Fezejet

 501       6|                 magához ebédre, de azok nem érkeztek el, ki tudja mi
 502       6|           próbálja magát, mintha ő erre nem volna érdemes, míg zavarának
 503       6|            érdemes, míg zavarának véget nem vet Hátszegi, helyet mutatva,
 504       6|           Hátszegi is nagyot bámulva.~– Nem, nem! – magyarázá Kengyelesy –,
 505       6|               is nagyot bámulva.~– Nem, nem! – magyarázá Kengyelesy –,
 506       6|                a nevetés, csak Margarit nem, aki nem tudta hogy leüljön-e
 507       6|                  csak Margarit nem, aki nem tudta hogy leüljön-e mármost,
 508       6|              van beírva.~Csak Henriette nem vett részt a közjókedvben;
 509       6|              volt esküvőjök előtt.~– Ez nem nagy bók rád nézve – veti
 510       6|               neveletlen gyermek; ha én nem volnék, ki tudja, mi lenne
 511       6|              elsimítja homlokáról: „így nem áll jól; tegye fel a házisipkát;
 512       6|       házisipkát; meg ne hűtse a fejét, nem haragusznak meg érte a vendégek;
 513       6|         Henriette, te megengeded? Azért nem akarja feltenni, mert én
 514       6|                 kis betyár!”~Kengyelesy nem győz ellene tiltakozni.~–
 515       6|                vagyok. Ne tömjön engem: nem vagyok én kisgyermek! Maradjon
 516       6|              engem. Ugye, Lénárd?~– Azt nem tudom – felelt Hátszegi
 517       6|            Henriett-nek e perctől fogva nem lehetett szavát venni; nem
 518       6|              nem lehetett szavát venni; nem ügyelt többé sem a grófné
 519       6|              sem a gróf szarkazmusaira; nem látta meg Margari ügyetlenségeit,
 520       6|                 Margari ügyetlenségeit, nem tudta, a többiek min nevetnek;
 521       6|                szép fehér kacsóját; már nem tudta, hogy a gróf volt-e
 522       6|                 rossz kedved?~Henriette nem bírt tovább magában küzdeni
 523       6|              van annyi esze, hogy írást nem ád magáról soha; mindent
 524       6|           szokott teljesülni.~Henriette nem szeret álmairól beszélni.
 525       6|                És a kastély?~– Az is.~– Nem találja nagysád mulatságosnak,
 526       6|                mindenestől; – no, magát nem, szép asszonykám (ez feleségéhez
 527       6|             vigyorgással tömte magába a nem szegény ember gyomrába való
 528       6|           jámbornak azzal a jó földdel? Nem mindegy-e az rá nézve?~–
 529       6|              Mit ért ön az alatt?~– Hát nem értette el nagysád, amire
 530       6|        constrictor ölelése fog körül, s nem bírja védeni magát. Ezt
 531       6|       szobaleányok, ő meg nekem. „Addig nem nyugszom, pajtás – ezt szokta
 532       6|          másikunkról az utolsó kabát le nem marad! Amikor aztán egyikünk
 533       6|               tekintetéből, hogy valami nem tetszik neki az előadásban,
 534       6|                kültárgyak egyetemessége nem ad menekülést. Azok a hegyek,
 535       6|               számítottak, hanem az már nem fog feltűnni ez éjjel, hanem
 536       6|            hiszi, mindjárt ott vesznek.~Nem kell semmitől tartani. Hátszegi
 537       6|        Mindenesetre födött hajlék, ahol nem éri az embert szél és zápor.~
 538       6|       pálmavirágossal a dereka átkötve; nem fiatal már, de piros, egészséges,
 539       6|              lelkem, nagyságos úr? Csak nem ez az egyik? (Itt Clementine-re
 540       6|           Megveri a jégeső; pedig azzal nem lesz szebb az ábrázatja.~
 541       6|                öreg az aradi tömlöcből; nem is tudom, kitöltötte-e egészen
 542       6|              Tessék besétálni, kérem.~– Nem zsiványok azok? – kérdezé
 543       6|                 Clementine húzódozva.~– Nem, édes lelkem. Zsiványok
 544       6|                az igazi zsiványok. Ezek nem bántanak senkit; kiváltképpen
 545       6|          asszonyságoknak. Tudja lelkem, nem fekete annak a képe, hanem
 546       6|           kiáltá a vénre a csaplárné. – Nem zsidóasszony ám ez. A báró
 547       6|                is akart, de a csaplárné nem engedte:~– Azt hagyja kend,
 548       6|              igen jóízűnek találta, bár nem ismerte, hogy mi az, aminek
 549       6|     leányasszonyé.~– Lassan, lassan. Én nem hálok idebenn.~– Nem-e? –
 550       6|                 odakinn az ivószobában; nem leszek itt. – Ez utóbbi
 551       6|            nagyságos úr, ott a betyárok nem fogják majd bántani?~– Engem? –
 552       6|           bántanának rajtam!~– Hát azok nem rossz emberek?~– Bánom is
 553       6|                 szobában az asztalon.~– Nem kell a nagyságos urat félteni
 554       6|      megtámadják; míg a csaplárné utána nem mondá az elgondolt mondás
 555       6|                 beszélni.~Henriette meg nem foghatta, hogy mit tesz
 556       6|                    Fúj, akinek fúj. Aki nem szereti, ne hallgassa.~–
 557       6|                    Hát a köteles lyánya nem ment-e férjhez az idén? (
 558       6|               beszélt ki a jámbor? (Azt nem kérdezte, hogy „mit vétett?”,
 559       6|                télire?~– El biz azt; de nem sokat törődött ám vele.
