Fezejet

1501      18|          Keresse elő a csibukom szárát; nem pipázok, no; de kell nekem
1502      18|                 törik össze.~Clementine nem ügyelt most arra, hogy Margari
1503      18|             válláról.~– Eredj dolgodra, nem asszonynak való az megtudni.~
1504      18|                énhozzám bizodalmad? Hát nem vagyok e én hitvestársad?
1505      18|           vagyok e én hitvestársad? Hát nem vagyok e én veled egy test,
1506      18|               naivul kezdte faggatni.~– Nem! Éntőlem addig el nem alszol,
1507      18|                   Nem! Éntőlem addig el nem alszol, míg meg nem mondod.
1508      18|            addig el nem alszol, míg meg nem mondod. Hiába hunyod be
1509      18|                magadat, hogy alszol; én nem hagyok békét, nekem meg
1510      18|        kikotródott a szobából, s vissza nem mert jönni Margarihoz; azon
1511      18|           kifáradhatatlan. A szolgabíró nem győz eléggé a szerencsének
1512      18|         szolgabírók közé tartozik, akik nem haszonért, hanem csupán
1513      18|        osztottak egyformán mindenkinek, nem tekintve azt, hogy ki nagy,
1514      18|              erre a tudakozódásra, hogy nem ismeri közelebbről azt a
1515      18|              becsületes embert, s éppen nem felel a jelleméről; azonban
1516      18|               az ösztönszerű fösvénység nem engedte, hogy ne kapjon
1517      18|              szorgalmas. Szerencsétlen, nem vette észre, hogy a „legale
1518      18|                 előtt beszél, akinél ma nem „verba volant”, hanem „verba
1519      18|               üzérekhez; ennél több már nem kell.~– Kegyed szava mindenesetre
1520      18|              akar kötni.~Szerencsétlen! Nem tudta, hogy szolgabíró előtt
1521      18|                a dolgot: ez a táblabíró nem tartá illendőnek elfogadni
1522      18|             alkalmat adni. No, iszen én nem leszek fukar, azt tapasztalni
1523      18|                kerül; de Margari és még nem tudom kicsoda, aligha nagyon
1524      18|              kicsoda, aligha nagyon meg nem ütik a bokájukat.~János
1525      18|         bokájukat.~János úrnak most már nem volt elég a bajusza; a körmeit
1526      18|               infiltráltatott.~– No, én nem azért mondtam, mintha úgy
1527      18|                hivatalhoz juttassam. Én nem felelek senkiért. Mi közöm
1528      18|                 felállt.~– Bocsánat. Én nem látogatóképpen vagyok itten,
1529      18|                 kérdőpontokra.~– Én? Én nem esküszöm semmire – kiálta
1530      18|                ujjai feltartására. – Én nem akarok esküdni; én nem szoktam
1531      18|               Én nem akarok esküdni; én nem szoktam esküdni soha. Én
1532      18|                 vagyok, metodista, azok nem esküsznek.~– Ez, uram, fejedelmi
1533      18|               kigondolva; gazdag embert nem kötelez, mert mi annak nyolcvan
1534      18|                 hitletételre.~– S ha én nem eszküszöm?~– Fizetni fogja
1535      18|              mindaddig, amíg kegyed meg nem esküszik; most ajánlom magamat.~
1536      18|                hogy mert kimenni, miért nem takarítja fel a cserepet
1537      18|             ablaktábláját berúgta, mert nem akart kifelé nyílni, ahogy
1538      18|     összeveszett, egy házaló zsidót, ki nem akart előle kitérni, lelökött
1539      18|              sétálni, két fogatot pedig nem tartott, megint visszafordult,
1540      18|          belekerült a csávába. Ez idáig nem baj. Margarit csak dezavuálni
1541      18|               fog vallani? Mindegy; azt nem kell elismerni. De az a
1542      18|                 az egész hamisváltó-ügy nem lenne a világon. Legjobb
1543      18|             bíróság kezében van; az már nem ignorálhatja. Margarit megvesztegetni,
1544      18|         érdekelve van; akkor persze meg nem esketik, de maga jön gyanúba;
1545      18|          sárfeneki uradalmára; hollétét nem tudatni mással, mint ügyvédjével,
1546      18|           legyünk mindannyian boldogok.~Nem! Neki mind a három millió
1547      18|          méltóztatta kijönni a villába, nem akartam úri mulatságát megzavarni,
1548      18|               Jól van, jól van; de most nem érek rá; majd jöjjön máskor,
1549      18|                 majd jöjjön máskor, itt nem adhatok semmit.~– Méltóztatta
1550      18|                most nagyon sietek; most nem érek rá instanciákat elfogadni.
1551      18|                  ahonnan a nagyságos úr nem is fog visszajönni, mert
1552      18|              majd én beszaladok érte.~– Nem kell, nem kell. Ne szolgáljon
1553      18|            beszaladok érte.~– Nem kell, nem kell. Ne szolgáljon engem.
