Fezejet

 501      10|              eljövetelekor, hogy beteg, s hátramaradt. Értse, aki
 502      10|     lidércnyomással nehezültek szívére, s a válaszfalak egyike, amik
 503      10|                 magára vette a célzást, s kezdett rá hiú lenni.~A
 504      10|                 e tájra nem akar jönni, s azután a Lippáról érkezett
 505      10|             alatt, míg a vendégsereg ki s be járt a várkapun, ő tájára
 506      10|              méregkeverésért befogatta, s több évig ült a tömlöcben.
 507      10|                Ez idő óta tartózkodóbb, s nem minden embert lát szívesen
 508      10|         ritkaság őt emberek közt látni, s azt adá tudtomra, hogy a
 509      10|                 nyomot hagyott a bőrön, s azzal fenyegetett, hogy
 510      10|             könyörgésre fogta a dolgot, s azt mondá, hogy nem embert
 511      10|               hozzá sem szagol a medve; s amitől az egyik állat meggebed,
 512      10|             legerősebb állat is elvesz, s mézes málépogácsákat gyúrva,
 513      10|        fordítsam a templom szükségeire, s oldjam fel a lelkét azon
 514      10|          jóbarátnak tett vallomás volt; s hogy azokat másnak elbeszélem,
 515      10|                 havasok tetején tanyáz, s úgy táplálja kecskenyáját,
 516      10|                arra a kecskék rámennek, s a fa kövér rügyeit lerágják;
 517      10|          teletömi hóval, tüzet rak alá, s a főtt hóvízben elkészíti
 518      10|           völgytorokba hajtja kecskéit, s hogy reggelig, míg velük
 519      10|          nyájával együtt, szüntelen alá s fel hajszolja őket, tapostatva
 520      10|            kísértse meg ember leírni.~– S e tiszta örömet akarja egy
 521      10|                hógörgetegek nem járnak; s ha éhes vad vagy incselkedő
 522      10|          hunyászkodva bújik az ágy alá, s ha ráparancsolnak, óraszámra
 523      10|              elringatja a kisgyermeket; s csak úgy csattog az agyara,
 524      10|            embert karjától megfosztani. S mintha tudná, hogy a síró
 525      10|                a jegesvölgyi kunyhónak, s sohasem megy oda üres kézzel.
 526      10|              fel a világ minden kincse; s amiért Marióra ajtót mutatott
 527      10|          mutatott az álarcos vendégnek, s midőn az, szép szóval nem
 528      10|              ursu talpait érzé vállain, s arra a meggyőződésre jutott,
 529      10|                 távozott el a kunyhóból s fenyegetőzve mondá a nőnek: „
 530      10|           elmondva az egész történetet, s tanácsomat kérve, hogy megmondja-e
 531      10|                 tartsa előtte titokban, s zárjon ajtót a Fatia Negra
 532      10|           vagyok felőle, hogy megtudná, s arról még bizonyosabb, hogy
 533      10|                 hanem az örök ég alatt; s ez a nő nagyon féltékeny
 534      10|         kastélyt, Henriette befogatott, s minden gyanú elkerülése
 535      10|              meg szokta őket látogatni; s a terített asztalt rögtön
 536      10|              ott maradt a házigazdával, s hozzáfogott úrnőjét rágalmazni,
 537      10|             románnal idejövetelük okát, s abban állapodott meg vele
 538      11|              baktat a jeges völgy felé, s azzal senkinek sem szól,
 539      11|                 otthagyja a társaságot, s éjnek idején elindul a nyomon,
 540      11|             előtte a szép holdvilágnál, s a talpait nyalogatta, egyszer
 541      11|          egyszer azonban utat vesztett, s egészen eltűnt. Lénárd azt
 542      11|             érve, ismét mormogást hall, s megpillantja újból a fenevadat,
 543      11|                medvét közelebb nem éri, s jó szerencsére célba vette
 544      11|           hirtelen hengerbuckát vetett, s sebesen gurulva, közeledett
 545      11|            lesodorja a vadászt lábáról, s minthogy az ember csontjai
 546      11|         Szerencsére a medve esett alul, s kábultan nyújtózott végig
 547      11|                 már fel fog vele kelni, s holnapután táncolunk.~Henriette
 548      11|                láthatólag bosszús volt, s mogorva arcán nem látszott,
 549      11|               engedte sebeit bekötözni, s ahol éppen csont nem törött,
 550      11|                 lepedők között maradok, s holnapra semmi bajom. Kár
 551      11|                vele az egész országban, s nem győzök a sok kérdezősködésre
 552      11|                 újságíró még megénekel, s huszonnégy belföldi hírlapban
 553      11|                 akará tehát felzavarni, s minthogy eltávozásával a
 554      11|                várakozott Henriette-re, s Clementine igen természetesnek
 555      11|                Anica ráhagyott mindent, s viszont egy szóval sem említé,
 556      11|    természetesen, megfoghatónak talált, s magától érthető, hogy az
 557      11|                nehéz damasztfüggönyeit, s maga Anicával azokon belül
 558      11|            egyszerre vörös lesz minden, s elkezd minden tagom reszketni.
