Fezejet

1001      12|           engemet semmi théâtrecoup meg nem ingat.~– Csak nem gondolod?…~–
1002      12|       théâtrecoup meg nem ingat.~– Csak nem gondolod?…~– De igen is,
1003      12|                elé; amidőn én éppen úgy nem fogok rájuk hallgatni, mint
1004      12|             fogok rájuk hallgatni, mint nem hallgatok most.~– Óh, te
1005      12|            amilyen vagy. Én tudom, hogy nem fogod unokáidat szerencsétlenekké
1006      12|                 rá:~– Ki ez az ifjú úr? Nem ismerem ezt az ifjú urat.
1007      12|              unokafiacskám? Óh, dehogy! Nem szokott az énelőttem térdepelni,
1008      12|                az énelőttem térdepelni, nem szokta az az én kezemet
1009      12|               semmi sem volt betanítva, nem is tudott volna felelni
1010      12|                 elveszteni.~– Hát miért nem beszél? Ő jött, nem én hívattam.
1011      12|               miért nem beszél? Ő jött, nem én hívattam. Mit akar?~–
1012      12|                  Te most hazudsz; ezt ő nem akarja. Sőt inkább szabad
1013      12|       Henriette-et.~– Ahán! Látjátok? Ő nem magáért jött könyörgeni.
1014      12|                könyörgeni. Ő nagy úr; ő nem ereszkedik le a maga érdekében
1015      12|           összeharapta ajkait, és többé nem sírt; de annál jobban pirult.~–
1016      12|            koldulni fogsz, he?~Lángainé nem mert közbeszólni; jobban
1017      12|                 folytatására; óh, éppen nem; én szabadon rendelkezem
1018      12|                 egyenlően felosztom; ha nem tetszik, a legérdemesebbnek
1019      12|           vonított; az öregúr figyelmét nem kerülte az ki.~– Vagy talán
1020      12|             elkékült, és arca elsápadt. Nem látott most már semmit maga
1021      12|             most már semmit maga előtt, nem hallgatott senkire. Rikácsoló
1022      12|               Apámat ne bántsd, mert az nem bántott téged! Tarsd meg
1023      12|                  add, akinek akarod; én nem kérem semmidet; de te se
1024      12|               az igazi hangján.~– Igaz! Nem akarok hozzád jönni; sem
1025      12|               palotádba, sem temetődbe. Nem akarok enni panaszos kenyeredből!
1026      12|     utcaszegleten, meg házrul házra; de nem titőletek – nyomorult gazdagok!~
1027      12|            előbb hátrafelé. Valóban, az nem volt tréfa. Az ember sokat
1028      12|              kenyeret, mert mától fogva nem tudom, hogy mit fogok enni.~
1029      12|             kapu alatt; szaladnom kell, nem tudom mi baj van megint
1030      12|                látni való volt, hogy ez nem gyilkoskergetésben fárad,
1031      12|               úrfi megint? Nonono, csak nem kell szeleskedni; ihol van
1032      12|             olyan gyorsan szaladt, hogy nem érte utol stb. stb.~Azután
1033      12|                ügyvéd, Sipos.~Sok ideig nem törte meg senki a hallgatást.~
1034      12|                  engedj még egy szót; – nem akarok azért a rossz fiúért
1035      12|        Henriette-ért kérlek.~Demeter úr nem engedé tovább beszélni.~–
1036      12|               kelepcébe belelépjek. Tán nem világos előttem, hogy ha
1037      12|                 ismerem a rossz szívét. Nem! Énrajtam nem fognak kacagni
1038      12|             rossz szívét. Nem! Énrajtam nem fognak kacagni halálom után.~
1039      12|               erővel egy emberhez, akit nem szeretett, s aki őt elvette
1040      12|             megbántott minket.~Lángainé nem ügyelt most arra, amit János
1041      12|                 fájt ez a jelenet, hogy nem állhatta tovább: fölkelt,
1042      12|          könnyjeit kezdé törülgetni.~De nem indult meg e szavakon a
1043      12|         énelőttem komédiát; az én házam nem teátrum. Gondolj te csupán
1044      12|              fejem alatt; rajta háltam, nem felejtettem el belőle semmit,
1045      12|         túljárok rajtok. Kétheti alázat nem vásárol meg tízesztendei
1046      12|            Lángainé régóta felállt már, nem térdepelt többé.~Arcának
1047      12|             vagy; – én is az vagyok. Te nem szereted a komédiajátszást; –
1048      12|     komédiajátszást; – én sem szeretem. Nem szólok többet semmi szót
1049      12|             amit tetszik. Majd ha nekem nem fog tetszeni, amit írattál –
1050      12|        tétovázva keresgélt maga körül – nem tudod-e, hogy minden vagyon
1051      12|                szabad akaratom? Hogy én nem tehetem azt, amit akarok?
