Fezejet

 1       1|            Te ásítottál oly nagyot, Clementine?~Senki sem felel.~A kérdező
 2       1|       mögött végre ül az a bizonyos Clementine, akinek be kellene vallani
 3       1|       Tegyetek neki rá opodeldocot. Clementine! A Makszikának opodeldocot.~
 4       1|            opodeldocot.~Vagy akarta Clementine látni, vagy sem, hogy Makszikának
 5       1|          testvére.~Ahelyett azonban Clementine kisasszonyt viszi rá a bűne,
 6       1|             rossz emberismerete van Clementine kisasszonynak.~János úr
 7       1|        gondol?~Azzal veszi az ollót Clementine varróasztaláról, s az egész
 8       1|             illően megrettenté már. Clementine éppen azon kezdett töprenkedni,
 9       2|            a gyerekeket lefektetik. Clementine és a cselédség vacsorál,
10       2|            csak miután harmadszorra Clementine menesztette át hozzája azzal
11       2|         azok előtt nem beszélhetsz: Clementine, missz Kleerri, távozzanak
12       4|        leendő baronesse-szel. Aztán Clementine is annyit fecsegi, hogy
13       4|       mosogató cselédeket lehordta, Clementine kisasszonyt éppen azzal
14       4|             unokája hogyléte felől. Clementine és egy vén cseléd felváltva
15       4|     nyűgösködött az ápolásában aggó Clementine előtt, hogy milyen rossz
16       4|           hogy azzal kénytelen volt Clementine maga lefáradni a konyhába,
17       4|         tette be az ajtót maga után Clementine, midőn Henriette félbeszakasztá
18       4|           ön ki azokat gyorsan, míg Clementine vissza nem jő. Előtte is
19       4|            eltegye a csomagot, mert Clementine léptei már hangzottak a
20       4|            semmi sem történt volna.~Clementine ugyan azt az észrevételt
21       4|           hátrafordított, akkor meg Clementine sehogy sem jutott valami
22       6|        elsőben ült a menyasszony és Clementine, ki addig könyörgott a családnak,
23       6|          Henriette-et, melynél ő és Clementine voltak csupán a nők. – Hiába!
24       6|            őt nőül vette? Míg aztán Clementine el nem kezdett neki könyörgeni,
25       6|      lehetnek, akik azokban laknak.~Clementine sopánkodásaiból megtudta,
26       6|           Hátszegi, helyet mutatva, Clementine mellett.~– Ide üljön, Margari.~–
27       6| kellemetlenebbül veré fel egyszerre Clementine megszólalása.~– Bizony csak
28       6|             ha lesz pénze.~– Kérem, Clementine, nagyon fáj a fejem! – szólt
29       6|             vizeken keresztül, hogy Clementine sokszor felsikolt, azt hiszi,
30       6|          vagy leányasszony (mármint Clementine), minek maradoz hátul? Megveri
31       6|            lesz szebb az ábrázatja.~Clementine aggódva figyelmezteté a
32       6|           zsiványok azok? – kérdezé Clementine húzódozva.~– Nem, édes lelkem.
33       6|      asztalt szép csíkos abrosszal. Clementine azt súgá Henriette-nek,
34       6|            a parasztsütemény; pedig Clementine azt állítá, hogy csepeg
35       6|            ugyan sohasem hallottam.~Clementine aggódva selypíte közbe:~–
36       6|             kiment, mégpedig, ahogy Clementine észrevevé, a zsebpisztolyait
37       6|  hasonlítanak a nálunk ismertekhez. Clementine megkérdezte egyszer a kocsistól,
38       8|         válaszolni, ha Margari vagy Clementine árulkodtak előtte Henriette-re,
39      10|        cselédeken kívül egyéb, mint Clementine és Margari. Margari persze
40      10|          bőrét össze lehet tépetni.~Clementine nagy szomorúan pletykázá
41      10|    eltávolíták. Tehát ez is elmúlt.~Clementine még azt is tudta, hogy e
42      11|          várakozott Henriette-re, s Clementine igen természetesnek találta,
43      11|             a múlt éjszakáról, mint Clementine kisasszony.~Henriette, amint
44      11|           őket magukra hagyni; amit Clementine, igen természetesen, megfoghatónak
45      18|          vett el? Tessék kitalálni! Clementine kisasszonyt. A jeles hölgy
46      18|              nak (partáj) neveznek. Clementine pénzéből kerültek ki a bútorok;
47      18|     törökdohány füstjét maga körül.~Clementine sokat pörlekedik vele emiatt,
48      18|             is; a bútorok romlanak. Clementine egész nap pörlekedik, ami
49      18|             füstöt maga körül, hogy Clementine kezdte respektálni, s odaült
50      18|            rajta – figyelmezteté őt Clementine.~– Természetesen, meg istálló,
51      18|           ismét rágyújtson.~Azonban Clementine nem engedte azt megtörténni,
52      18|            is csak úgy törik össze.~Clementine nem ügyelt most arra, hogy
53      18|           az üresen maradt szófára.~Clementine most már naivul kezdte faggatni.~–
54      18|     tizenkettőre; mármost hallgass.~Clementine úgy megijedt erre a szóra,