Fezejet

 1       1|             vagy unja magát másképp, ahogy kívánja.~Egy hónapig engedelmeskedett
 2       1| Elkészítettem az ingre való hímzést, ahogy parancsolni tetszett.~A
 3       2|              az orvos is álmos volt, ahogy felköltötték, s kicsinyben
 4       2|          hogy várjon az előszobában, ahogy ő várt nála, hogy jöjjön
 5       4|             és soha zavarba nem jön, ahogy más földesurak szoktak,
 6       4|         fiamra! Te nem jártál utána, ahogy apának kellett volna, te
 7       5|         világon minden úgy történni, ahogy ők kigondolták! Hiszen még
 8       5|               de annál használátosb. Ahogy előre megmondám: a kisasszony
 9       5|         kapkodott kezeivel szívéhez, ahogy a színpadon szokás, hanem
10       6|             kerekei mélyen levágnak; ahogy a szél befújja a röpülő
11       6|           míg azt meg nem tanulja.~– Ahogy férjemnek tetszeni fog.~
12       6|          agglegény csak úgy szolgál, ahogy őt szolgálják.~– De ugyan
13       6|            Mondtam már, hogy tegezz! Ahogy vesszük – minthogy akarom,
14       6|        hidegvérrel kiment, mégpedig, ahogy Clementine észrevevé, a
15       6|         igazi paprikás gulyáshússal, ahogy a vén Ripa szokta azt csinálni
16       6|        elkészítenem a jó gulyáshúst, ahogy ismertem már a szája ízit;
17       6|      leszállt, levetkőzött csinosan, ahogy kellett; odafordult a főpostamesterhez,
18       7|             vagy éppen esküdt társa, ahogy te állítod, hogy megesküdtél
19       7|              négy ölet esik a víz, s ahogy ott a lovasok megállapodnak,
20       7|        hozzám, ne jöjjön ide.~Azzal, ahogy átkarolva tartotta a lyánt,
21       7|    aranylemezeket úgy metszettük ki, ahogy a mintába ömlöttek, néhol
22       7|                 Én nem úgy szeretek, ahogy más, hogy másról is tud
23       8|         minden órájában ott találta, ahogy látta, mint törli az izzadtságot
24      10|              maga mindent úgy tehet, ahogy tetszik. Eljárhat a parasztok
25      10|           most már Henriette mondá: „ahogy férjem akarja, ő az én uram
26      11|              szabad, hát nem szabad. Ahogy én a kürtbe fúttam, azt
27      11|              lehetünk. Félóra múlva, ahogy ő tud hegyeken, hegyszakadékokon
28      11|          kísértő, miután fegyvereit, ahogy Marióra mondá neki, felaggatá
29      11|        vállaiból csorgott alá a vér, ahogy Juon éles fogaival, mint
30      12|       közbeszólni; jobban félt, mint ahogy fájt neki e jelenet.~– Mert
31      12|          részeg embernek; ordítozott ahogy a torkán kifért:~– Segítség,
32      12|   végrendelet megsemmisítése végett, ahogy fenyegetőzött, mert kitelik
33      13|      otthagyta őket a faképnél; mint ahogy szokás a matt után megint
34      13|            talpig úgy kosztümírozva, ahogy ön rendelte. Mondtam, ugye?
35      14|           eltűnhettek, elveszhettek; ahogy elegen elmúlnak, kik ez
36      14|              formát aszerint mondva, ahogy azt Fatia Negra maga kigondolta,
37      14|              tündökölnek az örömtől, ahogy nem szokta más menyasszony,
38      14|         álarc viselője, Fatia Negra, ahogy mindnyájan neveznek, esküszöm
39      14|         Megesküszöl vele azon módon, ahogy nekem megígérted?~– Azt
40      14|         alszom, akár ébren vagyok; s ahogy Achab vérét felnyalták az
41      15|           Fatia Negra.~Azon alakban, ahogy őt leírták előtte; fekete
42      15|      hirtelen fölvehet, és levethet, ahogy szükségét látja.~– Megállj,
43      16|          Szilárd sietett odábbállni, ahogy szoktak vert vetélytársak
44      16|            majd Hátszegi is úgy jár, ahogy ön, s akkor majd az ő rovására
45      16|              most miattam eltünteti, ahogy szokás a szoba falán egyik
46      16|             a végtelen alföldi róna, ahogy menyasszonyi ágyából fölkel,
47      17|              neki nyomtatásban, csak ahogy eszébe jutnak neki, mint
48      17|         gyermek keserűen mosolygott, ahogy csak egy vén, megőszült
49      17|              a kést, s hajadonfővel, ahogy volt, rohant neki az ajtónak.~
50      17|        kérdésemre értelmesen és úgy, ahogy valóban megtörtént.~Vámhidy
51      18|       szolgálatokat tett neki, hanem ahogy illendő. Adhatna egyszerre
52      18|             nem akart kifelé nyílni, ahogy ő kívánta, hanem befelé,
53      18|              üresen tér a városba.~– Ahogy méltóztatja parancsolni,
54      18|           siránkozásból a nevetésre, ahogy makacs gyerekek szoktak.~–
55      18|         társasága lesz odabenn. Sőt, ahogy már elhajtott a bérkocsis,
56      19|            rémületében, s csakhamar, ahogy téged elnyomott a buzgóság,
57      19|                Erősen megsértette?~– Ahogy csak készakarva lehet sérteni.~–
58      19|         fogja, hogy mit cselekedjék; ahogy tudni szokta, midőn a vérmedvét
59      22|              mérvekben alakult, mint ahogy a természeten kívül más
60      22|            adhatta volna azt vissza, ahogy átvette. Az egész egy kis
61      22|           ajtót kinyitni és bezárni, ahogy jónak látom.~– Ebből azt
62      22|           abban a helyzetben maradt, ahogy visszahanyatlott.~– Mi történt
63      22|          Szilárd megrettenve.~– Ugye ahogy alusznak mind, s nem ébred
64      23|             Egyedül, kíséret nélkül, ahogy szokott járni, megállt az
65      23|              rendben talált mindent, ahogy először; az első szoba asztalán
66      23|         odább tévelyedhet a világba, ahogy a sors mutatni fogja.~Éjjel
67      23|            minden úgy a maga helyén, ahogy rendesen szokta találni:
68      23|           tán, hogy mondott valamit, ahogy mélyen álmodók szokták képzelni
69      24|           kellett jó erősen fizetni, ahogy azt Sipos jó előre tudta.~