Fezejet

 1       1|           ilyen-olyan gazdag, aztán őneki sohasem adtak pénzt a kezébe, hogy
 2       2|             hivatása.~Az éjjeliőrök sorát sohasem irigyeltem; éjszaka sötétben,
 3       4|              szilárd lábakon áll, váltóit sohasem látni a piacon; üzérek nem
 4       4|                mikor Henriette kisasszony sohasem adott Margarinak semmit!~
 5       4| tiszteletlenségnek veszik; Sipos úr pedig sohasem gondolt arra, hogy ki mit
 6       4|             vannak árulva. Meglehet, hogy sohasem fogjátok megtudni.~– Összefüggésben
 7       4|              vitába, tudta jól, hogy ezek sohasem békülnek ki többet.~            ~
 8       4|                   penzumos könyvet persze sohasem vitte ő az iskolába; nálad
 9       5|         megszokott valami volt az előtte. Sohasem szokták azokat megcáfolni.~–
10       6|                   a kültárgyak benyomásai sohasem oly erősek, mint mikor belső
11       6|            láthatta maga előtt a tájékot. Sohasem járt még erre, egészen idegen
12       6|              mókuska milyen féltékeny; őt sohasem viszi magával sem Bécsbe,
13       6|                  vállait. – No, ezt ugyan sohasem hallottam.~Clementine aggódva
14       6|           keresztül, nappal is, éjjel is, sohasem láttam én se fiát, se anyját,
15       6|          nagyságos asszonyom, a rozmaring sohasem virít; csak nől, csak zöldül,
16       6|                 nyelven beszélnek, amit ő sohasem hallott életében.~Az utakon
17       7|                  ha ráismernél. De te még sohasem láttad az arcát. Ha egyszer
18       7|            bársony maskarát a képéről, te sohasem ismersz rá.~– De azt ő nem
19       7|       aranyocskámat a kohóba tették, hogy sohasem látom többet.~– Annyival
20       8|                   minden vágyat kielégít. Sohasem tett fel egyet is azon ékszerek
21       9|             vissza.~Az ilyen pásztorember sohasem él födél alatt; sem télen,
22      10|              kiválasztotta számára. Férje sohasem jött volna erre a gondolatra.~
23      10|              tudta gyűlölni; ki irányában sohasem volt egyéb, mint gyöngéd,
24      10|                  jegesvölgyi kunyhónak, s sohasem megy oda üres kézzel. Gyöngyöt,
25      11|                   mert a szegény sorsú nő sohasem látogatott minket – gazdagokat.~
26      11|                 van. Talán alszik.~– Juon sohasem alszik éjjel; akkor ébren
27      11|                 mindenütt talpra esett, s sohasem bírta amaz kitépni karját
28      11|               karját az ő szorítása alól, sohasem bírta fejét kiszabadítani
29      12|                   darabot adnak.~Lángainé sohasem szólt szavaira semmit. Hallgatott
30      12|           kenyeredből! Elmegyek tőled, és sohasem jövök vissza. Koldus fia
31      13|                  Vesta– lángja nála, mely sohasem alhatik ki anélkül, hogy
32      13|                magával hozott.~Szilárdnak sohasem volt szükség a gróffal vitázni,
33      13|                  kóstoltam.~– Hanem arról sohasem fog önnek fogalma lenni,
34      15|                   mondhatom, hogy itt még sohasem volt; amit különben magam
35      16|                   ezek a szegény gazdagok sohasem jöhetnek arra az arany öntudatra,
36      16|                  mint a gyermek, rendesen sohasem szokott semmit kérni; úgy
37      16|                 Gerzson úr –, alkalmasint sohasem fog ennek a tanyának a kútjából
38      16|               voltaképpen mégsem ivott; ő sohasem bírt egy csepp bort is lenyelni,
39      17|                  teremt élő lakókat, amik sohasem találkoznak a napvilággal.~
40      17|       legkülönösebb, hogy egyszerre kettő sohasem lármázott, hanem mindegyik
41      17|             mintha férfiak volnának, hogy sohasem részegek.~– S meg tudnak
42      18|                hív magához ebédre, de aki sohasem megy oda.~Monori úr a régi
43      18|              tartozott, mert a szolgabíró sohasem szokott hivatalos küldetéseken
44      18|                   többet a két szememmel. Sohasem érdemeltem ezt. Én nem vagyok
45      18|       temperamentumából kiesett.~Flegmája sohasem volt, dühe pedig nagyon
46      19|                  két állomást egymás után sohasem tudatott vele. Reggel felé
47      20|                   el álmát.~Az étteremben sohasem szokott megjelenni, szobájába
48      21|                   kezében, mint a villám, sohasem védő, szüntelen csak a támadó
49      22|                  utolsó embere is elesik, sohasem fogja itt megtalálni senki;
50      22|                  távolság kettőjük között sohasem volt több tíz lépésnél,
51      23|                erdei lakot, természetesen sohasem találkozhatott vele.~Meg
52      23|                  lövés semmivé tette azt.~Sohasem tudta meg senki, hogy ki
53      24|             mögött rágalmazta; de ő azért sohasem bírná magára venni, hogy
54      25|            történet fonalain kívül esnek.~Sohasem házasodott meg. Kengyelesy
55      25|               halálhíre után, azt rokonai sohasem tudták meg; ők nem keresték
56      25|                 sokan meghalnak így, akik sohasem alkalmatlankodtak a világnak