 559      11|             után felnyergeltem lovamat, s megindultam a jeges völgy
 560      11|                 völgy fenekére leértem, s a távolból láthatám, hogy
 561      11|               völgyben olyan sok lakik, s olyan merészek, hogy az
 562      11|             erdőkön szokott lappangani, s akit kívül alva talál, annak
 563      11|                  lovamat békóba tettem, s elbocsátottam a gyepre,
 564      11|                magát, letörlé könnyeit; s azt felelé: „betegem van”.~
 565      11|              volt.~Megragadtam a kezét, s bevontam magammal a kunyhóba,
 566      11|               rá; te szereted férjedet, s most erejében bízik ott,
 567      11|          hegyezte, mintha hallgatóznék, s örvendve szimatolt; tán
 568      11|             hogy ne legyen alkalmatlan, s midőn néha a halálos fájdalom
 569      11|                 fejét a feltúrt földbe, s ha vége volt a kínnak, körülnézett;
 570      11|               el a tüzet a kürtő alatt, s semmi zörgésre ki ne nyisd
 571      11|                hogyan kell rajta fújni; s azt mondá, hogy ha nagy
 572      11|              volnék, ezt zendítsem meg, s ő bármilyen messze legyen,
 573      11|           messze legyen, meghallja azt, s itthon terem.~– De most
 574      11|               és védelmezni a nyájat.~– S mi lesz ezalatt kecskéivel,
 575      11|               sírt, Marióra ölébe vette s elaltatá, a szögletben egy
 576      11|                  amikor akarom, meghal, s özvegy leszesz; Anicával
 577      11|               esküdött meg, de eldobom, s nem tudja többet, ki voltam.~
 578      11|          megtudtad, hogy apám itt volt, s nekem száz aranyat ajándékozott,
 579      11|                Marióra –, most ideadod, s ha bebocsátlak, az enyimmel
 580      11|             csak az időt töltetik vele, s most már nyers hangon vágott
 581      11|                  vagy rád töröm erővel!~S öklével olyat ütött az ajtóra,
 582      11|             porontyodat a falhoz vágom, s tégedet erővel viszlek,
 583      11|                 Marióra kezeit tördelé, s nem hallgatott többé reám,
 584      11|               övem mellöl pisztolyomat, s oda álltam az ajtó mellé.
 585      11|             nekiveté vállát az ajtónak, s iszonyú erővel feszíté azt
 586      11|                 deszkák recsegtek bele, s amint az ajtó közepett volt
 587      11|                visszacsapódott helyére, s midőn a fölötte levő ablakhoz
 588      11|              indulat kitörésében látni.~S meglepett kísértő a fára
 589      11|              roppant ugrással utolérte, s megragadta egyik kezét.~
 590      11|              rabló szemközt fordult rá, s átkapta derékon a pásztort,
 591      11|             átkapta derékon a pásztort, s birokra kelt vele.~A hold
 592      11|            engedé derekát átkaroltatni, s csendesen dörmögé:~– Úgy,
 593      11|           medvéből kiszorítani a párát, s magához készült őt törni.~
 594      11|           megálltak, magukat kipihenni, s olyankor tört hangban egyes
 595      11|              vagy is.~– Majd meglássuk.~S ismét újra kezdődött a tusa;
 596      11|              hörgése, amint egymást alá s fel hurcolták a gyepen,
 597      11|                 fel hurcolták a gyepen, s a földrengető dobbanások.~
 598      11|                 mindenütt talpra esett, s sohasem bírta amaz kitépni
 599      11|                 is félig elbukott vele, s aztán térdeiken fetrengve
 600      11|                 le maskarádat, ördög! – s fogaival közel akart férközni
 601      11|               egyet csóvált ellenfelén, s azzal egyszerre mind a ketten
 602      11|        odaakasztott kétcsövű fegyverét, s arcomhoz emeltem azt. Előttem
 603      11|                 szerettem én őt valaha, s azzal lebocsátám a fegyvert,
 604      11|             odahajolva hozzá Henriette, s finom fehér kezét a fáta
 605      11|                 levette kezeit arcáról, s halvány arcát Henriette
 606      11|             könyökkel odábbtaszítottak, s azt mondták: eredj, te némber!
 607      11|            kezet csókolt Henriette-nek; s erőtetett szilárd léptekkel
 608      11|              elmélázva nézett maga elé, s végiggondolta a rémjeleneteket,
 609      11|                neki ama fekete ékszert, s mi kapocs van a rabló utált
 610      11|           kapocs van a rabló utált keze s az ő csillagtávolban élő
 611      12|                beszéltetni rigolyáiról, s haldokló ágyán kíván a közelállók
 612      12|               senki sem segíthet többé, s aminek valószínűleg egy
 613      12|         orgánumba kell annak belémenni, s aztán beleokoskodik a dologba,
 614      12|                erővel meg akarják ölni, s utánuk vagdalja a decoctumos
 615      12|           Őrültség!” – ordítá a doktor, s becsapta maga után az ajtót;
 616      12|        sárgaságba esett e jelenet után, s többé azért a házért sem
 617      12|            kerüljön bár fele vagyonába, s ha őt szerencsésen kigyógyítja
 618      12|        megbántsa valamivel a nagytátit, s ez az egész családot kitagadja
 619      12|        feljegyzé komolyan, figyelmesen, s midőn jöttek az orvosok,
 620      12|           komoly képet csináltak hozzá, s nem győzték eléggé bámulni
 621      12|                tüneményét számba venni, s az orvosi tudományt dühbe
 622      12|            tegyen fel új végrendeletet, s semmisítse meg a régit.~
 623      12|          megtépte a medve a vadászaton, s ő azt őrzi most otthon?
