Fezejet

 1       1|        akarok vele verekedni, aki engem, mint gavallért megsért,
 2       2|        előre megmondá neki, hogy „engem már ne csókoljon meg, köszönöm!”~
 3       3|        akikhez az én János bátyám engem mindenárom férjhez akarna
 4       5|         vonított.~– Legelőször is engem fognak törvényesen üldöztetni
 5       6|           ültem már nyeregben. Ez engem nem akadályoz; azért a bal
 6       6|      szúrva: „no kis mókuskám, ha engem szeret!”; gyümölcsöt hámoz
 7       6|     Hagyjon nekem békét! Ne híjon engem mókuskájának. Mondja, hogy
 8       6|           medve vagyok. Ne tömjön engem: nem vagyok én kisgyermek!
 9       6|       szereti a férjét, mint maga engem. Ugye, Lénárd?~– Azt nem
10       6|           delnő. – Mókuska el fog engem hozzátok vinni az ősszel,
11       6|        nem fogják majd bántani?~– Engem? – kérdé Hátszegi. – De
12       6|          tied lesz, Ripa, mihelyt engem szellőztetni visznek, héj,
13       6|    jóizűen evett belőle a lelkem; engem is váltig kínált, hogy egyem,
14       6|     alkalmatossággal, nem hagynak engem itten!” Meg is várták szépen,
15       6|           én is fiatalabb voltam, engem is megvert a két szeme;
16       7|  felmentem az átöltözés alól, ami engem sem kötelez.~– Jól van,
17       7|        ketten; nem csaltok ti meg engem.~– De uram – erősködék az
18       7|     lélegzettel szólt:~– Végy fel engem is a csapatodba!~A Fatia
19       7|      amelyre megesküdtem, hogy ha engem egyszer megcsalsz, én nem
20       8|       nevezni: én jól tudom, hogy engem nem azért tisztelt meg ily
21      11|        azután azt gondoltam, hogy engem szán; kérdezem tőle; „valami
22      11|      gyermeked?~– Nem ő; az ursu!~Engem mintha a vipera csípett
23      11|        álarca! – De nem sírtam.~– Engem is megcsalnál, mint őt megcsaltad –
24      12|            No, majd megemlegettek engem. – Eredj, kérlek, a színházba!
25      12|      Tehát te jó embernek ismersz engem? Ej, ej, ej – én azt hittem,
26      12|            én azt hittem, hogy te engem valami gonoszkodó hegyi
27      12|           és száraz ember vagyok. Engem nem lehet könnyhullatásokkal
28      12|           öccse? Azt hiszed, hogy engem bolonddá lehet tartani?
29      12|      minden büszke mondás, amivel engem évek óta keseríteni akartál;
30      13|           mint ön.~– Szegény fiú; engem nagyon szeretett – sóhajta
31      14|         lett belőlem. Szeretnél-e engem akkor is, ha börtönben volnék?
32      14|            Ugye, apám, igaz, hogy engem hárman is kérnek feleségül?
33      14|           a leány remegve súgá:~– Engem is a föld alatt fogsz-e
34      14|         minden földingató hatalom engem úgy segéljen!!!~Az egész
35      14|     senkit olyan nagyon nem, mint engem. Esküdtél, ugye, Sámsonra,
36      14|       szavaira, hogy ha megcsalsz engem, áruljon el, kiben legjobban
37      16|          ostoba bajba keveredtem; engem ma vagy holnap negyvenezer
38      16|         után, amilyennel a grófné engem megtisztel; s amit én minden
39      16|      Henriette –, ő nagyon szeret engem, hogy fog örülni, ha meglát!~
40      17|          szeretem őket. Hagyjanak engem futni, merre nekem tetszik;
41      17|          adna, bizonyosan nem fog engem, akit úgy szeretett, negyven
42      18|       harap. A nagyságos úr ismer engem. A Margari ruháján nem szabad
43      18|         én tudok, akkor becsuknak engem hat esztendőre, a nagyságos
44      18|           nem kell. Ne szolgáljon engem. Ön nekem nem cselédem.
45      18|      nagyságos úr! A nagyságos úr engem megverte. Én nem bántottam
46      18|   nagyságos úrnak. A nagyságos úr engem hívatta, hogy örvendetes
47      18|        vétettem én? Miért akarják engem vasra verni? Én ártatlan
48      19|         felmenni; majd felkeres ő engem, azt fogadom; várj csak
49      20|          biztos rejtből lelőheti. Engem vagy meg kell ölni, vagy
50      22| kedvesének; sóhajtva bizalmasan; „engem, galambom, el ne felejts!”
51      22|        iránt és a szomorú sóhaj: „engem, galambom, el ne felejts!”~
52      23|           lett, mint a márvány.~– Engem nagyon le fog kötelezni,
53      23|   rekedten, alig hallhatóan. – Ön engem megsebesített; ön engem
54      23|           engem megsebesített; ön engem idáig üldözött. Most kezemben
55      23|        ölöm meg önt, ön nem üldöz engem tovább. Ön visszafordul