1554      18|              szolgáljon engem. Ön nekem nem cselédem. Van nekem inasom
1555      18|               az ember társaságban van, nem húzhatja le lábtyűjét, hogy
1556      18|               hintóajtót becsukta, hogy nem látja Margarit többé.~Margari
1557      18|                fogadtatást, vagy inkább nem fogadtatást, hogy a nagyságos
1558      18|                is megrugdalta, hanem az nem tesz semmit, Margari tudja
1559      18|               magát alkalmazni, Margari nem neheztel, ismeri már az
1560      18|         szokásokat, tudja, hogy a harag nem tart sokáig; most a nagyságos
1561      18|                korán kelt fel; Margarit nem akarja látni; jól van, nem
1562      18|              nem akarja látni; jól van, nem is fogja látni, mert Margari
1563      18|                evett, és meghalt, vajon nem történhetnék-e valami ilyen
1564      18|                megbetegszik, ha kendnek nem szólíthatja.) – Hogy jön
1565      18|              Éspedig különösen Margarit nem volt neki szabad rossz kedélybe
1566      18|                farkára, ha már a fejére nem hághat.~Haragja kitörésén
1567      18|                barátom, térjen magához; nem akartam ilyen nagyon. Ne
1568      18|               Ne haragudjon, no. Hiszen nem fáj, ugye? Hol ütötte meg
1569      18|         nagyságos úr engem megverte. Én nem bántottam a nagyságos urat
1570      18|              Sohasem érdemeltem ezt. Én nem vagyok a nagyságos úrnak
1571      18|                 képéről a vért.~– De én nem vagyok kutya – ordította
1572      18|                jobban csitították. – Én nem megyek sehova, én megyek
1573      18|               Margari ne legyen bolond. Nem akartam bántani: heveskedtem.
1574      18|             előbb kiengesztelődik; majd nem kap semmit; azért hát most
1575      18|                 Margari, bizony mondom, nem akartam. De minek jött utánam?
1576      18|              járatbani ember vagyok; én nem vagyok sem gyilkos, sem
1577      18|                soha életében leszegezve nem volt.~Még ráfogják, hogy
1578      18|               jön ez az ember ide? – Én nem hoztam, nekem nem szolgám,
1579      18|                    Én nem hoztam, nekem nem szolgám, nem cselédem; én
1580      18|              hoztam, nekem nem szolgám, nem cselédem; én nem tudok felőle
1581      18|               szolgám, nem cselédem; én nem tudok felőle semmit. Hogy
1582      18|               felkapaszkodott, arról én nem tehetek; azért majd elkergetem
1583      18|               Valakit mást keresnek. Én nem vétettem soha életemben
1584      18|             csúnya kelepcében volt. Azt nem felelhette Margarinak, hogy
1585      18|             felelhette Margarinak, hogy nem tudja, mivel vádolják, mert
1586      18|              Igen, mindent tudok.~– Hát nem maga parancsolta?~– Ejnye,
1587      18|              csak szót fogadtam, s most nem akarja engemet ismerni.~–
1588      18|               akarja engemet ismerni.~– Nem ismerlek, gazember.~– Maga
1589      18|              fogják el János urat is. Ő nem bánja, ha a ló farkához
1590      18|            ablakán is kikiabált, hogy ő nem fog egyedül ülni a börtönben,
1591      18|           valamit; a két pandúr odabenn nem bírta elcsitítani.~János
1592      18|                ki volt a képéből kelve; nem lehetett ráismerni, hogy
1593      18|            annyit mondott neki:~– Uram, nem jó az embernek piszkos eszközöket
1594      19|                               A nő, kit nem lehet feltalálni~Satrakovics
1595      19|                 kezdő fonalára ráakadni nem lehet, legközelebb érdeklé
1596      19|         lehetett.~Semmi medvebarlanghoz nem közelített ily szívdobogással
1597      19|             saját háza volt az, melyben nem lakott kívüle senki, ő maga
1598      19|                lovai a földszint. Mikor nem volt Aradon, egy házmester
1599      19|           pillanat érdekeivel. Ilyenkor nem látják meg az embert, mert
1600      19|         jelenlevőket végigmustrálhatni. Nem találta közöttük Lénárdot
1601      19|                sem a nézők tarka serege nem adta őt elő.~Egy szögletből
1602      19|           elvonná figyelmét arról, amit nem lát: folyvást Hátszegit
1603      19|           kereste a nézők között.~Végre nem állhatta tovább a kétséget,
1604      19|            pedig egyre kacagtak, és aki nem akart a szeme közé nevetni,
1605      19|              míg végre Kengyelesy elébe nem jött, s két kezét csípejére
1606      19|                kezét csípejére téve, el nem kezdé dorgálni.~– No, te
1607      19|         várakozással fordult felé.~– Én nem látom, hogy mi nevetnivaló
1608      19|                meg, hogy Henriette– nek nem történt baja.~A gróf összecsapta
1609      19|             visszahajtatni Aradra.~– Ez nem igaz! – kiálta közbe Gerzson
1610      19|               arcában elvörösödve.~– Mi nem igaz?~– Hol van a bárónő?~–
1611      19|               megállj! Ne szaladj; utol nem éred, mert hajnalban visszautazott
1612      19|                 férjével Hídvárra.~– Az nem igaz. Láttad-e őt?~– Saját
1613      19|              Gerzson úr megűtődve –, ez nem tréfa. Ez egy igen tragikus
1614      19|           Kengyelesy vállat vonított.~– Nem gondoltam, hogy te komolyan
1615      19|               magától…~– A bárónőtől?~– Nem. – Hátszegitől.~Gerzson
1616      19|          agyában.~– Magával a bárónővel nem beszéltél?~– Nem. Őt csak
1617      19|              bárónővel nem beszéltél?~– Nem. Őt csak a kocsiablakon
1618      19|                   Le volt fátyolozva?~– Nem, barátom, ő maga volt az,
1619      19|                barátom, ő maga volt az, nem csalódtam.~– Köszönöm.~–
1620      19|                csalódtam.~– Köszönöm.~– Nem tudom, mit.~– Majd megtudod.