 624      12|             hónapok alatt jól elzártam, s amit én föltettem magamban,
 625      12|         kinyúljon ez az én nehéz kezem, s érezzék annak ütését akkor
 626      12|                Demeternek ezt a kegyet, s kiment saját szobájába,
 627      12|                    Szegény Henriette! – s azzal engedte magát nénjétől
 628      12|           kisöccsét Demeter úr ágyához, s ott vállára téve kezét,
 629      12|                magán, letörlé könnyeit, s elfojtott hangját szóra
 630      12|           jelenet rosszul fog végződni, s most már azon lett volna,
 631      12|               másik? Azt pénzért adják. S kitől jön elő az a pénz?
 632      12|           korhelységedet megjutalmazni, s módot szolgáltatni annak
 633      12|                a legérdemesebbnek adom, s ha akarom, kiosztom a koldusok
 634      12|            előtámadt a kandalló mellől, s nekiment Kálmánnak azon
 635      12|                 egy nyitott penicilust, s szembe állva hórihorgas
 636      12|          hirtelen kiiramodott az ajtón, s azt bevágta maga után. Az
 637      12|               öregúrnak, hogy „igenis”. S azzal kiment a szobából;
 638      12|         komornyik mindeniket megállítá, s bemutatá nekik a kergetett
 639      12|               visszatért Demeter úrhoz, s nagy szerényen előadá, hogy
 640      12|                 tompa hangon az ügyész, s átnyújtá a zsebéből kivont
 641      12|                megfogá száraz ujjaival, s nagy elégtételvevéssel elhasítá
 642      12|           emberhez, akit nem szeretett, s aki őt elvette azért, mert
 643      12|            testvérünk szomorú lelkével, s az kérdezni fogja tőled:
 644      12|           felejtettem el belőle semmit, s mikor az összeszámolásra
 645      12|                Ismerem a gondolataidat, s túljárok rajtok. Kétheti
 646      12|               dühtől reszketve Demeter, s kezeivel tétovázva keresgélt
 647      12|                semmit többet az özvegy, s állt büszkén a két férfi
 648      12|                 csak színjátszás volna, s én sem szeretem itthon a
 649      12|                előtt tetted és mondtad, s amily kegyetlen szóval lediktálod
 650      12|            mellett, amire te gondoltál, s bennem is megért azalatt
 651      12|                  Én tűrtem, hallgattam, s lemondtam. Én könyörögtem
 652      12|               mintha az volna az oltár, s te az Isten rajta. Te eltaszítottál
 653      12|        cselédeid, akiket én megnevezek, s hosszú sorát fogják elmondani
 654      12|           lesznek szokatlan hóbortjaid, s a bírák mérlegelni fogják,
 655      12|               és miránk; de te akartad, s én megteszem. Most isten
 656      13|          látogatás alkalmával vesztett, s efölötti örömében szabad
 657      13|              grófnak kellett felkeresni s bemutatni. Neki tetszett
 658      13|               Henriette szerelmes volt, s aki magát vele együtt el
 659      13|               enchantírozta, elbűvölte; s mikor már egészen sakk mattá
 660      13|           eszébe jussanak jó tanácsaim, s mihelyt idejét találja,
 661      13|      szaporítanak minden hölgy alakján, s mellé egy ősi csipkefőkötő.~–
 662      13|              Nem csinált belőle titkot.~S ha még valakinek kikerülte
 663      13|              férfiak, asszonyok között, s háborgatta őket észrevételeivel.~–
 664      13|               tudta, hogy nincs otthon, s egy látogatójegy hátrahagyásával
 665      13|               kocsija még nem járt elő, s míg az előcsarnokban arra
 666      13|                mikor nem vagyok otthon, s akkor egy látogatójeggyel
 667      13|             senki számára sincs itthon, s -azzal leültette magával
 668      13|               igen szép kis szája volt, s ha megszólalt, még szebb
 669      13|                ábrándjaim, mint másnak; s kigyógyultam belőlük, mint
 670      13|                legyen irántam bizalmas, s vissza akarnék élni bizalmával.
