Fezejet

 1       2|         udvarolni. Odaült mellé, a kezét cirógatta, megjegyezte rá,
 2       4|        leányka, két fehér reszkető kezét összetéve, oly esdve tekinte
 3       4|       megragadni a tétovázó férfiú kezét.~– Az istenre kérem önt,
 4       4|        összekötve.~És most megfogá kezét Henriette, s oly forrón
 5       4|           szólt Demeter úr, száraz kezét eléjük nyújtva. – Még most
 6       4|            ragadá meg az öreg gyám kezét, s megszorítva azt, alig
 7       4|    odalépett az öreg, s megszorítá kezét, mintha biztatná vele, hogy „
 8       5|         nem mondaná ezt, ha önként kezét nyújtaná neki, ha lemondana
 9       5|     odaborult a jó öregúr keblére, kezét ajkához szorítá, és sírt
10       6|        udvariasságban, s első, aki kezét nyújtja a kiszálló delnőnek,
11       6|  szerencsének, megszorítja barátja kezét azzal a három ujjával; másik
12       6|        grófné megfogta a gyermeknő kezét, s hálószobájába vezette:
13       6|            s azzal Henriette kicsi kezét összetett két keze közé
14       6|           csókolgatá meg Henriette kezét, nagy sopánkodással mondogatva: „
15       7|   lenyomhassa a vállát, hogy még a kezét is neki feszítse a csipejének
16       7|          maga ült fel a garadba, s kezét nyújtá a leánynak.~– Ugorjál
17       7|      térdre, s egyik kezével annak kezét szorítva szívéhez, a másikat
18       7|          csókolá meg a Fatia Negra kezét, mint egy ajándékot kapott
19       7|          semmit, megfogta a leánya kezét, s vitte magával; minden
20       7|       irányozza.~Megrémülten tartá kezét arca elé:~– Mit akarsz!~–
21       8|          pásztor megcsókolá úrnője kezét, s elvált tőle.~– Nekem
22      10|    erőszakoskodott, míg annak pici kezét ajkaihoz bírta vonni.~Hátszegi
23      10|           visszahátrált előle, két kezét, szétmeredt ujjaival maga
24      10|     kinyújtá felé folyton reszkető kezét, s most már szikrázó szemekkel
25      10|      odalépett nejéhez, megragadta kezét, s szétnézve a sokaságon,
26      10|      megbánta. Ne féljen: adja ide kezét, minek reszket; hiszen én
27      10|             Midőn férje megcsókolá kezét szobájába távozta előtt,
28      10|         Henriette megszorítá annak kezét, s hálásan mosolygott reá.
29      11|           mint volt.~Megragadtam a kezét, s bevontam magammal a kunyhóba,
30      11|          Nem akarod-e kisgyermekem kezét elvágni, amire szükségük
31      11|       utolérte, s megragadta egyik kezét.~Ha a Fatia Negra közönséges
32      11|      pillanatban, midőn Juon egyik kezét megragadta, a rabló szemközt
33      11|           Henriette, s finom fehér kezét a fáta gömbölyű vállára
34      12|        vállvonítva.~Az öreg sovány kezét kiemelve a takaró alól,
35      12|            eléje, és csókold meg a kezét; kérjed, hogy ne haragudjék
36      12|        ágyához, s ott vállára téve kezét, csendesen térdre nyomta
37      12|       gyermek megragadta nagyatyja kezét, és elkezdett zokogni.~Demeter
38      13|         grófné kedvesen nyújtá elé kezét.~– És engemet mindenről
39      13|            karja alá vonta Szilárd kezét, cepelte a grófnéhoz:~–
40      13|          grófné megszorítá Szilárd kezét, s inte neki, hogy maradjon.~–
41      13|           meg ne csókolja a grófné kezét. Egészen el volt ragadtatva
42      14|     csókolá meg relytélyes főnökük kezét, míg Anica csalfa hízelkedéssel
43      14|     mondtam – szólt a Fatia Negra, kezét Anica vállára téve –, derék
44      14|          amily igazán e nőt, kinek kezét kezemben tartom, szeretem,
45      14| villanyütés ismét megrázta a leány kezét, melyet jobbjában tartott.~–
46      14|        leány erre dühösen rántá ki kezét a kalandoréból, s térdéről
47      15|      hajdúm így is kificamította a kezét; küldj neki segítséget ízibe;
48      16|     kimaradhatok.~A grófné sietett kezét nyújtani Hátszeginek, jeléül
49      16|     buzgalommal szorítá meg Lénárd kezét; a báró is úgy tett, mintha
50      18|          Margari úr a társalkodóné kezét; de már egyszer Clementine-nek
51      18|   odasimult hozzá, s karjába fonta kezét.~– Igazán olyan nagyon kezedben
52      18|      Margari kezéből, s azután bal kezét a hozzá törleszkedő férfiú
53      18|   eszközöket használni, mert saját kezét is beszennyezi velük.~Azzal
54      19|   Kengyelesy elébe nem jött, s két kezét csípejére téve, el nem kezdé
55      19|       megszorítván az öreg lelkész kezét. – A báró házánál nagy beteg
56      19|     váltani.~A pópa pedig kinyújtá kezét a kastély felé, mely sötét
57      20|      amazén. Nem tudott szólni, de kezét rátette a leány fejére,
58      20|           fejére, s másik reszkető kezét esküre emelte két ujjal
59      20|           leány, kinek fején tartá kezét, amíg ezt nézte.~Aztán kiragadta
60      20|           magát Anica kezeiből, ki kezét, ruhája szegélyét csókjaival
61      20|    közeledett felé, s két reszkető kezét imára kulcsolva, némán megállt
62      22|          Megkötözzük valamennyinek kezét, lábát, akkor az áruló is
63      22|         vak Juon mellette állt, és kezét szorongatá. Hallgattak mindketten;
64      22|           fatörzsre, hogy sebesült kezét bekösse; legalább ne folyjon
65      23|          figyelmeztetésem. Engedje kezét megcsókolnom. A viszontlátásig.~
66      23|             Amint a kilincsre tevé kezét, akkor csak az az egy gondolat