Fezejet

 1       2|            Kedves, tisztelt barátom uram, minek ez a ceremónia miközöttünk,
 2       6|             összecsapta a kezeit.~– Uram, ne hagyj el! Nini, biz
 3       7|            nélkül a „Domnye Zeut?” (Uram isten!)~– Százszor is elmondja;
 4       7|          csaltok ti meg engem.~– De uram – erősködék az öreg –, pénz
 5      10|        ahogy férjem akarja, ő az én uram a háznál”. Hídvár termei
 6      11|          csontja állja azt ki, gróf uram! – szólt rá nevetve Gerzson
 7      11|           teheted; van nekem esküdt uram, van neked is esküdt feleséged.~–
 8      12|            egymásra nézni, Hátszegi uram és Henriette asszony, ha
 9      12|               Jól van tehát, kegyes uram. Te hidegvérű ember vagy; –
10      13|            az nem megy ám, tisztelt uram – szólt tréfásan a grófné –,
11      15|               Hozta isten nagyságos uram, tán valami baj történt,
12      15|            ott baj.~– Isten az oka, uram; a patak, mihelyt megárad,
13      15|        leánykád?~– Ej ej, nagyságos uram, ön mindig tréfál. Flóre,
14      15|          tanyázik néha nálad?~– Nem uram, bizonyomra mondhatom, hogy
15      16|      kelljen nekik felmenni. Tudja, uram, az ilyenfajta nép nemigen
16      16|        megiszogasd.~– Úgy segéljen, uram, mind megecetesedett az,
17      16|       ragadta meg Gerzson karját:~– Uram! Rablók törnek ránk, ébredjen
18      17|            utánam. A publikum az én uram: gyalázat arra, aki mecénások
19      17|          cinizmusnak az.~– Tisztelt uram, vagy ha megengedi: kedves
20      17|             megyek olyan városokba, uram, ahol emeletes házak vannak;
21      17|         összegnek nevezik. Jól van, uram. Nem tudtam, hogy Hátszegi
22      17|            lépésre?~– Tudja ön meg, uram, és legyen szigorú ítélő
23      18|           azok nem esküsznek.~– Ez, uram, fejedelmi parancslevél,
24      18|         csak annyit mondott neki:~– Uram, nem jó az embernek piszkos
25      19|           már a dolgot.~– Nagyságos uram, nem tartunk stációt valahol?
26      19|            estét kívánok, nagyságos uram.~– Mit kívánsz nekem jó
27      19|           következő sorokat írá:~< „Uram!~Én önt egy nyomorult gyáva
28      19|         embereknek való, tekintetes uram, mint mi vagyunk. Magyarországon,
29      19|     házigazdát is hozzászámítva. Én uram, mizantróp vagyok, és van
30      19|       utazott külföldön is?~– Igen, uram, mégpedig saját alkalmatosságomon,
31      19|          tett ellene? Én azt mondom uram, hogy ha Hátszegi egy tizedrészét
32      19| irigyelhetné tőlem.~– Tehát jó éjt, uram.~– Jó éjszakát.~A pitvarajtóban
33      19|         Olvassa el ezt, tisztelendő uram – szólt Gerzson, a levelet
34      19|      gerjedten förmedt Gerzsonra:~– Uram, nincs ideje a tréfának,
35      19|       maradok adósa.~– Azt remélem, uram. Arról egyébiránt ne aggódjék
36      19|           itt vagy?~– Hát nagyságos uram itt van?~Azzal a postakocsis
37      19|          csakhogy megvan, nagyságos uram! A Jézus áldja meg, hogy
38      20|      folyamodásba írva:~„Félelmetes uram! Reszketve és alázattal
39      22|           az meghalt. Szép dolog az uram, mikor az embernek a szemei
40      22|           fölött. De te hidd el azt uram, hogy amit a Fatia Negra
41      22|         sokadmagával?~– Nem hiszed, uram, amit mondtam; pedig úgy
42      22|        vágtam a hegyével. Nézd meg, uram, ottan van-e?~Juon felgyűrte
43      22|            itt van.~– No, ha látod, uram, akkor tudhatod, hogy nem
44      22|        régen tartozunk.~– Köszönöm, uram, én már ebéd után vagyok.~
45      22|  Hallottalak néhányszor fohászkodni uram, s tudtam, hogy ébren vagy,
46      22|          merjen állni.~– Nem tudom, uram, de azt sem tudom, hogy
47      22|       Próbáljuk a többit felkölteni uram – szólt Juon, s vak létére
48      22|             egy sem? Hát az történt uram, hogy áruló van közöttük;
49      22|              Jól van ez kicsinálva, uram.~Szilárd zsibbadni érzé
50      22|     zsibbadni érzé idegeit.~– Látod uram, te vagy itt egyedül; a
51      22|       ellenében.~– Éles-e a kardod, uram? – kérdezé ekkor tőle az
52      22|            is vannak.~– Próbáld meg uram, hogy használhatod-e őket,
53      22|                Ha jártál nagyvadra, uram, medvére vagy bölényre,
54      22|           hogy vadméh viasza.~– No, uram, ezzel a fegyverrel már
55      22|            gyors keze volt.~– Tehát uram, éles-e a kardod? Mert a
56      22|          lehullott a vízbe.~– Most, uram, rohanj rá! – súgá Juon
57      23|         válaszra, előbbre lépett.~– Uram, megálljon ön egy szóra –
58      24|        tagadásánál.~– Egyet mondok, uram: azt tudja ön, hogy én gazdag