Fezejet

 1       2|          meg a szobában, s átkozva magában azt a bakter diákot, hogy
 2       2|        jött, káromkodott, föltette magában, hogy rögtön elcsapja, arra
 3       3|        megrendíteni. (Azt gondolta magában: ez megint egyike azon járdataposóknak,
 4       4|            A jó lélek azt gondolta magában, hogy miután az orvos megengedte
 5       4|           felfedezni szükséges, ez magában hordja a mentségét.~Hát
 6       5|         csak az az egy virág, akit magában „Szilárd”-nak nevezett el.
 7       6|         szeretnék lakni”, gondolja magában Henriette, de nincs akinek
 8       6|          útra. – Henriette áldotta magában azt a rókát, azt a vadászostort,
 9       6|          udvarolt; az arcképet úgy magában nem tarthatnám a szobámban,
10       6|          Henriette nem bírt tovább magában küzdeni azzal a gondolattal.
11       7|           el a bányarém! – dörmögé magában Onuc. – Hiszen éppen az
12       8|           s nagyott sóhajtva mondá magában: ha ide le találnánk bukni!~
13      10|         Henriette azért is feltevé magában, hogy olyan egyszerűen fog
14      10|      Henriette igen szépen kifőzte magában, hogyan fog öltözni e szegény
15      10|           Egész meséket gondolt ki magában, hogy miket fog férjének
16      10|           mellé.~Henriette föltevé magában, hogy férje legelső vallató
17      10|      általános szokásai, s kezdett magában félreismert erényeket fedezni
18      10|     valamijét elrabolta, úgy főzné magában a terveket ellene, mint
19      10|         csatány lassankint elaludt magában. Hátszegi visszaküldte az
20      11|          Együgyű bolond! – dörmögé magában magyarul a kísértő, melyet
21      12|          Amit ez öregember föltett magában, abból őt ki nem téríti
22      13|            Ugye, keserű? – gondolá magában Szilárd. – Az a kenyér,
23      13|           nézve.~(Szilárd gondolta magában: ha az enyim lettél volna,
24      13|      kiterjeszti.~(Szilárd gondolá magában: ha az enyim lettél volna,
25      13|     féltében valami kárt ne tegyen magában, az isten áldja meg.~– Majd
26      14|           az ember csak elgondolja magában, hogy hát minek töröm én
27      14| gondolatját éppen kitalálta volna; magában pedig gondolt ilyeneket: „
28      14|         mondá a leány, és gondolta magában: csak egy hétig kell arra
29      14|       nyugodt büszkeséggel gondolá magában; „a leány arra való, hogy
30      15|           míg beláthatá, s gondolá magában, hogy ez ugyan bátor ember.~
31      15|     helyébe jönne! Fejét csóválja, magában elmélkedve. Az nem jól járna,
32      16|        drága okiratnak, s gondolta magában, hogy milyen különös az,
33      16|             hogy is maradhatna ott magában, egy öngyilkos szobájában?
34      16|            volt.~Számítgatni kezdé magában: mikorra érhetett a kocsis
35      16|           lovaink lesznek, gondolá magában, s az udvarra nyíló ablakhoz
36      16|           nagyon különös – gondolá magában. – Hiszen két ember is elhozhatta
37      17|       ilyenkor elgondolja az ember magában, milyen csodálatos a természet;
38      18|      leültetve Monorit a pamlagra; magában pedig így magyarázá a dolgot:
39      18|           mohón fizetett; gondolva magában, hogy hisz ez a törvény
40      18|            változatokat komponálni magában, míg odabenn a hintóban
41      19|          nem kiáltá, csak gondolta magában Gerzson úr, mert magában
42      19|           magában Gerzson úr, mert magában nem szokott beszélni, hanem
43      19|       valami kárt tegyen, föltette magában, hogy addig el nem alszik,
44      19|      hálóterme.~Gerzson úr gondolá magában, hogy milyen csodálatos
45      19|          mit tenni egyéb”, gondolá magában Gerzson úr, s kicsavarva
46      19|        galibát csináltam – gondolá magában Gerzson úr –, de mármost
47      21|       társai utána. Nem tanakodott magában, hogy egyedül mit fog tenni
48      22|          négyszögmérföldet foglalt magában.~Gerzson úr bebizonyítá
49      22|     tekinte Lénárdra. Gondolta tán magában: kereshetnénk egy szép kerek
50      23|      találja Hídvárott.~Elhatározá magában, hogy el fog szökni; végképp
51      23|   bizonyosan távol van, s föltette magában, hogy megvárja, míg hazajön.
52      23|    lehetnek ennek a lakói, gondolá magában. Mindent tárva-nyitva hagynak,
53      23|          lakatlanná tevé. Föltette magában, hogy végére fog járni,
54      23|        futott onnan eszeveszetten, magában lelkendezve: – Ez megszökött!~
55      23|       ködeitől kéken, s számítgatá magában: milyen messze lehet már.
56      24|        Sipos úr ízlésére.~Föltette magában, hogy semmiféle tanáccsal