 671      13|             önnek, az énnekem barátném, s az nagyon, nagyon, de igen
 672      13|        fenyegetőzve riasztá nőül menni, s most, miután e férfi nejévé
 673      13|             nőnek, akit gazdagnak hitt, s szegénynek talált. S még
 674      13|              hitt, s szegénynek talált. S még hagyján, ha ez a férj
 675      13|                azokat zár alatt tartja, s csak olyankor adja elő,
 676      13|               valami pompához kellenek, s olyankor kényszeríti nejét
 677      13|                szegény Henriette-nek.~– S érdemesít rá, hogy ezt megtudjam?~–
 678      13|                Pestről hirtelen eltünt, s azóta nem tudni, hová lett.~
 679      13|         elmondtam. Henriette azt hiszi, s én is meg vagyok felőle
 680      13|                 lovagiasság, szükséges, s ha már a férj elutasítá
 681      13|                fölkelt, meghajtá magát, s azt válaszolta a grófnőnek
 682      13|             gondolkozott a hallottakon, s akkorra készen volt fejében
 683      13|            velem; mert én elválok tőle, s kényszeríteni fogom önt,
 684      13|               megfogá atillája gombját, s szeme közé nézve, kérdé:~–
 685      13|                 zsebébe dugott kezével, s nevetve nézett sorba a körülállók
 686      13|           gondolt, megfordult a sarkán, s otthagyta őket.~Csak egy
 687      13|              karszékben valami újságot, s mikor Kengyelesy éles hangú
 688      13|              Bizonyosan mérget vett be, s elbujdosott vele valami
 689      13|         elbujdosott vele valami erdőbe, s majd csak egy hónap múlva
 690      13|               megszorítá Szilárd kezét, s inte neki, hogy maradjon.~–
 691      13|               egyéb tagjait kirekeszté, s ezt egyéb bizonyítékokon
 692      13|           kezdtek, eltűnt a növeldéből, s úgy látszik, hogy e szökésre
 693      13|           forintos váltót hamisítson.~– S miért nem akarta ezt a báró
 694      14|              hallgatott mindenki előtt, s ha mások látták, jókedvű
 695      14|             állnak az utcák szegletein, s jelt adnak, ha valami veszély
 696      14|             vasrostélyos ablakon belöl, s csak akkor szabaduljak ki,
 697      14|        kérdezgetsz? – szólt a kalandor, s hogy annál biztosabban szót
 698      14|            valakihez nőül mentem volna, s tégedet elfelejtélek. Szeretnél
 699      14|             akkor is szeretnélek Anica, s szerelemből keresztüllőném
 700      14|                holmimat, felkerekednék, s odamennék mindenestül; de
 701      14|               te mindenütt rám találsz, s leányomat megint csak elbolondítanád;
 702      14|     ezüstfogantyús kocsiajtót kinyitni, s aranyruhás gavallér száll
 703      14|                 megbecsülnek bennünket, s akkor kezdődnek majd a mi
 704      14|              Anica?~A leány felrezzent, s azután természetes kedélyességgel
 705      14|               ruhával söpreni a földet, s mindennap színházba járni,
 706      14|           beburkolva koldusi rongyokba, s onnan nézni azt a pompás
 707      14|               ember után fontokra megy, s a folytonos apadása a beváltott
 708      14|              noptét kívánunk egymásnak, s azzal megy ki jobbra, ki
 709      14|               vízvezetőket elromboljuk, s a barlang szádát betemetjük.
 710      14|       hallgassuk meg, amit te beszélsz, s esküdtessük meg egymást,
 711      14|              álarc alatti férjed lenni, s igazi férjed legyek? Ugyebár?
 712      14|                amit kétfelől forgattak, s hosszú vasvillákra szúrt
 713      14|                 a lobbanékony anyaghoz, s akkor aztán egy pillanat
 714      14|           kohóépület ma zöld gallyakkal s tarka vásznakkal van felcifrázva,
 715      14|             vásznakkal van felcifrázva, s tömör kéménye tetején tűzijáték
 716      14|            bizonyozásokkal megterhelve, s kijelenti, hogy e naptól
 717      14|               eszméje volt már Onucnak, s most Fatia Negra beleegyezett.~
 718      14|              aranytól és drágakövektől, s hajtekercsei igazgyöngysorokkal
 719      14|         láthatatlanná tevő köpönyegben, s mikor azt leveti magáról,
 720      14|               mint valami fejedelemnek, s fején arany sisak volt,
 721      14|             Onuc alázattal járult eléje s mély tisztelettel csókolá
 722      14|          amilyen magasan fel a felhőig, s amilyen mélyen le a föld
 723      14|              fordítsd meg a feszületet, s tűzd le a helyére – fejével
 724      14|                megragadta a feszületet, s felemelve, megfordítá azt,
 725      14|         letettem – súgá halkan a leány; s e percben nagyon halvány
 726      14|          percben nagyon halvány volt.~– S te mégis megtetted, amit
 727      14|                ivóasztalát, mulatságát, s kört alakított a fekete
 728      14|           sírban vagytok e pillanatban, s ha akarom, olyan halottak,
 729      14|               leydeni palack ütegeivel, s egy óramű által hozatott
 730      14|                  ébredjek fel a sírban, s feljárjak onnan holtom után,
 731      14|                 az ilyen önelátkozások, s kötő erejük százszorta erősebb,
 732      14|              hegyét a Fatia Negra felé, s majd összerogyott ijedtében,
 733      14|         csodáról, amit másnak nem hitt, s az alakoskodó biztatá a
 734      14|               nyakából, fülei hegyéből, s meggyőződtek felőle, hogy
 735      14|                  Anica odalépett hozzá, s meg hagyta általa csókolni
 736      14|                számat – felelt a leány, s midőn a Fatia Negra félrenézett,
 737      14|             futott idegeiken keresztül, s jajveszékelve könyörögtek
