Fezejet

 1       2|             Méltóságos báró Hátszegi Lénárd úr, legkedvesebb barátom.~
 2       4| lovagkastélyba, melyet egyetlen fia, Lénárd, apja halála után állandó
 3       4|            bizonyossággal igazolják.~Lénárd báró ereiben igen sok nemzet
 4       4|             grófné leányát vette el; Lénárd báró apjának egy eloláhosult
 5       6|               Jó, hogy előre megírta Lénárd barátom. Tiszteletükre holnapra
 6       6|         hullott erdőn. Hát még mikor Lénárd barátunk erdélyi havasai
 7       6|              előtt Hídváron voltunk, Lénárd barátom kastélyában, két
 8       6|        megint a rengetegbe menekült. Lénárd barátom és a többi urak
 9       6|         Valamennyien ellenem voltak; Lénárd barátom erősködött, hogy
10       6|              és holnap rábukkanunk”. Lénárd azt mondta, hogy tízet tesz
11       6|              száz aranyadat” – szólt Lénárd. – „Jobban sajnálom én a
12       6|               mint maga engem. Ugye, Lénárd?~– Azt nem tudom – felelt
13       6|          hogy ma reggel megalkudtunk Lénárd barátommal a jószág felett,
14       6|           szeresse egy kicsit jobban Lénárd barátomat, mint most.~Henriette
15       6|           majd a nagyságos asszonyt.~Lénárd valóban erre a tárgyra vitte
16       6|        forint bizonyos fizetése van.~Lénárd báró elővette a marokentokból
17       8|             én házamnál – nőm az úr.~Lénárd kezet csókolt nejének, és
18      11|          vesztett, s egészen eltűnt. Lénárd azt hitte már, hogy a hajtásból
19      11|        elsétál, mint a légy a falon. Lénárd átlátta, hogy a medvét közelebb
20      11|              körébe számítani. Amint Lénárd célba kapta, a medve az
21      11|          sebesen gurulva, közeledett Lénárd felé. Ez átkozott gonosz
22      11|           nyújtózott végig a földön; Lénárd barátunknak azonban nem
23      11|             agyonijesztgetni – monda Lénárd –, egy kis ijedtség volt
24      11|           Gerzson úr biztosítá, hogy Lénárd kemény természetű ember,
25      11|           kelle következtetnie, hogy Lénárd csakugyan elaludt. Nem akará
26      15|       lehetett, amidőn báró Hátszegi Lénárd úr a mikalai csárdába vezető
27      15|           nemes úr nőül vette; azért Lénárd mindig azzal boszontotta
28      15|         feleségét megállani a sarkán Lénárd szeme előtt, egyre küldözte
29      16|          nagyon ritkán volt odahaza.~Lénárd ezúttal éppen a csákói vadászokkal
30      16|      győzelmes ellenében. Lassankint Lénárd lett a mindennapos a grófnénál,
31      16|      szeretem, hogy ez így van, mert Lénárd ilyenformán nem ér rá kártyázni:
32      16|            az aláírással készen volt Lénárd, egy percig sem időzött
33      16|            nem kívánom tőled, kedves Lénárd, hogy miattam félbeszakíts
34      16|        találkozni – monda Henriette.~Lénárd közbeszólt:~– Emlékezzék,
35      16|        kiitta teáját, s hazasietett; Lénárd ajánlá Henriette-nek, hogy
36      16|              jó hegyaljairól – szólt Lénárd egy szép csikóbőrös kulacsot
37      16|              buzgalommal szorítá meg Lénárd kezét; a báró is úgy tett,
38      16|              annyit mondott rá, hogy Lénárd nagy bolond.~Azután engedelmet
39      16|            messze kell esni az úttól Lénárd csárdájának, odáig mi Gerzson
40      19|               Hova tetted a bárónét? Lénárd barátunk feleségét – sipíta
41      19|             a kastélyban.~A tornácon Lénárd vadászával találkozott,
42      20|          várt vele, leskelődött, míg Lénárd szobájából eltávozott egy
43      20|          címerteremben jöttek össze. Lénárd, amint meglátta nejét, elkezdett
44      20|          tesz, mutat, de nem beszél.~Lénárd vállat vonított, s fütyörészve
45      20|               Másnap megint ott volt Lénárd asztalán a félelmes folyamodás,
46      20|          Harmadnap ismét ott találta Lénárd a folyamodást, s ismét találkozott
47      23|             Kedves Henriette – monda Lénárd nejének, amint a vadászport
48      23|      látszott ez az egész érdekelni. Lénárd vette azt észre.~– Az uraságnak
49      23|              vendégünknek – folytatá Lénárd, egykedvű könnyelműséggel –,
50      23|             a kastélyba fog szállni; Lénárd maga hívta őt házához …~
51      23|       következik, a legirtózatosabb.~Lénárd maga hívta meg Vámhidyt
52      23|  találkozhatott vele.~Meg is nevezte Lénárd a kérdéses öregurat, s most
53      23|             a kolozsvári estélyeken. Lénárd egyébiránt figyelmezteté,
54      23|            nagyon kevés, s többnyire Lénárd körülfekvő erdőségeiből