1621      19|              ismeri a természetét, hogy nem állhat ellent a bornak?~
1622      19|             pedig ment addig, amíg haza nem talált, s ezen idő alatt
1623      19|             ezen idő alatt éppen semmit nem gondolkozott. Van ilyen
1624      19|              megfoghatatlan, az igaz, a nem igaz, a valószínű, a hihetetlen,
1625      19|              való, a dühbehozó, hogy ki nem tudott belőle egyhamar igazodni.~
1626      19|               arra az elmúlt éjszakára, nem talált világosságot tovább,
1627      19|         visszatért Aradra. De hát miért nem ment előre Pest felé? Henriette
1628      19|           ellene Hátszegi előtt. „De ez nem igaz! Ez lehetetlen!”~Ezt
1629      19|               Ez lehetetlen!”~Ezt ugyan nem kiáltá, csak gondolta magában
1630      19|                Gerzson úr, mert magában nem szokott beszélni, hanem
1631      19|             magáról, hogy sérült karját nem bírja kinyújtani, amint
1632      19|                 hogy fogjon be; azontúl nem szólt senkinek semmit, hogy
1633      19|                 a pisztolya agyát, s le nem hunyta a szemét reggelig.~
1634      19|               percnél hosszabb időre el nem hagyta, s minden embert,
1635      19|          azoknak több eszük nincs, s ki nem térnek az útjából, bizonyosan
1636      19|        árkon-bokron tovább.~Kocsisa, ki nem volt szokva ilyen rigolyákhoz,
1637      19|               dolgot.~– Nagyságos uram, nem tartunk stációt valahol?
1638      19|            stációt valahol? A lovak már nem bánnák, ha pihenhetnének.~–
1639      19|             húsz évi szolgálatidő alatt nem kapott ennyi változatos „
1640      19|       mentegetőzve mondá, hogy hiszen ő nem magáért szól, hanem a lovak
1641      19|             Megy, amíg az ellenségét le nem vágta; arra való a ló.~A
1642      19|         pisztolyokkal. Ilyen állapotban nem látta még Gerzson urat soha
1643      19|                 kocsis, hogy aligha ide nem igyekeznek. Másnap este
1644      19|           fejcsóválva tekinte vissza.~– Nem fordulunk be a kastélyudvarra?~–
1645      19|        fordulunk be a kastélyudvarra?~– Nem! – kiálta rá Gerzson úr
1646      19|                az a szó: hogy hát miért nem, mint a halszálka.~Gerzson
1647      19|             másikba két zsemlyét. Italt nem kellett magával vinnie,
1648      19|             tőlem semmi újabb utasítást nem kapsz, akkor befogod ismét
1649      19|              baja az asszonyodnak?~– Én nem tudom, azt mondják; hogy
1650      19|              hogy meg van bolondulva.~– Nem lehet vele beszélni?~– Dehogy
1651      19|             lehet. Éppen az a baj, hogy nem lehet.~– Te fickó, én azt
1652      19|               hogy velem ne tréfálj. Én nem látogatni jöttem ezúttal
1653      19|           kutyák ugatnak a ketrecben.~– Nem hallod?~– Én nem hallok
1654      19|           ketrecben.~– Nem hallod?~– Én nem hallok semmit.~– Jól van,
1655      19|               olyan nagyon az ajtót, én nem akarok erővel a gazdádhoz
1656      19|               mondanak az ajtajában, az nem tagadhatja el, hogy itthon
1657      19|                levelet ott a kőlépcsőn, nem kellett neki hozzá íróasztal.~
1658      19|                Ha nekem illő elégtételt nem adsz, én rád várok a kastélyod
1659      19|             mindjárt a cím alá:~„Ha fel nem bontanád a levelet, én hasonló
1660      19|             Üssön beléd a … …~Több szót nem is vesztegetett itt aztán
1661      19|                Satrakovics a kastélyban nem marad.~– Egy kis éjszakai
1662      19|                 házánál nagy beteg van, nem akartam nekik is, magamnak
1663      19|              szeretem, hogy kegyed most nem maradt a kastélyban; kegyed
1664      19|             maradt a kastélyban; kegyed nem olyan társaságba való.~–
1665      19|               Olyan emberek, akikkel én nem szeretek találkozni.~– Nevezzen
1666      19|                 elszörnyedve ennyi soha nem is álmodott idegen név hallatára –
1667      19|           emberek.~– Előre tudtam, hogy nem fog a neveikről tudósabb
1668      19|           vigyázva körültekintett, hogy nem hallgatózik-e utánuk valaki.
1669      19|             tunnelásó kanalaikkal össze nem találkoztak.~– Fölséges
1670      19|                  Magyarországon, tudom, nem eszik ezt.~– Nem tudják
1671      19|                 tudom, nem eszik ezt.~– Nem tudják készíteni. Mibül
1672      19|                    Igaz, igaz, s kegyed nem tartja azt, hogy „malo Cocam,
1673      19|              tőle az embernek a nyelve. Nem hiszem, hogy tisztelendő
1674      19|                 élő emberek mind; pedig nem mindegyik érdemli.~– Mit?~–
1675      19|               ezeknek a házúrral?~– Azt nem tudom határozottan körülírni.
1676      19|            lakomával fogadja őket.~– Én nem tudom, miért teszi. Annyit
1677      19|                 hogy a törvényes szokás nem engedi a bírónak, hogy délután
1678      19|              mond.~– Előre mondám, hogy nem szeretem az embereket, akikről
1679      19|                rossz, ami körülvesz, és nem látom a partját. Én bejártam
1680      19|             foltját a földnek, mint ez, nem láttam, bár ezt se láttam
1681      19|                  mint millió a százhoz. Nem kívántunk sokat, nem voltak
1682      19|           százhoz. Nem kívántunk sokat, nem voltak túlságos ábrándjaink.
1683      19|            voltak túlságos ábrándjaink. Nem álmodoztunk mi arról, hogy
1684      19|                 sorba fogjuk emelhetni. Nem kívánjuk mi, hogy a magyar
1685      19|                Senkiben oly fájdalmasan nem esett csalódnom, mint Hátszegiben.
