Fezejet

 1       1|              Még volt egy fivére is, Kálmán, kissé könnyelmű, de jószívű
 2       1|              meg jobban diákul, mint Kálmán, s lopva ő fordította le
 3       2|           bejövőt meglátott.~– Ahán, Kálmán? Hát miért nem jössz be?
 4       2|           Gyere ide, ha parancsolom!~Kálmán erre aztán egészen belépett
 5       2|          kell neked a Henriette-tel?~Kálmán nagyot pislantott azokkal
 6       2|          Lángainé megfeddé a fiút:~– Kálmán! Kálmán, ne feleselj öregatyáddal,
 7       2|           megfeddé a fiút:~– Kálmán! Kálmán, ne feleselj öregatyáddal,
 8       2|       takarodjál! Az írás itt marad.~Kálmán duzzogva ment odább, nyitva
 9       2|             legegyenesebb útja leend Kálmán úrfit direkte megrohanni
10       2|           akarnak.~Erre aztán kapott Kálmán úrfitól egy olyan előre
11       2|             ne mondja senkinek, hogy Kálmán bántotta. (De azért csak
12       4|       különösen rendeletül adá, hogy Kálmán hat lépésnél közelebb ne
13       4|             a sok varrásban.~– Talán Kálmán olvashatná.~– Jaj, galambom,
14       4|           vetni, hanem átadja azokat Kálmán öcsémnek, ő majd azután
15       4|            iratokba, s átadja azokat Kálmán úrfinak, pedig haragszik
16       4|      megfeledkezni.~Azzal ment, hogy Kálmán úrfit felkeresse. Ez történetesen
17       4|            hogy bizonyos penzumokat, Kálmán úrficskáét, szerezném kezemhez.
18       4|             Annyit látott, hogy ezek Kálmán penzumai, s nem értette
19       5|        nagyon megérdemelné.~„Szegény Kálmán!” – gondolt reá a testvér.
20       5|            akarok afelől lenni, hogy Kálmán öcsémet nem fogja senki
21      12|            hazugság volt Lángainétól Kálmán javára, aki ezt éppen nem
22      12|           Vajon ki lehet ő?~– Látod, Kálmán úrfi – szólt bele János,
23      12|              felelni.~– Ez volna itt Kálmán úrfi? Az én unokafiacskám?
24      12|      esedezik. Tudtam én, hogy az én Kálmán unokámnak semmire sincs
25      12|        szökteté el, mint egy tolvaj.~Kálmán, mint a kígyómarta szökött
26      12|            anyám becsületes nevét.~– Kálmán! Az istenért! – suttogá
27      12|             minket inzultálni mersz?~Kálmán úrfi azonban hirtelen felkapott
28      12|         volna a támadás által.~Azzal Kálmán, használva az egérutat,
29      12|              találkozott az úrfival. Kálmán megszólítá:~– Ugyan, édes
30      12|            gyilkoskergetésben fárad, Kálmán szépen előjött az oduból.~
31      12|          nekik a kergetett gyilkost, Kálmán úrfit; amin aztán valamennyien
32      12|            szakállú kapussal együtt. Kálmán úrfit ereszték szélnek.~
33      12|            Lángainé meg Henriette és Kálmán neveiket is, vagy pedig
34      13|             sajgásban tartja. Öccse, Kálmán, Pestről hirtelen eltünt,
35      13|            férjét, hogy járjon utána Kálmán eltűnése okainak. Hátszegi
36      13|              neki, hogy többé előtte Kálmán öccsét elő ne hozza. Most
37      16|      Hátszegit rábeszélni, miszerint Kálmán gyanúsított váltóját sajátjával
38      16|      forintos váltóról van szó, amit Kálmán kimentésére a grófné által
39      17|              remegő hangon kiáltá:~– Kálmán!~Moor Ferenc egy percig
40      17|              egymással szembe nézni.~Kálmán legalább húsz évesnek látszott,
41      17|          egyre kérjem: én nem vagyok Kálmán; nekem nincs családi nevem;
42      17|              a konfidenciát.~Mialatt Kálmán barátunk hivatalosan szétkergeté
43      17|             a „más emberévé” teszik.~Kálmán vállat vonított.~– Igaz,
44      17|            adott volna ki.~E szóknál Kálmán lesüté szemeit tányérjára,
45      17|           vétket elkövette.~– Kedves Kálmán (most már nem szólítá őt
46      17|    törlesztéssel.~– Micsoda? – kérdé Kálmán, nyitva felejtett szemekkel,
47      17|              az ifjút lefegyverezte.~Kálmán ekkor elkezdett sírni, és
48      17|             mint egy őrült.~– Kedves Kálmán; szedje ön magát össze –
49      17|              vallomások feljegyzése. Kálmán mindent megmondott, amit
50      17|         önnel. Holtig hű tisztelője. Kálmán.”~Pár óra múlva meghallá
51      18|          Vámhidy hivatalos jelentése Kálmán vallomásáról, melynek folytán
52      18|            egy kicsit magához.~Tehát Kálmán megkerült; Kálmán magára
53      18|              Tehát Kálmán megkerült; Kálmán magára és Margarira vallott.
54      24|          mégis egy szerep ez ügyben: Kálmán védelmezése; e lakhely nélküli
55      25|           egyről elfelejtkeztek! Hát Kálmán vallomása micsoda? Nem elismerte-e
56      25| legvalószínűbb pontban csatlakozott. Kálmán úrfi nem tűnt elő az átengedett
57      25|           szomorú tényben nyugodnia: Kálmán adósságait egyébiránt nem
58      25|         igaza volt Lángainénak, mert Kálmán úrfi csakugyan nem érdemelt
59      25|            ez a nagyapa átka; – ez a Kálmán szökése; – ez a Fatia Negra; –
60      25|        vadászlaki találkozás; – ez a Kálmán halálhíre; ez a többi mind