 738      14|            serpenyőre ráültetem Anicát, s a másik serpenyőre annyi
 739      14|              közül a másik serpenyőrül, s iramodik vele amerre tud,
 740      14|               Veled elmegyek akármerre, s nem félek semmitől.~– Szavadon
 741      14|              mellé az oltár lépcsőjére, s szemeit a sötét barlangboltozat
 742      14|            országszerte Fatia Negrának, s ismernek ezen a néven kicsinyek
 743      14|        alakomban magammal vinni sietek, s ha valaha e fogadásom ellen
 744      14|              alszom, akár ébren vagyok; s ahogy Achab vérét felnyalták
 745      14|                ki kezét a kalandoréból, s térdéről felállva, még egy
 746      14|                 fel az oltáremelvényen, s a gyűlölet és utálat elkeseredésével
 747      14|                  mely erre következett, s én megesküdtem akkor, hogy
 748      14|               mint egy megfogott ördög, s elmeredve nézett a leány
 749      14|               az ércolvasztó ajtajához; s hogy az út a menekülésre
 750      14|                égő fáklyát az oltárról, s két hatalmas szökéssel az
 751      14|            földre az égő szurokfáklyát, s izmos vállát nekivetve a
 752      14|            elhajított fáklya lángjától, s terjedt sebesen, mint egy
 753      14|                pokollánggal egyetemben, s a felhalmozott bengáli tűzhegyek
 754      14|             bele e rémséges alapszínbe; s e pokoli lobogás közepett
 755      14|               meg egyszerre az öltönyt, s csupán szemeit takarta el
 756      14|              azzal felszakítá az ajtót, s azon keresztül hirtelen
 757      14|                mindenki elveszté eszét, s kétségbeesett halála elé
 758      14|              kezébe ragadt egy fejszét, s nem törődve a körüle pattogó
 759      14|           zuhatagban tódult a padlatra, s amint lassankint tért nyert,
 760      14|                  szeme világát vesztve, s a hűs tócsákba verte magát,
 761      14|              fegyvereseknek: „utánam!”, s első volt, ki az ércolvasztó
 762      14|            gépeket kezdték fölforgatni, s az érclapító alatt megtalálták
 763      14|             melyen keresztül szokott ki s bejárni a barlangokon át
 764      14|                folyosó végén derengeni; s amint kiértek a patak medrének
 765      14|  szirttorkolatából, ott a forrás előtt, s a szép zöld fűben, a forró
 766      15|                 meg van velük elégedve, s a magyar urak is szeretik
 767      15|                 földszint kőből évítve, s az alacsony emelet kemény
 768      15|              simára gyalult oldalakkal, s olyan ügyesen egymásba róva,
 769      15|             szerencsés utat kíván neki, s nem kiabál utána, hogy hát
 770      15|                őt domnulénak szólítsák, s nagyon jólesik neki, ha
 771      15|                három nyíllal a kezében, s kérdezősködnek annak titkos
 772      15|          kocsmai, – hanem nemesi címer, s örömest elegyedik beszédbe
 773      15|                egy ládika a hóna alatt, s vállán egy kettős csövű
 774      15|                Makkabesku a tornácon át s messziről köszönté.~– Hozta
 775      15|                 fegyverét és ládikáját, s vidd be a vendégszobába.~–
 776      15|                levő férfi lehetett már, s itt-amott őszült a tarkója;
 777      15|           leánykának hítta a feleségét, s kérdéseket tett hozzá, mint
 778      15|               négyezer arany van benne, s az mégsem bolondság.~– Hüh,
 779      15|                 aranyat hordoz magával, s csak így könnyedén jár vele
 780      15|              Anicát; de hogy elárulták, s pénzét ott veszejtették,
 781      15|                 Nálam sok úr megfordul; s innen könnyen lehet akármerre
 782      15|               apját és minden ismerőit, s most ül velük együtt Gyulafehérvárott
 783      15|         faliszekrénybe ezt a kis ládát, s vedd magadhoz a kulcsát.~–
 784      15|          azonfejül a szobát is bezárta, s annak a kulcsát is ráerőlteté.~–
 785      15|               puskámat; fogd a kezedbe, s állj ide az ajtó elé; hozz
 786      15|            sárkányát mind a két csőnek, s tartsd a hüvelykujjadat
 787      15|            megkap belőle legalább ötöt, s az elég akárkinek; a második
 788      15|        szemeivel kíséré, míg beláthatá, s gondolá magában, hogy ez
 789      15|            emlék; rajta a császár képe, s régi thyrsusok és öklelő
 790      15|          meghalt felesége tiszteletére, s a császárfő az asszony képe
 791      15|                 midőn alapját letették, s így az a család ősereklyéi
 792      15|                az oszlopokon keresztül, s olyankor megaranyozza az
 793      15|           képéhez emelte a puska agyát, s iparkodott vele célozni.~
 794      15|          kísérlet; fél szemét behunyta, s a másikkal irányozta a céllegyet.
 795      15|       lassankint lefelé haladt az égen, s mint lejjebb ment, úgy változott
 796      15|                zsebében rejtve hordhat, s hirtelen fölvehet, és levethet,
 797      15|                  mert keresztüllőlek! – S amint az álarcos egy lépést
 798      15|              megragadta karjánál fogva, s visszalökte a konyhába,
 799      15|                 visszalökte a konyhába, s rázárta kulccsal az ajtót.~
 800      15|           megnyomta a fegyver ravaszát, s a jobb cső is eldördült.~
 801      15|              volna csak azt, hogy lőtt, s még egyszer álmodni akarná,
 802      15|                azt a kocsmáros kezéből, s a puskaaggyal úgy sújtotta
 803      15|               ajtaja fel volt szakítva, s a családi állószekrény feltörve.
