Fezejet

 1       1|   léteznek, látta és elfelejtette őket, legfeljebb Hahn-Hahn Ida
 2       3|          szegletbe szorította már őket, közönséges emberek szokása
 3       4|          hogy Lángainénak kellett őket utoljára – nő létére – figyelmeztetni,
 4       4|        rajtuk feküdt, nem adta ki őket:~– Olyan emberek titkai,
 5       6|          barátom! – siet Hátszegi őket egymásnak bemutatni. A háziúr
 6       6|   kipróbálni, hogy mennyire lehet őket használni a síkon? Az Abdelkader
 7       6|         miatt, de én erőszakoltam őket, hogy még holnap tegyünk
 8       6|        hogy jelenléte kényszeríti őket tartózkodásra, s azzal mentve
 9       6|         hogy az ebéddel megvárták őket. Kengyelesy alacsony, szikár
10       6|         nem hallottak; otthagyták őket; a grófné körülhordozta
11       6|       Clementine-t, s sietteti be őket a házernyő alá, mely görbe
12       6| poharaiból iszogatott, s tartotta őket beszéddel.~– No! Ripa! Pattanj
13       6|   gerendaalkotmányok, ólnak hinné őket az ember, csak egy szobára
14       7|        idő alatt fel nem fedezték őket, hogy soha nyomukba nem
15       7|      Negra ismét új géphez vezeté őket, mely az alátolt zainokból
16       7|    amikkel a Fatia Negra ismerős, őket előidézi, s velük parancsol.~–
17       7|           ha látatlanul meg tudta őket előzni! (Vagy pedig más
18       9|       gondolnunk; elégszer látjuk őket; nagyságod hallhatja innen
19       9|           megharagítják, rá tudja őket a szomszéd nyájakra uszítani;
20      10|         egészen másvalami érdekli őket.~Azon napon, melyen a dalidónak
21      10|     szüntelen alá s fel hajszolja őket, tapostatva a lehullott
22      10|          úr is gyakran meg szokta őket látogatni; s a terített
23      11|       pénzkölcsönvételi ügy hozza őket érintkezésbe, amiről úrnak
24      11|  Clementine-t, hogy legyen szíves őket magukra hagyni; amit Clementine,
25      11|          kecskéivel, ha otthagyja őket?~– Nem drágább vagyok-e
26      12|         utamba mersz állani, hogy őket meg ne büntessem, te is
27      13|      önnel. Egyszer magához vonta őket, enchantírozta, elbűvölte;
28      13|      mattá tette, akkor otthagyta őket a faképnél; mint ahogy szokás
29      13|    asszonyok között, s háborgatta őket észrevételeivel.~– Ahol
30      13|  megfordult a sarkán, s otthagyta őket.~Csak egy fiatal huszártiszt
31      14|    egyenkint és párosával eregeti őket alá a malomgép; a férfiakkal
32      14|     álarcosnak, hogy ne tegye már őket ki több próbának, hiszen
33      14|  magánybeszédét. Csak Anica vette őket észre, az egész eskü alatt
34      15|           magyar urak is szeretik őket. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon
35      15|          lázas állapotában tartja őket. Különös inger támad bennük
36      16|      arany öntudatra, hogy valaki őket saját magukért szeretheti!~
37      16|       múlva itasd meg. El ne lopd őket, mert mind a négy sánta,
38      16|           rettegni. Megszólította őket:~– Mit akarnak önök tőlem?~
39      16|        után; senki sem itatta meg őket.~Gerzson úr feje még kábultabb
40      17|       senki sem megy utánuk, hogy őket visszahozza.~– Hanem zálogban
41      17|   basszista közöttük, kisegítette őket, és közéénekelt, a többi
42      17|         megszöktek, vagy elcsapta őket az igazgató. Persze, fiatal
43      17|          nem tették! Így szeretem őket. Hagyjanak engem futni,
44      17|   Csodálatos! De ha én nem akarom őket ismerni többé; ha én, a
45      17|           vándorcigány, kitagadom őket, a dúsgazdagokat, mit kívánhatják
46      19|           ilyen lakomával fogadja őket.~– Én nem tudom, miért teszi.
47      20|         Én adtam fel a törvénynek őket mind, hogy egy emberen bosszút
48      20|           kérem önt, ne ítélje el őket! Az Isten szent nevére kérem
49      21|          pénzverőket.~– Elítélték őket; én magától Hátszegitől
50      21|    veszedelmesebb oldalát, melybe őket a kalandor csalta. A hátul
51      21| felültetve, a katonaság közrefogá őket, s hirtelen kinyitva a kapukat,
52      21|       Sűrű fegyverropogás fogadta őket mindenfelől; nehányan sebet
53      21|          viador egymásnak szorítá őket, s míg karjával csapásokat
54      22|      azokból a csodákból, amikkel őket a dühös öregúr ijesztgetni
55      22|       melléd, magam válogattam ki őket; hanem azért mégsem lehetetlen,
56      22|       sánta kutya, mely megugatta őket.~Estefelé találkoztak egy
57      22|       bámulatos látvány lepte meg őket. Egy roppant üreg tátongott
58      22| valamennyi megállt, megszámláltam őket; huszonnégyen voltak.~Szilárd
59      22|     végezni! – Majd felkeresem én őket egyedül, s megmutatom nektek,
60      22|        szomorú katasztrófot, mely őket egymástól futni parancsolá.
61      22|       véletlen milyen közel hozta őket egymáshoz; éppen csak el
62      22|        utóbb haragosan szólongatá őket Szilárd, sorba, név szerint,
63      22|         uram, hogy használhatod-e őket, mert én nem hiszem, hogy
64      23|    hazatérjek, s még itt találjam őket.~Henriette-et mind nem nagyon
65      23|           e szobában rohanták meg őket? Itt hangzott a nő halálsikoltása,
66      23|       embereknek, hogy ne bántsák őket; itt feküdtek a véres hullák
67      25|          ami alól semmi szentszék őket föl nem mentheté? Ki tudja,