Fezejet

 1       1|          sem ijed meg tőle; de még annyi ereje mindig van, hogy meg
 2       1|        cseléd, de akinek azért még annyi bizalmasság sincs megengedve,
 3       1|         egész Magyarországról csak annyi észrevételt lát jónak megörökíteni,
 4       4|            körmöci aranyakban. Aki annyi aranyat tart kéznél, az
 5       4|      segédjére vagy akárkire, hisz annyi nevezetes orvos van a városban.~–
 6       4|            A szegény Margarinak ez annyi a zsebében, mint egyezer
 7       4|     zsebében, mint egyezer forint, annyi, mint egy holtig való hivatal,
 8       4|        Margari, s életében először annyi puncsfélét talált bevenni,
 9       4|            Ugyan, ne beszélj közbe annyi hiábavalóságot!~– Igaza
10       5|          év alatt takarítottam meg annyi összeget, amennyiből egy
11       5|            neked mindössze is csak annyi vagyok, mint apád, s mint
12       5|          Térdre rogyott előtte, és annyi ártatlan könnyet sírt kezére,
13       5|           bocsánatot, búcsúvételt?~Annyi bizonyos, hogy midőn elfordult
14       5|             Kívánom, hogy neked is annyi legyen. Itt vannak bohókás
15       6|       elvitt a bőre alatt, az neki annyi, mint semmi, a rosszul célozó
16       6|           mert okos asszonynak van annyi esze, hogy írást nem ád
17       6|          tölteni. Ugyan, ne tegyen annyi cukrot a teámba.~– Hogyne,
18       6|     odaköltözünk.~A grófnénak volt annyi önuralkodása, hogy efölötti
19       6|         félre kellett előle térni, annyi bizonyos volt; Henriette
20       6|    lelógnak. Senki sem hinné, hogy annyi úri kényelemre találjon
21       6|         mértéket, egy falat kevés, annyi le nem ment volna rajta.
22       6|            a harmadik eljátszáskor annyi gyönyörű változatot tudott
23       6|         beszédbe belehozott kocsis annyi mindenféle rémséges kísértetes
24       7|           e veszedelmes üzletükkel annyi ideig titokban. Még csak
25       7|            vezérünk lettél, másfél annyi a nyereségünk, mint azelőtt,
26       7|   mellékszobába félrevonultak. Míg annyi aranyat darabonkint megolvasnak,
27       8|        Minden, amit kigondolt, már annyi, mintha teljesítve volna.~–
28      10|           volt-e arra szükség? Aki annyi ideig megszokta álmaiban
29      10|       kezeken hordva érzé magát, s annyi tisztelet, annyi hódolat
30      10|          magát, s annyi tisztelet, annyi hódolat közepett egy gondolat
31      10|       megkapta elrablott jószágát.~Annyi eredménye maradt e rázkódásnak
32      10| szerelmükben. Sehol sem mutogatnak annyi ősz, kopasz agglegényt,
33      10|            ősz, kopasz agglegényt, annyi világtól boldogtalannak
34      11|         elbeszélem.~Lénárdnak csak annyi ideje volt, hogy hirtelen
35      11|       összevissza voltak zúzva; de annyi ereje és lélekjelenléte
36      11|        vérszopó”, akitől nem félni annyi bátorságot jelent az oláh
37      11|        megyek, de valahová megyek, annyi bizonyos. Mit nekem az éjszaka?
38      12|       anima vili.~Sipos úrnak volt annyi esze, hogy ezt a levelet
39      13|     szövetek, fehér pontocskákkal, annyi bűbájt szaporítanak minden
40      13|            hogy a könnyelmű nőknek annyi érzésük legyen barátnéik
41      13|      megkerült ön! Ugyan, hol járt annyi ideig? Én már azt hittem,
42      14|       Anicát, s a másik serpenyőre annyi aranyat rakok, amennyi őt
43      14|        rakok, amennyi őt felemeli. Annyi aranyat adok leányommal,
44      14|         valódi román munificencia! Annyi aranyat a menyasszonnyal,
45      14|            nehezebb legyen.~Azután annyi vert aranyat raktak az Onuc
46      15|      magyar urak is szeretik őket. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon
47      15|        feje hátrafelé. – Kegyelmed annyi aranyat hordoz magával,
48      15|          háznál?~– Minek tartanék? Annyi pénzem nincs, hogy a Fatia
49      15|             Mikor én félek egyedül annyi sok pénzzel ebben a házban.~–
50      15|          tisztán nem emlékezik, de annyi bizonyos, hogy az régen
51      16|    bizonyossággal nem lehet, hanem annyi bizonyos, hogy Hátszegi
52      16|          kínlódó lelkének; ez, aki annyi embert boldogtalanná tett,
53      17|     helyről a vizet lecsapoltatja, annyi mindenféle, soha nem látott
54      17|     rokonainak, kiknek eltűnésével annyi bajt és szomorúságot okozott,
55      17|        magáért. Testvéréért, kinek annyi bút okozott.~– Majd meglátom.~–
56      18|             János úr még azután is annyi szépet és jót beszélt összevissza
57      19|            azokra, amiket hallott. Annyi volt azokban a meglepő és
58      19|            szokott beszélni, hanem annyi igaz, hogy talpra ugrott,
59      21|       beszélsz te itt is, amott is annyi zöld csudát össze organizált
60      21|            vesznek a martalócokon? Annyi bizonyos, hogy a kiáltás
61      21|        ahányat lelőnek közülük, az annyi százezer forint.~A Fatia
62      22|            az még feje fölött van.~Annyi hatása mégis volt Szilárdra