1686      19|                 a magyar dinaszták vele nem bírtak, s ha dacolt velük,
1687      19|          keresni a paradicsomot. – De – nem akarok többet szólani felőle;
1688      19|             pálinkás kocsmái átellenben nem volnának az iskolával és
1689      19|                  Jobb lesz lefekünni.~– Nem bánnám a lefekvést, de készakarva
1690      19|          levelet, arra várok választ.~– Nem fog küldeni, mert jól mulat.~–
1691      19|                 vannak beleírva, amikre nem szokott az ember késni a
1692      19|            kegyed a bárót e levélben?~– Nem akarom elhíresztelni, amit
1693      19|         lefekhetik kegyed. A báró utait nem lehet előre kiszámítani.
1694      19|              öreg ember (mintha Gerzson nem lett volna az?), sehogy
1695      19|             lett volna az?), sehogy meg nem engedem, hogy miattam szokott
1696      19|                jövő hajnal megérkeztére nem vár.~Ő ismerte a maga embereit,
1697      19|         föltette magában, hogy addig el nem alszik, amíg pipája fenékig
1698      19|                  amíg pipája fenékig ki nem ég. Ő tudott parancsolni
1699      19|                parancsolni a szemeinek, nem volt szabad azoknak leragadni,
1700      19|               azoknak leragadni, amíg ő nem akarta. Hm. Mégis milyen
1701      19|                 ellenére az ott mulatók nem akarják a pohár mellett
1702      19|               akkor kukoríkoltak elsőt: nem lehetett több tizenegy óránál.~
1703      19|                  mint a kísértet. Addig nem járt, amíg a többi ablak
1704      19|           szabályszerű jelenését.~Ezzel nem elégedett be; hanem a régi
1705      19|         visszatért ismét a pópa lakába.~Nem akarta a lelkészt felkölteni;
1706      19|          siessen innen még ez órában, – nem! – még e percben. – Menjen
1707      19|                majd vezetni fogja. – Ha nem akarja, hogy eszemet végképp
1708      19|                 bátyjának nevezi. Tehát nem neheztel rá. Tehát mégis
1709      19|               mit a levél tartalmazott, nem volt olyan könnyen magyarázható. „
1710      19|               önnek menni az elől, akit nem hítt!~– Nem értem.~– Majd
1711      19|               az elől, akit nem hítt!~– Nem értem.~– Majd meg fogja
1712      19|               keresztül vezetnem. Másra nem bízhatjuk ezt a szolgálatot.
1713      19|           állunk mind a ketten.~Gerzson nem volt gyáva ember, nem sokat
1714      19|           Gerzson nem volt gyáva ember, nem sokat törődött a halállal;
1715      19|                csendes házat; a lelkész nem állhatá meg, hogy az emelkedő
1716      19|           vessen vissza a helyre, ahová nem remél visszajöhetni többé.
1717      19|                hiszem, hogy áldozatáért nem maradok adósa.~– Azt remélem,
1718      19|                 hogyan és hol élek meg! Nem hinné az ember, hogy milyen
1719      19|             világ. Ne aggódjék miattam. Nem vetek neki egy hónapot,
1720      19|         Megnyugtatta az, hogy Henriette nem szokott ilyen pajkos lenni.~
1721      19|             négy lovával ott maradt. Az nem tudja mire vélni ura és
1722      19|               be kár volt erre az egyre nem gondolni!~Hát amint a postakocsi
1723      19|               haza? Mi történt veled?~– Nem tudom én azt egészen elmondani.
1724      20|               titok marad. A nő soha el nem mondhatta azt senkinek.
1725      20|            életet élt férje házánál, az nem e naptól van keletkezve;
1726      20|           kezdődik, melyben kitagadták. Nem szükség senkinek kérdezősködni
1727      20|                 Isten. Az a kettő pedig nem fogja mondani senkinek.~
1728      20|                 utáni egy óra kondulása nem hozza el álmát.~Az étteremben
1729      20|                 alig nyúl hozzájuk; meg nem foghatni, mivel él.~Szobájából
1730      20|                vele cselédek, idegenek. Nem néz senkire, nem szól semmit.
1731      20|              idegenek. Nem néz senkire, nem szól semmit. Nem veszi észre,
1732      20|               senkire, nem szól semmit. Nem veszi észre, hogy ott vannak,
1733      20|                 köszönnek neki. Hangját nem hallotta senki régen.~Ezért
1734      20|           lennie, hogy a cselédek észre nem vették, s el nem hajtották.~–
1735      20|         cselédek észre nem vették, s el nem hajtották.~– Álljon meg
1736      20|               vélt találni, de az arcot nem ismerheté fel. Félig kendőkbe
1737      20|              szép lenne, mint tegnap.~– Nem ismerhet rám nagyságos asszonyom,
1738      20|               nagyon meg vagyok alázva; nem vagyok olyan kevély többé,
1739      20|       szegleteihez, hogy szétszakadjon. Nem bánt az, hogy koldus vagyok,
1740      20|             mindenki elhajt küszöbéről, nem éhezem én soha. Apámnak
1741      20|           ugyebár, nagyságos asszonyom? Nem csodálom; magam is elhiszem.
1742      20|         csodálom; magam is elhiszem. De nem azért jöttem ide, hogy megijesszem.