 560       6|            legjobb helyen van, mert ott nem penészes a fal. Nekem meg
 561       6|            gyónjék meg, de a Marci csak nem hagyta magát sztrengára
 562       6|                 ördöggel, hogy elviszi. Nem akarta hinni a Marci az
 563       6|              tőle, hogy mondja meg hát, nem nyomja-e valami a lelkét,
 564       6|           lelkét, csak azt mondta, hogy nem nyomja egyéb, mint hogy
 565       6|               egy falat kevés, annyi le nem ment volna rajta. Mikor
 566       6|               urak az alkalmatossággal, nem hagynak engem itten!” Meg
 567       6|                szívességét; „már többet nem szállok ide” azzal szépen
 568       6|                 zivatar támad!” A hóhér nem tudott neki rá mit mondani,
 569       6|               is volt az! Én már úgy ki nem találtam volna, pedig én
 570       6|               olyan történetnek, amiről nem szokás gondolkozni.~– Hogyne
 571       6|                 az ajkáról a szép nóta, nem lehetett azt elképzelni,
 572       6|               csak nől, csak zöldül, de nem virít. Hanem azért én mégsem
 573       6|               ha a hegedűje vele volna, nem is hiszem, hogy elő ne venné,
 574       6|          hegedül?~Ezt Henriette valóban nem tudta.~– Óh, igen szépen
 575       6|         beszélgetést a vén betyárral.~– Nem maradt-e valami új nótája
 576       6|            hintóban.~De már ezt Margari nem engedte! A hintóhoz közel
 577       6|         Valahogy aztán rá is talált; de nem mert vele bejönni az ivószobába,
 578       6|                a tokot a bárónak. Biz ő nem kockáztatja az életét, mert
 579       6|          egyszer kezében volt a hegedű, nem érte be egy nótával, egyik
 580       6|          hajdani dallamok, miket cigány nem is tud már húzni, miket
 581       6|               változatokban. Fejedelmek nem hallanak ilyen hangversenyt,
 582       6|                eltették a bankjegyeket, nem is nagyon köszönték meg,
 583       6|            elbújva egyik hintóban, s ki nem merte reggelig ütni a fejét
 584       6|             jobban aludjék. – Hetek óta nem aludt olyan csendes álmat,
 585       6|         fizetnek, s hogy a nagyságos úr nem a haszonért tartja ezt,
 586       6|          faragott betűkkel, amik szinte nem hasonlítanak a nálunk ismertekhez.
 587       6|             szelik át az utat, mik fölé nem épült híd, hanem a sekélyeken
 588       6|     holdvilágnál utaztak tovább. Hídvár nem messze volt már; amint egy
 589       6|               csak a menyasszony szívét nem.~
 590       7|             Lúcsia barlang~Volt ezelőtt nem sok idővel Erdélyben egy
 591       7|                ily hosszú idő alatt fel nem fedezték őket, hogy soha
 592       7|                őket, hogy soha nyomukba nem jöttek, hogy a hatóság és
 593       7|    gyulafehérváriaktól megkülönböztetni nem lehetett. Ha ötvös keze
 594       7|                ebből a közönségnek kára nem támadt, de annál nagyobb
 595       7|              bányákat megnyitni, kiknek nem volt ugyan lőporuk hozzá,
 596       7|         ablakomban.~– Az lehetetlen! Az nem lehet – szólt közbe indulatosan
 597       7|               indulatosan a leány.~– Mi nem lehet? Azt gondolod, hogy
 598       7|             vállat vonított.~– Márpedig nem ment. Hanem tegnapelőtt
 599       7|                   Szél vitte azt oda!~– Nem a szél hozta oda, mert az
 600       7|          megyünk hozzá a Lúcsiába.~– Az nem lehet, az sehogy sem lehet;
 601       7|              van a hegyen túl is.~– Ah, nem. Olyat nem talál ő, mint
 602       7|                túl is.~– Ah, nem. Olyat nem talál ő, mint én vagyok –
 603       7|              veté fel magát nyergébe. – Nem fél a fekete pofa senkitől.
 604       7|                 a fekete pofa senkitől. Nem fél az a fehérvári kommendánstól
 605       7|                katonájok, hajdújok van. Nem fél az az ördögtől sem.~
 606       7|                 elviszi az ördög?~– Óh, nem.~– Vagy megrontják a boszorkányok,
 607       7|                 béle összezsugorodik?~– Nem.~– Mi lesz hát a büntetése,
 608       7|                se a boszorkányok gondot nem viselnek?~– Akkor megölöm.~–
 609       7|          sohasem ismersz rá.~– De azt ő nem vetheti el, mert csak azáltal
 610       7|             járjon hozzám maskarában.~– Nem teheti ő azt; fogadása tartja.
 611       7|                 az egész hatalma, többé nem fogadnak neki szót sem az
 612       7|            démonokról volt a szó, akkor nem szeretett ellenvetéseket
 613       7|               éppen maga a dráku?~– Óh, nem a dráku!~– Próbáltad vele
 614       7|              sárkánnyal?~– Megcsókolta, nem érezte meg.~– Próbáltad
 615       7|               rézfeszületre?~– Rátette, nem égette meg az ujját rajta.~–
 616       7|               mégis azt mondom, hogy ez nem valami halandó ember.~–
 617       7|          keresztülszelte az utat, többé nem folytatták a járt ösvényen
 618       7|                igen jó út azoknak, akik nem óhajtják, hogy járásuknak
 619       7|          kanyarog le az ajtajáig, lóval nem járható; mindent vállon
 620       7|             kezében kétcsövű puska, ami nem egészen szükséges eszköz
 621       7|                volna a köszöntésnek, ha nem hasonlítana inkább valami
 622       7|                mázsa nyolcvan font.~(Ez nem törökbúza.)~– Állítsd el
 623       7|            szólt az öreg a legényhez. – Nem ment itt előttünk a Fatia
 624       7|              Negra?~– Még itt keresztül nem ment ma és tegnap. Két nap
 625       7|                de tudtomon kívül itt át nem mehet.~– Mit tudsz te ahhoz –
 626       7|            nyűgösködve kérdezé:~– Miért nem mehetek egyszer én is be
 627       7|               esztendőben egyszer, hogy nem lehet. És nem lehet. Addig
 628       7|             egyszer, hogy nem lehet. És nem lehet. Addig van.~– De hát
 629       7|               Addig van.~– De hát miért nem szabad éppen nekem? Miért
 630       7|            asszonycseléd ilyen.~– De én nem!~– Aztán mikor ide valaki
 631       7|              átkozódást, hogy semmit ki nem fog beszélni abból, amit
 632       7|                azt el kell mondanom, az nem asszony szájába való.~–
 633       7|                 Anica, és ne bolondulj; nem jöhet ide be leányféle,
 634       7|      vasakaratát.~Ily próbára csakugyan nem lehetett magát elhatároznia.