 804      15|                 lövés álomszerű esetét, s esküdött az egekre, hogy
 805      16|                Igen mogorván tért haza, s Henriette iránt szokatlanul
 806      16|             szemére, hogy őt megcsalta, s hogy az ő és testvére magaviselete
 807      16|                szeretett leány korában, s emiatt vonta magára nagyatyja
 808      16|             hogy öccsét mivel vádolják, s egy percig sem kételkedett
 809      16|            keresve keresi a civakodást, s minden ürügyet megragad,
 810      16|            nejét magától távol tartani. S hozzájárul még az a mikalai
 811      16|              hídvári kastély szobáiban, s a tekervényes angolkert
 812      16|               ember, hogy magát elölje, s megszabaduljon; mert hiszen
 813      16|                a hídvári kongó termeken s tekervényes sétányokon naphosszant
 814      16|           választottja Vámhidy Szilárd, s amint Aradra bevetődött,
 815      16|                fejét is megzavarta már; s most ismét ilyen irigylésre
 816      16|             grófné igen szívesen látta, s amint szaporodtak az ő látogatásai
 817      16|                is jött, köszönt, leült, s mire rákerült volna a sor,
 818      16|          Hátszegi is úgy jár, ahogy ön, s akkor majd az ő rovására
 819      16|                sans gêne belép Vámhidy, s erre a grófné hirtelen felugrik
 820      16|               egy percre eltávozhassék, s azzal bevezeti Vámhidyt
 821      16|               Vámhidyt magányszobájába, s ott marad vele két egész
 822      16|               ott kezet szorított vele, s midőn az ajtóban elváltak,
 823      16|                pillantást váltott vele, s mutatóujját ajkához érinté;
 824      16|                ér, veszik a kalapjukat, s iparkodnak menekülni a házból.
 825      16|            hanem új kötelezvényt adtam, s ilyenformán az évről évre
 826      16|         negyvenezer forint lett szépen, s az uzsorás most már sürget,
 827      16|           találtam ejteni ezt a titkot, s a derék fiú magára vállalta,
 828      16|               mint az eredeti összeget, s annak törvényes kamatjait;
 829      16|              kedves és szükséges ember, s én neki sokkal tartozom.~
 830      16|          rántott gömbölyű vállacskáján, s tovább zongorázott.~– Az
 831      16|            fejére kapott a puskaaggyal, s mondhatom, hogy nincs az
 832      16|             kárvallott embert játszani, s valahonnan a zsidó históriából
 833      16|                grófné engem megtisztel; s amit én minden bizonnyal
 834      16|                szívesen rááll uzsorása, s a cserét elfogadja.~– Óh,
 835      16|                tisztelői közé tartozom, s engemet sért az, hogy köreinkben
 836      16|             ember kimaradását a háztól, s ha a grófné úgy akarja,
 837      16|            csupán üzleti ügyeim voltak, s egész ismeretségünk ebben
 838      16|             gavallér nem szokott járni, s betölté azt, annak rendi
 839      16|              egy olyan drága okiratnak, s gondolta magában, hogy milyen
 840      16|                 becsületét adná vissza, s ugyanazt az összeget egy
 841      16|            grófné előadása uzsorásokról s más affélékről egészen mese;
 842      16|                 kerít, azt már elhitte, s kezdett rá nem lenni olyan
 843      16|                a tinta meg sem száradt, s egy levélpapirost kiválasztva,
 844      16|                 sajátjával cserélje ki, s így nejét képessé tegye
 845      16|          odacsatolta az eredeti váltót, s azzal postára tevé. Másnap
 846      16|        harmadnap türelmetlenül járt fel s alá szobájában, igen természetesnek
 847      16|               robajjal nyílik az ajtaja s belép rajta – Henriette,
 848      16|                belép rajta – Henriette, s mielőtt bámulatától azon
 849      16|                itt, a nő nyakába borul, s érzékenyen rebegve beszél
 850      16|          dühödött mind a két asszonyra!~S még jó képet kellett csinálnia
 851      16|              fogom hajtogatni a váltót, s ismét a lemezzel együtt
 852      16|               útra akar indulni Pestre, s ő minthogy nem kísérheti
 853      16|              úgy lő, mint a Makkabeusé; s az én golyóimat nem kapkodja
 854      16|             nyelvén lebegett a válasz: „s úgy látszik, hogy te nem
 855      16|              után két órára itt leszek, s háromkor indulhatunk.~–
 856      16|         indulhatunk.~– Én ébren várlak, s köszönöm szívességedet.~
 857      16|               Gerzson úr kiitta teáját, s hazasietett; Lénárd ajánlá
 858      16|              valóban nagyon álmos volt, s ő maga ment az istállóba
 859      16|               tüzet, szivarra gyújtott, s várt csöndesen.~Fél kettőre
 860      16|                szilvapálinkát vett elő, s töltött magának és vendégének
 861      16|                megiható vizet az útban, s Henriette-et mindjárt kileli
 862      16|             tudja, én pipázni szeretek, s benn a fedett hintóban azt
 863      16|             neje vállára az útiköpenyt, s egy hideg csókot nyomott
 864      16|               hogy ilyen jó volt hozzá, s Gerzson úr által le hagyta
 865      16|              odabenn mindjárt elalszik, s csak alkalmatlanságul szolgál.~
 866      16|                 hatalmasat a levegőben, s megint elkapni az ostor
 867      16|                a nyél körül tekergetni, s azalatt a bal kézzel ügyesen
 868      16|                lassítani, ahol döcögős, s finomul kikerülgetni minden
 869      16|             rózsaszín lepte el az eget, s hosszú, egyenes felhővonalak
 870      16|             harmatcsepptől visszaverve, s amilyen messze elveti az
 871      16|       letörülgeté patkója körül a port; s műértő arccal monda:~– E
 872      16|             kocsis megint felült mellé, s hajtottak tovább.~– No,
 873      16|       Csongrádon mást veszünk helyette, s ezt ott hagyjuk. Azután
 874      16|               leszállt, látleletet tőn, s kimondá, hogy bizony az
 875      16|                többé szüksége nem lesz, s ezúttal már nagyon zúgolódtak
 876      16|           tornya még csak alig látszik, s már délre jár az idő, közben
 877      16|         kerekéhez vágta a makrapipáját, s esküdött, hogy itt süllyedjen
 878      16|           mégpedig sokkal jobb lovakon, s egyre távolabb menne.~–
 879      16|                 úr leugrott a kocsiról, s mérgében ezer darabra tördelte
 880      16|           együtt, akkkasztófára való! – S jó, hogy a lovak túlsó felén
 881      16|               heves hangokra felébredt, s kitekintve az ablakon, kérdezé
 882      16|          mérföldnyire az előttünk levő, s negyedfélre a mögöttünki
 883      16|                 beballaghat Orosházára, s reggelre előfogattal visszajöhet
 884      16|        Orosházára, fogadjon előfogatot, s még az éjjel siessen vele
 885      16|                 a hosszú itatóvályúval, s ami az akácfák mögött fehérlik,
 886      16|                 udvarán senki sem volt, s a pitvarból senki sem sietett
 887      16|              kijössz mindjárt te magad, s nem várod, hogy én menjek
 888      16|               betyár cinikus válaszait, s úgy elszomorodott rajtuk.
