Fezejet

1001      17|             nyitva felejtett szemekkel, s ijedtében a koppantót kapta
1002      17|            ordíta fel a fiatal bujdosó, s azzal kirúgta maga alól
1003      17|                 tányérja mellől a kést, s hajadonfővel, ahogy volt,
1004      17|                 ajtón innen elfoghassa, s meggátolja abban, hogy kirohanjon
1005      17|               Szilárd felvette karjára, s leülteté a székre.~– Legyen
1006      17|               azonban ismét visszajött, s azt mondá, hogy az uzsorás
1007      17|               gyertyát tett maga mellé, s az előtte ülő ifjút elkezdé
1008      17|             Szilárd lefekteté az ifjút, s maga csak azután ment fekünni,
1009      17|             földönfutó gyermek ideálja, s mikor választania kellett,
1010      17|            kellett, azt ölelte karjára, s elfutott vele – a világtalan
1011      18|                 szöktesse el Hídvárról, s azt végre is hajtják: éppen
1012      18|                 ajtó kulcsa őnála állt, s távol esvén a Gretna Green-i
1013      18|             hálókabátban a bőrpamlagon, s hosszú szárú csibukból fújja
1014      18|           hallgatásra volt kárhoztatva, s tűrte idegen nagy urak szeszélyeit,
1015      18|               impertinenciával beszélt, s úgy fújta a füstöt maga
1016      18|          Clementine kezdte respektálni, s odaült a pamlag végére hozzá,
1017      18|             eset történik vele, meghal; s akkor maga aztán szaladhat
1018      18|           levette a lábait a pamlagról, s egyenesen kezdett ülni;
1019      18|                  Én akarom, hogy adjon, s neki adnia kell; én választani
1020      18|                már dölyfösen sétála alá s fel a szobában; s felhányta
1021      18|            sétála alá s fel a szobában; s felhányta a fejét, mikor
1022      18|                az ólban. Ez a fő dolog, s ezt elfelejtettük.~S ezzel
1023      18|             dolog, s ezt elfelejtettük.~S ezzel Margari úr, mint aki
1024      18|               mondok valakinek valamit, s majd akkor nem én bánom
1025      18|                  hanem odasimult hozzá, s karjába fonta kezét.~– Igazán
1026      18|            öklével a politérosasztalra, s olyat ordított, mint egy
1027      18|                 kikotródott a szobából, s vissza nem mert jönni Margarihoz;
1028      18|                kedves barátjának nevez, s mindig hív magához ebédre,
1029      18|            szokta ültetni úri kliensét, s pipát szokott dugni a szájába,
1030      18|                 a megyei kancelláriába, s folyamodásában a Lapussa-családra
1031      18|                azt a becsületes embert, s éppen nem felel a jelleméről;
1032      18|             közbenjárása által nyertet, s azzal aztán minden további
1033      18|             feszesen hátratartva magát, s szemeit élesen János úrra
1034      18|               végét a szájába simítani, s figyelmesen rágogatni.~–
1035      18|                negyven forintról szólt, s így okvetlen valakinek másnak
1036      18|               vád nagyon megkönnyebbül, s annak nagyobb része eddig
1037      18|          Margarit megbízottjául tartja, s ez az egész hamis váltóügy
1038      18|                 erőtetett büszkeséggel, s felugrott a pamlagról a
1039      18|        hidegvérrel kigombolá atilláját, s elővoná zsebéből a nagy
1040      18|              kegyedet a hitletételre.~– S ha én nem eszküszöm?~– Fizetni
1041      18|               hátikosár szegfűgombával, s azzal nekimérte a lábait
1042      18|           kitérni, lelökött a járdáról, s csak a Király utca szegletén
1043      18|          városligetbe, mert odatartott, s visszafordult, hogy befogasson;
1044      18|              fővárost és szolgabírákat, s elmenni utazni. Talán majd
1045      18|        álmatlanul egész éjjel János úr, s reggelre mégiscsak arra
1046      18|               mással, mint ügyvédjével, s ott várni be a dolgok első
1047      18|               dolgok első kifejlődését, s csak legvégső szükség esetére
1048      18|           belecsavarta magát köpenyébe, s azt hivé, hogy mármost futhat.~
1049      18|              meg fognak esketni ellene, s gyanúba keveri magát, ha
1050      18|        szerencsés utazást, jó mulatást, s egyéb afféle hiábavaló óhajtásokat,
1051      18|         csizmájába egy hangya beszorul, s az ember társaságban van,
1052      18|                magát az ördög vigye el! S azután, hogy fog majd nevetni,
