Fezejet

 1       8|                                    Az erős Juon~A világ előtt olyan megfoghatatlan
 2       8|               asszonyom, én vagyok az erős Juon: – Juon Táre!~Ezt olyan
 3       8|                  én vagyok az erős Juon: – Juon Táre!~Ezt olyan önérzettel
 4       8|                    az erdők között az erős Juon.~Henriette bámulatából azonban
 5       8|          rettenetes volna.~E beszéd közben Juon ügyesen összetoldozá a szétszakadt
 6       8|                   a kastélyba, hogy tőle a Juon Táre felől kérdezősködhessék.~
 7       9|                    tudakozódik senki.~Ez a Juon, akit nagysád meg akar ismerni,
 8       9|                   volt benne az igaz, hogy Juon egyszer, amint kecskéit
 9       9|                    vérző sebét nyalogatta.~Juon megszánta a kis gyámoltalan
10       9|                 veszett volna az is. Akkor Juon pártul fogta a kis bocsot,
11       9|          falatozásra került a dolog, leült Juon mellé; tudta, hogy minden
12       9|                 rosszkedve perceiben, hogy Juon ökölre is van olyan hatalmas,
13       9|          megkísérteni ellene.~Ezért hitték Juon felől, hogy az erdei vadakkal
14       9|                  nézesz itten naphosszant, Juon? – kérdezém egyszer a kecskepásztort,
15       9|                  kendnek felesége.~– De ha Juon kérné, annak nem mondanád
16       9|              erdőbe:~– Gyere elő, te rongy Juon, te koldus kutya! Most van
17       9|                     Jön a medve! – Itt jön Juon a medvével!~Több biztatás
18       9|                   úgyhogy midőn a medve és Juon kiugrottak a borókaerdőből,
19       9|             méhsertől nehezen vitték, hogy Juon utol ne érje, s azzal is
20       9|               bőrerszényt, a sok arannyal. Juon pedig felkapá azt, s megcsóválva
21       9|               nélkül senki sem vagy; de én Juon vagyok egy baltával a kezemben
22      10|               szokatlan időben jött hozzám Juon Táre felesége, a szép Marióra.
23      10|                   nem árulják. A hely, hol Juon Táre felesége lakik, a jeges
24      10|               tereli azon völgybe a nyáját Juon, hol Marióra lakik, csak
25      10|                  közel lakik ott az Isten. Juon Táre erős ember, nem bánthatja
26      10|                   mellett mossa a ruhákat. Juon Táre kastélya, láthatja
27      10|                    fogja vinni ez izenetet Juon Táre kunyhójába.~– Tán csak
28      11|               szálltunk sokszor; de amióta Juon Táre felesége lett, csak
29      11| macskaezüst-darabok vannak foglalva, miket Juon Táre maga fejtett a hegyek
30      11|                  örömem.~– Hol tanyáz most Juon Táre? – kérdezém Mariórától.~–
31      11|               éjszaka van. Talán alszik.~– Juon sohasem alszik éjjel; akkor
32      11|             szomszéd hegyek oldaláról. Ezt Juon nem hallotta meg.~– Add
33      11|                    volna egy visszhang. Ez Juon válasza volt. Tehát meghallotta
34      11|                   a kunyhó előtt.~Itt volt Juon Táre!~Az nem volt szó, az
35      11|                rohanó dúvad ordítása volt.~Juon Táre igen erős ember; szerencsére,
36      11|             fegyvereiért akart rohanni, de Juon egy roppant ugrással utolérte,
37      11|               kellett volna neki a földön, Juon térdei alatt heverni; de
38      11|                 abban a pillanatban, midőn Juon egyik kezét megragadta,
39      11|                    az egész küzdést.~Amint Juon Táre azt látta, hogy ellenfele
40      11|              puszta kézzel életre-halálra.~Juon Táre borzasztó ereje nem
41      11|                      Ki vagy te? – mormogá Juon. – Ki vagy te, aki Juon
42      11|                    Juon. – Ki vagy te, aki Juon Táre kezének ellenállni
43      11|                  tudsz? Ki vagy te, akivel Juon Táre egy szóra nem bír?~–
44      11|                  csorgott alá a vér, ahogy Juon éles fogaival, mint egy
45      11|               egész erejével rávetve magát Juon a fekete álarcosra. – Hadd
46      11|                    hegyi patak.~– Vigyázz, Juon! – sikolta Marióra kétségbeesetten,
47      11|                    a következő pillanatban Juon egyet csóvált ellenfelén,
48      11|                másik a Fatia Negra volt.~– Juon meghalt? – kérdé ijedten
49      14|                    hírt mondani, hová lett Juon Táre és Marióra.~Nem is
50      14|                 túlcsengő hangon:~– Siess, Juon Táre! Foglald el az olvasztó
51      14|                    egy hosszú nyelű fejsze Juon Táre kezében, ő pedig fegyvertelen
52      14|      tölténytartójában fellobbant a lőpor. Juon Táre szeme világát veszté
53      14|                    azok hűsítik fájdalmát.~Juon Tárének mindkét szemét kiperzselte
54      15|                    dolog ővele ellenkezni. Juon Táre is kezében fogta már;
55      22|                  leszek. Én vagyok a híres Juon Táre, a híres, erős ember,
56      22|                     Ah, domnule! – sóhajta Juon Táre. – Tudom is én, hogy
57      22|                    meg, uram, ottan van-e?~Juon felgyűrte bő ingujját herkulesi
58      22|                hatása mégis volt Szilárdra Juon szavainak, hogy pandúrjait
59      22|         malomfolyosó felé közeledni.~A vak Juon volt az.~– Hogy tudod te,
60      22|                    felkölteni uram – szólt Juon, s vak létére azzal a könnyűvérűséggel
61      22|                 kérdezé ekkor tőle az erős Juon. Azt bizonyosan tudta, hogy
62      22|                 anyagot húzott ki magával, Juon megszagolta azt, s azt mondá,
63      22|                   kard is egy ember.~A vak Juon reszketett helyette. Őérte
64      22|              vágyott a találkozásra.~A vak Juon mellette állt, és kezét
65      22|                    uram, rohanj rá! – súgá Juon Szilárdnak; aki e percben
66      22|                 malomtornác alatt várakozó Juon örömrivallása felelt. A
67      22|                       hangzott utána a vak Juon hosszan nyújtott kiáltása;