 635       7|                szemeit, amiket az álarc nem takar.~– Hagyjátok Anicát
 636       7|               szólt merészen a leány.~– Nem, Anica – monda a fekete
 637       7|               fel, aztán arra esküszik; nem köt az senkit.~– Nekem ez
 638       7|             olcsóbb, mint a tietek. Aki nem bízik hozzám, ne jöjjön
 639       7|              összeborzadt, pedig hiszen nem a poklot értette az alatt
 640       7|         visszafojtva nézte a jelenetet. Nem hasonlított-e az valamihez:
 641       7|                  hogy az a fekete álarc nem tud mosolyogni.~Ekkorra
 642       7|               csak huszonkét karátos.~– Nem tesz semmit. Porosz aranyakat
 643       7|              olyanok az aranyaink, hogy nem lehet a császáriaktól megkülönböztetni.~
 644       7|               érzé fejét e helyen, ahol nem beszélnek egyébről, mint
 645       7|            kedvesem, mi ennek a neve?~– Nem hallottam.~– Ennek a neve „
 646       7|             tetszésed szerint?” Az öreg nem is állhatta szó nélkül.~–
 647       7|               amiknek eredetét felfogni nem bírja, s amikkel a Fatia
 648       7|                 kezdted, öreg?~– Bizony nem többel, s azóta felszaporodott
 649       7|                Ezt olyan büszkén mondá! Nem jutott eszébe, hogy most
 650       7|             ember alázatos legyen; mert nem tudja, jut-e valaha föl.
 651       7|            odább az aranyakat; az ember nem látott egyéb mozgató erőt,
 652       7|              nagyot sóhajtott:~– Mit ki nem találnak már a világon!~
 653       7|               különös, rekedt a hangja. Nem harangnak való, ami az embereket
 654       7|              büszkén kérkedve erejével, nem várta be hátrahajolva, hogy
 655       7|           következése, hogy az acélrugó nem lökte ki a mintában fekvő
 656       7|           bolond! Még elrontod a gépet; nem a te kezedbe való az.~A
 657       7|             elveszthetsz vele.~– Hiszen nem fogja azt Anica sem a fején,
 658       7|             sincs semmi kereseted; mert nem beszéltél még afelől a pópával”,
 659       7|              afelől a pópával”, de csak nem merte még ezt az egyet előhozni.~
 660       7|               ajándékot kapott gyermek: nem azért az aranyért, hanem
 661       7|              Negrához –, tudod, hogy én nem ismerek semmi írottat, de
 662       7|                 számláljátok ti ketten; nem csaltok ti meg engem.~–
 663       7|                jelen a kiszámolásnál.~– Nem leszek biz én, öreg, ha
 664       7|                 adod is a pénzednek, én nem hallgatom aranyaid pengését,
 665       7|             ezekért az új gépekért, ezt nem bízhatja az ember másra.~–
 666       7|              külföldön is szép leányok? Nem lettél-e szerelmes beléjük?~–
 667       7|         szerelmes beléjük?~– Eredj! Ezt nem szokták kérdeni férfitól.~–
 668       7|               kérdeni férfitól.~– Miért nem?~– Azért, mert férfi nem
 669       7|                nem?~– Azért, mert férfi nem szokott rá felelni.~– De
 670       7|             tértem vissza, hét országon nem találtam szebb leányt az
 671       7|           bűbájos Anicámnál?~A leánynak nem volt módja válaszolni és
 672       7|             midőn szóhoz jöhetett. – Én nem úgy szeretek, ahogy más,
 673       7|           másról is tud gondolkozni. Én nem tudok egyébről gondolkozni,
 674       7|              csak a te szerelmedről. Én nem vagyok soha sem éhes, sem
 675       7|             szomjas, csak szerelmes; én nem vagyok soha fáradt, s észre
 676       7|                 szerelemről dalolok; én nem is álmodom soha egyébről,
 677       7|               egyébről, mint terólad; s nem kívánom soha tudni, mi történik
 678       7|               most egyébre, mint terád? Nem százezrekkel megronthatnak
 679       7|             annyit vagy távol! Hányszor nem látlak hetekig, egész hónapokig?
 680       7|              pedig azt, kedves lyánkám, nem jó volna megtudnod, hogy
 681       7|                ha te pokolra mégy.~– Az nem lehet, Anica! Erre ne gondolj.