1053      18|                 humorisztikus torzulat, s vesztére az jutott eszébe,
1054      18|            sántított mind a két lábára, s valami kis karcolásból telemázolta
1055      18|                kiengesztelődés hangján, s számtalanszor összecsókolá
1056      18|                 kapun kifelé tuszkolni, s egészen el volt vele foglalva,
1057      18|             régóta nézi ezen jelenetet, s szinte összerezzent, midőn
1058      18|           elfogatására vagyok kiküldve, s megtudva azt, hogy a tekintetes
1059      18|               János úr mellé furakodni, s magát hozzá annektálni,
1060      18|            megragadta frakkja szárnyát, s mint támadást váró katona
1061      18|                  hogy pénzt adott neki, s biztatta, hogy csak menjen
1062      18|           cirógatta az érdemes férfiút, s mármost hihet felőle akármit –
1063      18|          kiszabadítani Margari kezéből, s azután bal kezét a hozzá
1064      18|          gallérjába ne kapaszkodhassék, s azután pompás impertinenciával
1065      18|                 hibás lépést elkövesse, s azután maga hamisította
1066      18|              tegnap mindent megmondott; s azért én önt ezennel átadom
1067      18|               törvény büntető kezeinek.~S azzal olyat lökött rajta,
1068      18|                  én csak szót fogadtam, s most nem akarja engemet
1069      18|              véget vessen a jelenetnek, s Margarihoz fordulva, felkérte
1070      18|           eltávolítani a paradicsomból, s a bérkocsihoz vezetni, és
1071      18|                 a másik bérkocsira ült, s az előre haladott után hajtatott.~
1072      19|                  amit meg kell mondani, s azután tanakodni vele, hogy
1073      19|               bajtársai csoportosultak, s várta a bámulat és rémület
1074      19|                 kacagta el magát rajta, s azután valamennyien, akik
1075      19|              Kengyelesy elébe nem jött, s két kezét csípejére téve,
1076      19|                hol hagytad Hátszeginét?~S ennél a kérdésnél mindenki
1077      19|              gróf összecsapta a kezeit, s azután gömbölyű sipkáját
1078      19|              még közelebb lépett hozzá, s egész egyenesen kimondá:~–
1079      19|             majd megőszült rémületében, s csakhamar, ahogy téged elnyomott
1080      19|          kocsist a városba előfogatért, s tégedet ott hagyva az asztal
1081      19|            addig, amíg haza nem talált, s ezen idő alatt éppen semmit
1082      19|            Gerzson.~Csak mikor hazaért, s kábultan leveté magát a
1083      19|          asztalnál angyalszelíd arccal, s neki meséket mondott az
1084      19|          mondott az erdélyi havasokról, s ő azokat nagy gyönyörűséggel
1085      19|                megsántította a lovakat, s kényszeríté útitársnéját
1086      19|             hogy a lovakkal mi történt, s utoljára ő maga kívánta,
1087      19|                 az útból félretérjenek. S mégis ő panaszkodott volna
1088      19|               igaz, hogy talpra ugrott, s elkezde hevesen járkálni
1089      19|            hevesen járkálni a szobában, s számtalanszor elfeledkezék
1090      19|               maga kiöblítette tízszer, s azután telemeríté vízzel,
1091      19|               azután telemeríté vízzel, s akkor zsemlyéket és kulacsot
1092      19|                Azután felölté a szűrét, s behúzta magát a kocsi hátuljába;
1093      19|              markába a pisztolya agyát, s le nem hunyta a szemét reggelig.~
1094      19|       tarisznyájából, hogy éhét elüsse, s ivott rá a langyos Maros-vízből
1095      19|           hosszabb időre el nem hagyta, s minden embert, aki közelített
1096      19|               azoknak több eszük nincs, s ki nem térnek az útjából,
1097      19|        negyvennyolc óráig nyeregben ül, s hallgatja az ágyúgolyók
1098      19|               vinnie, itt foly a patak, s a kalapkarimából nagyon
1099      19|             mégis megsajnálta a lovait, s visszatért kocsisához.~–
1100      19|                a pajtájában a lovaimnak s két véka tengerit; ha visszajövök,
1101      19|              ismét a lovakat a hintóba, s visszatérsz vele üresen
1102      19|              Azzal megfordult a sarkán, s ment a várkastélyba befelé.~
1103      19|       Kolozsvárra, a tudós doktorért.~– S mi baja az asszonyodnak?~–
1104      19|             hórihorgas vállat vonított, s elkezdett fütyörészni.~–
1105      19|          pisztolynak az agyát markolja, s nekem rettenetes kedvem