1052      12|              ami nekem tetszik, hogy én nem tehetek végrendeletet. Jer
1053      12|               leült, úgy megijedt.~Erre nem volt senki készen.~– Én
1054      12|                 Tedd, amit gondolsz; én nem foglak látni többet. Házadat
1055      12|               elhagyom – és soha vissza nem lépek bele.~Azzal büszkén
1056      12|                 legyen veled.~És azután nem nézett vissza többet. Még
1057      12|             volt akadva, mert pro primo nem tudta, hogy mármost a gyászjelentő
1058      12|            szeget ütött a fejébe, vajon nem tesz-e lépéseket Lángainé
1059      13|            hazaérkezett Aradra, ezúttal nem rabolta ki a Fatia Negra.~
1060      13|                 is van, hogy a társaság nem oszlik szét a különböző
1061      13|                  hogy sem nyár, sem ősz nem szórja szét messzire az
1062      13|          Eldorádó.~Kengyelesy grófnőnek nem kellett az ilyen ajánlatot
1063      13|              megbarátkozott valkakivel, nem lehetett többé kikerülni;
1064      13|                kedves barátom, délelőtt nem szokás világossárga kesztyűt
1065      13|           mindig velem hordom. E nélkül nem lehet hölgyekkel beszélni
1066      13|                visszasugárzik.~– Hiszen nem beszélünk mi olyan közelről
1067      13|              korteskedés!~(Talán te már nem is tudod, kegyes olvasóm,
1068      13|                 kitünteté a szép ifjút. Nem csinált belőle titkot.~S
1069      13|          politizál is a kedvéért, pedig nem ért hozzá. Az elébb, hogy
1070      13|               hogy vigyázzon magára; de nem veszi hasznát; ő is hanyatt–
1071      13|               váltott a házinővel, akit nem érdekel az egész társaságból
1072      13|               van itt szánva –, azt már nem tudja senki, a gróf legkevésbé; –
1073      13|              volt, a grófnő kocsija még nem járt elő, s míg az előcsarnokban
1074      13|     előcsarnokban arra várt, Szilárdnak nem lehetett őt elhagyni.~–
1075      13|          lehetett őt elhagyni.~– Óh, az nem megy ám, tisztelt uram –
1076      13|                  hogy ön kilesse, mikor nem vagyok otthon, s akkor egy
1077      13|                 ezt a szokást, de önnek nem szabad azt használatba venni.
1078      13|                kedélyű ember aligha fel nem találta volna magát, hogy
1079      13|              énbelém, én pedig önbe. Én nem fogom hinni az elsőbbit,
1080      13|             fogom hinni az elsőbbit, ön nem fogja hinni a másodikat.
1081      13|         gonoszság volna megkeserítenem; nem is adok rá okot; önnek pedig
1082      13|                 az önnek jól áll, de én nem akarom, hogy tegye. Én nem
1083      13|              nem akarom, hogy tegye. Én nem vagyok tolakodó; nem akarom
1084      13|                 Én nem vagyok tolakodó; nem akarom önt meglopni: nem
1085      13|                nem akarom önt meglopni: nem kérdezem, hova ásta el kincseit,
1086      13|               ásva. No, ugye mondja, ön nem fél éntőlem?~Szilárdot e
1087      13|             minden ember.~– No, ön most nem mond igazat: ön nem gyógyult
1088      13|                most nem mond igazat: ön nem gyógyult ki belőlük. Hanem
1089      13|                   kérdezé keserűn.~– Ön nem, de ő sem; én tudom bizonyosan.
1090      13|           férjhez adták valakihez, akit nem szeretett; aki elvette azért,
1091      13|               ami most következik. A nő nem szeret, és nem szerettetik.
1092      13|         következik. A nő nem szeret, és nem szerettetik. Hozzáadták
1093      13|            Aszót ismerem, de a kenyeret nem kóstoltam.~– Hanem arról
1094      13|             Efölötti rossz kedvét éppen nem iparkodik neje előtt eltitkolni.
1095      13|             könyörgők előtt, mert férje nem szabadítja fel haszontalan
1096      13|                magad volnál az úrnő; én nem vennék neked ékszereket,
1097      13|              eddig is, de a nő legalább nem tudta; – most már ő is tudja.~
1098      13|            tekinte a grófnőre, mint aki nem értett valamit.~– No, értem
1099      13|                Más bajom van, illetőleg nem nekem, de szegény Henriette-nek.~–
1100      13|           megtudjam?~– Óh, ő bizonyosan nem fordulna panaszával önhöz; –
1101      13|                hirtelen eltünt, s azóta nem tudni, hová lett.~Szilárdot
1102      13|                 beszélnek róla, amit én nem akarok elmondani. Azoknak
1103      13|              választ, de azt semmi áron nem akarja Henriette-nek megmutatni;
1104      13|                nő kétségbe van esve, el nem tudja gondolni, miért titkolják
1105      13|            védője volt, sem testvéréhez nem menekült, úgy az ön lehet
1106      13|             lehet legbizonyosabban. Ezt nem lehet ügyvédre bízni, mert
1107      13|                van ön által ragadtatva; nem beszél egyébről, csak arról,
1108      13|                kedves barátom”, hogy én nem tréfálok; énvelem nem lehet
1109      13|                én nem tréfálok; énvelem nem lehet bolondozni; ha ön
1110      13|             Csak egy fiatal huszártiszt nem ügyelt rá; az ott olvasott
1111      13|                  Azután egy egész hétig nem látta a gróf Vámhidyt; kereste
1112      13|                a grófnétól: hová tette, nem volt e itt, az nevetett,
1113      13|            lenni minden ismerősére, aki nem tudott neki arra a kérdésére
1114      13|   kérdezősködött felőle fűtől-fától, de nem tudta kinyomozni, hová lett.
1115      13|                 magát, édes barátom. El nem tudnám viselni a lelkemen.~
1116      13|                  Azaz, hogy mindent még nem; de igen sokat.~– Szóljon
1117      13|             Úgyis mindenki táncol most, nem ügyelnek ránk.~– A Lapussa-család
1118      13|        bizonyítja, hogy az öreg Lapussa nem volt ép elméje használatában,
1119      13|          lehetett unokáit, kik soha meg nem bántották, kik szégyenére
1120      13|               bántották, kik szégyenére nem váltak, gyűlölni, kiátkozni.
