Fezejet

 1       1|              kérdező egy nyolcvan év felé járó öregúr, pompás, virágos
 2       1|          Hanem, azért senki még csak felé sem fordította az arcát:
 3       2|         összecsókolta, azután Matild felé lépett, de az előre megmondá
 4       2|           vendég előtt, végre Matild felé fordult, hogy azt is bemutassa
 5       4|              voltál, mikor az örvény felé rohant; a halál küszöbéig
 6       5|       papírokhoz, kezébe vette, maga felé fordította, egy tekintetet
 7       6|        jelszó. A hajtás csaknem vége felé járt már; mi csak ötven
 8       6|           nem kellett látnia. Hajnal felé aludt el, s mire fölébredt,
 9       6|           azzal továbbadta a többiek felé.~– No, öreg, hát jó-e a
10       6|            merre az út vissza, hazám felé?”~Késő éjjel holdvilágnál
11       7|              lovagot látunk a hegyek felé haladni, az egyik egy őszhajú,
12       8|             a holdvilág, mire Hídvár felé visszafordult.~Egyedül volt
13       9|       sátrakból szalad a nép a lovak felé, ládát, hordót felforgatnak,
14      10|             kezd már a nyárszak vége felé; ott igen vidám, barátságos
15      10|             Az özvegy papné kinyújtá felé folyton reszkető kezét,
16      10|          ingadozó léptekkel közelíte felé, mindenki bámulva nézett
17      10|        kísérőnéje is; de minden szem felé van fordulva, égető tüzét
18      10| szemrehányásra nyíló ajk, látszottak felé fordulni, s a nyíló fürtök
19      10|           vigyázó szemek, tekintének felé: mintha megtámadnák mind
20      11|           medve baktat a jeges völgy felé, s azzal senkinek sem szól,
21      11|           gurulva, közeledett Lénárd felé. Ez átkozott gonosz manőver.
22      11|           fáj.~Henriette mégis éjfél felé eltűnt vendégei közül, hogy
23      11|            megindultam a jeges völgy felé. Az út arrafelé igen rossz
24      11|              halvány arcát Henriette felé fordítva, hideg, száraz
25      14|        csalfa hízelkedéssel közelíte felé, igen ügyesen tettetve babonás
26      14|            ujja hegyét a Fatia Negra felé, s majd összerogyott ijedtében,
27      14|     Egyszernél többször egy sem mert felé nyúlni, de a kíváncsiság
28      14|              a sötét barlangboltozat felé forgatva ünnepélyes hangon
29      14|       hatalmas szökéssel az olvasztó felé közelített; húsz férfi szuronya
30      14|        tenger, különösen az olvasztó felé, merre hajlottabb volt a
31      14|              magasabban álló sziklák felé, ahova a légben elterjedt
32      16|         országútról az ismert csárda felé, mely akármilyen ép lovakkal
33      16|              ernyővel az alvó öregúr felé fordítva, hogy fényével
34      16|       irányából kanyarogtak a csárda felé korábbi, régebbi kerékvágások;
35      18|          hatalmában az ítéletet jobb felé dönthetni; engedni kénytelen,
36      19|        mindenki várakozással fordult felé.~– Én nem látom, hogy mi
37      19|            miért nem ment előre Pest felé? Henriette panaszkodott,
38      19|        sohasem tudatott vele. Reggel felé megevett egypár zsemlyét
39      19|             bundáját, s ment a méhes felé, a pópa pedig visszatért
40      19|             kinyújtá kezét a kastély felé, mely sötét körrajzokban
41      19|       Gerzsont, s visszament az erdő felé, nemsokára lehetett őt látni
42      20|        esküre emelte két ujjal az ég felé tartá; úgy reszketett eskü
43      20|      határozott léptekkel közeledett felé, s két reszkető kezét imára
44      21|     bántatlanul haladt vissza Szeben felé.~Azonban jól kellett sietniök.
45      22| jobbról-balról; férfiak jöttek a híd felé, s ott annak a közepén valamennyi
46      22|          epedéssel emelé arcát az ég felé, melyet nem láthatott; csak
47      22|           egész vadászcsapat a malom felé tartott.~Néhány pillanat
48      22|         alakot látott a malomfolyosó felé közeledni.~A vak Juon volt
49      22|            lépésre közeledni a malom felé, melynek tornáca alatt,
50      22|              elkezdett futni az erdő felé.~Szilárd utánarohant.~–
51      22|     felkapott egy félmázsás követ, s felé hajítá; a szálfa, mely mellé
52      23|        teremtés nem közeledett a ház felé.~Különös emberek lehetnek
53      23|         nyomába sem találnak. Reggel felé fáradtan, tikkadtan érkeztek
54      23|              egy ablaka a gyümölcsös felé is kitárva; különben minden
55      23|              félve nézett az ablakok felé.~A magányban vissza kezde
56      23|           egy lépést tett a kalandor felé.~– Az én fejemet? Hahaha!