 889      16|               öltem meg a csaplárosnét, s mindjárt kurrentáltak volna.
 890      16|             vagy, hát nesze egy húszas, s felejtsd el érte, hogy vendég
 891      16|                vagy; fogd ki a lovakat, s vezesd be az istállóba;
 892      16|             Hátszegi báró felesége van, s ajtaja előtt Satrakovics
 893      16|        behordott egyet-mást a hintóból, s azontúl igen csendesen volt.~
 894      16|                 a csaplárné szobájában, s elmélázva tekintett ki a
 895      16|          fogadása teljesítetlen maradt, s most azt végrehajtani feljár;
 896      16|                a bútorokat pattogtatni, s a mécs lángját lobogtatva
 897      16|                 helyén marad a szívünk, s megmutatjuk, hogy nem vesztettük
 898      16|              szerint elrakott holmiket, s megteríté vele az asztalt;
 899      16|           világosság legyen a szobában, s szép nyájasan meghítta az
 900      16|             szájához érteté a kulacsot, s úgy tett, mintha innék belőle,
 901      16|                 csepp bort is lenyelni, s ami ajkaira ragadt, lopva
 902      16|               szegénylegények életében, s éppen ezzel emelik ki azt
 903      16|             magának mint szegénylegény, s szomorú véget ért. Pedig
 904      16|                levették róla a kezüket, s veszni hagyták.~– Az rettenetes
 905      16|               többet, mert elálmosodom, s ma nem akarnék aludni. Éjfélre
 906      16|               Maradjunk hát itt együtt, s mondjunk egymásnak meséket.~–
 907      16|         fektetve hallgatott áhítatosan, s nagyokat ütött a szájára,
 908      16|               rá?~– Hogy én rágyújtsak? S nagysád megengedné? Eltűri
 909      16|                  be áldott jó teremtés. S nem fájdul meg tőle a feje?~–
 910      16|                pénzverők elfogatásáról, s azonközben vevé észre, hogy
 911      16|                álomból ébresztenek fel, s még nem tudja, hogy mi történik
 912      16|           asztalra, ráfektette a fejét, s elaludt.~Henriette még mosolygott
 913      16|            lámpást, kiment az előházba, s nagy megnyugtatására vette
 914      16|       körülvilágított minden szögletbe, s nem talált semmi gyanúsat.
 915      16|            annak az ajtaját is bezárta, s a kocsilámpát az asztalra
 916      16|               fényével föl ne ébressze, s azzal egyedül maradt virrasztva
 917      16|         virrasztva a pusztai csárdában, s várva nagy türelemmel, mint
 918      16|               lesznek, gondolá magában, s az udvarra nyíló ablakhoz
 919      16|               szárnyát kissé félrevoná, s kitekintett rajta.~Annyira
 920      16|            ötödik kijött az istállóból, s röviden értekezett velük;
 921      16|                a csárdaajtónak tartott, s azt nyitogatni próbálta.~
 922      16|             gyanúsat talált e dologban, s jónak tartá Gerzson urat
 923      16|               hozzá, feje fölé hajlott, s gyöngéden költögeté.~– Édes
 924      16|           maradt, mintha megholt volna, s hiába rántotta őt fel a
 925      16|           megint csak visszahanyatlott, s tovább aludt.~Az idegenek
 926      16|                benn voltak a tornácban, s egy kéznyomás a vendégszoba
 927      16|              Henriette kezeit tördelve, s rémülten járt alá s fel
 928      16|           tördelve, s rémülten járt alá s fel a szobában, nem tudva,
 929      16|                 ajtó sebesen feltárult, s a nő előtt ott állt Fatia
 930      16|                forduljon háttal felénk, s vegye ki vállfűzőjéből az
 931      16|               tűzről kezdtek szikrázni, s midőn a fekete álarcos egészen
 932      16|          korábbi, régebbi kerékvágások; s ő nem tudta mármost, hogy
 933      17| természettudományi könyvben nem olvasá, s ilyenkor elgondolja az ember
 934      17|                sokáig el talált aludni, s már jó késő reggel volt,
 935      17|         választá el a nagy ivóteremtől, s ez ajtón keresztül sajátságos
 936      17|             Erre már felugrott Vámhidy, s éppen interveniálni akart,
 937      17|           cédulahordozó és a súgó is.~– S micsoda darabot adhatnak
 938      17|               szakállt ragasztanak fel, s még annyival jobbak, mintha
 939      17|                hogy sohasem részegek.~– S meg tudnak élni itten? Ki
 940      17|          burgonyát, kolbászt és sonkát, s a társaság eléldegél belőle
 941      17|             azokat felveszik palástnak, s olyan spanyolok benne, hogy
 942      17|                 is csinál sárga tökből, s mennydörgést, villámlást
 943      17|                tán öt-hat darabjuk van, s ha azt végigjátszották,
 944      17|           személyek neveit elforgatják, s úgy adják megint elő; a