 682       7|                  Erre ne gondolj. Velem nem viszlek soha.~– És miért
 683       7|                viszlek soha.~– És miért nem? – kérdezé a leány, párducként
 684       7|             engem egyszer megcsalsz, én nem keresem, hogyan, mi úton,
 685       7|           arcodhoz közel? Ezen a szíven nem jó feküdni két ilyen veszedelmes
 686       7|                vannak nálam; te engemet nem ismersz még.~A leány sírva
 687       7|                  Az öreg román türelmét nem állta már tovább a folt,
 688       7|           hazaérni, mint magad.~Az öreg nem válaszolt erre semmit, megfogta
 689       7| tolvajkulcsokkal ellátva lennie.)~Anica nem szólt efelől senkinek; ismét
 690       8|           mondják: ez a férj és ez a nő nem szereti egymást! Pedig milyen
 691       8|                nő az, aki házasság után nem veszt illúzióiból; üres
 692       8|              együtt él, annak éppen úgy nem lehet parancsolni, hogy
 693       8|              személy, a „te” a második; nem gondolva arra, hogy ha mindenikünk
 694       8|        csillagok járása, amiknek egyike nem a másik körül, hanem mindketten
 695       8|                 udvariassága neje iránt nem volt egyéb, mint azon közhelyek
 696       8|      meggyőződött róla, hogy ez a munka nem mulatság, hanem keserves
 697       8|               hiszen ő itt idegen volt, nem értett annak a nyelvén;
 698       8|                 s jöjjön át hozzá.~– Az nem lehet, nagyságos asszonyom,
 699       8|            vallja kárát.~– De hát miért nem hozzák mindazt rendbe?~–
 700       8|                 a kastélyból.~Henriette nem bírta a beszélgetést tovább
 701       8|           mintha süketnéma volnék.~– Az nem nehéz. Az oláh nyelv könnyen
 702       8|              Henriette mélyen elpirult, nem tudta, célzás volt-e ez,
 703       8|                 percre összevonultak.~– Nem szegem kedvét. Az az ember
 704       8|            viseltes volt már.~Henriette nem bírta megakadályozni, hogy
 705       8|              kezet ne csókoljon neki.~– Nem a szolga alázatossága ez
 706       8|           nagyságos asszonyom, avval én nem vagyok nagyon adakozó, de
 707       8|                én jól tudom, hogy engem nem azért tisztelt meg ily nagy
 708       8|           elhagyatott népnek; s azontúl nem talált kedvesebb mulatságot,
 709       8|                  de aki azért soha szót nem tett miatta.~– Gyermek még,
 710       8|            küldött. Ezeket persze az be nem vette, hanem a kuruzslóval
 711       8|        belekontárkodnak; segíteni ugyan nem tudott rajta, mert a nő
 712       8|                között, ilyen rövid útra nem tartotta érdemesnek kísérőt
 713       8|               jóféle angol paripa, mely nem szereti az egyik körmét
 714       8|               fáradságtól. Hegyi utakra nem ilyen lovakat szokás használni;
 715       8|            azonban visszafordulni éppen nem lehete, s előbbre kelle
 716       8|            ahonnan azután szerencséjére nem bírt kivergődni, mert ha
 717       8|           kapaszkodva érezé, hogy ereje nem soká fogná kitartani e feladatot;
 718       8|                  beékelt helyzetéből ki nem tudva szabadulni, folytonosan
 719       8|                 a ló, asszonyom, de már nem tesz semmit. Kérlek, lépj
 720       8|              ide a vállamra; ez a bokor nem soká tart, mert csak boróka;
 721       8|          Henriette tétovázott. Tán csak nem képzeli az az ember, hogy
 722       8|                 szabad ott veszni; s te nem vagy nehezebb egy kecskegidónál,
 723       8|            gyökerei az ő terhe alatt le nem szakadtak, a férfi kezének
 724       8|                 tekinte fel rá:~– Ugye, nem történt semmi bajunk? Óh,
 725       8|                    Így, domna, ne félj, nem lesz semmi baj. Mindjárt
 726       8|                Henriette csodálkozva.~– Nem nagy dolog! Aligha van négy
 727       8|          azonban vevé észre, hogy ő még nem hallott felőle semmit.~–
 728       8|             hallott felőle semmit.~– Te nem tudod még, domna, hogy én
 729       8|                 medvét: hanem egymással nem bírunk. Sokat verekedtünk:
 730       8|           tréfábul, csak játékbul; – az nem jó volna, ha mink egyszer
 731       8|                Buna nopte, domna!~Azzal nem várva több kérdést, visszafordult
 732       8|                sem küldött utána.~Férje nem volt honn. Nem kellett tartani
 733       8|             utána.~Férje nem volt honn. Nem kellett tartani terhes kérdezősködésektől,
 734       8|                 szolgáltathattak volna. Nem szólt az egész esetről senkinek.
 735       9|                 emberek a világon, akik nem tudják, hogy mi az a födél
 736       9|                 födél alatt alvás, akik nem ismerik a vetett ágyat,
 737       9|                 ismerik a vetett ágyat, nem ismerik az evőeszközöket,
 738       9|            Pedig itt közelünkben élnek; nem kell miattuk az óceániai
 739       9|              annak fele az övé, azontúl nem beszélnek egymással, hogyan
 740       9|                 még szerelmes is, arról nem tudakozódik senki.~Ez a
 741       9|                aranyat összetakarított, nem is nevezték másnak, mint
 742       9|                oláh szépségek. Szobrász nem gondolhat ki magának szebb
 743       9|                  szót váltanak vele; de nem mindig lehet, mert az oláh,
 744       9|                éppen semmi szép kilátás nem volt, csupáncsak Marióra
 745       9|                 És ez a csodaszép leány nem szeretett mást, mint a szegény
 746       9|               mindenféléről beszélni, s nem fél tőlük. Hogy sokszor
 747       9|               árvát, s midőn másnap már nem hallatszott a fájdalmas
 748       9|          különben is természettől fogva nem vérengző állat. Együtt járt-kelt
 749       9|            bundával több vagy kevesebb, nem tett rá nézve különbséget.
