|       Nagysád nem sejti? – Én jól tudom. Hátszegi nagyon jól ismeri
42      15|         nem mer az bántani.~– Nem tudom, domnule: álarc van a képén,
43      16|       hogy majd segít ő azon. Nem tudom én miféle formahibákat fedezett
44      16|      azokat tudni. Hanem én azért tudom, hogy mit kell tenni egy
45      16|      féltek, a váltót, azt úgy el tudom rejteni, hogy arra senki
46      17| igazgatójuk? Kik a tagjaik?~– Úgy tudom, hogy csak egyetlenegy férfi
47      17|         cédulákat, amit pedig úgy tudom, hogy még Pesten sok elsőbb
48      17|           sokáig.~– Óh, kérem, én tudom méltányolni a helyzeteket.
49      17|  mecénások előtt görnyed!” Én nem tudom, hol vette e keserű nézeteket,
50      17|       meghalt.~– Meghalt? No, úgy tudom, hogy azóta hajban vannak
51      18|     Gondolom? Én nem gondolom; én tudom. Ha én mondom a nagyságának,
52      18|      kerül; de Margari és még nem tudom kicsoda, aligha nagyon meg
53      19|      csalódtam.~– Köszönöm.~– Nem tudom, mit.~– Majd megtudod. Mármost
54      19|          mit mondok. Én magam sem tudom, hogy meddig fogok odabenn
55      19|         az asszonyodnak?~– Én nem tudom, azt mondják; hogy megbolondult.~–
56      19|          vagyunk. Magyarországon, tudom, nem eszik ezt.~– Nem tudják
57      19|     ezeknek a házúrral?~– Azt nem tudom határozottan körülírni.
58      19|  lakomával fogadja őket.~– Én nem tudom, miért teszi. Annyit tudok,
59      19|           Mi történt veled?~– Nem tudom én azt egészen elmondani.
60      21|            én magától Hátszegitől tudom, ki ebben a tárgyban a vegyes
61      21|         Onuc, meg Gergus, meg mit tudom én még miféle jámbor pénzverők
62      21|       miből tudod te ezt?~– Abból tudom, hogy ez az ember, ez a
63      21|          azt visszafoglalni. Mert tudom, hogy még eddig mindig túljárt
64      22|              sóhajta Juon Táre. – Tudom is én, hogy mit kell arra
65      22|          üldözni fogok, s azt nem tudom, hová vezet.~– Az derék.
66      22|        aranyakat. Én azt előre is tudom, hogy a Fatia Negra nagyokat
67      22|       hogy lenne bátorsága?~– Azt tudom, hogy már útban van.~– S
68      22|        szembe merjen állni.~– Nem tudom, uram, de azt sem tudom,
69      22|           tudom, uram, de azt sem tudom, hogy ennyi fegyveres ember
70      24|              De én azt tagadom.~– Tudom. Csakhogy a mi bizonyítékaink
71      24|         én gazdag ember vagyok.~– Tudom; én nem törődöm vele.~–
72      25|          támadt. Minden leveledre tudom, mi van felírva: egyikre