Fezejet

 1       1|          kötötte szerelem, s eddigelé tán senkihez sem. Az úri büszkeség
 2       3|               szólt hozzá Jánoshoz:~– Tán csak nem Henriette-et akarod
 3       4|        tulajdonképpen a báró vesztett tán kétezer forintot; szokás
 4       4|              egész roppant összeget – tán hamis bankókban? – óh, nem! –,
 5       5|               szívének érzései ellen; tán hogy írja meg nekem, hogy
 6       5|                hogy nem szeret többé; tán hogy rejtegetett emlékemet
 7       6|            félre és tömpére van ütve, tán nagy, erőszakos esés miatt.
 8       6|     kisgyermek! Maradjon már vesztég! Tán azt gondolja, hogy én játékbábu
 9       6|               kisasszony mégis veheté tán észre Henriette zila tekintetéből,
10       6|             úr! Jaj, be régen láttuk, tán csak megházasodott? Melyik
11       7|     látványban!~Két szegény ember, ki tán a mindennapi kenyérért dolgozik;
12       8|           eleinte azt hitte, hogy ezt tán csak dietétikai mulatságból
13       8|        gyökere.~Henriette tétovázott. Tán csak nem képzeli az az ember,
14       8|            hazafelé. Egyre nyerített; tán menekvési örömében.~Henriette
15       9|            eszébe, hogy jó volna neki tán Mariórától egy csókot kapni.~
16      10|                Azt hitte, hogy sejti, tán meg is álmodta, hogy ezen
17      10|               Juon Táre kunyhójába.~– Tán csak nem nagysád maga?~–
18      11|   hallgatóznék, s örvendve szimatolt; tán gazdáját várta haza, tán
19      11|              tán gazdáját várta haza, tán még annak akarta utoljára
20      11|           volt a kínnak, körülnézett; tán azt nézte: nem ébredt-e
21      12|         rongyosan ne jöjjön elém, még tán a haját is megnyírattad,
22      12|         világos kelepcébe belelépjek. Tán nem világos előttem, hogy
23      14|              senki sem látja, ott jár tán menyasszonya háta mögött,
24      14|          mindenki!~Anica fölsikolt, – tán az örömtől? Mindenki meg
25      14|              használatosnak tartotta. Tán az áldást képviseli az?~
26      14|         kezeit aranyai közé dugdosta: tán azok hűsítik fájdalmát.~
27      15|           Hozta isten nagyságos uram, tán valami baj történt, hogy
28      16|          mesésen hangzik.~– Azt hiszi tán, hogy a kocsmáros maga rabolt
29      16|            bosszúsan közbe.~– Kérlek, tán elég öreg és tisztességes
30      16|            búsult a szeretője után.~– Tán elhagyta?~– El ám, elvette
31      17|               a hóna alatt; mindössze tán öt-hat darabjuk van, s ha
32      17|            hátra ment a leghátulsóba; tán azért, hogy ott a teremnek
33      17|              nyomatékosan szerepel.~– Tán valaki nekem is pártomat
34      18|         odaült a pamlag végére hozzá, tán egyrészt azért, hogy a csizmás
35      18|               egyenesen kezdett ülni; tán azért hogy az esze mind
36      19|                riadt rá Gerzson úr. – Tán magad vagy álmos, lusta,
37      19|             is megáll etetni, itatni? Tán a huszár panaszkodik amiatt,
38      21| harámbandákról, rejtélyes vitézekről; tán országos perzekútor akarsz
39      21|         Furcsa! Hát kik lettek volna? Tán biz őkegyelme két külön
40      22|            tekinte Lénárdra. Gondolta tán magában: kereshetnénk egy
41      22|              valamelyik mágnás tagja, tán a „nyilas”, a zodiakusi
42      22|             eszébe sem jutnának.~– De tán csak nem képzeled, szegény
43      22|           gyöngéd testalkattal, kinek tán akkor volt először életében
44      23|             kizárni saját lakából, ki tán hajnalban átfázva, fáradtan
45      23|             vendéget elfogadják, akik tán kocogtatására felelnek,
46      23|          kocogtatására felelnek, akik tán mellette ülnek, a láthatlan
47      23|               kiáltást hallott volna. Tán csak álmában képzelte azt
48      23|               ne!” vagy csak képzelte tán, hogy mondott valamit, ahogy
49      24|            kiírják az újságokban, még tán el is ítélnek; mert minden