Fezejet

 1       4|       udvarnál egy fiúsított lengyel grófné leányát vette el; Lénárd
 2       6|              regényesebb volt így.~A grófné elhalmozó szívességgel fogadá
 3       6|         Hátszeginek is szólt, amit a grófné egy oldalpillantással még
 4       6|        hallottak; otthagyták őket; a grófné körülhordozta új barátnéját
 5       6|             Henriette nem értette.~A grófné megfogta a gyermeknő kezét,
 6       6|          pompás egy kép? – kérdezé a grófné nyílt mosolygással.~– Az –
 7       6|         jelenti a vállrojtos inas. A grófné Henriette-et karjára véve
 8       6|       köszönetét minden hírlapban.~A grófné alig tudott magához térni
 9       6|        hallgasson – feddi őt ezért a grófné –, maga mindig balgaságokat
10       6|               nem ügyelt többé sem a grófné agacériáira, sem a gróf
11       6|          vagy férje, vagy Margari?~A grófné észrevette Henriette elszórtságát,
12       6|             Ah! – szólt felkacagva a grófné. – Ez alatt azt értették,
13       6|           elmulattatá a kedélyes kis grófné fecsegéseivel. Elmondott
14      13|       megérdemli, hogy mutogassák.~A grófné annyit beszélt felőle férjének,
15      13|             a gróf bizarr ötletei.~A grófné habos moir antique ruhába
16      13|            coiffure sehogy sem áll a grófné arcához, mi?~Sok jámbor
17      13|            kíváncsivá tesz – szólt a grófné.~– Ön oly műismerő volna,
18      13|           fényes estélyen Kengyelesy grófné olyan fehérpontos kék honi
19      13|        komoly képű fiatalember ott a grófné mellett, akinek még most
20      13|           gróf legkevésbé; – hanem a grófné talán mégis tudja.~Harmadnap
21      13|              uram – szólt tréfásan a grófné –, hogy ön kilesse, mikor
22      13|               hogy ijessze hát meg a grófné e merénylettel a világot,
23      13|              szíve, mikor belépett a grófné magányteremébe; a sok tétova
24      13|            Tehetnek, amit akarnak.~A grófné halkan tudatta komornyikjával,
25      13|            az?~– Nincs féltenivalóm, grófné – szólt mosolyogva. – Nincsenek
26      13|          hinni, hogy ez igaz, mert a grófné szemében könnycsepp ragyogott.~–
27      13|              vállalja e feladatot.~A grófné kedvesen nyújtá elé kezét.~–
28      13|        között.~Szilárd megköszönte a grófné bizalmát iránta, és távozott.
29      13|         senkit sem eresztettek be; a grófné el van ön által ragadtatva;
30      13|      megkísérti. Én mosom a kezemet; grófné az oka: minek tréfál ilyen
31      13|         tudnám viselni a lelkemen.~A grófné megszorítá Szilárd kezét,
32      13|         nevére.~– Ah! – kiálta fel a grófné, hitetlenség hangján.~–
33      13|             forrón meg ne csókolja a grófné kezét. Egészen el volt ragadtatva
34      13|              órakor elvárom – súgá a grófné Szilárdnak. – Most mennem
35      16|        csakugyan vette észre, hogy a grófné a fiatalembert a társaságokban
36      16|           feltűnőnek találni, hogy a grófné milyen szép asszony; de
37      16|             azt hitte – ő maga is.~A grófné igen szívesen látta, s amint
38      16|          foly részéről az udvarlás a grófné termében, sans gêne belép
39      16|              belép Vámhidy, s erre a grófné hirtelen felugrik a causeuse-ről,
40      16|           megtudná.~– Ne tréfáljon a grófné; ugyan ki adott volna a
41      16| elgondolkozott. Ajkait harapdálta. A grófné a zongorához készült ülni,
42      16|             maga rabolt volna meg? A grófné egyet rántott gömbölyű vállacskáján,
43      16|             a kérdés.~– Mit gondol a grófné?~– Én gondolok valamit,
44      16|           Kíméletlenül bánik velem a grófné; – de kérem hát, hagyjon
45      16|        felfedezés után, amilyennel a grófné engem megtisztel; s amit
46      16|            ne legyen többet nyitva a grófné háza.~– Komolyan szólt a
47      16|             vele teljesíteni. Lássa, grófné, én kegyed őszinte tisztelői
48      16|        mendemondák keringnek, amik a grófné nevét Vámhidy ifjúúréval
49      16|         kimaradását a háztól, s ha a grófné úgy akarja, vele együtt
50      16|         együtt és is kimaradhatok.~A grófné sietett kezét nyújtani Hátszeginek,
51      16|               annak rendi szerint. A grófné a szék karjára könyökölve
52      16|             amivel a búcsúvételkor a grófné elvált tőle, biztosítá,
53      16|            bizonyosnak tartá, hogy a grófné előadása uzsorásokról s
54      16|         büszke, hogy őt kitúrhatta a grófné termeiből.~Pedig a meglepetés
55      16|            amit Kálmán kimentésére a grófné által neki küldeni szíves
56      25|           aztán nem hozta neki elő a grófné Henriette-et.~És ki tudja,