Fezejet

 1       2|              gonosz szándékától nem is állt el addig, míg Henriette,
 2       4|             mely expressz az ő számára állt ott, egy jó puha karosszékbe
 3       4| Lapussa-családnál, hol rendes évdíjban állt, nem töltött be minden igényt.
 4       4|           akarta kérdésekkel, de ő nem állt neki helyt, vette a kalapját,
 5       4|             vitte ő az iskolába; nálad állt a másik, az igazi, amit
 6       5|             kellett. A halálra vádlott állt az elterhelő tanú előtt.
 7       5|            titkokkal.~Egy hosszú óráig állt e virág előtt: vajon mit
 8       5|            ügyvéd szemeibe. Hatalmában állt őt megcsalni, ha akarja;
 9       5|          színpadon szokás, hanem amint állt, úgy végigesett a padlón,
10       6|           kővel kerített udvar közepén állt egy régi modorú úri lak:
11       6|              akár tízezret”. A fogadás állt; másnap korán reggel nagy,
12       6|       rozmarinbokrok; egyik láda előtt állt a szöszös guzsaly, melyen
13       6|      kengyelesi jószág mérnöki térképe állt, hogy ez-e az?~– De, ugyan,
14       6|              az út, ahol csak elszórva állt meg egy-egy bokor a gyetőn,
15       6|            keresztül. A hold éppen ott állt a vár tornya felett, mintha
16       7|               vezet.~A malom ajtajában állt egy fiatal férfi, közönséges
17       7|       átvezetett.~A barlang hátterében állt egy sajátságos kőépület,
18       7|          lehete érezni.~A hídnál ismét állt egy fegyveres férfi, kivel
19       7|               mintája szerint alkotva, állt az alacsony boltozatú terem
20       7|            Negra egy percig meglepetve állt, azután csendes, dörmögő
21       8|             percben már szilárd helyen állt a pásztor, s mosolyogva
22       8|                Csak midőn kapuja előtt állt, akkor jutott eszébe, hogy
23      10|              meg voltak esketve, ebből állt egész boldogságuk.~Egy időben
24      10|   visszaidézőleg.~Henriette meglepetve állt meg, s nem tudta e különös
25      10|               hangon, melytől dermedés állt a szívekbe:~– Asszonyom! –
26      10|              van. Férje egy percig sem állt meg vele többé azon városban,
27      10|          reggel a hintó Hídvár udvarán állt meg, Henriette férje karjai
28      10|          Henriette.~Az asclepias azzal állt bosszút e gondolatért, hogy
29      11|               miatyánkmondás alatt ott állt meg az ajtó előtt; kocogtatott
30      11|          ugrottam, már akkor két férfi állt a kunyhó előtt.~Itt volt
31      12|             semmit többet az özvegy, s állt büszkén a két férfi előtt,
32      14|              hogy talapzatával fölfelé állt.~A jelenlevők mind elszörnyedve
33      14|             fekete álarc néhány percig állt némán a zsámolyon, sisakját
34      14|               volt, hanem ahol a leány állt; ezt emelte le onnan, karjára
35      14|                lépcsőfokkal magasabbra állt fel az oltáremelvényen,
36      14|           Negra egy percre megkövülten állt Anica előtt, mint egy megfogott
37      14|             Egy pillanat alatt lángban állt az egész barlang!~A padlat
38      15|           mindig tréfál.~A tréfa abból állt, hogy Makkabesku negyvenen
39      15|                Abban a pillanatban ott állt előtte e folyosó túlsó végén
40      15|                Fatia Negra sebzetlenül állt előtte.~Makkabesku kábultan
41      16|               hogy a lovak túlsó felén állt a kocsis, mert aligha nem
42      16|          csendesen volt.~Henriette ott állt ismét a csaplárné szobájában,
43      16|            feltárult, s a nő előtt ott állt Fatia Negra, még két álarcos
44      17|                festett ráncokat, s ott állt Szilárd előtt a szomorú,
45      18|               minden ajtó kulcsa őnála állt, s távol esvén a Gretna
46      18|        szőlőlugas redélyzetéig meg sem állt! Még ilyen pofont János
47      18|               mivel vádolják, mert ott állt a szolgabíró, akitől azt
48      18|          összetéveszté).~Margari pedig állt amellett, hogy ha őt elfogják,
49      19|            Gerzson úr még csak meg sem állt erre a szóra, olyan sietve
50      19|              egy sötét hajdankori rom, állt az éji félhomályban az úri
51      19|        szélvitorláival; egészen előtte állt a holdnak, mely bástyái
52      19|               kellett látnia, mert ott állt előtte a párkányba kapaszkodva.
53      19|               lelkészt felkölteni; ott állt hintaja az udvarban, annak
54      21|                 ő maga közepén legelől állt, a postaszemélyzet hátuk
55      22|              minden jövő-menővel szóba állt, hogy jól visz-e az út erre
56      22|          látszott, csupa alattvalóiból állt, s könnyedén osztá parancsait
57      22|               őrödet, ki a pince előtt állt, horkolni hallom.~Ez már
58      22|      találkozásra.~A vak Juon mellette állt, és kezét szorongatá. Hallgattak
59      22|           Fatia Negráról a vízben; úgy állt Szilárd előtt, tagjaihoz
60      22|          ablakon, s egy sötét folyosón állt, melynek túlsó végén hangzottak
61      23|                perc múlva ajtaja előtt állt.~Amint a kilincsre tevé
62      23|               Szilárd az ajtó küszöbén állt.~– Megállj! – kiálta rá
63      24|                tenni. De ön nem őrajta állt bosszút, hanem testvére