1743      20|              ott ment végig a hintóban, nem is ebből az országból való
1744      20|             írás, amit a dászkál adott, nem is folyamodvány volt, hanem
1745      20|                 Nagyságos asszonyom, én nem kívánok lehetetlent; nem
1746      20|                nem kívánok lehetetlent; nem akarhatom, hogy a bűnösök
1747      20|            szabadításán gondolkozik, és nem törődik azzal, hogy a vadász,
1748      20|             hagyjon elvesznem. Az Isten nem fog azért önre haragudni,
1749      20|               az ő lelkén, mint amazén. Nem tudott szólni, de kezét
1750      20|         alázatos szolgája. N. N.” Nevét nem merte aláírni.~Azután várt
1751      20|               mely jön, tesz, mutat, de nem beszél.~Lénárd vállat vonított,
1752      20|                mereszté a kérdezőre, és nem válaszolt.~– Hogy tetszett
1753      20|                azt feleltem eddig, hogy nem igaz.~– De ha én egyszer
1754      21|       Felhagyott kopókkal és agarakkal, nem bánta, akármikor indulnak
1755      21|               vele. Eddigi ismerősei el nem tudták gondolni, mi ütközött
1756      21|                 Biz az megmarad. Hiszen nem tudomány az, hogy ha elégeted
1757      21|                De ha a valószínűtlenség nem szólna is e véleményed ellen,
1758      21|        compagnie. Ismerem.~– De ha azok nem bizonyították volna is,
1759      21|           küldeni Bécsbe. A Fatia Negra nem halt meg, nem is bújdosott
1760      21|               Fatia Negra nem halt meg, nem is bújdosott a világba,
1761      21|                a vasképű, vaskezű ember nem az a birkaszívű állat, aki
1762      21|              vetett tőrből is.~– No, én nem foghatom meg, hogy mi bajod
1763      21|               híd közepette megállt, és nem jött közelebb.~A főhadnagy
1764      21|              katona, kit lélekjelenléte nem hagyott el, rövidre fogva
1765      21|              legmerészebb daliája volt, nem gondolkozott sokat a kihívásra,
1766      21|              ereje és ügyessége előnyét nem akarta felhasználni; kímélni
1767      21|                 rájuk tüzelni.~A hídtól nem messze volt egy csárda,
1768      21|             küzdés mellett.~Attól ugyan nem tarthattak, hogy e szedett-vedett
1769      21|       rablócsapat, melynek kilenctizede nem professzionátus mestere
1770      21|           emberéletet illeti, arról itt nem volt aggodalom. Meghalni
1771      21|              nehéz szekereket csakugyan nem viheti magával, mert akár
1772      21|                fegyverrel kezeikben. Ők nem lőttek a lovasokra, bizonyosan
1773      21|    körülrepkedve zilált fekete hajától.~Nem tekintett hátra, ha jönnek-e
1774      21|               ha jönnek-e társai utána. Nem tanakodott magában, hogy
1775      21|             Ellenfelei pedig lőfegyvert nem használhattak ellene, mert
1776      21|          tusakodásban.~Csak a főhadnagy nem tágított tőle. Mint valódi
1777      21|               sebet becsületnek tartja, nem törődött azzal, hogy ellenfele
1778      21|               kard meghajlott, de hegye nem ment be az élő testbe.~–
1779      21|             ellenfeléhez, hogy ha az el nem kapja fejét, halva van;
1780      21|                 erre, melyet megnevezni nem képes a köznapi szó. Mint
1781      21|       sebesíthetetlen volt; kard, kopja nem járta át vasingét.~Azalatt
1782      21|               ellenfelét. Vak volt már, nem látott maga előtt egyebet,
1783      21|                 kopját, sem embertestet nem érnek csapásai. A tiszt
1784      21|                az célszerűbbnek találta nem várni be az egész rablócsoportot.
1785      21|             hogy a Fatia Negrát elfogni nem lehet halandónak.~– Utánuk!
1786      21|              mind leugráltak lovaikról, nem is annyira azért, hogy neki
1787      21|                 Siessetek utánam.~Azzal nem várva, hogy társai mit határoznak,
1788      21|              hogy egyedül van.~Az pedig nem gondolt velük, hanem vágtatott
1789      21|              oldalába vágva. Hasztalan; nem a telivér futó volt alatta,
1790      21|               telivér futó volt alatta, nem érhette elveszett kincsét
1791      21|           eleshetett volna érte.~Amazok nem álltak meg többé, hogy vele
1792      21|                megcselekszi.~Azonban ez nem történt meg. A lovasokat,
1793      22|                 a merényt többé elnézni nem lehetett.~Hallatlan eset
1794      22|      veszteséggel visszavonulni!~Ez már nem maradhatott megtorlatlan.~
1795      22|                  többé – hacsak repülni nem tudnak – ki ne menekülhessenek
1796      22|             dühös öregúr ijesztgetni ki nem fáradt, s minden ember,
1797      22|               egyszer véget kell vetni. Nem vártak többé megyegyűléseket;
1798      22|      bebizonyítá ez alkalommal, hogy ha nem nagy hadvezér is, de bizonnyal
1799      22|                 tért, véletlenül, előre nem sejtve jelen meg majd itt,
1800      22|         csontokat.~Azonban a harámbanda nem jött üldözői elé a találkozóra,
1801      22|                lovagcsoportja, emberrel nem találkozva sehol. Késő délután
1802      22|                 az erdőkön juhnyájával; nem volt odahaza egyéb, mint
1803      22|            egyik szomszéd a másik házát nem láthatja; néhol félórányi
1804      22|          kimotozni, a második ház lakói nem tudhatták, mi történik az
1805      22|                 hiszem, hogy ez a fickó nem fog visszamenni Skeritorára,
1806      22|             hogy mit akar, azt ugyan ki nem találhatta senki.~Ha csak
1807      22|   pandúrőrmester elérté a szándékot, de nem helyeselte.~– Ezen a hegyen
1808      22|             helyeselte.~– Ezen a hegyen nem lehet lóval átmenni.~– Nem
1809      22|              nem lehet lóval átmenni.~– Nem kell ellentmondani. Én értem,
1810      22|                 bajtárs.~Hanem a koldus nem fogadta el az ajándokot.~–
1811      22|             Köszönöm, domnule, mulczám; nem ez a pénz kell énnekem:
1812      22|               fej után járok én, azután nem lesz semmi bajom. Akarod
1813      22|                    Van-e bátorságod meg nem ijedni tőle, domnule?~–
1814      22|              ijedni tőle, domnule?~– Én nem ijedek meg semmitől.~– No,
1815      22|                hogy sem kard, sem golyó nem fogja; de az én körmeim
1816      22|             felelni: „merre?” hiszen én nem látok sem eget, sem földet.~–
1817      22|        megismerném én őt, és ha szólani nem hallanám, a lépései hangjáról
1818      22|                 mikor közeledni hallom; nem tud senki úgy járni, mint
1819      22|             Amíg a feleségem élt, addig nem voltam koldus, mert ő dolgozott,
1820      22|            szemei ki vannak égve, aztán nem tud sírni. Én bizony örömest
1821      22|                  de egy kisfiam maradt, nem több még, mint kétesztendős:
1822      22|               első boltozata alá, ahova nem jő víz, onnan várom be a
1823      22|              híd végében, s hogy sokáig nem hallottam emberszót magam
1824      22|                álom. Küzdöttem vele, de nem bírtam ellenállni. Attul
1825      22|              szemem világa ha megvolna, nem látnám őt oly elevenen magam
1826      22|              vármegyék hajtói tehetnek, nem félelmes rájuk nézve; de
1827      22|                 útból. Hanem a cimborák nem válaszoltak neki rá semmit.
