Fezejet

 1       1|          egész fitymálással vetve oda, mintha tulajdonképpen inkább
 2       2|    Valahányszor a kaput nyitották oda alant, Demeter úr mindannyiszor
 3       2|            A fiú szótlanul nyújtá oda az összevarrott irkát.~Az
 4       5| virágaimat szabad legyen elvinnem oda, ahová mennem kell.~– No,
 5       5|       valami tündér lehelte volna oda.~– Még egyet, kedves kisasszony –
 6       5|        ügyvéd tudta jól. Írhatott oda akármi nevet, a másik, a
 7       5|           az igazi jelszót írta-e oda? …~            ~Sipos úr
 8       6|       nagy veszteség, midőn férje oda utasítá, hogy jó lesz korán
 9       6|         nagy bók rád nézve – veti oda Kengyelesy tréfás észrevételét.~–
10       6|        tudja soha, mi nap van ma; oda pedig a levél keltének napja
11       6|      idővel is későre értek volna oda; a holdvilágra számítottak,
12       6|          egy kis hosszúkás tanya; oda kell menekülni a viheder
13       6|   visszaszökött a fészerbe; pedig oda meg mindenütt csurgott be
14       6|         felől, ahonnan jött, hogy oda vissza ne találjon, s melynek
15       7|           mintaképeül állíthatnák oda; s hozzá azok a villogó
16       7|      ablakomban.~– Szél vitte azt oda!~– Nem a szél hozta oda,
17       7|           oda!~– Nem a szél hozta oda, mert az ólomba voltak tűzködve
18       7|  rátalálni, másodszor, hogy éppen oda a vízesés alá van építve,
19       7|     segítség nélkül is fel tudott oda szökni; könnyű volt, mint
20       7|            mely a malmot hajtá, s oda facsöveken által volt vezetve,
21       7|         szíj lejárt a padlat alá; oda alant lakik, aki azt mozgatja.~
22       7|          s mindkettőt visszarejté oda.~– No, domnule – szólt Onuc
23       8|     eleven pázsittal volt benőve; oda leülteté őt.~– Így, domna,
24      10|          rendez a házánál; kegyed oda meg is ígérkezett, és én
25      10|         kunyhónak, s sohasem megy oda üres kézzel. Gyöngyöt, klárisokat
26      11|       innen: a Vále Caprán.~– Hm, oda nem lehet lovon eljutni.
27      11|       övem mellöl pisztolyomat, s oda álltam az ajtó mellé. Ha
28      12|     ezután jó fogsz lenni; borulj oda eléje, és csókold meg a
29      12|        Demeter úr maga hívatta őt oda. Hiszen hadd legyen hát
30      14|       nehezékkel kevesebbet adnak oda, mint ide, az nem fog észrevehető
31      14|       mind elszörnyedve bámulának oda. Amint felemelte, és amint
32      14|           én elárultalak! Tekints oda hátad megé!~A sorakozott
33      15|           bizonyosságára, most is oda van a folyosó feljáratába
34      16|          a báró rosszkedvvel veté oda:~– Úgy látszik, nagysádtok
35      17|         elemekből.~Későn érkezvén oda, sokáig el talált aludni,
36      17|         igazgató úrnak, hogy írja oda, de ő azt felelte rá, hogy
37      17|      városban már egyszer voltam, oda többet vissza nem mehetek,
38      18|       ebédre, de aki sohasem megy oda.~Monori úr a régi fajta
39      18|       kitaszigált a kapu alól, ki oda települt le egy hátikosár
40      18|         lovának a farkához kössék oda azt ott ni, mert az a főcinkos!~
41      19|           nézni. A méhesből éppen oda lehetett azokra látni.~A
42      20|          vagy meg kell ölni, vagy oda bezárni hozzájuk. Kérem
43      22|      csinál belőle.~Vámhidy tehát oda jutott, hogy saját huszonnégy
44      22|        kapaszkodni, akkor szökjél oda, s vágj a nyakához. Egyebütt
45      22|         üldözött kalandor léptei. Oda is utánament.~
46      23|     hivatalos ügyekben, s napokig oda marad. De ha ott lenne is,
47      23|      szobaleányt, azért állította oda maga helyett énekelni a
48      23|       amint az álmodó átjár innen oda, akként a halott onnan visszajárhat?~
49      23|   nyugtalan kísértetei, s üljenek oda ágya mellé, és meresszék
50      25|           valaki, hogy a gézengúz oda kvalifikálta magát, hogy