Fezejet

 1       1|             eleinte azt kívánta, hogy Lángainé (így híják a delnőt) esti
 2       1|       mondanivalója volt a színpadon.~Lángainé gyermektelen.~Megholt férjéhez
 3       1|       páholyok ifjai nem veszik észre Lángainé szebbnél szebb toalettjeit.~
 4       1|        fantáziájának csinos tanújele.~Lángainé bátyja, János, notorie a
 5       1|             Matild? Mit szólsz hozzá?~Lángainé hideg gúnnyal felelt a ki
 6       1|              kis Makszié lesz minden.~Lángainé a kapalja csokrát kötötte
 7       1|                Elmégy komédiát nézni?~Lángainé keserűen felelt:~– László
 8       1|      jelenteni, hogy a kocsi előjárt, Lángainé felvette mantille-ját, s
 9       2|            eluntatta családját, akkor Lángainé színházba megy. Henriette
10       2|        jócskán ült a tömlöcben, midőn Lángainé hintaja visszajött a színházból;
11       2|               a többi után ment, csak Lángainé maradt ott. Rébuszokat fejtegetett.~–
12       2|             Hm. Én gondoltam valamit.~Lángainé tetszésére bízta, hogy elmondja-e,
13       2|           Demeter úr a fogait szítta, Lángainé megfeddé a fiút:~– Kálmán!
14       3|          tudni – szólt válasz helyett Lángainé szúrósan –, hogy mi okod
15       3|              híni párbajra – folytatá Lángainé a csípdőzést.~– No, persze!
16       3|            úgy? – szólt gúnymosollyal Lángainé, s szánalmas tekintetével
17       3|         háznál, akit meg lehet kérni.~Lángainé széjjelnézett a szobában,
18       3|               Mikor egyedül maradtak, Lángainé szokott, csendes, leptető
19       3|            mit akarsz te? Mit akarsz?~Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit,
20       3|          öregúr.~– Azt nem – viszonzá Lángainé rendületlen nyugalommal,
21       4|               általa ragadtatva; csak Lángainé affektál egy kissé azzal,
22       4|       gondolathoz, míg egyszer azután Lángainé előveszi, s komoly beszédeket
23       4|        őrködtek ágya mellett; gyakran Lángainé is egész órákat eltöltött
24       4|       kívánságait teljesíteni szabad.~Lángainé az orvos jelenlétében kérdezé
25       4|              öregen kívül János úr és Lángainé, egyéb senki. Henriette
26       4|              az a kölcsönkönyvtárban?~Lángainé nem állhatta, hogy rendre
27       4|          folytatni, mi értjük – monda Lángainé, gyöngyházas lornyonjával
28       4| családtanácsot. Annál mohóbban kapott Lángainé a hallottakon; ő akart első
29       4|         járkált alá s fel a szobában; Lángainé nagy figyelemmel olvasott,
30       4|              Éppen ekkorra készült el Lángainé is az olvasmánnyal. Ő, ellenkezőleg,
31       4|              van e tárgyban, leányom? Lángainé összecsukta szemüvegét,
32       4|             nőül kell adni a báróhoz.~Lángainé karikára nyílt szemekkel
33       4|             azok? – kiálta odarohanva Lángainé, s nagyon bosszankodott,
34       4|              vesztette el perét soha. Lángainé még ostromolni akarta kérdésekkel,
35       4|       kalapját, köszönt és elsietett.~Lángainé azután apjához fordult;
36       4|                  János! – szólt hozzá Lángainé, hideg, neheztelésteljes
37       5|          menni.~– A báróhoz?~– Hozzá.~Lángainé vállat vonított, János úr
38      12|            mert kitelik tőle.~Egyedül Lángainé volt, aki Demeter úr szeszélyeit
39      12|            Nagyon szép darabot adnak.~Lángainé sohasem szólt szavaira semmit.
40      12|             régit.~Mikor ezt megtudta Lángainé, megtörte eddigi hallgatását.~–
41      12|               tudhatod jobban – szólt Lángainé vállvonítva.~Az öreg sovány
42      12|              szerencsétlenekké tenni.~Lángainé annyira vitte magát, hogy
43      12|            örülni, ha látjuk egymást.~Lángainé megköszönte Demeternek ezt
44      12|          magát nénjétől bevezettetni.~Lángainé egy cseppet sem volt meglepetve,
45      12|          jöttél ide? Mire tanított be Lángainé nagynénéd? Versben vagy
46      12|              kegyetlen? – szólt közbe Lángainé, ki szokott hidegvérűségét
47      12|            neki érte megalázni magát.~Lángainé vette észre a gyermek égni
48      12|              Vagy koldulni fogsz, he?~Lángainé nem mert közbeszólni; jobban
49      12|                Az istenért! – suttogá Lángainé.~– Hallod, hallod! – szólt
50      12|       titőletek – nyomorult gazdagok!~Lángainé meg volt rettenve; az öregúr
51      12|            azonban hirtelen felkapott Lángainé asztaláról egy nyitott penicilust,
52      12|             kívül fia, János, leánya, Lángainé és az ügyvéd, Sipos.~Sok
53      12|               Tudsz-e még valami jót? Lángainé hallgatott.~– Tessék az
54      12|               akik előttemezzék.~Most Lángainé bátorságot vett magának
55      12|          fognak kacagni halálom után.~Lángainé összekulcsolt kezekkel kérte:~–
56      12|               ő is megbántott minket.~Lángainé nem ügyelt most arra, amit
57      12|          fogsz részesülni, amiben ők!~Lángainé régóta felállt már, nem
58      12|              ellen? Rövideszű némber!~Lángainé hideg szilárdsággal felel
59      12|     gyászjelentő lapokra kinyomassa-e Lángainé meg Henriette és Kálmán
60      12|            vajon nem tesz-e lépéseket Lángainé a többieket egészen kizáró
61      13|    kirekesztve, törvényesen fellépett Lángainé, az özvegy. Ügyvédétől tudok
62      13|             rokonszenvre méltó ember. Lángainé azt bizonyítja, hogy az
63      17|               hajban vannak egymással Lángainé és János úr.~Vámhidyra oly
64      18|             hűséges szolgálataiért.~A Lángainé contra Lapussa János örökösödési
65      24|        sajgatóbb ellenfele, mint maga Lángainé.~A hetedszer hasztalan kéretés
66      24|            fognak jutni.~– Annak mind Lángainé volt az oka. Arra haragszom.
67      24|          esztendeig.~– Az a per, amit Lángainé kezdett ön ellen, elhúzódhatik
68      25|            után végtére egy napon kap Lángainé egy levelet, melyben nagyon
69      25|          közöttük. Abba belevénültek. Lángainé annyit költött már a perre,