1828      22|              kitanulták fortélyaikat, s nem szoktak sokat tréfálni.
1829      22|                mondták, hogy pandúrokat nem támadnak meg, mert azok
1830      22|           egyedül, akár sokadmagával?~– Nem hiszed, uram, amit mondtam;
1831      22|               az én kezeim: domnye Zeu! nem szabadulna ki azok közül
1832      22|              bizonyos vagy afelől, hogy nem álmodtad azt, amit nekem
1833      22|              hogy mikor álmodik, hisz ő nem nyithatja fel szemeit, hogy
1834      22|              uram, akkor tudhatod, hogy nem álmodtam, amiről beszélek.
1835      22|               Negra eljön. Az éjjel még nem, mert ő azon az úton vár,
1836      22|                arcát az ég felé, melyet nem láthatott; csak azt tudhatta,
1837      22|                útra, a medvét aligha el nem szalasztották.~Vámhidy odaizent
1838      22|               mintha soha semmi haraguk nem lett volna egymásra.~– Mi
1839      22|              veszi ön útját, bizonyosan nem kaptam volna ez alkalmatlan
1840      22|           nevezetes rencontrém vele; ha nem sajnálná ön magától a fáradságot
1841      22|         éreztetni akarja vele, mennyire nem törődik vele és talán nejével
1842      22|          amikhez tartanom kell magamat; nem mulatságból járok itt. Azonkívül
1843      22|             melyet üldözni fogok, s azt nem tudom, hová vezet.~– Az
1844      22|                nyomára akadt valaminek? Nem tévút-e az? Ezek a ravasz
1845      22|            valódi nyom, amit felleltem. Nem olyan embereknél leltem
1846      22|                hogy az én aranyaimon is nem volt valami jel, amikről
1847      22|              mindent a falatozáshoz, ma nem megyünk tovább.~Aztán ismét
1848      22|        falatozzon?~– Hát a legénységnek nem szabad egy pohár bort inni
1849      22|                 jöttek?~– Pandúrjaimnak nem szabad bort inniok, hogy
1850      22|              malmot parancsom nélkül el nem hagyhatják, s nagysádtok
1851      22|               nagysádtok itt szinte meg nem telepedhetnek, bárha e malom
1852      22|                 érthetem, hogy kértemre nem akarja ön hídvári kastélyom
1853      22|           nagyra becsülöm! Egyébiránt – nem teszek le arról az ajánlatomról,
1854      22|       rendelkezésére állnak, s ha magam nem találnék is otthon lenni
1855      22|              beszédnek.~– Remélem, hogy nem leszek kénytelen terhére
1856      22|           felzavarta ábrándozásiból; ki nem tudta verni fejéből azt
1857      22|                a malomgép kelepelésével nem volt összekötve; a molnár
1858      22|             telemerülnek vízzel, azokat nem fogja ellened használhatni.~
1859      22|                 jutnának.~– De tán csak nem képzeled, szegény ember,
1860      22|            velem szembe merjen állni.~– Nem tudom, uram, de azt sem
1861      22|            ennyi fegyveres ember között nem vagy-e te magad is egyesegyedül,
1862      22|             Ugye ahogy alusznak mind, s nem ébred föl egy sem? Hát az
1863      22|                ő is egyedül legyen. Azt nem lehet most megtudnunk, hogy
1864      22|           szorítá a hurkot. Huszonhárom nem érezte azt, a huszonnegyedik
1865      22|                vármegye ura kard nélkül nem jár.~– Igen; de pisztolyaim
1866      22|            használhatod-e őket, mert én nem hiszem, hogy valami bajuk
1867      22|             bízd magadat, amit frissből nem töltöttél saját kezeddel.