1121      13|               soha nagyatyjának levelet nem írt; hogy mind ő, mind férje
1122      13|          elárulá, hogy szeretné már, ha nem kellene az öregemberek drámájának
1123      13|           felismerhető, melyet még csak nem is utánzott jól.~Itt Szilárd
1124      13|              volt benne. Azonban ez még nem elég magyarázat arra, hogy
1125      13|            váltót hamisítson.~– S miért nem akarta ezt a báró nejével
1126      13|              nejével tudatni?~– Nagysád nem sejti? – Én jól tudom. Hátszegi
1127      13|              alatt vannak, az enyimeket nem őrzi senki.~Szilárd nem
1128      13|                 nem őrzi senki.~Szilárd nem állhatta meg, hogy e legjobb
1129      13|             cotillon kezdődik.~– Hát ön nem táncol? – kérdezé Szilárdtól
1130      13|           gyászol; pedig hála istennek, nem az ön ipa volt az öreg Lapussa,
1131      14|                Fatia Negra éji kalandja nem híresült el a vidéken.~Nem
1132      14|              nem híresült el a vidéken.~Nem beszéltek róla; mintha minden
1133      14|              lett Juon Táre és Marióra.~Nem is sok gondja volt rájuk
1134      14|       meglátogatá. Már akkor semmi baja nem volt; az életveszélyes küzdelem
1135      14|                magát hozzá, mint eddig. Nem is kérdezte tőle, hol járt
1136      14|              tőle, hol járt oly sokáig, nem is vette észre a sebforradást
1137      14|        sebforradást nyakán, ami azelőtt nem volt ott.~Éjjel jött hozzá
1138      14|                 vigyázó, hogy soha bort nem iszik: nem lehet vele megejteni.~
1139      14|               hogy soha bort nem iszik: nem lehet vele megejteni.~Ha
1140      14|               kalandor.~– Eredj! Hiszen nem vagyok himlőhelyes! Csókolj
1141      14|                 csak mennél igazán”, de nem merte a Fatia Negrát megbántani.~–
1142      14|                 a világnak, ahová te el nem jutsz, összeszedném a holmimat,
1143      14|          elbolondítanád; azért csak hát nem is mozdulok.~– Ne zúgolódjál,
1144      14|               mindennek eljön az ideje. Nem lesz nekem mindig ez a fekete
1145      14|          képemen, mikor hozzátok jövök: nem lesz az én nevem mindig
1146      14|               az én vagyok; akkor aztán nem lesz több Fatia Negra a
1147      14|             érte a Fatia Negra orcáját, nem törődve vele, hogy az fekete
1148      14|               éppen úgy, mint sok ember nem bánja, ha kesztyű van húzva
1149      14|                 olyan régen biztatsz.~– Nem lehet még befejeznünk a
1150      14|                 sokat vár tőlünk; ha ki nem elégítjük, örökké fenyegető
1151      14|               szavakra, csakhogy táncba nem kerekedett; míg ellenkezőleg
1152      14|                 mondjátok azt senkinek. Nem szabad elijesztenünk a magunk
1153      14|                 adnak oda, mint ide, az nem fog észrevehető különbséget
1154      14|                az aranyával; én semmibe nem avatkozom többet.~– Helyesen
1155      14|             egymást, hogy soha egy szót nem fogunk mondani arról, amik
1156      14|                kőépület ablakaiból most nem tör elő az olvasztó kohók
1157      14|                 kohók fénye, kéményéből nem ömlik elő a szikrákkal elegy
1158      14|                  a föld alatti tombolás nem vezérli az ütenyt: a gépek
1159      14|                  Amíg a Fatia Negra meg nem érkezik, addig járja a tréfa
1160      14|                 gyeplűt ereszt, amíg el nem jött az a főnök, akinek
1161      14|                naptól fogva, bárha pópa nem volt is jelen, de ott volt
1162      14|                 elővillámlott.~Termetet nem lehetne tökéletesebbet képzelni,
1163      14|             divat eltorzító mellékletei nem zavarják annak gyönyörű
1164      14|           tündökölnek az örömtől, ahogy nem szokta más menyasszony,
1165      14|                bíbor ruha, amit viselt, nem látszott az arany sujtásoktól,
1166      14|         látatlanul jössz és távozol. Te nem vagy Istennel?~– Az igaz,
1167      14|             tőled sem; – hiába mondtam. Nem vetted észre, hogy csak
1168      14|     titoktartást. De minthogy e fogadás nem Istenhez szól, mert hamispénzverők
1169      14|              hamispénzverők teszik azt, nem is az égbe kell annak felmenni,
1170      14|             észrevenni karjain, de arca nem árult el semmit. Villanygép
1171      14|             akár hallottakat, elmondani nem fog; hanem olybá veszi azokat,
1172      14|               szavakban; – csak a leány nem hitt neki már semmit.~Hogy
1173      14|                 a csodáról, amit másnak nem hitt, s az alakoskodó biztatá
1174      14|               bevette magát.~Csak Anica nem közeledett hozzá.~– Hát
1175      14|               kérdezé tőle az alakos.~– Nem félek.~– Jer hát, csókolj
1176      14|                tette cimboráit; ezektől nem tarthatott többé.~– Most
1177      14|              napvilágra addig, amíg azt nem teszem.~– Megesküszöl vele
1178      14|              odafutott a mázsálóhoz, de nem azon serpenyőhöz, melyen