1106      19|                 tárcájából egy levelet, s azt térdére fektetve, irónnal
1107      19|             kalugyernél, ott megmondom, s aztán elvégezhetjük egymással
1108      19|            várok a kastélyod kapujában, s lelőlek, mint a kutyát!!!”~
1109      19|                 lepecsételte a levelet, s már adni akará a vadásznak,
1110      19|                 két úr között történni, s ezek után könnyen gyaníthatá,
1111      19|            hallik a bőgőhegedű szava.~– S miféle emberek volnának
1112      19|                 szólt a pap mosolyogva, s bevezette vendégét az utcáról
1113      19|               szövettel volt beterítve, s megrakva egy tál friss málépuliszkával,
1114      19|            fogja kezébe, másikat a pópa s közrekapván a puliszkás
1115      19|                feleségem.~– Igaz, igaz, s kegyed nem tartja azt, hogy „
1116      19|                  Mit?~– Azt, hogy él.~– S micsoda összeköttetésük
1117      19|               pénzverési szörny-perben, s mindennap várják Hátszegre
1118      19|               nap itt fog megjelenni.~– S ezek a tanúk talán a környékbeli
1119      19|                 betűjének elég tétetik, s Drahhowecz, Paudán és a
1120      19|             népünk mély elsüllyedéséről s a magas hivatásról: őt abból
1121      19|             hagyják omlani az iskolákat s tudományos intézeteiket
1122      19|            lássam gyermekkorától fogva, s naponkint azt láttam, hogy
1123      19|              dinaszták vele nem bírtak, s ha dacolt velük, kénytelenek
1124      19|                lakban, hat nap kapálok, s a hetediken tanítanám az
1125      19|              múlt éjjelt úton töltötte, s untatom hosszas beszélgetésekkel,
1126      19|           vállára kavarította bundáját, s ment a méhes felé, a pópa
1127      19|               szobájába, kioltá mécsét, s hanyatt dűlve fekhelyére,
1128      19|                 kezébe fogá az olvasót, s elkezdett imádkozni, mint
1129      19|              vadász, gyújtott pipájára, s nehogy az égő valami kárt
1130      19|                bástyái mögött volt már, s amint két átelleni ablak
1131      19|                 kettőn keresztülsütött: s az a szoba volt a bárónő
1132      19|                 ott járt késő éjjel alá s fel, mint a kísértet. Addig
1133      19|             elfojtá a benne levő tüzet, s nesztelenül elhagyván a
1134      19|         keresztülveté magát a palánkon, s a kastélyba vezető jegenyefák
1135      19|          holdvilágos ablak alá lopózék, s mint egy valódi holdkóros,
1136      19|               kiálló kövezetén a falra, s onnan nézte közelebb az
1137      19|       morzsácskákat tördelt le kezével, s azokkal kezdé az ablakot
1138      19|             eltűnt az ablakból az árny, s a holdvilág zavartalanul
1139      19|               vonalnyira félretolódott, s akkor azon a nyíláson egy
1140      19|             utána, meglelte a sötétben, s zsebébe dugva visszatért
1141      19|             gondolá magában Gerzson úr, s kicsavarva helyéből a kocsilámpást,
1142      19|                 rögtön kinyitá az ajtót s bámulva kérdezé Gerzsontól,
1143      19|                 levelet átnyújtva neki, s a lámpával bevilágítva.~–
1144      19|                 a pópa hosszú talárját, s fejébe nyomta annak széles
1145      19|        haragudott e helytelén tréfáért, s gerjedten förmedt Gerzsonra:~–
1146      19|              egy csomag írást vont elő, s kérte Gerzsont, hogy tegye
1147      19|                Mert félek itten hagyni, s mert magam sem hiszem, hogy
1148      19|               fejszét vetett a vállára, s inte vendégének, hogy menjenek.~
1149      19|                 Gerzson észrevette azt, s a pópa búskomor sóhajára
1150      19|      befojtogatni, odvából kiriasztani, s lövésre bevárni. Érteni
1151      19|            kezet adott a kért ígéretre, s akármi váljék abból, bizonyosan
1152      19|        körrajzokban meredt föl az égre, s valami fohászt engedett
1153      19|          elcsapott kezével szája előtt, s keresztet vetett magára.
1154      19|              helyen postalovakat fogad, s hazautazik, én pedig megyek
1155      19|              sietve hagyta el Gerzsont, s visszament az erdő felé,
1156      19|                világot ura keresésében, s elhíreszteli úgy, mint akármelyik
1157      19|                Én a lovakat megitattam, s aztán lefeküdtem, elaludtam.
