Fezejet

 1       1|               az ételére sem ügyelnek: milyen régen nem volt ez meg amaz,
 2       1|                ismerőinek. Képzelheti, milyen nagyra becsülik. Szeretné,
 3       2|        cirógatta, megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér a bőre; kérdezte
 4       3|              mikor férjhez adtunk.~– S milyen boldog voltam azóta, ugye? –
 5       4|            fénye. Én nem mondhatom ki, milyen nyugtalan vagyok miatta.
 6       4|            aggó Clementine előtt, hogy milyen rossz az, mikor egy érdekes
 7       4|              meg találnának látni? Hm, milyen szép volna ezt megtudni.~
 8       4|             végigolvasson: hadd lássa, milyen stílusa van az úrfinak?~
 9       4|            hamarább, hogy a kisasszony milyen rendkívüli dolgokon töri
10       4|            tudjuk, hogy az orosz arany milyen erővel dolgozott. A nagyvezér
11       5|             Hol járt ezeknek az eszük! Milyen láncokat vertek magukra!~–
12       6|                 és még nem tudta, hogy milyen színe van a szemeinek.~Henriette
13       6|           olyan kíváncsian figyelt rá: milyen a hangja annak a férfinak,
14       6|          mindig az jutott eszébe, hogy milyen jó volna abban ottan elmaradni!
15       6|              mindig arra gondolt, hogy milyen boldog emberek lehetnek,
16       6|                 s maga sem tudja, hogy milyen híres ember?~– Margari hírlapokba
17       6|                köszönettel, hogy nekik milyen jót tett; azok között van
18       6|               vagyunk. Lássa, a báróné milyen illedelmesen ül, pedig ők
19       6|                közleni. Hogy a mókuska milyen féltékeny; őt sohasem viszi
20       6|            Lássa, nagyságos asszonyom, milyen nagy bokor lett belőle.
21       6|                mikor felőle beszélnek.~Milyen különös! – gondolá Henriette. –
22       6|               azzal a hegedűvel? Aztán milyen is az a hegedű? Hisz az
23       7|         megszólítá őt:~– Cse timpu e? (Milyen az idő?)~– Luna plina. (
24       7|               ami közé volt keverve.~– Milyen finom?~– Bizony gyarlón
25       7|           térdén ülve. – Tudod-e, hogy milyen hosszú egy hónap? Holdfogyta,
26       8|             nem szereti egymást! Pedig milyen derék, szép emberek; hogy
27       8|         személy, az „én” a második, az milyen szép élet volna. Mint a
28       9|           találtam egy helyen állva.~– Milyen sok ember lakik itt alant –
29       9|                be van zárva.~Képzelni, milyen fejedelemnek tartja ő magát,
30      10|                idegen nő szemébe, hogy milyen nagyon szereti.~Látjuk ebből,
31      10|            Kíséri és kerüli egyszerre. Milyen regényes ábránd.~Pedig tulajdonképpen
32      10|       Henriette ama dalidóban viselni.~Milyen egyszerű, és milyen kedves.
33      10|           viselni.~Milyen egyszerű, és milyen kedves. Mennyire ismeri
34      10|           kapta, mi úton jutott hozzá, milyen régen birtokában van már.
35      10|           láthatja régi kedvese arcát, milyen halavány a bútól, s milyen
36      10|             milyen halavány a bútól, s milyen ragyogó az őt környező tisztelettől.~
37      10|            keményen megdorgáltam, hogy milyen nehéz terhet vállal lelkére,
38      11|                Aztán elgondoltam, hogy milyen nagyon szerettem én őt valaha,
39      12|             azt a fiút; majd meglátod, milyen nagyon fogunk örülni, ha
40      12|          Kacagnom kell, ha elgondolom, milyen szemekkel fognak egymásra
41      13|          egyébről, csak arról, hogy ön milyen derék fickó, hogy mennyire
42      14|         kitalálom? Arról gondolkoztál, milyen szép dolog lesz majd egyszer
43      14|              pedig gondolt ilyeneket: „milyen szép lesz majd a főváros
44      15|        leolvasni belőlük, mint máskor.~Milyen hatalmas emberek lehettek
45      15|          sokáig eltart az emlékezetük.~Milyen nagy vitézek voltak azok,
46      16|      feltűnőnek találni, hogy a grófné milyen szép asszony; de most egyszerre
47      16|               s gondolta magában, hogy milyen különös az, mikor egy hatalmas,
48      16|              összetépni mind a kettőt.~Milyen szép bolondot hagyott csinálni
49      16|              sem akarom. Hiszen tudod, milyen nyugtalan vagyok szegény
50      16|                a *bányai öreg papnéra, milyen reszketősek annak a kezei.
51      16|               vitatkozás afelett, hogy milyen ügyetlenek azok a kovácsok,
52      17|           elgondolja az ember magában, milyen csodálatos a természet;
53      18|               Majd mindjárt meglátjuk, milyen auspiciumai lehetnek Margari
54      18|             becsületes embert; hogy az milyen egyenes lelkű, milyen józan,
55      18|               az milyen egyenes lelkű, milyen józan, milyen szorgalmas.
56      18|           egyenes lelkű, milyen józan, milyen szorgalmas. Szerencsétlen,
57      19|           Azután a pópa megmagyarázta, milyen forrónak kell lenni a víznek,
58      19|                ő nem akarta. Hm. Mégis milyen különös, hogy akkor az egyszer,
59      19|               úr gondolá magában, hogy milyen csodálatos az, mikor a lenyugvó
60      19|               Nem hinné az ember, hogy milyen kevésből meg lehet élni;
61      21|              hogy a furfangos kalandor milyen kettős kelepcét készített
62      22|       boldogság, mint őtet.~A véletlen milyen közel hozta őket egymáshoz;
63      23|           kéken, s számítgatá magában: milyen messze lehet már. Észrevették
64      24| váltóhamisítási ténybe mily ármánnyal, milyen cselszövénnyel vonatott
65      25|              az enyim, emlékszel-e rá, milyen kicsiny voltál akkor, mikor
66      25|       hordtalak? Csak egy levél! Azóta milyen magasra nőttél, mennyi leveled