1179      14|              emberek ötven esztendő óta nem járnak egyébért, mint pénzt
1180      14|          egyébért, mint pénzt csinálni; nem egymás leányának a szemébe
1181      14|              leányának a szemébe nézni, nem barátságot kötni, nem szeretkőzni,
1182      14|            nézni, nem barátságot kötni, nem szeretkőzni, nem nagylelkűséget
1183      14|                 kötni, nem szeretkőzni, nem nagylelkűséget gyakorolni,
1184      14|             Veled elmegyek akármerre, s nem félek semmitől.~– Szavadon
1185      14|          semmitől.~– Szavadon foglak.~– Nem bánom. Merre esik az? Jobbra
1186      14|              akik az égen egymástól meg nem bírnak válni; esküszöm a
1187      14|                 úgy legyek áldva és meg nem átkozva, földön és föld
1188      14|                 és nőül veszem; soha el nem hagyom, és magamat tőle
1189      14|              hagyom, és magamat tőle el nem tagadom, sőt mihelyt az
1190      14|                ha ez eskümhöz valaha hű nem leszek, és hozzá hű nem
1191      14|                 nem leszek, és hozzá hű nem voltam eddig; – minden földingató
1192      14|              észre, az egész eskü alatt nem a Fatia Negra átkozódó ajkaira
1193      14|                  de senkit olyan nagyon nem, mint engem. Esküdtél, ugye,
1194      14|             Jezabelre, hogy engemet meg nem tagadsz soha, hogy kívülem
1195      14|             pedig fegyvertelen volt.~De nem az ajtóhoz sietett, hanem
1196      14|                a szétfolyó borszeszt be nem ihatta, az lángra lobbant
1197      14|        pokolmenyegzőben.~Csak két ember nem veszté el lélekjelenlétét,
1198      14|                  jól tudva azt, hogy ez nem gyújtja meg egyszerre az
1199      14|            kezébe ragadt egy fejszét, s nem törődve a körüle pattogó
1200      14|      pokolvilágot, melynek elmulta után nem maradt az alvilágban egyéb
1201      14|             körül.~A szép menyasszonyra nem lehete ráismerni többé,
1202      14|                   de a Fatia Negra maga nem volt sehol.~– Elrejté magát! –
1203      15|           bizonyos, hogy Magyarországon nem lehet olyan olcsón utazni,
1204      15|               nemes úr a kocsmárosságot nem űzi keresetből, abból ugyan
1205      15|                 keresetből, abból ugyan nem is élhetne meg, hanem félig
1206      15|         kálkulussal? Négylovas hintókat nem szokta taksálni, azok fizetnek,
1207      15|                 amit akarnak. Ha valaki nem kérdi, hogy mit fizessen,
1208      15|           szerencsés utat kíván neki, s nem kiabál utána, hogy hát a
1209      15|                 himbálja magát, szintén nem valami kocsmai, – hanem
1210      15|           mindjárt elrontja.~– Ez nekem nem vigasztalás. Embereim ott
1211      15|                 ízibe; mert különben be nem vergődnek. Hol van a leánykád?~–
1212      15|             terhétől ijedt volna meg. – Nem sül el ez a puska?~– Csak
1213      15|                ideig könyökölt, még meg nem mozdult.~– Eredj a cselédházba,
1214      15|          besétálni a nagyságos úrnak.~– Nem megyek biz én, mert én magam
1215      15|             helyre tenni ezt a ládikát; nem azért, mintha félteném,
1216      15|             Micsoda könnyedén? Hát csak nem fogadhatok neki társzekeret?
1217      15|              azért hurcolom magammal.~– Nem úgy értem: de hogy ilyen
1218      15|               ilyen egyedül jár vele.~– Nem szoktam én magamat eszkortíroztatni.~–
1219      15|                a foga. Különben engemet nem mer az bántani.~– Nem tudom,
1220      15|           engemet nem mer az bántani.~– Nem tudom, domnule: álarc van
1221      15|             domnule: álarc van a képén, nem pirul az, és nem sápad el.~–
1222      15|                 képén, nem pirul az, és nem sápad el.~– Nem szokott
1223      15|            pirul az, és nem sápad el.~– Nem szokott ide ellátogatni?
1224      15|                szokott ide ellátogatni? Nem tanyázik néha nálad?~– Nem
1225      15|              Nem tanyázik néha nálad?~– Nem uram, bizonyomra mondhatom,
1226      15|              akármerre utat veszteni.~– Nem tartsz fegyvert a háznál?~–
1227      15|     kaszamátában.~– No, ne félj semmit, nem történik azalatt semmi baj,
1228      15|             kegyelmed magánál, domnule. Nem szeretem én azt úgy, énrám
1229      15|               hogy nagyon szeretném, ha nem menne el kegyelmed. Elhozzák
1230      15|                 hintót a cselédek is.~– Nem tudnak bánni vele, mint
1231      15|         türelmét vesztve –, hiszen csak nem gondolod, hogy rám leskelődik
1232      15|             pléhajtót átlyukasztja. No, nem félsz már, ugye?~Makkabeskunak
1233      15|            bátor emberek voltak hajdan. Nem hiába nevezik magukat a
1234      15|           Makkabeusok, arra már tisztán nem emlékezik, de annyi bizonyos,
1235      15|              képe rajta; hanem ez azért nem tesz különbséget; a síremléket
1236      15|            tudták foglalni!~Pável gazda nem számítá erényei közé a vitézséget.