 750       9|              nézve különbséget. Juonnak nem volt más, akivel beszélne,
 751       9|               az olyan magamforma ember nem hagyja azt látatlanul, kivált
 752       9|               szed, s a kecskéket őrzi, nem elszökéstől, hanem más fenevadaktól.~
 753       9|           alkusznak és odább mennek, ha nem bírtak megegyezni. Némely
 754       9|             szépségeknek, mint Marióra, nem lett volna szükség éppen
 755       9|           gazdagabbak, mint más. Misule nem szalaszthatta volna el az
 756       9|             leány eltolta őt magától:~– Nem vagyok én még kendnek felesége.~–
 757       9|                 De ha Juon kérné, annak nem mondanád azt ugye?~A leány
 758       9|                megvallotta igazán, hogy nem!~Erre Tóbica méregbe jött.~–
 759       9|                téren szembeszállni vele nem tanácsos. Az a nehány lakodalmas
 760       9|            mégis maradt ott: Marióra, ő nem futott a futókkal, hanem
 761       9|          pogácsákban, egyéb veszedelmet nem okozott.~S mondhatom nagysádnak,
 762      10|      hálálkodásokkal nagyon adakozó. Én nem fogom el semmitől. Igaz
 763      10|                játszótársakat; hanem én nem erőtetem rá, megjön annak
 764      10|                 nap legnagyobb részében nem látták egymást.~Az úgynevezett
 765      10|              világon akárhova, csak ide nem fog tévedni soha. Vajon
 766      10|                keresztül. Tehát Szilárd nem maradt Pesten; eljött utána
 767      10|         esküdtnek, hogy pedig Hídvárhoz nem kívánt közelíteni, annak
 768      10|              Henriette-et semmi hatalom nem bírta volna Hídvárról elcsalni.
 769      10|           magába azt a gondolatot, hogy nem is képzelhette, hogy ez
 770      10|                akik könyveket írnak meg nem történt dolgokról. Henriette
 771      10|              akinek jól fog esni, ha őt nem látja asszonyfővel; azért
 772      10|                 annak leírt magyarázat: nem mindent megért-e az egy
 773      10|          birtokában van már. Egyébiránt nem is igen fogja azt senkinek
 774      10|          parancsolni örömének.~Hátszegi nem kérdezte tőle, hogy minek
 775      10|            Bányára, ahol kastélya ugyan nem volt, de egy csinos emeletes
 776      10|              férjétől.~– Mert Henriette nem akar másokat meghódítani,
 777      10|       bársonyszalagon. A bányásztisztné nem győzött betelni a bámulatával.~
 778      10|               érezte jól, hogy ezek itt nem imádói, hanem, ami azoknál
 779      10|                  ez arcot Szilárd éppen nem látta e percben; messze
 780      10|           percben; messze volt ő onnan, nem is sejtve, nem is álmodva,
 781      10|                 ő onnan, nem is sejtve, nem is álmodva, hogy őróla most
 782      10|        Henriette meglepetve állt meg, s nem tudta e különös mozdulatot
 783      10|          rablott ékszert?”; és akinek ő nem tudna e kérdésre mit felelni.~
 784      10|               utakon, koromsötét éjjel, nem volt tanácsos az utazás;
 785      10|              mint gyöngéd, ki tőle soha nem követelt, ki talán csak
 786      10|          olvashatott szívében.~Hátszegi nem adott neki erre alkalmat.~–
 787      10|            abban a percben célszerűbbet nem tehettem. Mármost csak arra
 788      10|         elintézem az egész dolgot, hogy nem lesz belőle nagyobb zaj.
 789      10|       birtokosné oly túlságosan ideges. Nem lehet tőle rossz néven venni,
 790      10|            néven venni, ha azon percben nem bírt magával. Azóta bizonyosan
 791      10|             biztosítom, hogy ebből önre nem fog semmi kellemetlenség
 792      10|             azon esetben, ha az ékszert nem édesatyjától kapta kegyed
 793      10|              elmúlt éjszaka rémjelenete nem volt egyéb, csak egy álom,
 794      10|                azt az ékszert?~Itt, itt nem volt semmi világosság.~Egy
 795      10|                 az ember? Ez a gondolat nem hagyá Henriett-et nyugodni. (
 796      10|                sokat gondolkodott ezen.~Nem bírják elfogni azt a hírhedett
 797      10|            egész Fatia Negra históriája nem egyéb, mint oláh költemény.
 798      10|                 álarcot visel, hanem ez nem egy és ugyanazon ember;
 799      10|                 szokott jelenni.~– Hogy nem tudják ott elfogni?~– A
 800      10|               fejeiket is otthagyták.~– Nem árulná el kedvese?~– Lehet-e
 801      10|                árulni kedvesét.~– És én nem akarok nyugodni, míg ez
 802      10|         nyugodni, míg ez az ember kézre nem kerül; óh, a rablóvezér
 803      10|                 kerül; óh, a rablóvezér nem sejti azt, minő ellenséget
 804      10|                 te, gyönge nő?~Férjének nem szólt efelől Henriette semmit.