1158      19|         elkezdtem ordítani segítségért; s amint ott ordítok, szaladgálok
1159      19|                ordítok, szaladgálok alá s fel, fejszét keresve, hogy
1160      19|               burum! Két lövést hallok, s a golyóbisok csak úgy fütyölnek
1161      19|               többit előttem hajtottam, s egy itatással hazanyargaltam
1162      19|              törvény elé kerül a dolog, s neked tanúskodni kell benne. –
1163      20|                várkápolna oltára előtt, s azután visszamegy járkálni,
1164      20|           járkálni, járkálni, járkálni! S ha elfárad, ismét letérdepel
1165      20|                letérdepel és imádkozik. S ez így megy reggeltől estig,
1166      20|                 hajnalig, szüntelen alá s fel a négy fal között, azután
1167      20|            lézengeni szoba hosszat, alá s fel, mint egy rém, melynek
1168      20|              cselédek észre nem vették, s el nem hajtották.~– Álljon
1169      20|                Félig kendőkbe burkolva, s ami kilátszott belőle, az
1170      20|              térdre bocsátkozva előtte, s megfogva Henriette ruháját,
1171      20|           tegnapi ideálszépség bűbáját, s azt kezdé hinni, hogy ez
1172      20|                ők elfogták valamennyit, s meg hagyták menekülni azt
1173      20|               ha méltóságos urakat lát, s úgy megy eléjük térden csúszkálva,
1174      20|               eléjük térden csúszkálva, s mérföldekig elszalad a hintaik
1175      20|             megragadá Henriette kezeit, s mint aki fél, hogy rövid
1176      20|       álmatlanul a börtön ablaka alatt, s irigylem azoknak sorsát,
1177      20|                íme, most az megmenekül, s ő szenved meg helyette.
1178      20|                 rátette a leány fejére, s másik reszkető kezét esküre
1179      20|        szegélyét csókjaival halmozá el, s sietve tért szobájába. Ajtajából
1180      20|              még egyszer visszatekinte, s onnan látta, hogy a leány
1181      20|                 a leány le van borulva, s eltávozó lépteinek nyomát
1182      20|               fejére kulcsolva járt alá s fel sok ideig, fennhangon
1183      20|               leveté magát a kerevetre, s ott vonaglott, mint egy
1184      20|                 egy buffoáriát dúdolni, s kikiabált az ajtón a pecéreknek,
1185      20|              léptekkel közeledett felé, s két reszkető kezét imára
1186      20|               Lénárdnak ki kelle menni, s úgy maradt ott: mint egy
1187      20|                 Lénárd vállat vonított, s fütyörészve elment mellette.
1188      20|             megírta, újra odalopta azt, s valamerre fordult a főúr
1189      20|           találta Lénárd a folyamodást, s ismét találkozott Henriette-tel.~
1190      21|             szegre akasztotta a puskát, s sorba járta Arad, Bihar
1191      21|            fizetéstelen táblabíró volt, s indítványozásokat tett.~
1192      21|             havasi élet lesz a világon, s kedvező alkalom egyik országból
1193      21|             Fatia Negra maga megugrott, s ezóta Amerikában van. Ott
1194      21|                törvényszék elnöke volt, s maga aláírta az ítéleteket.~–
1195      21|            bajuk sincsen veled többé.~– S ki bizonyította ezt rájuk?~–
1196      21|             alhatik azóta minden ember, s ha az út közben heversz
1197      21|          harámbandája sem került kézre, s nincs vasra verve Gyulafehérvárott,
1198      21|             krokodilus hanyatt fekszik, s dögnek tetteti magát. De
1199      21|          törvényes hatalomnak az eszén, s kicsúszott a legbizonyosabban
1200      21|               kinevették filippikáival, s kezdték már nemcsak háta
1201      21|      postakocsis pisztolyokkal ellátva, s parancsul adva, hogy esti
1202      21|                hátravetették a dzsidát, s pipára kezdtek gyújtani,
1203      21|              tiszt operaáriákat dúdolt, s lovával beszélgetett, ha
1204      21|            aludt az oláh hanyatt fekve, s úgy riadozott fel egyenkint
1205      21|           egyenkint a postakürt-hangra, s kapkodott nagy ijedten a
1206      21|                lovas jött rájuk szembe, s huszonötödik volt a Fatia
1207      21|             erős fekete ménen lovagolt, s széles meztelen kardot hordott
1208      21|                 a fekete arcok láttára, s elkezdett hánykolódni; ura
1209      21|          ezredének egyik legjobb vívója s legmerészebb daliája volt,
1210      21|            sarkantyúba kapta paripáját, s nekivágtatott a kalandornak,
1211      21|        ellenfelének túlnyomó ügyessége, s csak a katonai becsületérzés
1212      21|             csákányaikkal vertek közbe, s már innen is, túl is egy-egy
1213      21|          lovasokat mind a hídra csalja, s akkor a dulakodásban a hidat
1214      21|           molnár is szövetségesük volt, s csak azért kiáltotta azt,
1215      21|                 rémülten visszafordult, s iparkodott a híd túlsó oldalát
1216      21|            alatt visszafutott a hídról, s csak akkor vették észre
1217      21|     postalegényeket már lefegyverezték, s azon törekedtek, hogy a
1218      21|                út melletti bokrok közé, s onnan kezdett el rájuk tüzelni.~