1868      22|                 pisztolyaidból. Kisütni nem jó lesz, mert vadálláson
1869      22|           csövön, s tapasztalá, hogy az nem megy. A csőbe dugott körömvas
1870      22|                  ezzel a fegyverrel már nem lősz, mert az úgy teletömte
1871      22|         vizsgáld meg elébb.~Már azoknál nem vesződött Szilárd a töltés
1872      22|        elpattogtak, de maga a töltés ki nem dördült. Azok is mind gyalázatosan
1873      22|               megtöré benne a félelmet. Nem szabad remegni, nem szabad
1874      22|           félelmet. Nem szabad remegni, nem szabad gyávának lenni. Akinek
1875      22|             vasinget visel az átkozott, nem fogja a fegyver. Ha ki talál
1876      22|          közelítni, egyedül jőni felém, nem láthatom őt meg, hogy én
1877      22|         forrásba szokta hozni.~Most már nem félt tőle, most vágyott
1878      22|             akkor támadni meg, mikor az nem védheti magát, bár ha rabló
1879      22|                Fatia Negra ellenfelének nem várt ébrenléte és bátorsága
1880      22|              soha legyőző ellenfélt még nem talált; a másik bajvívó
1881      22|                kinek semmi egyéb előnye nem volt ellenfele fölött, mint
1882      22|                 le volt fegyverezve.~Ez nem tartozik a csodák közé.~
1883      22|              nyújtott kiáltása; de arra nem hallgatott senki, a vak
1884      22|                  aztán az is elmúlt, és nem hallott semmit.~Botorkázva
1885      22|              kísérte meg; s miután azok nem sültek el, közelgő ellenfeléhez
1886      22|                hajítani; ha jókor félre nem ugrik előle, a pisztoly
1887      22|         lépésnyire, de a ritkás erdőben nem lehetett előtte utat veszteni.~
1888      22|                visszafelelő tülökhangok nem támadtak fel. Messze elfutottak
1889      22|             közel van, aminek bejáratát nem akarja elárulni a vadász
1890      22|          nyitott ablakon.~A lakás körül nem hallatszott kutyaugatás,
1891      23|                 őket.~Henriette-et mind nem nagyon látszott ez az egész
1892      23|                útjokat erre vették, fel nem tehetni róluk, hogy Hídvárt
1893      23|               hadjárata „pivot”-jául, s nem volna esze, ha ajánlatomat
1894      23|                  ha ajánlatomat igénybe nem venné.~E beszéd alatt ismét
1895      23|        szemeikkel kísérik az embert, de nem lélegzenek.~– A nevét nem
1896      23|               nem lélegzenek.~– A nevét nem is mondtam még leendő vendégünknek –
1897      23|                 aki gyűlöl.~Pedig ennek nem szabad megtörténnie!~Mennyi
1898      23|                 házát napokig elhagyja.~Nem jutottak eszébe a férjnek
1899      23|                 férjnek különös esetek? Nem hallotta soha hírét ünnepelt,
1900      23|             szerető kedveért megölték!? Nem álmodott római imperátorok
1901      23|            ismerte nejét; Henriette-nek nem volt bátorsága a tőrt, melyre
1902      23|                ki fogadja fel? Arra még nem gondolt, csupán csak egyről
1903      23|            Hídvár tornyainak árnyékában nem fognak találkozni soha.~
1904      23|              Henriette az első látásnál nem állhatott ellent a kívánságának,
1905      23|             estig semmi emberi teremtés nem közeledett a ház felé.~Különös
1906      23|               közepén. Négy közül három nem akarta megérteni, hogy miről
1907      23|                 van szó, s egyáltalában nem emlékezett semmi olyanforma
1908      23|           nemigen emlékezett rá, mintha nem volna ismeretes a házikó
1909      23|                tudna felőle valamit, de nem akarná megmondani, s valami
1910      23|               lakják.~Henriette azonban nem hitt a láthatatlan rossz
1911      23|             tartja lőszerkészleteit. Az nem futja ki nála költséggel,
1912      23|            annyival is inkább, minthogy nem egészen jó barátságban él
1913      23|                 Henriette azontúl aztán nem látogatta meg többet az
1914      23|              által egészen elveszett, s nem is tartotta volna többé
1915      23|           házába belépjen, aki férjével nem jó barátságban él. Kalandozó
1916      23|                 lehetett, ahol kémektől nem tarthatott, ahol nem fogja
1917      23|           kémektől nem tarthatott, ahol nem fogja keresni senki, ahol
1918      23|                 a tisztes öregembertől? Nem találná-e benne inkább természetes
1919      23|              házánál menekvést találna.~Nem töprengett rajta sokáig,
1920      23|                azt mindenki tudta, hogy nem szereti, ha akkor háborítják,
1921      23|                a hársfák alatt, ni! Hát nem látja a lámpavilágot?~A
1922      23|               Ha kivételesen éppen most nem lehetne e házba belépni?~
1923      23|                 a leshelyen, s reggelig nem ér vissza.~Henriette-nek
1924      23|              azután elgondolta, hogy az nem volna illendő, a ház gazdáját
1925      23|                 akar, kinek bánásmódját nem tűrheti többé. Addig őrizkedni
1926      23|              nélkül. Az éj néma óráiban nem történhetik-e az meg, amit
1927      23|            lázzá magasztosult. Ilyenkor nem tudott ülni, nem fekünni;
1928      23|               Ilyenkor nem tudott ülni, nem fekünni; járkálnia kellett
1929      23|              útban ki volt fáradva már, nem bírták lábai, kénytelen
1930      23|           megsebesült farkasé.~Most már nem álmodott; ezt már világosan
1931      23|              Fatia Negra háza.~S még ez nem volt minden.~A Fatia Negra
1932      23|              vagy, és meghalsz.~Szilárd nem méltatá őt válaszra, előbbre
1933      23|               akarom. Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, ön nem üldöz
1934      23|                 én nem ölöm meg önt, ön nem üldöz engem tovább. Ön visszafordul
1935      23|               innen, s azt mondja, hogy nem bírt utolérni. Én önnek,
1936      23|              monda:~– Add meg magad, én nem alkuszom.~– Nem alkuszol?
1937      23|               magad, én nem alkuszom.~– Nem alkuszol? Te nyomorult féreg!