1237      15|                 helyen beütötték. Azóta nem keresi az alkalmat.~De ha
1238      15|                  magában elmélkedve. Az nem jól járna, aki most ővele
1239      15|             Olyan emberekre nézve, akik nem szoktak lőfegyverrel bánni,
1240      15|              csak a fickók voltak, ezek nem árthattak neki, de majd
1241      15|         bizonyosabban találni.~Most már nem szólt neki semmit, most
1242      15|         szédülten rogyott össze.~Azután nem tudja senki, hogy mi történt.~
1243      16|               gyűlöletét.~Henriette-nek nem volt bátorsága azt felelni
1244      16|              miért vette őt nőül, miért nem hagyta azénak, aki mellett
1245      16|            kenyeret evett volna, de meg nem panaszoltat; nem talált
1246      16|                 de meg nem panaszoltat; nem talált volna fényt, de szerelmet.~
1247      16|                 láthatta, hogy férjétől nem kérhet semmit. Minden lépten
1248      16|             pénzétől megkönnyebbítette; nem tudja, mikor fogja ezt kiheverni”.~
1249      16|         gyöngyöket izzadva homlokán, és nem találva egy mentő gondolatot.~
1250      16|                 ütni a nyeregből.~Eddig nem jutott eszébe feltűnőnek
1251      16|              sor, hogy észrevegyék, már nem volt ott.~Ez nem volt senki
1252      16|       észrevegyék, már nem volt ott.~Ez nem volt senki előtt titok.~–
1253      16|                 mert Lénárd ilyenformán nem ér rá kártyázni: átkozottul
1254      16|              helyében volnék? Tudja ön? Nem találja ki? Én meg, ha önnek
1255      16|              majd a sárgaság lepte meg, nem tudván egyebet tenni, mint
1256      16|                is azok közé tartozik.~– Nem értem.~– Hátha például én
1257      16|                tovább fizetetlen hagyni nem lehet; nekem okvetlen elő
1258      16|                ezer forintot. Férjemtől nem akartam kérni; amit igen
1259      16|             uzsorás most már sürget, és nem akar hitelezni többé, pedig
1260      16|                 hogy majd segít ő azon. Nem tudom én miféle formahibákat
1261      16|             hogy biztosított, miszerint nem kell egyebet megtérítenem,
1262      16|          könnyelműséggel, mintha tovább nem is tartoznék rá mindaz,
1263      16|                tovább zongorázott.~– Az nem valószínű – felelt magának
1264      16|   Makkabeusokról? – kérdé az nevetve.~– Nem. Magamról. Én komolyan mondom,
1265      16|           veszteségek értek; nagysádnak nem szükség azokat tudni. Hanem
1266      16|         nagyságodat, az a lehetetlen. Ő nem fog segíthetni a grófnén
1267      16|                 prókátorfajta ember itt nem lát különbséget; nem érti
1268      16|                itt nem lát különbséget; nem érti azt, hogy vannak esetek,
1269      16|                 kér tőlem? Mert uzsorát nem fizetek!~– Igen törvényes
1270      16|             báró?~– A legkomolyabban.~– Nem fél, hogy szaván fogom?~–
1271      16|             kapcsolatba hozzák.~– De az nem fogja önnek a nagyrabecsülését
1272      16|               fel ama mendemondák?~– Én nem kérek egyebet, mint egy
1273      16|                  jeléül annak, hogy ezt nem kívánja.~– Én tehát, hogy
1274      16|               még pecsétviaszt is.~– Az nem szükséges váltókhoz. Szerencsére
1275      16|         blankettát, ami nélkül gavallér nem szokott járni, s betölté
1276      16|               már elhitte, s kezdett rá nem lenni olyan büszke, hogy
1277      16|          sejtette, hogy Kengyelesynének nem valami uzsorás kielégítésére
1278      16|                józan értelmű embert, ha nem felettébb bosszantó-e ez?~
1279      16|               ez?~A váltót pedig vissza nem veheti már nejétől; sem
1280      16|                már nejétől; sem azt meg nem vallhatja neki, hogy annak
1281      16|             váltóval együtt könnyű szer nem találni rendeltetésük helyére,
1282      16|           állítani egész bizonyossággal nem lehet, hanem annyi bizonyos,
1283      16|            határozatra az is volt, hogy nem akart oly városban időzni,
1284      16|             vagyok bennük; ha magam itt nem vagyok, könnyen megverik
1285      16|               megverik a lovaimat.~– Én nem kívánom tőled, kedves Lénárd,
1286      16|             rejteni, hogy arra senki rá nem akad.~– Kedvesem, azok az
1287      16|                 leleményesek.~– Óh, ott nem fogják megtalálni. Vállfűzőmnek
1288      16|            indulni Pestre, s ő minthogy nem kísérheti el, nagyon szeretné,
1289      16|          lehetetlen! A lóversenyeket be nem várni; mi is futtatni fogunk
1290      16|                 Tisza és a Maros között nem tanácsos fegyvertelenül
1291      16|              fegyvertelenül járni.~– Én nem félek vele találkozni –
1292      16|                hogy arcára és termetére nem lehet ránézni.~– Hanem azért
1293      16|                 mert az én kacska kezem nem úgy lő, mint a Makkabeusé;
1294      16|           Makkabeusé; s az én golyóimat nem kapkodja el, mint a legyeket;
1295      16|                Henriette sajnálkozva.~– Nem érdekel olyan nagyon; láttam
1296      16|          Futhatnak nálam nélkül bátran; nem sokat adok rájuk. Kettőért
1297      16|          becsületből futtatok; jobb, ha nem látom.~Ez ugyan mind nem
1298      16|                nem látom.~Ez ugyan mind nem volt igaz, de annál szebb
1299      16|                  s úgy látszik, hogy te nem vagy, mert én lemondok érette
1300      16|                 mulatságomról, te pedig nem” – ehelyett azonban nagy
1301      16|                   Az egész Tiszán innen nem kaptok megiható vizet az
1302      16|            hajtani a lovakat.~– Oh, azt nem engedem – szólt Henriette –,
1303      16|                   szólt Henriette –, az nem mulatság többé, mikor rossz
1304      16|              benn a fedett hintóban azt nem tehetném.~Hátszegi nevetve
1305      16|               megnézni: műértő ember el nem indul semmi útra anélkül,
1306      16|                 a lovakra került a sor; nem sántít, nem kehes-e valamelyik?