1219      21|              azok elálltak minden utat, s azonfelül észre lehete venni,
1220      21|                már előre befűrészeltek, s azokat az ő hátuk mögött
1221      21|                megostromolja a csárdát, s azon esetben igen erélyesen
1222      21|                jöendnek az épületekhez, s akkor nehány puskavesszőt
1223      21|       takargatva a házfödélre lőhetnek, s az amilyen nád, egyszerre
1224      21|   postaszekerekből kivették az aranyat, s azt szétosztották a katonaság
1225      21|               katonaság közrefogá őket, s hirtelen kinyitva a kapukat,
1226      21|                 könnyedén szétugratott, s azontúl bántatlanul haladt
1227      21|            csapatja utánuk fog rohanni, s ezúttal minden egyes közvitéz
1228      21|       katonáinak, hogy meg kell állani, s szemközt fordulni a vakmerő
1229      21|              becsület – felelt a tiszt, s azzal dzsidásait két sorban
1230      21|         nyomában hordja, nyargalt vele, s osztani látszott gazdája
1231      21|                soraik közé vetni magát, s ízekre apríttatni, vagy
1232      21|           ideérnének, leverjük lováról, s elfogjuk élve.~– Hajrá! –
1233      21|             magányos lovag. – Hajrá!! – s a másik percben ott termett
1234      21|           percben ott termett közöttük, s a harmadik percben körül
1235      21|             volt fogva minden oldalról.~S ekkor kezdődött egy viadal,
1236      21|           repkedtek körüle a levegőben, s amerre lova fejét fordítá,
1237      21|                 egymásnak szorítá őket, s míg karjával csapásokat
1238      21|           sodronying volt zekéje alatt, s abban a pillanatban úgy
1239      21|              csákóját szelte keresztül, s a kettévágott csákóból szétömlött
1240      21|                  ordítá recsegő hangon, s oroszláni dühvel veté magát
1241      21|            hátulról a postatiszt szava; s abban a percben három pisztolylövés
1242      21|                hogy veszedelme megnőtt, s mielőtt a ló lerogyott volna
1243      21|       postafőnök vevé át a vezényletet, s az célszerűbbnek találta
1244      21|              egynek a lovára felkapott, s nekieresztett kantárszárral
1245      21|                 ami már meg van nyerve, s kergetni indulnak a százszor
1246      21|               amit még el kellene érni, s amiért még majd bevert fejeket
1247      21|            kardját fogai közé szorítva, s borzadva emlékezett némely
1248      21|                egész Szászváros aljáig, s csak akkor maradt el tőlök,
1249      21|              látták őt sokáig átkozódva s ökleivel fenyegetődzve a
1250      21|              ablakait fúrták keresztül, s oly nagy volt a varázs a
1251      21|            bejáratait őrzé csoportosan, s egész éjjel biztosan várta
1252      21|              gázolt aranyakat keresték, s még azután kísérletet tett
1253      21|               száz martalóc rajzott alá s fel, hanem akkor hírül hozták
1254      21|                ágyúkkal Szászvárosba, – s az ágyú névre úgy szétrepült
1255      22|    fegyvereseivel rendes csatát vívjon, s azokat kényszerítse veszteséggel
1256      22|              vármegye minden helységét, s mintha össze lett volna
1257      22|              ijesztgetni ki nem fáradt, s minden ember, ki a vakmerő
1258      22|                azt előre Satrakovics!”, s azzal mindenki iparkodott
1259      22|            felültették a bandériumokat, s összegyűjtve a megyék pandúrjait
1260      22|                az elhatalmasodott bajt, s amennyire lehet, katonai
1261      22|              jár a rögtönítélő bíróság, s minden falut, minden tanyát
1262      22|                 minden tanyát felkutat, s ahol gyanút fog, ott ítél
1263      22|              véletlent ügyesen elfogja, s a gubanc vezető fonalát
1264      22|                madárral sem találkozik, s eszerint, ha az a különös
1265      22|            elkezdődik a bihari meredek, s a korán reggel megindult
1266      22|        kóvályognak körben járó röpttel, s amilyen messze a havasi
1267      22|          egyszer vetődik valami átmenő, s akkorra már farkas és keselyű
1268      22|        sivatagban, üde pázsit terül el; s e pázsit között, a kopár
1269      22|          legénységet falatozni rendelé, s mikor újra lóra ültek, egy
1270      22|         szakított le a csermelypartról, s azt a gomblyukába tűzé.
1271      22|            alját fű helyett korom fedi, s a lombtalan fák a szél zúgása
1272      22|          egyenkint lehetett körülfogni, s kimotozni, a második ház
1273      22|                fog minden gyanús ember, s idejekorán megugrik előlünk.~–
1274      22|               megfordítá lovát Szilárd, s átkapatva a hegyi csermely
1275      22|         kísérőinek, hogy szálljanak le, s vezessék lovaikat kantárszáron
1276      22|              már ifjú vezetőjök tervét; s ezentúl vakon követték volna
1277      22|                 túlsó völgybe juthatni, s amilyen bizonyos, hogy jöttük
1278      22|                  mely itt jó mély volt, s mely fölött három cölöpön
1279      22|                 föld üres volna alatta, s az hangzanék minden lépésére.