1938      23|                 A Fatia Negra csakugyan nem adta fejét. A lövés semmivé
1939      24|            kapta vissza, hogy az ügyvéd nem mehet. Mikor jöhet hát?
1940      24|             mehet. Mikor jöhet hát? Azt nem tudja. Végre azt izente
1941      24|                az esztendő semmi napján nem mehet hozzá.~Sipos úr letett
1942      24|                 felől. Az ilyesmi pedig nem volt Sipos úr ízlésére.~
1943      24|             arcot iparkodott mutatni.~– Nem jött el, ügyvéd úr, hozzám,
1944      24|           beszélni. Hallotta már?~Sipos nem tudta, hogy mit kellett
1945      24|               el gyászolni.~– Csakugyan nem hallotta még? Szegény sógorom,
1946      24|                  a zablája kettétörött, nem fékezhette meg; mikor Hátszegi
1947      24|             csudálom, hogy kegyelmednek nem küldtek a halotti jelentésből.~–
1948      24|    szerencsétlenség”, hanem azután csak nem mondott semmit).~– Szegény
1949      24|         vigasztalná.~Sipos úr igazán el nem tudta gondolni, hogy mit
1950      24|              ennyire elidegenedtünk; de nem én vagyok az oka; – azt
1951      24|                 azt tetszik tudni, hogy nem én vagyok az oka.~Sipos
1952      24|              oka.~Sipos úr köhögött, és nem bizonyított semmit.~– Hiszen,
1953      24|             önnek rokoni szívétől, hogy nem kíván bennünket ilyen nagy
1954      24|                én szívem sincsen kőből. Nem tetszik azt hinni, pedig
1955      24|              oka. Arra haragszom. Azzal nem békülök ki. Az nagyon bántott
1956      24|           amivel ezt tudta tenni. De ön nem őrajta állt bosszút, hanem
1957      24|               árváin; aki önt és atyját nem bántották, akik önnel nem
1958      24|               nem bántották, akik önnel nem is pereltek, akik öntül
1959      24|                 is pereltek, akik öntül nem követeltek osztályrészt,
1960      24|           legjobban fogja tudni.~– Csak nem hiszi, fiskális úr, hogy
1961      24|               ember vagyok.~– Tudom; én nem törődöm vele.~– Önnek védence
1962      24|              jár-e, vagy rézderesen, az nem az én bajom, hanem az a
1963      24|                annak az eredményeit meg nem vásárolja ön valamennyi
1964      24|              mások is János úrnak, mert nem válaszolt rá semmit az ügyvédnek.~
1965      24|                 gazdag vagyok.~– No, én nem.~– Nem is kegyedről mondtam:
1966      24|                 vagyok.~– No, én nem.~– Nem is kegyedről mondtam: mások
1967      24|               mások azok. És én mármost nem látom, hogy merre meneküljek
1968      24|           leengedés nélkül?~– Azon alul nem alkuszunk.~– Jó, azt mondtam,
1969      24|                mindenbe beleegyezem, és nem vonom vissza; Henriette-nek
1970      24|              úgyis megsemmisítjük; csak nem hiszi kegyed talán, hogy
1971      24|               jó előre tudta.~Henriette nem sokat törődött azzal.~
1972      25|              fizette azt; a törvényszék nem üldözi tovább Margarit,
1973      25|                mint olyan bolondot, aki nem tudja, mit beszél. De egyről
1974      25|               Kálmán vallomása micsoda? Nem elismerte-e a fiú bíró előtt,
1975      25|           történetét, s meglátjuk, hogy nem támad-e abból János barátunkra
1976      25|               csatlakozott. Kálmán úrfi nem tűnt elő az átengedett nagyapai
1977      25|                 munka volt; a színpadon nem donáció útján kapja az ember
1978      25|       sikertelen volt; mintha a színész nem tudna magából minden hónapban
1979      25|               szegény özvegy vagyok, és nem tehetek róla, hogy az úrficska
1980      25|               tréfája, és semmi kétsége nem volt afelől, hogy ha ő Kispércsre
1981      25|         mégpedig a legjobb egészségben.~Nem restellte a hosszas utazás
1982      25|            Kálmán adósságait egyébiránt nem fizette ki, sem egyszerű
1983      25|        keresztfácskája helyébe sírkövet nem emeltetett. Rossz fiú volt,
1984      25|             emeltetett. Rossz fiú volt, nem érdemelte meg.~És ezúttal
1985      25|              mert Kálmán úrfi csakugyan nem érdemelt nagynénjétől egy
1986      25|                hogy e tréfára egyéb oka nem volt aprólékos adósságainál;
1987      25|             fiatal szívtől.~Lángainénak nem maradt más hátra, mint a
1988      25|                 vagyona csaknem ráment. Nem tartott már sem kocsit,
1989      25|                 szobácskában megfért, s nem járt sehova, és viselte
1990      25|          végezve, s róla többet rosszat nem beszélnek, míg a gazdag
1991      25|                 míg a gazdag embert meg nem óvta a carrarai márvány,
1992      25|                 tudományát remekben, de nem tudott belőle embert csinálni; –
1993      25|                  sem a fia betegségéről nem panaszkodott. Ha valami
1994      25|              vele, s kérdezé, hogy van, nem az aranyerit vádolta; nem
1995      25|               nem az aranyerit vádolta; nem mondta, hogy köhög, hanem
1996      25|                 milliót kellett kifizet nem! Egy milliót. Végem van,
1997      25|                 az egykori ideál, miért nem iparkodik mellé jutni, jó
1998      25|           komolyan előhozta, hogy miért nem közelít Hátszeginéhez, ő
1999      25|               azt felelte Szilárd:~– Én nem vagyok az, akit ma elvetnek,
2000      25|               fölvehetnek.~Többet aztán nem hozta neki elő a grófné