Fezejet

 1       1|         rémkedve kérdezé tőle:~– Hol ütötte meg magát? Jöjjön
 2       1|    ütötte meg magát? Jöjjön ide! Hol ütötte meg a fejét? Látom!
 3       1|       vagy sem, hogy Makszikának hol fáj, elő kellett hozni a
 4       2|         talál szökni, nem tudom, hol kapnak másikat.~Ennek a
 5       2|       mappát, keresse meg rajta, hol van a Monte-Cristo-sziget?
 6       2|        fel a nagyságos úr előtt, hol volt az a sziget, és hogy
 7       2|        víni, a hatóság tudja ki, hol és mikor, és mindenáron
 8       4|    tegnap este? Cukros befőttet. Hol a cukor, hol a kanál? Azt
 9       4|    Cukros befőttet. Hol a cukor, hol a kanál? Azt mind meg kellett
10       4|      létére a Lapussa-családnál, hol rendes évdíjban állt, nem
11       4|         városligetbe kocsikázni, hol pompás nyári mulatójuk volt,
12       4|      érte jőnek, hanem Jassyból, hol a bajt előre megérté, fiával
13       4|          megjelenni az udvarnál, hol a magyar testőrségnél szolgált,
14       4|        azzal mulatta magát, hogy hol az egyik olvasó, hol a másik
15       4|        hogy hol az egyik olvasó, hol a másik arcát szemlélgetés
16       5|     ujjával gyér hajába kapva. – Hol járt ezeknek az eszük! Milyen
17       6|      mennek-e még, sem azt, hogy hol fognak éjszakázni, sem azt,
18       6|          nagyon feldühített már, hol elbújt, hol megugrott; estére
19       6|     feldühített már, hol elbújt, hol megugrott; estére csakugyan
20       6|   karjára véve tér az étterembe, hol az urak már várják.~Kengyelesy
21       6|         a hölgyeket a benyílóba, hol magas nyoszolyák a gerendáig
22       6|    lehetett azt elképzelni, hogy hol veszi. Ezelőtt tíz esztendővel
23       6|        Margari, legyen esze! Hát hol férne el ebben egy hegedű?
24       6|       riasztani; ők lássák, hogy hol találjanak fekvőhelyet a
25       7| aranyakat fogunk belőle verni.~– Hol vesszük hozzá a mintát?~–
26       7| elmondhat két ember egymásnak.~– Hol jártál egy egész hónap óta? –
27       7|         és egyszer sem láttalak. Hol voltál?~– Külföldön voltam,
28       7|          ki akarom találni, hogy hol jársz, mit csinálsz most,
29       8|          de hát ahol az nincsen! Hol a gyermeket sírva vitték
30       8|          gonosz helyre jutottak, hol az út egyik oldalán éktelen
31      10|        azt kérdezni: „asszonyom, hol vette ön e rablott ékszert?”;
32      10| felismert ékszereket, s utasítá, hol járjon utána az eladónak –
33      10|     lakik?~– Nem tudni azt, hogy hol lakik; azonban mikor üldözik,
34      10|          el nem árulják. A hely, hol Juon Táre felesége lakik,
35      10|       játszik; arról, hogy férje hol jár, csak a pásztorkürt
36      10|      azon völgybe a nyáját Juon, hol Marióra lakik, csak egyszer
37      11|         egyébben telik örömem.~– Hol tanyáz most Juon Táre? –
38      13|    csakhogy megkerült ön! Ugyan, hol járt annyi ideig? Én már
39      14|     eddig. Nem is kérdezte tőle, hol járt oly sokáig, nem is
40      14|          A Fatia Negra ki tudja, hol járt már ezóta? …~
41      15|       különben be nem vergődnek. Hol van a leánykád?~– Ej ej,
42      16|       ment keresztül a szekér.~– Hol vagyunk már? – kérdé Henriette,
43      16|        az apád lelke, te pimasz! Hol van a kocsmárosné?~– Kinn
44      16|       volt?~– Sok vizet ivott.~– Hol?~– A csordakútban.~– Miért?~–
45      16|       fel a szobában, nem tudva, hol keressen oltalmat többé.~
46      17| gorombáskodnék odabenn egymással hol lassabban, hol erősebben;
47      17|         egymással hol lassabban, hol erősebben; az egészben az
48      17|          görnyed!” Én nem tudom, hol vette e keserű nézeteket,
49      18|        én választani fogok, hogy hol tetszik.~Margari úr most
50      18|        no. Hiszen nem fáj, ugye? Hol ütötte meg magát?~Margari
51      19|          kell itt tenni ezúttal, hol keressék, mit gondoljanak,
52      19|     nevetünk? Hát, mondsza csak: hol hagytad Hátszeginét?~S ennél
53      19|    elvörösödve.~– Mi nem igaz?~– Hol van a bárónő?~– No, csak
54      19|       virrasztják.~– Hát az urad hol van?~– Benyargalt Kolozsvárra,
55      19|        mintha vendégség volna.~– Hol? Dehogy hallani azt. A kutyák
56      19|          Hát tisztelendő úr maga hol hál?~– Én kimegyek a méhesbe,
57      19|         az éjjeli tanyára nézve: hol kíván lepihenni?~– Én a
58      19|      hogy ezentúl majd hogyan és hol élek meg! Nem hinné az ember,
59      19|        hogy ismét találkozunk.~– Hol?~– Itt ezen a helyen.~A
60      19|       bántatlanul érkezett **-ra hol rögtön kapott postalovakat.~
61      22|    domnule? – Én megmondom, hogy hol van.~– Nos?~– Van-e bátorságod
62      22|         vérét folyni!~– Mondjad, hol van?~– Itt, közel.~– Merre?~–
63      22|          hogy már útban van.~– S hol voltál most?~– Itt a malom
64      23|         persze aranytű volt.~– S hol van a nagyságos asszony? –
65      23|   kertészleánynak megmondá, hogy hol álljon meg kedvenc nótáját
66      23|      kezdett arra eszmélni, hogy hol van.~Egy erdei lakban, melyből
67      23|     világosan hallá. Látta, hogy hol van! A holdvilág besütött
68      25|       véltet. Az pedig, ki tudja hol, ki tudja mi név alatt járja