1280      22|               idáig ki szokott vezetni, s azután megint visszamegy
1281      22|                 onnan várom be a végit, s ismerem már annyira azt
1282      22|               Künn ültem a híd végében, s hogy sokáig nem hallottam
1283      22|              férfiak jöttek a híd felé, s ott annak a közepén valamennyi
1284      22|                 morogtak egymás között, s végre azt mondák, hogy ez
1285      22|                kitanulták fortélyaikat, s nem szoktak sokat tréfálni.
1286      22|            tudnak lőni, mint a zsivány, s értenek ehhez a vadászathoz
1287      22|             felkeresem én őket egyedül, s megmutatom nektek, hogy
1288      22|                 magam mennék én ellene, s ha még egyszer megfoghatnák
1289      22|              hát elővettem kusztorámat, s bal karomba egy keresztet
1290      22|            ingujját herkulesi karjától, s Szilárd megdöbbenve látta
1291      22|             kapun keresztül elkerülted, s holnap éjjel bizton várhatsz
1292      22|              mást – mondá a vak koldus, s oly szomjú epedéssel emelé
1293      22|        szüntelen cirkáltatá az erdőben, s maga is csak hajnaltájon
1294      22|              társaságot összekürtölték, s azzal az egész vadászcsapat
1295      22|          akadtam, melyet üldözni fogok, s azt nem tudom, hová vezet.~–
1296      22|                 meg voltak keresztezve, s én ilyen keresztes aranyakat
1297      22|               csupa alattvalóiból állt, s könnyedén osztá parancsait
1298      22|          erdőben, ahol nekitelepedjünk, s a zsákmányul esett proviantot
1299      22|              nézhetnénk egymás szemébe, s beszámolnánk azzal, amivel
1300      22|               nélkül el nem hagyhatják, s nagysádtok itt szinte meg
1301      22|            önnek rendelkezésére állnak, s ha magam nem találnék is
1302      22|             hangjában az ingerültséget, s hideg mosolygással monda
1303      22|                vállára kapta fegyverét, s könnyű, úriasan délceg léptekkel
1304      22|             tele lett az ég csillaggal, s Szilárd elkezdé nézni a
1305      22|                 rablót, a Fatia Negrát, s azt képzelé, hogy szemei
1306      22|                 a part rekettyéi közül, s Szilárd az éppen kelő hold
1307      22|            néhányszor fohászkodni uram, s tudtam, hogy ébren vagy,
1308      22|                Hát ki? A Fatia Negra.~– S azt hiszed, hogy lenne bátorsága?~–
1309      22|            tudom, hogy már útban van.~– S hol voltál most?~– Itt a
1310      22|                 deszka lebillenik vele, s ő, mint az egér a fazékba,
1311      22|               sietett a mondott helyre, s megütközve látá, hogy az
1312      22|           felkölteni uram – szólt Juon, s vak létére azzal a könnyűvérűséggel
1313      22|               Ugye ahogy alusznak mind, s nem ébred föl egy sem? Hát
1314      22|        maszlagot kevert társai italába, s most azok egy nap, egy éjjel
1315      22|              hogy a Fatia Negra jöjjön, s akkor ő a foglyokat kiszabadítsa.
1316      22|                 a malomból a pányvákat, s hozzáfogott a munkához.~
1317      22|           térdére fekteté a pandúrokat, s kezeiket hátravonva, odatartá
1318      22|                mert vadálláson vagyunk, s ilyenkor csendesen kell
1319      22|                keresztülfújni a csövön, s tapasztalá, hogy az nem
1320      22|          magával, Juon megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh viasza.~–
1321      22|                  míg Szilárd künn volt, s az emberek aludtak. Akárki
1322      22|             mellyel terveit sikeresíté, s roppant testi ereje minden
1323      22|         kapaszkodni, akkor szökjél oda, s vágj a nyakához. Egyebütt
1324      22|                  kiálts; én odarohanok, s megfojtom puszta kézzel.
1325      22|              lelke vezesse kardod élét, s homályosítsa el az ő szemeit.
