Fezejet

 1       1|          felöltözött díszesen, s azt mondá, hogy a színházba megy.~
 2       4|              missz Kleerri végre azt mondá, hogy biz az ő torka már
 3       4|              jönni az iskolából, azt mondá Margarinak, hogy már most
 4       4|           levén a felfedezésnek, azt mondá Demeter úr Margarinak, hogy
 5       5|            kedves bátyám. Ön maga is mondá, hogy a szerelmes ember
 6       6| megmenekültem.~– Ez gavallérvonás! – mondá mindenki. – Ilyenekről ismerni
 7       6|               furcsa könyörgő hangon mondá neki:~– Hanem akkor, nagyon
 8       6|          jóízűen enni. Henriette azt mondá, hogy jólesik neki az a
 9       6|            míg a csaplárné utána nem mondá az elgondolt mondás végit: –,
10       6|             egy-egy tízpengőst, mint mondá, azért a szép nótáért, amire
11       7|            fontra!~Ezt olyan büszkén mondá! Nem jutott eszébe, hogy
12       7|             megfordult már.~Onuc azt mondá leányának, hogy lovagoljon
13       8|         látszott, s nagyott sóhajtva mondá magában: ha ide le találnánk
14       8|           Táre!~Ezt olyan önérzettel mondá a pásztor, mintha a világ
15      10|              jelen volt, s hízelegve mondá:~– Henriette egészen boldog,
16      10|           jelszó; most már Henriette mondá: „ahogy férjem akarja, ő
17      10|              lenni.~A gróf pedig azt mondá, hogy még nem mer a nyereségnek
18      10|    könyörgésre fogta a dolgot, s azt mondá, hogy nem embert akar megölni
19      10|             hozzám az aranyakat, azt mondá, fordítsam a templom szükségeire,
20      10|             kunyhóból s fenyegetőzve mondá a nőnek: „azért mégis az
21      10|         nagyon örült a szerencsének: mondá, hogy a nagyságos báró úr
22      11|              Itt járt ő?~– Igen; azt mondá, tehozzád siet.~– Akkor
23      11|              kell rajta fújni; s azt mondá, hogy ha nagy veszélyben
24      11|        tudtam volna. Marióra aggódva mondá, hogy mi fog történni akkor,
25      11|            fegyvereit, ahogy Marióra mondá neki, felaggatá a bükkfára.~
26      11|              értett, aztán hízelegve mondá neki román nyelven: – olyan
27      11|       vállára helyezé.~– Nem sírok – mondá ez, és a könnycseppek összeszorított
28      11|       fordítva, hideg, száraz hangon mondá:~– Utoljára volt ez, nagyságos
29      12|          hangját szóra erőtetve. ezt mondá:~– Azért jöttem, hogy ne
30      12|           félig visszafelé fordítva, mondá:~– Isten irgalma legyen
31      14|           természetes kedélyességgel mondá:~– Ha te az tudnád?~A kalandor
32      14|         hétig várnod?~– Igen, igen – mondá a leány, és gondolta magában:
33      16|       szegény nő kétségbeesését, azt mondá neki:~– Jól van, báróné;
34      16|           tehetném.~Hátszegi nevetve mondá:~– Ürügyöt keres Gerzson
35      16|              új patkó volt; a kocsis mondá, hogy maga a nagyságos úr
36      17|              félbizalmas suttogással mondá Szilárdnak, mialatt őt bevezette:~–
37      17|          ráismert Szilárd, s nevetve mondá a jegyszedő asszonyságnak:~–
38      17|              ismét visszajött, s azt mondá, hogy az uzsorás nem ád
39      18|         tartozik, hogy uraságod maga mondá előttem, miszerint Margarit
40      19|    semmirekellő” címet, mentegetőzve mondá, hogy hiszen ő nem magáért
41      19|             valóban úgy volt, hogy ő mondá.~A lelkész azonban látva,
42      19|           ötletjött eszébe.~– Ön azt mondá, hogy valamivel megsértette
43      22|         kapott, a pandúrőrmester azt mondá Szilárdnak:~Szolgabíró úr! –
44      22|            rátok ne találjanak”, azt mondá a vezér; „majd én magam
45      22|            várhatsz reá.~Szilárd azt mondá Juonnak, hogy azok felől,
46      22|            Negra vérét, semmi mást – mondá a vak koldus, s oly szomjú
47      22|            az erdőkben; a molnár azt mondá, hogy alkalmasint a földesúr
48      22|          Juon megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh viasza.~– No,
49      23|        szőnyegekre vissza.~Amikor az mondá kacagva: „no, hát nesze!”,
50      24|          Egyszer csak fölkelt, s azt mondá Siposnak:~– Tudja ön, mit?