 805      10|         Párizsban. Képzelhetni, hogy ez nem ment tudakozódni Párizsba,
 806      10|          Henriette-re nézve, hogy többé nem lehetett semmiféle jótékony
 807      10|               egymás mellett, de együtt nem, hogy mindenkinek saját
 808      10|            mindenekben, s átlátta, hogy nem tehet okosabbat, mintha
 809      10|           magukviseletében, amit otthon nem látott, hogy mi az igazi
 810      10|               hogy valaki gazdag ember, nem úr; a gazdag ember lehet
 811      10|              tarthat udvara körül. Ezek nem iparkodnak egymást pompával
 812      10|              közöttük, akiket köreikből nem akarnak elriasztani, de
 813      10|          jellemtelen: semmi szennyet el nem tűrnek magukon, azért igen
 814      10|            hűséggel ragaszkodnak egy el nem érhetett tárgyhoz, s ezt
 815      10|                 az úr és gazdag között.~Nem volt csoda, ha oly hamar
 816      10|           jelszó; előtte egy héttel már nem lehet velük beszélni a nőknek,
 817      10|               alatt pedig éppen hetekig nem látni a férfiakat; kimentek
 818      10|             hazajönnek, a hölgyek éppen nem találnak benne semmi rendkívülit,
 819      10|          szokott lenni.~Gróf Kengyelesy nem hozta magával nejét; a kis
 820      10|              egy régi fájó emlék súlya.~Nem maradt a kastélyban vele
 821      10|               pedig azt mondá, hogy még nem mer a nyereségnek örülni,
 822      10|        nyilatkozatai, hogy soha e tájra nem akar jönni, s azután a Lippáról
 823      10|                amiket más embernek adni nem szabad. Kivált hajdanában
 824      10|           különösen leányok. No, de ezt nem szükség nagysádnak megtudni.
 825      10|                 idő óta tartózkodóbb, s nem minden embert lát szívesen
 826      10|                 öl. Én azt mondám, hogy nem teszem, nem akarok a vármegyével
 827      10|                mondám, hogy nem teszem, nem akarok a vármegyével semmi
 828      10|          mondtam rá, hogy az nekem mind nem kell: azzal én meg nem válthatom
 829      10|             mind nem kell: azzal én meg nem válthatom magamat a bajból,
 830      10|                koponyámat, ha kívánatát nem teljesítem. – Én azt mondtam
 831      10|      felakasztva. Ekkor, látva, hogy ki nem fog rajtam, könyörgésre
 832      10|               dolgot, s azt mondá, hogy nem embert akar megölni a méreggel,
 833      10|                   Esküdjél meg rá, hogy nem ember számára kéred a szert. –
 834      10|          méregért; a vénasszony azonban nem nyughatott a lelkétől, másnap
 835      10|                azon teher alól, melytől nem tud nyugodni; hátha a Fatia
 836      10|            Henriette aggodalmasan.~– Én nem tartok tőle – szólt a kalugyer.
 837      10|                urat megrabolhassanak.~– Nem. Egy hű állatot akarnak
 838      10|        szokatlan. Amiket nekem beszélt, nem annyira a papnak tett gyónás,
 839      10|               azokat másnak elbeszélem, nem követek el vele szentségtörést.
 840      10|             Tehát itt közelben lakik?~– Nem tudni azt, hogy hol lakik;
 841      10|                ismeretségben él; azokat nem bántja, sőt ajándékokat
 842      10|              megfoghatóvá, hogy soha el nem árulják. A hely, hol Juon
 843      10|            Isten. Juon Táre erős ember, nem bánthatja ocsmány vad; rablótól
 844      10|                 van, ahová hógörgetegek nem járnak; s ha éhes vad vagy
 845      10|            fizetést kívánt érte, amivel nem ér fel a világ minden kincse;
 846      10|                 s midőn az, szép szóval nem boldogulván, erővel kívánt
 847      10|              levén megtámadva, még csak nem is védhette magát. Az bosszútól
 848      10|           óvakodni, de ujjat húzni vele nem tanácsos. Ő nem közönséges
 849      10|              húzni vele nem tanácsos. Ő nem közönséges ember, mármost
 850      10|                akarja megmérgezni.~– Az nem fog megtörténni! – vágott
 851      10|               nagyságos asszonyom, mert nem tudjuk a hegyi kunyhó lakóját
 852      10|                a veszély felől. Levelet nem küldhetünk neki, mert olvasni
 853      10|           küldhetünk neki, mert olvasni nem tud. Élőszóval rá nem bízhatjuk
 854      10|           olvasni nem tud. Élőszóval rá nem bízhatjuk a titkot senkire,
 855      10|        környékben semmi teremtett lélek nem mer. Félnek tőle, és hódolnak
 856      10|             Táre kunyhójába.~– Tán csak nem nagysád maga?~– Nem. Ha
 857      10|                csak nem nagysád maga?~– Nem. Ha járatlan nem volnék
 858      10|                maga?~– Nem. Ha járatlan nem volnék is a hegyek között,
 859      10|            között, a múltkori bukás óta nem merek e veszélyes utakra
 860      10|                 aki sietni fog, aki meg nem ijed, és aki nem fog irgalmazni
 861      10|                aki meg nem ijed, és aki nem fog irgalmazni annak, akitől
 862      10|            mindenki úgy reszket.~A pópa nem találta ki, hogy Henriette
 863      10|                  akivel ő megesküdött – nem pap előtt, – hanem az örök
 864      11|              mellett is, életveszélytől nem kell tartania, sőt szivaroznia
 865      11|               mi nyughatatlan barátunk, nem érve be azzal, hogy egész
 866      11|                  hogy a medvét közelebb nem éri, s jó szerencsére célba
