Fezejet

 1       1|             pamlagig közeledett, ott megint megállt.~– Ebédemet!~A nagyszerű
 2       1|          veszi észre, hogy Henriette megint az ablakon néz ki? Nekem
 3       1|        kredencbe, mert azokat holnap megint elő fogja kérni.~A komornyik
 4       1|         apját, annak kezet csókol, s megint sétál nagyot. Látszik rajta,
 5       1|        kezeit zsebeibe dugja, azután megint felugrik, megint sétálni
 6       1|              azután megint felugrik, megint sétálni kezd.~– Dühös vagyok.~–
 7       1|         kérdi aggódva az öreg.~János megint levágja magát egy pamlagra,
 8       1|               s elhallgatott; azután megint hátratette a kezeit, s járt-kelt,
 9       2|              amint csendesség támad, megint felébred, és nógatja a frátert,
10       2|              család tagjai tegnapról megint együtt ültek már szokás
11       2|             s hirtelen széttekintve, megint vissza akart húzódni. Már
12       2|              magát, s megijedt, hogy megint felolvasás lesz a dologból,
13       3|             Azt gondolta magában: ez megint egyike azon járdataposóknak,
14       3|           előtte igaza. Le is feküdt megint hanyatt, onnan ítélt.~–
15       4|           míg az átvett részvényeket megint eladhatja. De Hátszeginél
16       4|           olyan csokorra lehetne azt megint kötni, soha sem venné rajta
17       4|         háznál?~Illik? Nem illik? Az megint más kérdés. Igaz ugyan,
18       4|              mennyit.~Most egyszerre megint alázatos instáló képet öltött.~–
19       6|            nem volt terhére.~Délután megint külön két kocsiba ülve,
20       6|           acél, kova mind nálam van; megint csak megyek odább: megint
21       6|            megint csak megyek odább: megint csak háborgat valami, de
22       6|           mentem haza vele; de akkor megint elővett az a nyomás, mintha
23       6|             fejéről lehúzta a bőrt s megint a rengetegbe menekült. Lénárd
24       6|            Margari alázatosan feláll megint a székről, ahova már egyszer
25       6|      méltóságos úrnak a magáé. Azzal megint visszaszökött a fészerbe;
26       8|        előtte Henriette-re, hogy már megint zálogba küldte Fehérvárra
27       8|            baj. Mindjárt visszajövök megint.~Azzal ismét felkapaszkodott
28       9|           kötekedőnek a fejét, aztán megint kibékültek, s még szélesebb
29      10|    nyereségnek örülni, mert útközben megint előkaphatja az átkozott
30      10|    vármegyével semmi pörbe keveredni megint. Ígért pénzt, sok aranyat
31      12|           kell, nem tudom mi baj van megint odabenn.~Azzal futott be
32      12|              mit csinált már az úrfi megint? Nonono, csak nem kell szeleskedni;
33      12|               Ne kacagjatok, mert az megint csak színjátszás volna,
34      13|             ahogy szokás a matt után megint másik partit kezdeni. Ez
35      14|     himlőhelyes! Csókolj meg. Azután megint az az álmom volt, hogy minden
36      14|           amint a csóknak vége volt, megint tovább fecsegett az:~– De
37      14|             rám találsz, s leányomat megint csak elbolondítanád; azért
38      14|            leszáll két ember, azután megint kettő és ismét kettő, amíg
39      16|            hatalmasat a levegőben, s megint elkapni az ostor végét,
40      16|              nem hallja is.~A kocsis megint felült mellé, s hajtottak
41      16|              óráig, midőn Gerzson úr megint gyanúsan kezd nézelődni
42      16|           kihúzta szivartárcáját; de megint csak visszadugta.~– Nem;
43      16|            jó lesz.~Henriette azután megint elkezdett neki mesélni a
44      16|            őt fel a nő az asztalról, megint csak visszahanyatlott, s
45      17|              ha azt végigjátszották, megint elöl kezdik; a közönség
46      17|             elforgatják, s úgy adják megint elő; a rászedett publikum
47      17|           aztán fizetnek mindenfelé, megint nem marad egy garasok sem;
48      17|        elsietett s néhány perc múlva megint visszatért: hozta az írott
49      17|    kocsmárosnak, amivel az nemsokára megint visszajött azzal a válasszal,
50      17|              Megijedtem, hogy valaki megint azt fogja kívánni, hogy
51      17| helyrehozására. Én megyek csavarogni megint. A ponyvasátor az én hazám.
52      18|              menten le is heveredett megint az üresen maradt szófára.~
53      18|    befogasson; a Váci utca szegletén megint az derült fel előtte, hogy
54      18|           fogatot pedig nem tartott, megint visszafordult, a kaszárnya
55      19|         kutyát!!!”~Ez már csak elég?~Megint lepecsételte a levelet,
56      19|            nagyot! Hogy kinevetné őt megint ország-világ. Ha Henriette
57      20|    varázsoldó szót kimondaná, ez arc megint oly szép lenne, mint tegnap.~–
58      20|              elment mellette. Másnap megint ott volt Lénárd asztalán
59      22|            szokott vezetni, s azután megint visszamegy a faluba, pedig
60      23|             tér haza aludni; délután megint kimegy, s így Henriette,
61      24|              úr gondolta, hogy János megint a megholt Demeter urat kezdi