1307      16|               került a sor; nem sántít, nem kehes-e valamelyik? Azt
1308      16|                 az úr mindenhez ért, és nem néz el semmit; azzal fölment
1309      16|          lépcsőkön.~Az öregúr csakugyan nem hagyta magát rábeszéltetni,
1310      16|                 mérhetetlen, szemmel be nem látható távol az éggel egybeolvadni
1311      16|           valami mérhetetlen, szóval ki nem mondható ábrándot, melyben
1312      16|       egybeolvad …~Gerzson úrra azonban nem ez a hatása volt a pusztán
1313      16|          pusztán felkelő napvilágnak; ő nem látta az arany felhőket,
1314      16|            egyebet, ami tetszését éppen nem nyeré meg.~– Te, Jóska,
1315      16|               Hogy az ördög! … – tovább nem mondta Gerzson úr. Nem illik
1316      16|           tovább nem mondta Gerzson úr. Nem illik szitkozódni, ha asszony
1317      16|           asszony van a hintóban, bárha nem hallja is.~A kocsis megint
1318      16|                 No, mármost ezt a lovat nem lehet hajszolnom tovább –
1319      16|                két lóval, ez a két első nem számít semmit.~Be is dugta
1320      16|               mint amire többé szüksége nem lesz, s ezúttal már nagyon
1321      16|                jár az idő, közben pedig nem esik állomás, ahol lovat
1322      16|              állt a kocsis, mert aligha nem kapott volna abból az ostornyélből
1323      16|                ezzel a négy sánta lóval nem hiszem, hogy éjfélig elérjük.~
1324      16|            bosszúság és aggodalom miatt nem tudta izzadó fején tűrni
1325      16|               biztatólag szóla hozzá:~– Nem baj az, kedves Gerzson bácsi;
1326      16|               kedves Gerzson bácsi; itt nem messze kell esni az úttól
1327      16|              fejével.~– Édes báróné: én nem szeretem elijeszteni de
1328      16|                 Gerzson bácsi; mellette nem félek én senkitől.~– Eszem
1329      16|             maradjunk annál. Ha nagysád nem fél semmitől, én meg ugyan
1330      16|           megkérdezte Henriette-től, ha nem fél-e, és nem akar-e valamit
1331      16|         Henriette-től, ha nem fél-e, és nem akar-e valamit enni és inni,
1332      16|              azt felelte mindig, hogy ő nem éhes és nem szomjas. Akkor
1333      16|              mindig, hogy ő nem éhes és nem szomjas. Akkor aztán Gerzson
1334      16|             elmulasztott ebédet. Hiszen nem messze járnak már: Henriette
1335      16|              Csodálom, hogy a csaplárné nem jön elém – szólt Henriette –,
1336      16|                 ha meglát!~Azonban csak nem jött senki elő. Gerzson
1337      16|                 volt, a kocsit, lovakat nem hagyhatta ott magukban.~–
1338      16|            kijössz mindjárt te magad, s nem várod, hogy én menjek be!~
1339      16|      virágnyelven, hogy meghalt.~– Csak nem halt meg?~– Biz az azt cselekedte.~–
1340      16|                    Miért?~– Mert a lába nem érte a kút fenekét.~– Beleugrott?~–
1341      16|        Beleugrott?~– Bizony aligha bele nem ugrott.~– Miért tette azt?~–
1342      16|                 végrehajtani feljár; de nem sikerül neki más, mint a
1343      16|              esküdött mai nap. Az ember nem hinné, ha magával nem történt
1344      16|             ember nem hinné, ha magával nem történt volna; elébb mind
1345      16|              hiszi, hogy rajtunk kifog? Nem tudja, kivel van dolga.
1346      16|            szívünk, s megmutatjuk, hogy nem vesztettük el a fejünket.
1347      16|                egy kulacs finom borunk, nem ijedünk meg az éhségtől.~
1348      16|                volna arcán, hogy valami nem tetszik neki, vagy hogy
1349      16|          rosszul van; hozzá volt szokva nem alkalmatlankodni senkinek.~–
1350      16|              senkinek.~– Itt már igazán nem ihatunk vizet, kedves nagysád –
1351      16|               Irtózott minden szesztől. Nem is evett semmit, csak egy
1352      16|                 Ripa vigyáz; abból ő el nem enged tévedni egy szalmaszálat
1353      16|              szalmaszálat is; azt ő már nem engedi magára mondani, hogy
1354      16|               bűnösnek rokona lenni. Én nem tudnám elfelejteni, eltaszítani,
1355      16|    porcelánföldből teremtette az Isten, nem olyan komisz agyagból, mint
1356      16|         agyagból, mint más embert. – De nem iszom már többet, mert elálmosodom,
1357      16|                  mert elálmosodom, s ma nem akarnék aludni. Éjfélre
1358      16|                 az előfogattal. Nagysád nem akar a mellékszobában kissé
1359      16|                meglepi az ásítás.~– Meg nem foghatom, hogy miért vagyok
1360      16|              szemeim.~– Hát azért, hogy nem pipázik. Mért nem gyújt
1361      16|                  hogy nem pipázik. Mért nem gyújt rá?~– Hogy én rágyújtsak?
1362      16|                be áldott jó teremtés. S nem fájdul meg tőle a feje?~–
1363      16|              megint csak visszadugta.~– Nem; mégsem szivarozom. Nem
1364      16|                 Nem; mégsem szivarozom. Nem szabad visszaélnem a szerencsémmel.