 867      11|             akár meglövi az ember, akár nem, okvetlenül lesodorja a
 868      11|                  Hanem ez az egész eset nem tart addig, ameddig elbeszélem.~
 869      11|              Lénárd barátunknak azonban nem volt kedve elvárni, míg
 870      11|       vadászkése jó, hogy saját testébe nem futott, azonban szerencsésen
 871      11|             nála nélkül, természetesen, nem folytathattuk a hajszát;
 872      11|                 ez elbeszélés alatt meg nem szűnt férje arcvonásaira
 873      11|           bosszús volt, s mogorva arcán nem látszott, mintha e dicsekedni
 874      11|                pedig hiszen rosszkedvét nem a fájdalmak okozták; mikor
 875      11|            fájdalmak okozták; mikor még nem is igen engedte sebeit bekötözni,
 876      11|           bekötözni, s ahol éppen csont nem törött, azt mondta, hogy
 877      11|             törött, azt mondta, hogy az nem is baj.~– Miért nem tud
 878      11|             hogy az nem is baj.~– Miért nem tud ilyen dolog történni
 879      11|             társaság nagyot kacagott.~– Nem minden embernek a csontja
 880      11|               Gerzson úr. Csak Hátszegi nem talált semmi nevetségest
 881      11|            nevetségest ez óhajtásban.~– Nem kell az asszonyokat agyonijesztgetni –
 882      11|              vele az egész országban, s nem győzök a sok kérdezősködésre
 883      11|           huszonnégy belföldi hírlapban nem olvasok egy hétig egyebet,
 884      11|             össze volt törve.~Henriette nem foghatta meg e rendkívüli
 885      11|               ember, testi fájdalmak ki nem fognak rajta; gróf Kengyelesy
 886      11|               állítja, hogy ami fáj, az nem fáj.~Henriette mégis éjfél
 887      11|                találta, halk kérdéseire nem kapott választ, amiből azt
 888      11|               Lénárd csakugyan elaludt. Nem akará tehát felzavarni,
 889      11|               derülten kezdtek mulatni, nem tért vissza hozzájuk többé,
 890      11|    kíváncsiságának legkisebb táplálékot nem nyújt.~– Szinte sikerült! –
 891      11|              történt! Azon este, én már nem is tudom, tegnap volt-e
 892      11|                 éjszakát, sem a nappalt nem különböztettem meg; midőn
 893      11|                mellette elcsapkodnak.~– Nem fél ön a vadaktól?~– Azoktól
 894      11|                ön a vadaktól?~– Azoktól nem, mert velem voltak pisztolyaim
 895      11|                megharapja. Szerencsémre nem találkoztam vele: – de nem
 896      11|              nem találkoztam vele: – de nem is ijedtem volna meg tőle.~
 897      11|                 meg tőle.~Henriette-nek nem jutott eszébe e percben
 898      11|                 az a „vérszopó”, akitől nem félni annyi bátorságot jelent
 899      11|               ablakán, melyen keresztül nem lehetett látnom, minthogy
 900      11|                van”.~Talán gyermeked?~– Nem ő; az ursu!~Engem mintha
 901      11|              meg.~– Az ursu beteg?~– Én nem tudom; mi lelte. Tegnap
 902      11|                esküdött a holdra, de te nem hallgattál rá; te szereted
 903      11|              bízik ott, ahol a szép szó nem győzött. Megmérgezte a gyáva
 904      11|             körülnézett; tán azt nézte: nem ébredt-e föl a gyermek.~–
 905      11|               halni – súgám Mariónának. Nem mertem fennhangon mondani,
 906      11|                a Vále Caprán.~– Hm, oda nem lehet lovon eljutni. Gyalog
 907      11|                 az ajtót, míg mi vissza nem érkezünk.~– Nem úgy – szólt
 908      11|               mi vissza nem érkezünk.~– Nem úgy – szólt Marióra –, ne
 909      11|        kecskéivel, ha otthagyja őket?~– Nem drágább vagyok-e én neki
 910      11|                  mint minden gazdasága?~Nem vagyok-e én neki drágább,
 911      11|              hegyek oldaláról. Ezt Juon nem hallotta meg.~– Add ide
 912      11|                azt mondom szívemnek: ez nem szabad, hát nem szabad.
 913      11|           szívemnek: ez nem szabad, hát nem szabad. Ahogy én a kürtbe
 914      11|                a hűtlen embert.~Azontúl nem beszéltünk egymással többet,
 915      11|               neki, hogy mit mondjon.~– Nem lehet, férjem nincs honn,
 916      11|               szidá őt Marióra, bár ezt nem én súgtam neki.~A rabló
 917      11|               neki.~A rabló nevetett.~– Nem én, csak a mézes pogácsa.~–
 918      11|           úriasszony fogsz lenni.~– Azt nem teheted; van nekem esküdt
 919      11|             esküdött meg, de eldobom, s nem tudja többet, ki voltam.~
 920      11|             enyim, csak az álarca! – De nem sírtam.~– Engem is megcsalnál,
 921      11|                 Marióra egy gondolatnak nem volt ura; ő gyámoltalan
 922      11|              gyámoltalan asszony, ha én nem súgtam fülébe, mit mondjon,
 923      11|             súgtam fülébe, mit mondjon, nem tudott neki megfelelni.
 924      11|               mert te rabló vagy; neked nem kell szerelem, neked csak
 925      11|             neked csak pénz kell. Miért nem jutott hamarább eszedbe,
 926      11|               tőlem elrabolni.~(– De ez nem igaz, súgá nekem Marióra;
 927      11|           elveszed.~– Esküszöm neked.~– Nem, nem hiszek rabló esküjének.
 928      11|                  Esküszöm neked.~– Nem, nem hiszek rabló esküjének.
 929      11|           esküjének. Fegyvereid vannak, nem védhetem magam ellened.
