Fezejet

 1       1|      takarítani magunknak, s ezért magam mentem el hozzá ma délelőtt
 2       5|     beszélted.~– Kedves bátyám! Én magam is óhajtom, hogy e paroxizmusnak
 3       5|          kérlek; hiszen reszketsz! Magam hoznék széket számodra,
 4       6|      szerencse, hogy ezt a kezemet magam elé tartottam, mert különben
 5      10|           a legfőbb hatalomnak. Én magam sem merném ez izenetet ellene
 6      11|    Fegyvereid vannak, nem védhetem magam ellened. Eredj, és akaszd
 7      11|        beváltom. Meglehet, hogy én magam is belehalok; de az mindegy.
 8      11|          nem lakik. Ha attól, amit magam ez órában kigondoltam, meg
 9      12|            amourt, azt eresszem én magam elé? Nem iszom én mérget
10      12|         vissza. Koldus fia vagyok: magam is az lehetek. Koldulni
11      14|          meg velem ez órában.~– Én magam fogom elébb elmondani az
12      14|           hogy én voltam ott jelen magam a kunyhóban, én fúttam meg
13      15|    állítani, úgy feldűlt. Jó, hogy magam a lovakat hajtottam, mert
14      15|         Nem megyek biz én, mert én magam is utána akarok látni a
15      15|        sohasem volt; amit különben magam is nagyon csodálok.~Nálam
16      15|             Inkább hát elmegyek én magam, kegyelmed maradjon itt.~–
17      16|           a báró –, mert én láttam magam azt az ütést, amit Makkabesku
18      16|       ajánlatra, hogy:~– Köszönöm, magam akarok vele Pestre elmenni,
19      16|        érdekelve vagyok bennük; ha magam itt nem vagyok, könnyen
20      16|       mulatságot; megjárom ez utat magam; de halasztani egy nappal
21      16|           nézve. Tudhatja, hogy én magam is hogy jártam a minap.~–
22      16|        vannak.~– Ne tarts tőle, én magam fogom hajtani a lovakat.~–
23      16|          kell a gyeplűt tartani.~– Magam előnyeért teszem, nagysád;
24      16|       elégszer; a vén Ripa volt.~– Magam is vendég vagyok én itt;
25      17|            kérem alássan, mindjárt magam hozok egy cédulát.~A kocsmáros
26      17|        Leánder vagyok; ezt a nevet magam szereztem magamnak; ez alatt
27      17|        semmi. Nem látom a holnapot magam előtt és a tegnapot a hátam
28      17|        valót; de ha egy urat látok magam előtt, szememre nyomom a
29      17|  nyomorúságukat újra megosszam; Én magam embere vagyok.~– Kedves
30      17|            mi az Henriette-nek. Ha magam is kérném, tízannyit is
31      19|            élesen Kengyelesy.~– Ez magam előtt is rejtély – dörmögé
32      19|      megértsd, hogy mit mondok. Én magam sem tudom, hogy meddig fogok
33      19|          bundámmal betakarózva; én magam fogok odamenni éjszakára;
34      19|         elfussak valaki elől, akit magam kihívtam a találkozásra.~–
35      19|           az én öltönyömet, míg én magam parasztgúnyát öltök magamra.~–
36      19|         félek itten hagyni, s mert magam sem hiszem, hogy e házhoz
37      20|     megverve, mint én, én, én, aki magam okoztam egész családom,
38      20|           asszonyom? Nem csodálom; magam is elhiszem. De nem azért
39      22|     kipróbált pandúrt adok melléd, magam válogattam ki őket; hanem
40      22|       egész utunkba eső vidéket.~– Magam is azt hiszem.~– De akkor
41      22|            nem hallottam emberszót magam körül, és hogy erősen meleg
42      22|         nem látnám őt oly elevenen magam előtt, mint látom őt vakon,
43      22|            mondá a vezér; „majd én magam fogok velük végezni! – Majd
44      22|            világosságtól; óh, majd magam mennék én ellene, s ha még
45      22|        domnule, az első kábulatban magam is gondoltam ilyesmit. Mit
46      22|      meglátogatni, ahol mind saját magam, mind nőm részéről a legszívesebb
47      22| Becsületemre, ez igen jó ötlet! Én magam is azt hiszem, hogy a jámbor
48      22|        rendelkezésére állnak, s ha magam nem találnék is otthon lenni
49      23|        hogy Hídvárt kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót,
50      24|          el, ügyvéd úr, hozzám, én magam jöttem. Pedig igen fontos