1326      22|                deszkája lefordult vele, s a fekete ember egy önkénytelen
1327      22|              magát, bár ha rabló is az, s engedte őt kikapaszkodni
1328      22|             kiköszörült kard a kezében, s kinek semmi egyéb előnye
1329      22|          ellenfele csuklóján az inakat, s az abban a percben elejté
1330      22|                 kardja kihullt kezéből; s erre mintha visszhangja
1331      22|                Fatia Negra vészhangját, s előrohant rejtekéből.~A
1332      22|              zsibbadtan hanyatlott alá, s azzal erős szívét is zsibbadás
1333      22|                 berekben, riadt vissza, s elkezdett futni az erdő
1334      22|             ember egyedül maradt ottan, s hallgatózott a sebesen futók
1335      22|        vérvesztés miatt lankadni kezde, s azt is veheté észre, hogy
1336      22|         pisztolyai sikerét kísérte meg; s miután azok nem sültek el,
1337      22|                felugrott a Fatia Negra, s futott odább. Most már igen
1338      22|                hegyek óriási hullámain, s egy ezüst sípot vonva elő
1339      22|          felkapott egy félmázsás követ, s felé hajítá; a szálfa, mely
1340      22|               egész testét lankasztani, s tapasztalá, hogy a kövekkel
1341      22|          szarvasagancsok a ház homlokán s ablakai felett legalább
1342      22|             akkor megfenyegeté öklével, s beszökött a nyitott ablakon.~
1343      22|                Átveté magát az ablakon, s egy sötét folyosón állt,
1344      23|               órában Szebenbe rándulni, s csak két nap múlva jövök
1345      23|                 minél elébb hazatérjek, s még itt találjam őket.~Henriette-et
1346      23|                 hadjárata „pivot”-jául, s nem volna esze, ha ajánlatomat
1347      23|               és akkor elkezdett sírni, s ajkait befogta két kezével,
1348      23|             ajkait befogta két kezével, s fejét elrejté ágyvánkosai
1349      23|           szívének szánták, megragadni, s a fenyegető szívébe ütni.~
1350      23|          közepén; egészen fából építve, s kívülről simára gyalulva,
1351      23|        körülaggatva, puskák, pisztolyok s különös alakú vágófegyverek,
1352      23|           gazdája bizonyosan távol van, s föltette magában, hogy megvárja,
1353      23|            egyik óra a másik után múlt, s Henriette utóbb is továbbmenni
1354      23|                  nehogy ott esteledjék, s csak eltávozáskor vette
1355      23|              lovát megköté a sövényhez, s benyitott az ajtón.~Ugyanabban
1356      23|                medvebőrrel, mint elébb, s a harmadik szobában azon
1357      23|          megérteni, hogy miről van szó, s egyáltalában nem emlékezett
1358      23|               de nem akarná megmondani, s valami más történeten törné
1359      23|             ölte el magát és családját, s azóta a környékbeli lakosság
1360      23|            bármi kecsegtetésre átlépje, s nincs az a vakmerő tolvaj,
1361      23|                 vadrózsát szakított le, s annak egyik szirmát az asztalon
1362      23|               kereste a rózsaszirmokat, s egyet sem talált azon a
1363      23|                korsóba friss vizet hoz, s a fegyvereket használja.~
1364      23|             kiölték az egykori lakókat, s a nép azt hiszi, hogy benne
1365      23|                benne kísértetek járnak, s nincs az a kincs, amiért
1366      23|              itt némi erdőségei vannak, s aki amellett szenvedélyes
1367      23|         kénytelen Kolozsvárra feljárni; s mikor itt van is, akkor
1368      23|                  délután megint kimegy, s így Henriette, ki rendesen
1369      23|             Lénárd a kérdéses öregurat, s most már Henriette nagyon
1370      23|              saját erdeje nagyon kevés, s többnyire Lénárd körülfekvő
1371      23|                által egészen elveszett, s nem is tartotta volna többé
1372      23|                 van hivatalos ügyekben, s napokig oda marad. De ha
1373      23|              marad. De ha ott lenne is, s vele találkoznia kellene,
1374      23|                aztán eljuthatna Pestre, s nagynénje házánál menekvést
1375      23|               követni.~Fölvette sálját, s mintha sétálni indulna,
1376      23|                adni a kastélyba vissza, s jól hallá, hogy ura asszonya
1377      23|             ételeket is felhordták már, s üvegharangokkal letakarták,
1378      23|              percben kihúzta az óráját, s hivatalosan referált, hogy
1379      23|                óra volt hátra éjféltől, s a dal mégsem akart helyet
1380      23|             magának úrnőjét felkeresni, s komolyan eléterjeszteni,
1381      23|             holdkóros, már két óra óta, s bolondítja az embert?~–
1382      23|             azalatt ott fog vacsorálni, s nagyon szereti messziről
1383      23|               Az persze aranytű volt.~– S hol van a nagyságos asszony? –
1384      23|             komornyik éppen onnan jött, s tudta, hogy ott nincs a
1385      23|                  homlokon csapva magát, s futott onnan eszeveszetten,
1386      23|             másik találta meg az úrnőt, s a később érkezőket mind
1387      23|                 át kisietett az erdőre, s ott mindenütt az út mentében,
1388      23|                 a távol ködeitől kéken, s számítgatá magában: milyen
1389      23|                Jőnek-e ez úton keresni?~S azután, mintha attól tartana,
1390      23|           világítnak utána, megláthatná s elárulhatná, sietve igyekezett
1391      23|                 mit Hídvárról elhozott, s százszorta nyugalmasabb
1392      23|           betette az ajtót maga mögött, s a másik szobáét nyitá fel.