 930      11|            jössz vissza, elhiszem, hogy nem akarsz megölni, meghallgatom,
 931      11|                kell gyújtanod, sötétben nem bocsáthatod be – ezt súgám
 932      11|                 kísértő, melyet Marióra nem értett, aztán hízelegve
 933      11|             valld meg, hogy szeretsz-e? Nem rossz szándékból jössz-e
 934      11|              szándékból jössz-e hozzám? Nem akarod-e kisgyermekem kezét
 935      11|                  Fölkeltéd gyermekemet, nem hallod, hogyan sír!~– Tehát
 936      11|               Marióra kezeit tördelé, s nem hallgatott többé reám, odaveté
 937      11|           irányozva tartám a pisztolyt, nem messzebb, mint egy arasznyira
 938      11|                  Itt volt Juon Táre!~Az nem volt szó, az nem volt beszéd,
 939      11|               Táre!~Az nem volt szó, az nem volt beszéd, amit az első
 940      11|               Juon Táre borzasztó ereje nem volt képes összetörni Fatia
 941      11|              akivel Juon Táre egy szóra nem bír?~– Mit akarsz, bolond! –
 942      11|            neked ötöt, bocsáss el.~– De nem bocsátlak el; nem kell nekem
 943      11|                    De nem bocsátlak el; nem kell nekem sem a te aranyod,
 944      11|                 kell. Ebből a kézből ki nem szabadulsz, ha háromszor
 945      11|              egy fenevad, beleharapott; nem szóltak a küzdés alatt,
 946      11|              hozta volna; – aztán meg – nem is akartam. Végezzék azt
 947      11|               mely a vadásszal küzd; ez nem viadal volt többé, hanem
 948      11|                kétségbeesetten, hangját nem hallotta az meg; mindkettő
 949      11|              kérdé ijedten Henriette.~– Nem; csak elkábult az eséstől;
 950      11|              kezével szemeit, és sokáig nem vette le azokat orcájáról.~–
 951      11|             gömbölyű vállára helyezé.~– Nem sírok – mondá ez, és a könnycseppek
 952      11|               meg fogják tudni, hogy ez nem igaz. Óh, igen sokan fognak
 953      11|              meg fogom szolgálni; előre nem mondhatom meg, hogy miként,
 954      11|              meg, hogy miként, mert azt nem szabad megtudni senkinek;
 955      11|               aludjék csendesen.~– Csak nem gondol arra, hogy hazamenjen
 956      11|                ily késő éjszaka?~– Haza nem megyek, de valahová megyek,
 957      11|         bizonyos. Mit nekem az éjszaka? Nem jöhet énelém olyan kísértet
 958      11|               itt belül, szívem fenekén nem lakik. Ha attól, amit magam
 959      11|                 órában kigondoltam, meg nem ijedek, meg nem ijeszthet
 960      11|        kigondoltam, meg nem ijedek, meg nem ijeszthet a koporsók semmi
 961      11|                 intéznek egy előlük meg nem menekülhető sorstervet; –
 962      12|              beteg lett.~Tulajdonképpen nem a betegség teszi híressé
 963      12|          zaklatva van miatta.~A pestiek nem elégségesek neki: azokat
 964      12|            akarta lőni; szerencse, hogy nem volt mivel; azt mondta neki;
 965      12|                Margarinak. Más emberben nem bízott már, csak az ügyvédben.
 966      12|            levelet megírta ugyan, de el nem küldte, hanem megmutatta
 967      12|            asztalra, de hozzájok nyúlni nem mert, kivéve azokat, amiket
 968      12|               belekerült ezer forintba. Nem sokallta.~Egyszer azt olvasta
 969      12|               tud az embernek csinálni. Nem hagyott addig békét az ügyvivőjének,
 970      12|                az ügyvivőjének, amíg az nem írt egy párizsi üzletbarátnak,
 971      12|              forintot biztosít számára.~Nem lehetett vele megértetni,
 972      12|              hogy ez az egész csodaműtő nem egyéb, mint hírlapi kacsa.~
 973      12|           állani. Éjjel-nappal, soha el nem hagyá a beteg szobáját.
 974      12|                képet csináltak hozzá, s nem győzték eléggé bámulni a
 975      12|            bámulni a delnő türelmét, ki nem restelli egy hipochondriákus
 976      12|              jelentékenyen megrövidíti. Nem használ semmit a nyájaskodás.
 977      12|            föltett magában, abból őt ki nem téríti semmi kedveskedő
 978      12|                 leányához:~– Nos, miért nem mégy hát színházba? Máskor
 979      12|            félsz tőlem? – Pedig az mind nem használ semmit. Nem használ
 980      12|                mind nem használ semmit. Nem használ semmit. Most már
 981      12|            azokat szidni.~Hanem ez mind nem használt semmit. Demeter
 982      12|             redőit gúnyra fintorítva.~– Nem magamért, mert én férjem
 983      12|            viselj rájuk gondot, mert én nem viselek, én nem ígértem
 984      12|                 mert én nem viselek, én nem ígértem semmit.~– Úgy szólsz,
 985      12|            semmit.~– Úgy szólsz, mintha nem volnál öregatyjuk.~– Ők
 986      12|             viselik úgy magukat, mintha nem volnának unokáim. Írt-e
 987      12|             nézve a világon sem volnék. Nem hetek óta vagyok-e már rosszul;
 988      12|          bizonyosan megírtad neki; de ő nem sietett ide; óh, kisebb
 989      12|           gondja is nagyobb annál.~– Te nem vagy halálos beteg, atyus,
 990      12|              van, ha saját beteg férjét nem kellene őriznie otthon,
 991      12|                   No, én meglehet, hogy nem fogok rá várni a meghalással.~–
 992      12|                míg ő megérkeznék, miért nem akarod fitestvérét elfogadni?~–
 993      12|              azt eresszem én magam elé? Nem iszom én mérget eleget ebből
 994      12|                 hisz az egész patikában nem tartanak fekete üvegekben
 995      12|            Kálmán javára, aki ezt éppen nem cselekedte, sőt inkább igen
 996      12|               megnyírattad, minthogy én nem szeretem azt a lompos parókát
 997      12|           parókát a fején. No, jól van: nem bánom, ereszd be, ha itt
 998      12|              száraz ember vagyok. Engem nem lehet könnyhullatásokkal
 999      12|        megtölteni, mint a szivacsot, én nem vagyok spongyia. Tőlem nem
1000      12|              nem vagyok spongyia. Tőlem nem lehet egy óra alatt kicsikarni