Fezejet

 1       3|         Igen, de a báró igen derék férfi! (Ezt is az öreg mondta,
 2       3|        szobából e szavakért…~A két férfi, azt látva, hogy az asszony
 3       4|           szívesen fogadták; a két férfi ezerféle semmiségről kezdett
 4       4|   megfontolván azt, hogy ugyanezen férfi szerelem dolgában nemcsak
 5       4|   használni nem képes,~egy előkelő férfi, kiben semmi magasabb nagyravágyás
 6       4|           Én? – szólt a becsületes férfi, elfogult, bánatnyomta hangon. –
 7       5|          nem szokott minden nőtlen férfi szobája lenni. Olyan ember
 8       5|          ez nagy fájdalom: de légy férfi, tanuld elviselni. Én is
 9       6|          képzelni; ötvenes lehet a férfi, de ezt nehéz volna orcájáról
10       6|        Hátszegi, s arra mind a két férfi nevetett.~Henriett-nek e
11       7|         őszhajú, öles termetű oláh férfi, a másik egy fiatal, délceg
12       7|         fiatal, délceg nő.~Az öreg férfi szőrével kifelé fordított
13       7|           lovaglás közben (a hölgy férfi módra ül a nyeregben) az
14       7|          ajtajában állt egy fiatal férfi, közönséges fekete gubában,
15       7|           ismét állt egy fegyveres férfi, kivel az érkezők jelszót
16       7|            a csavart, az izmos két férfi mellével nekifeszülve, taszított
17       7|           Miért nem?~– Azért, mert férfi nem szokott rá felelni.~–
18       8|            közbámulásban részesülő férfi saját házánál nincs szeretve.
19       8|          sietni; ott a tisztelendő férfi hosszú kabátját levetve,
20       8|           szabadítaná meg onnan?~A férfi azonban egyre közelebb ért;
21       8|          Éppen egy öl magas volt a férfi, fejével elérte Henriette
22       8| önkénytelenül engedett; leszállt a férfi vállára; – arra az fél karjával
23       8|          alatt le nem szakadtak, a férfi kezének egy csavarintására
24       8|         vajon mit akarhat azzal?~A férfi odaérve a kétségbeesetten
25       9|       felforgatnak, asszony visít, férfi káromkodik; s egyes rémületes
26      10|           el mindenki e parancsoló férfi haragos arca előtt, látta,
27      10|       minden; ájultan rogyott azon férfi karjaiba, akit úgy gyűlölt
28      11|            mennyire megvetendő egy férfi, aki gyáva!~Marióra kis
29      11|        szent nőkhöz fordulék, hogy férfi neve az övén kívül ki ne
30      11|            ugrottam, már akkor két férfi állt a kunyhó előtt.~Itt
31      11|      rettenetesebb, mint mikor két férfi küzd puszta kézzel életre-halálra.~
32      11|       kezdődött a tusa; mind a két férfi erejét megfeszítve küzdött
33      12|       özvegy, s állt büszkén a két férfi előtt, kik álmélkodva bámultak
34      13|            menni, s most, miután e férfi nejévé lett, aki iránt még
35      14|          leány, átfűzve karjával a férfi nyakát –, a múlt éjjel rossz
36      14|       leány arra való, hogy amit a férfi hazudik, azt legyen, aki
37      14|     olvasztó felé közelített; húsz férfi szuronya meredt eléje és
38      15|      Makkabesku negyvenen túl levő férfi lehetett már, s itt-amott
39      17|        egypár asszonyság és egypár férfi gorombáskodnék odabenn egymással
40      17|       tudom, hogy csak egyetlenegy férfi van közöttük, az is félig
41      17|            arra, hogy egy agyafúrt férfi színésznek parancsolni tudjon.
42      17|   eltréfálja az éhséget. Az utolsó férfi volt nálunk a népszínműénekes.
43      17|           önmagát kicsiny és nagy, férfi, asszony, leány, cseléd
44      17|     leülteté a székre.~– Legyen ön férfi; viselje magát férfiasan.
45      18|         meg maga előtt, amint a hű férfi a hintóajtót sietett előtte
46      21|           tenni huszonöt fegyveres férfi ellenében. Csak a feldühödt
47      22|            volna, ahol tíz elszánt férfi egy hadsereget verhet vissza.~
48      22|           domnule. Az a huszonnégy férfi esküdt cimborája volt mind.
49      23|          Vámhidyt kastélyába. Ez a férfi nagyon bízott egy szegény