 945      17|           megvendégelték a színészeket, s utoljára kidobták valamennyit
 946      17|          cédulát.~A kocsmáros elsietett s néhány perc múlva megint
 947      17|               egymás után a színházban, s visszaemlékezik rájuk, úgy
 948      17|                kivette volna ez estére, s a mai előadást neki magának
 949      17|                 e komikus szigorúságon, s aztán felöltözve, látott
 950      17|                az énekben veszek részt, s felvonások közt fuvolán
 951      17|                a színészek kvártélyadói s egyéb csendes hitelezők
 952      17|         módjában volt félrevonni magát, s nem zavarni rengeteg egyedüllétével
 953      17|            gerendákhoz kunkorodott fel, s előtűnt a színpad.~Egy összerakható
 954      17|                 kapujának. Ezen járt ki s be az egész játszó személyzet,
 955      17|                szónál ráismert Szilárd, s nevetve mondá a jegyszedő
 956      17|                volt a saját neve alatt, s másodszor nem jött volna
 957      17|                koldulni a jövőmenőktől, s krajcárokat gyűjteni a sipkámba;
 958      17|          személy általi képviseltetése, s emiatt vidéki színpadok
 959      17|                neki a színészi életből, s ha néha vette észre, hogy
 960      17|             szakállaknak, szemöldöknek, s a szándékosan elváltoztatott
 961      17|        mindnyájunknak gyermeke lehetne, s olyan jó ember; megosztja
 962      17|              utolsó falatját is velünk, s ha nincs mit ennünk, eltréfálja
 963      17|                volt, hogy nagyon ivott, s mikor sokat ivott, olyan
 964      17|            akartuk kezdeni a sorozatot, s abban Nagy úrnak kelle játszani
 965      17|             oldalt fordult a jászolban, s elkezdett horkolni. Nekünk
 966      17|               volt, hosszú fürtös haja, s erőszakosan lenyomott hangja
 967      17|             arcára és homlokára festve, s valami hiénai éles hangnyomata;
 968      17|              arcot valahol látta volna, s ez a hang eltorzítva is
 969      17|             hallatlan megcsalattatását, s bizonyos zúgás, mozgás,
 970      17|              három padot adott kölcsön, s azért minden napra ingyenjegye
 971      17|           felcihelődött az első padból, s hátra ment a leghátulsóba;
 972      17|              szolgabíró szemét kerülte, s onnan szólala fel, mondván:~–
 973      17|            magáról, kiesett szerepéből, s saját hétköznapi hangján
 974      17|                Aki már látta e darabot, s nem akarja újra megnézni,
 975      17|             Vámhidy felugrott helyéből, s mint egy második peleskei
 976      17|           megcsókolta festékes orcáját, s örömtől remegő hangon kiáltá:~–
 977      17|                durván festett ráncokat, s ott állt Szilárd előtt a
 978      17|                 meglelt „tékozló fiút”, s az ingyenpublikum bőséges
 979      17|              alatt borostyánokat keres, s egykor mindazokat, akik
 980      17|       színészetet és annak képviselőit, s eszemben sincs, hogy önt
 981      17|            nyelv és szellem terjesztése s a dicsőség mámoros útja
 982      17|            igazítsa el köztük a dolgot, s ha mindent elintézett; legyen
 983      17|                felteríttetett számukra, s a visszatérőt a felhozott
 984      17|              hogy a gazdagság az Isten, s aki azt bírni akarja, az
 985      17|            valamennyi szívéből gyűlölt, s akinek százszor kezet csókolt
 986      17|              hogy lába alatt ne legyen, s hogy tagadta meg a leány
 987      17|            hasonló rongyos naplopókkal, s ha nagyon megszorulok, koldulok
 988      17|              szememre nyomom a kalapot, s azt mondom: „térj ki előlem,
 989      17|             mert nem talállak meglátni, s rád lépek!”~Szilárd elkomorodva
 990      17|                e nem boldogító pályára, s reménylé őt ebből kigyógyíthatni
 991      17|       fölébresztve, e pálya nehézségeit s tehetsége korlátoltságát
 992      17|               nagyot nyújtózom a napon, s gyönyörrel gondolok reá: „
 993      17|                olyan messze esik tőlem, s annyira két külön úton járunk,
 994      17|            nehogy a nagypapa meghallja, s ezer forinttal kevesebbet
 995      17|               sáros csizmámat törültem, s kínozzák egymást kincseik
 996      17|                 igen is nagyon keresik, s azon vannak, hogy megtalálják.~–
 997      17|              lesüté szemeit tányérjára, s egész arca elvörösödött.
 998      17|             Alig hallhatólag kérdezé:~– S Henriette megtagadta volna
 999      17|          nagyatyja mindenből kitagadta, s férje nem ád rendelkezésére
1000      17|                tíz jutalomjátékot vesz, s mindenikben 40 forintot