1365      16|                 Gerzson bácsi, mert így nem állja ki álom nélkül a fönnmaradást.~
1366      16|          álomból ébresztenek fel, s még nem tudja, hogy mi történik
1367      16|                mi történik körülötte.~– Nem alszom, igazán nem alszom,
1368      16|         körülötte.~– Nem alszom, igazán nem alszom, csak egy kicsit
1369      16|                    Gyújtson szivarra.~– Nem teszem; inkább kimegyek
1370      16|     körülvilágított minden szögletbe, s nem talált semmi gyanúsat. Aztán
1371      16|                 éj semmi óraütéstől meg nem szaggatott percei.~Olyan
1372      16|             ember érkezett ide.~Gerzson nem ébredt fel e szóra.~Henriette
1373      16|              járt alá s fel a szobában, nem tudva, hol keressen oltalmat
1374      16|             szólt hozzá:~– Hát ön miért nem alszik most, mint társa?~
1375      16|            tartá.~A Fatia Negra kezében nem volt más, csak egy tőr.~–
1376      16|                 a Fatia Negra –, nekünk nem az kell. Az asszony egy
1377      16|               hogy három napig senkinek nem fog afelől szólani, míg
1378      16|                asszonyom, ha önkényt át nem adja.~Henriette újra a hazudáshoz
1379      16|             minden vére fejéhez tódult; nem a félelem, hanem a dühös
1380      16|            ember az, akit még senki fel nem ismert, ez az, ki a fekete
1381      16|           galamb, mely végveszedelmében nem harcra alkotott karmait
1382      16|           rogyott le a földre.~… Azután nem tudni, hogy mi történt …~
1383      16|               Henriette-et, szólítgatá, nem volt sehol; úti málhái is
1384      16|              történt itt az éjjel? Hogy nem tud ő abból semmit, ki különben
1385      16|                 semmi bor a világon meg nem szokott ártani. Visszament
1386      16|               régebbi kerékvágások; s ő nem tudta mármost, hogy melyiken
1387      17|                  annyi mindenféle, soha nem látott csodálatos bogarat,
1388      17|              amiknek azelőtt soha hírét nem hallotta, sem leírását semmi
1389      17|             természettudományi könyvben nem olvasá, s ilyenkor elgondolja
1390      17|               honnan kerülhettek ide?~– Nem tudja azt senki, kérem alássan;
1391      17|                 jöttek, hanem az persze nem igaz. Azt éppen úgy nem
1392      17|                 nem igaz. Azt éppen úgy nem lehet megtudni, hogy honnan
1393      17|             nincs rá szükségem, amíg el nem nyomtattuk a búzát; azt
1394      17|                 közönség persze kétszer nem néz meg egy darabot; hát
1395      17|           ledisputál a színpadról, hogy nem igaz az, mert az egészen
1396      17|             fizetnek mindenfelé, megint nem marad egy garasok sem; a
1397      17|                  de a külföldi publikum nem engedte azt végigjátszani,
1398      17|                Óh, rettenetesen büszke. Nem is akar másforma darabokat
1399      17|                kicifrázná a cédulát; de nem akarja, azt mondja, hogy
1400      17|                ő ilyen szemtelenségekre nem vetemedik. Szegény, nagyon
1401      17|             hogy az igazgató most éppen nem tud váltani.~– Hiszen egészen
1402      17|            miután ajándékokat elfogadni nem szokása, annyiban veszi,
1403      17|              képviseli a közönséget, és nem illenék, hogy elmaradjon.~
1404      17|               sem fér be több.~– Kegyed nem tartozik ezúttal a játszó
1405      17|               lócán Szilárd mellett, ki nem engedte, hogy a háta mögé
1406      17|                volt félrevonni magát, s nem zavarni rengeteg egyedüllétével
1407      17|                személyzet, mert másfelé nem lehetett.~Az elkezdett darab
1408      17|           elkezdett darab természetesen nem volt Hernáni, a Kasztíliai
1409      17|                asszonyságnak:~– Hisz ez nem a hirdetett színmű.~– Nem
1410      17|               nem a hirdetett színmű.~– Nem ám. De már egyszer adva
1411      17|                 neve alatt, s másodszor nem jött volna megnézni senki.~–
1412      17|            büszke ember, hogy ajándékot nem akar elfogadni, ilyen fogásokat
1413      17|              megenged magának.~– Biz ez nem szép fogás; de így okoskodik: „
1414      17|               előtt, aki meghajigál, ha nem tetszik a produkcióm; én
1415      17|              sipkámba; de nagy úrtól el nem fogadnék egy falat kenyeret,
1416      17|            mecénások előtt görnyed!” Én nem tudom, hol vette e keserű
1417      17|                 olyan önfejű lett, hogy nem lehetett vele semmire menni.
1418      17|                igazgató. – „Bizonyára – nem bánom” – felelt rá Nagy
1419      17|       szerencsétlen.” – „Bizonyára – én nem kezdem.” – „Nem kezdi-e?
1420      17|          Bizonyára – én nem kezdem.” – „Nem kezdi-e? De hisz ön játssza
1421      17|            Gergelyt.” – „Bizonyára – én nem játszom.” – „Nem játszik?
1422      17|         Bizonyára – én nem játszom.” – „Nem játszik? A közönség itt
1423      17|                bevétel.” – „Bizonyára – nem tehetek róla.” – „Az isten
1424      17|                gyilokkal.” – „Bizonyára nem bánom.” Azzal oldalt fordult
1425      17|              Aki már látta e darabot, s nem akarja újra megnézni, visszaveheti
1426      17|           Kálmánt addig, míg szobájában nem ért vele; ott azután, mint
1427      17|              ölelé, szemei közé nézett, nem bocsátá el magától, nem
1428      17|                 nem bocsátá el magától, nem szólt neki semmit mindaddig,
1429      17|            letörüljék; az igazi könnyek nem tűrnek publikumot, habár
1430      17|          mindenekelőtt egyre kérjem: én nem vagyok Kálmán; nekem nincs
1431      17|                társaságából idehozni?~– Nem; senkit sem. Nem szeretem
1432      17|            idehozni?~– Nem; senkit sem. Nem szeretem a konfidenciát.~
1433      17|                 itatják; ha a színházba nem járnak is, de szomjan meghalni
1434      17|                 is, de szomjan meghalni nem engedik. Aztán jól is esik; –
1435      17|             Aztán jól is esik; – ha bor nem volna, minden komédiásnak
1436      17|                együtt jár, hanem hiszen nem kénytelen az ember a vándorbothoz
1437      17|            ajándékozó előtt megemeljem? Nem! Keresek magamnak a szeméten
1438      17|              gazdag emberekkel: torkig! Nem kell semmijök. Nem kell
1439      17|              torkig! Nem kell semmijök. Nem kell mecénásos, protezsált,
1440      17|              Kálmánnak fogom nevezni.~– Nem sértem, szánom szegényt.