1393      23|             találni: fegyverek, nyugágy s a vizeskorsó az asztalon.~
1394      23|                 bizonyosan a leshelyen, s reggelig nem ér vissza.~
1395      23|             fáradtan érkezik majd haza, s mennyire megdöbbenne, ha
1396      23|                 ébren fogja őt bevárni, s amint megérkezik, rögtön
1397      23|       megszakítva minden összeköttetés, s amint az álmodó átjár innen
1398      23|                mint akik már meghaltak, s akik a vendéget elfogadják,
1399      23|          fekünni; járkálnia kellett alá s fel, hogy lecsillapuljon.~
1400      23|                 végigborzadt ott fekve, s olyankor erősséget keresett
1401      23|            tanyáján, mint volna otthon; s inkább jöjjenek fel a föld
1402      23|          rémvilág nyugtalan kísértetei, s üljenek oda ágya mellé,
1403      23|           álmában képzelte azt hallani, s oly rémes volt, amit álmodott,
1404      23|             keresztülugrott az ablakon, s lihegve futott a két szobán
1405      23|                  Ez a Fatia Negra háza.~S még ez nem volt minden.~
1406      23|           álmodók szokták képzelni azt; s amellett világosan látott
1407      23|              beugrott a fegyverterembe, s lekapott egy pisztolyt a
1408      23|                  Ön visszafordul innen, s azt mondja, hogy nem bírt
1409      23|                egy billentése ujjamnak, s fejed szét van hordva, s
1410      23|                s fejed szét van hordva, s te még ellenem mersz törni.
1411      23|            percben eldördült a fegyver, s a Fatia Negra – élettelenül
1412      24|                  hogy látogassa őt meg, s mindannyiszor azt a választ
1413      24|          törvényesen kinevezett védője, s János úrnak e minőségben
1414      24|      szerencsétlenül a kengyelbe akadt, s a ló magával rántotta őt
1415      24|              hurcolva a szerencsétlent, s mire a túlsó partra ért,
1416      24|             fiatalon özvegységre jutni! S olyan derék, szeretett férjet
1417      24|          Olvassa végig a perét ellenük, s eszébe fognak jutni.~– Annak
1418      24|             dőlni igen rövid idő alatt, s annak az eredményeit meg
1419      24|        ügyvédnek.~Egyszer csak fölkelt, s azt mondá Siposnak:~– Tudja
1420      24|              hínárból.~– Közölje velem, s szabjon feltételeket tetszése
1421      24|                 ellátva, azt kifizetné, s megsemmisítené, s ezzel
1422      24|            kifizetné, s megsemmisítené, s ezzel megszűnnék ön ellen
1423      24|            bírósághoz ment tudakozódni, s bámulva hallotta, hogy báró
1424      24|             hogy melyik mit jövedelmez, s írásban ismeré el, hogy
1425      25|                és védem az ő jogait is, s ő szépen cserben hagy, mikor
1426      25|        elismerte a váltó érvényességét, s ki is fizette azt; a törvényszék
1427      25|               falusi ponyvakomédiázást, s itt terem Henriette-et meglátogatni.
1428      25|               fel ama váltó történetét, s meglátjuk, hogy nem támad-e
1429      25|                magának egyet via facti, s ha megunta odábbád rajta.
1430      25|           festett koporsóba belefeküdt, s mielőtt a koporsó fedelét
1431      25|               volna, kiosontott belőle, s míg a hitelezők sírva kísérték
1432      25|               két szobácskában megfért, s nem járt sehova, és viselte
1433      25| elmeháborultsága ténynek van elfogadva, s az általa tett későbbi végrendelet
1434      25|                mert mindenki félt tőle, s halála után még békés emlékezetének
1435      25|               hogy elmeháborodott volt, s ítéletet mondatnak rá. Hiszen
1436      25|           számadásai be vannak végezve, s róla többet rosszat nem
1437      25|                 lélek találkozott vele, s kérdezé, hogy van, nem az
1438      25|       huszártiszt nyugalmaztatta magát, s állandóul Aradon vette lakását.
1439      25|                időszakba vágnak át már, s ez egyszerű történet fonalain
1440      25|            rájuk írva a lehullás napja; s a kínzott képzeletnek rettentő
1441      25|               nyomort, és küzdve azzal, s nevetve azokon, akik valami