Fezejet

 1       1|   elgörbíti nagyon.~– Nem ér ez semmit. Mondtam már, hogy ezek
 2       2|        Demeter úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá vékony ajkait,
 3       2|    szemeivel, s nem felelt neki semmit.~De felelt helyette az öregúr,
 4       3|     onnan ítélt.~– Te nem tudsz semmit, János. Amit te tudsz, azon
 5       4|        nem szólt arról senkinek semmit, amit maga gondolt; engedte
 6       4|        által a professzor, hogy semmit sem tudott; szekundát kapott. (
 7       4|        sohasem adott Margarinak semmit!~Valaki zörgetett az ajtón,
 8       5| bosszúálló lenni. Én nem akarok semmit tudni azokról a megbántásokról,
 9       5|       és arról nem tudott senki semmit. – Óh, a gyermekek szívei
10       5|         szóra, azután nem szólt semmit, nem kapkodott kezeivel
11       6|   hintók bőrernyőit; nem látott semmit a városból, melyet elhagyott:
12       6|   szemeinek.~Henriette nem mert semmit kérdezni; sem azt, hogy
13       6| szokatlan formája, ami nem tesz semmit. Legnagyobb baj az egészben
14       6|         senki sem gyanít felőle semmit; óh, barátném, ha az asszonyok
15       6|         valami gyanús utasítás. Semmit sem talál. Az az egy rendesen
16       7|   létezésükről sem tudott senki semmit, mint aki maga is érdekelkve
17       7|      borzasztó átkozódást, hogy semmit ki nem fog beszélni abból,
18       7|   huszonkét karátos.~– Nem tesz semmit. Porosz aranyakat fogunk
19       7|         öreg nem válaszolt erre semmit, megfogta a leánya kezét,
20       7|           Mit akarsz!~– Ne félj semmit. Csak azt az aranyat akarom
21       8|      asszonyom, de már nem tesz semmit. Kérlek, lépj ide a vállamra;
22       8|         ide, asszonyom, ne félj semmit. Leviszlek én innen könnyen.
23       8|        a delnőt, hogy ne féljen semmit, mert hiszen semmi bajuk
24       8|        ő még nem hallott felőle semmit.~– Te nem tudod még, domna,
25      10|      nem szólt efelől Henriette semmit. A fekete ékszerek miatti
26      12|        megrövidíti. Nem használ semmit a nyájaskodás. Amit ez öregember
27      12|       Pedig az mind nem használ semmit. Nem használ semmit. Most
28      12|     használ semmit. Nem használ semmit. Most már késő minden. Korábban
29      12| Lángainé sohasem szólt szavaira semmit. Hallgatott nyugodt alázattal;
30      12|      Hanem ez mind nem használt semmit. Demeter úr azért egy napon
31      12|         viselek, én nem ígértem semmit.~– Úgy szólsz, mintha nem
32      12|   elsápadt. Nem látott most már semmit maga előtt, nem hallgatott
33      12|       nem felejtettem el belőle semmit, s mikor az összeszámolásra
34      12|        Ezt a rövid szót mondta, semmit többet az özvegy, s állt
35      14|    gyanújok, akik e felől éppen semmit sem tudnak; de elég az,
36      14|   karjain, de arca nem árult el semmit. Villanygép ütege volt rejtve
37      14|      józan fővel, sem mámorosan semmit azokból, amik idelenn, e
38      14|         leány nem hitt neki már semmit.~Hogy a rémkedő tiszteletet
39      15|     kaszamátában.~– No, ne félj semmit, nem történik azalatt semmi
40      15|       énrám ne mondhasson senki semmit. Makkabesku elzárta a ládikát
41      15|         Most már nem szólt neki semmit, most már kívánta, hogy
42      16|        hogy férjétől nem kérhet semmit. Minden lépten vehette észre,
43      16|    vigasztalja magát; ne féljen semmit, fél esztendő múlva majd
44      16|        rendesen sohasem szokott semmit kérni; úgy kell kitalálgatni,
45      16|   elvégezte volna; de ellenzeni semmit sem szoktam, amit egyszer
46      16|    mindenhez ért, és nem néz el semmit; azzal fölment ismét Henriette-hez,
47      16|        ez a két első nem számít semmit.~Be is dugta maga alá az
48      16|   minden szesztől. Nem is evett semmit, csak egy almát fogyaszta
49      16|     éjjel? Hogy nem tud ő abból semmit, ki különben oly ébren szokott
50      17|         magától, nem szólt neki semmit mindaddig, míg egyszerre
51      17|      mártírkodni, úgy nem érzek semmit, ami fáj; sokszor nincs
52      17|        nem ád az én aláírásomra semmit, mert még kiskorú vagyok,
53      17|          Nem vittem el magammal semmit, mint négy darab szivart
54      18|       esztendőre, és ne szóljon semmit, őrült gondolat! Legjobb
55      18|         máskor, itt nem adhatok semmit.~– Méltóztatta valami örvendetes
56      18|  megrugdalta, hanem az nem tesz semmit, Margari tudja magát alkalmazni,
57      18|   kiengesztelődik; majd nem kap semmit; azért hát most már csak
58      18|   cselédem; én nem tudok felőle semmit. Hogy a kocsimra felkapaszkodott,
59      18|         vétettem soha életemben semmit.~János úr csúnya kelepcében
60      19|          s ezen idő alatt éppen semmit nem gondolkozott. Van ilyen
61      19|      azontúl nem szólt senkinek semmit, hogy hová akar menni, magának
62      19|         hallod?~– Én nem hallok semmit.~– Jól van, fiam; itt látom,
63      20|       Nem néz senkire, nem szól semmit. Nem veszi észre, hogy ott
64      22|         nem válaszoltak neki rá semmit. Összesúgtak, morogtak egymás
65      22|       jó kard, domnule; ne félj semmit; mikor a vízből ki akar
66      22|       is elmúlt, és nem hallott semmit.~Botorkázva elment odáig,
67      24|         azután csak nem mondott semmit).~– Szegény Henriette! –
68      24|    köhögött, és nem bizonyított semmit.~– Hiszen, ha énhozzám szépen
69      24|    úrnak, mert nem válaszolt rá semmit az ügyvédnek.~Egyszer csak