1441      17|            boldog vagyok. Semmim sincs! Nem is kell semmi. Nem látom
1442      17|               sincs! Nem is kell semmi. Nem látom a holnapot magam előtt
1443      17|           eshetik, árvíz omolhat, nekem nem árt. Ami rajtam van, az
1444      17|               kedvéért mártírkodni, úgy nem érzek semmit, ami fáj; sokszor
1445      17|           mondom: „térj ki előlem, mert nem talállak meglátni, s rád
1446      17|            ifjúkori ábránd csábítá őt e nem boldogító pályára, s reménylé
1447      17|       meggyőzték annak szavai, hogy ezt nem a dicsvágy fellegvárai csalogatják,
1448      17|               szemétdomb után vágyik!~– Nem megyek olyan városokba,
1449      17|                 elszoktam a pirulástól, nem tartom szégyennek a szökést;
1450      17|            tartom szégyennek a szökést; nem háborít az a gondolat, hogy
1451      17|               voltam, oda többet vissza nem mehetek, mert minden kocsmában
1452      17|              minden kocsmában tartozom; nem hoz dühbe, ha társaim megcsalnak,
1453      17|                 egymás miatt. Azután én nem is kívánom senkitől, hogy
1454      17|                  Lapussa Demeter úr már nem hallja azt meg, mert meghalt.~–
1455      17|                 rokonaim közül?~– Éppen nem úgy.~– Hála érte az Istennek!
1456      17|            csókoljak neki. Csakhogy ezt nem tették! Így szeretem őket.
1457      17|            tudva, hogy elfeledtek.~– El nem feledték önt, kedves Leánder,
1458      17|     megtaláljanak? Csodálatos! De ha én nem akarom őket ismerni többé;
1459      17|               hogy a maga embere; és az nem is nehezen elérhető, csupán
1460      17|      bolondságot elkövettem, de olyanra nem emlékszem, amit be nem mernék
1461      17|          olyanra nem emlékszem, amit be nem mernék vallani.~Szilárd
1462      17|                 Kedves Kálmán (most már nem szólítá őt többé Leándernek),
1463      17|            mindenből kitagadta, s férje nem ád rendelkezésére tetemesebb
1464      17|                 nevezik. Jól van, uram. Nem tudtam, hogy Hátszegi báróné
1465      17|              fogom törleszteni.~Szilárd nem állhatta meg, hogy ezt az
1466      17|                teszem, ne maradjak ott. Nem volt több egy forintomnál,
1467      17|                 hogy mennyit írjak alá. Nem sok időre azonban ismét
1468      17|              azt mondá, hogy az uzsorás nem ád az én aláírásomra semmit,
1469      17|         helyette, hiszen negyven forint nem a világ, mi az Henriette-nek.
1470      17|           tízannyit is adna, bizonyosan nem fog engem, akit úgy szeretett,
1471      17|      kötelezettséget vállalt el; amiről nem bizonyos az, hogy férje
1472      17|                az egyenes felelettől.~– Nem elégséges-e önnek tett vallomásom?~–
1473      17|          meggondolhatja magát. Az ajtót nem zárom be; de becsületszavát
1474      17|              tudtomon kívül az ajtón ki nem lép.~– Szavamat adom rá.~
1475      17|               szívességét; de rokonimat nem akarom látni többet; nem
1476      17|                nem akarom látni többet; nem mintha félnék velük találkozni,
1477      17|                 amiknek feloldásában én nem vagyok húgom öccse.~Nem
1478      17|                 nem vagyok húgom öccse.~Nem vittem el magammal semmit,
1479      17|             ajtón az ön tudta nélkül ki nem lépek, kénytelen voltam
1480      17|        készleteit és ruhatárát. Magával nem vitt egyebet, mint a rajta
1481      17|      kötelezvények, miknek feloldásában nem vagyok húgom öccse”.~A vándor
1482      18|                Aradra utazott férjéhez.~Nem volt ugyan semmi szükség
1483      18|          szökésre, mert hiszen a báróné nem lett volna tigrisanya, ki
1484      18|                Margarival össze, de aki nem ajánlkozott e rá nézve szokatlan
1485      18|                 hogy úr lett; maga ura; nem hónapos lakó, de akit Pesten „
1486      18|              úrnak, ahol ő az egész nap nem tesz egyebet, mint pipázik.
1487      18|               Dologról szó sincs többé. Nem másoltatnak többé okiratok.
1488      18|                engem. A Margari ruháján nem szabad lyuknak lenni, mert
1489      18|             találna szökni valami. Csak nem kell engemet félteni.~Margari
1490      18|                 a nagyságos urat, miért nem gondoskodik magáról és énrólam
1491      18|                 érezné. Aztán érzi vagy nem érzi, az nekem mindegy.
1492      18|                  Még tengeri nyúl is.~– Nem; az nem kell, mert az kiássa
1493      18|              tengeri nyúl is.~– Nem; az nem kell, mert az kiássa a falat.~–
1494      18|            kiássa a falat.~– No, hát az nem kell; de egyéb minden. Egyebet
1495      18|          rágyújtson.~Azonban Clementine nem engedte azt megtörténni,
1496      18|          nagyságos urat?~– Gondolom? Én nem gondolom; én tudom. Ha én
1497      18|               hátha ő azt mondja, hogy „nem”.~– Azt mondja? Azt ő nem
1498      18|               nem”.~– Azt mondja? Azt ő nem mondja; vagy ha ő azt mondja,
1499      18|         valakinek valamit, s majd akkor nem én bánom meg, hanem ő. Óh,
1500      18|                 hanem ő. Óh, a Margarit nem jó megharagítani. A Margari