Fezejet

 1       1|           keresztül hangoztatva a szót. – Senki sem felel?~Persze,
 2       1|       vagyok, akire nem érdemes a szót vesztegetni. Tudom én azt
 3       1|     beletalálni; mintha senki egy szót sem szólna.~A csengetésre
 4       1|         se télen, se nyáron egyéb szót nem hall, mint „jó reggelt”
 5       1|          sem szokott atyjával egy szót is váltani.~Az öregúr eleinte
 6       1|           akárhányszor válthatott szót Kálmánnal az ő jelenlétében
 7       2|      előtt anélkül, hogy maga egy szót értene belőlük. Demeter
 8       3|      tudott.~A missz és Henriette szót fogadtak, s eltávoztak a
 9       4|     esetnél? – kérdé megragadva a szót az öregember.~– Igenis,
10       5|       mind ne higgyek, amíg ő egy szót ki nem mond, vagy le nem
11       5|          nők igen ravaszok. Azt a szót velem közölni fogják. Nem
12       5|      haragos szívű urakkal. Azt a szót kérem, azt az egy szót.
13       5|          a szót kérem, azt az egy szót. Akármit hoz vissza, nyugodt
14       5|    táblájára felírni egy bizonyos szót, azt a bizonyos nevet, vagy
15       5|        neki, hogy őszinte és igaz szót várok. Erre ő ideírt e papírok
16       6|          nagyon köszönték meg, de szót fogadtak, felkeltek helyükből,
17       7|           többé nem fogadnak neki szót sem az ördögök, sem a jólelkek.~–
18       7|           kereket!~A megszólított szót fogadott; egy vasrudat dugva
19       7|          kinek mind e néma csodák szót fogadnak és szolgálatot
20       8|            Én nemigen válogatom a szót, mert én pap vagyok, és
21       8|         került; de aki azért soha szót nem tett miatta.~– Gyermek
22       8|         vette volna az egészet, s szót sem tett volna érte.~Pedig
23       9|           felkeresni, s ha lehet, szót váltanak vele; de nem mindig
24      10|       dalidóban együtt járhasson, szót válthasson. A hölgyek olyankor
25      12|       nénje; kezd el neki az első szót, talán majd beletalál aztán.~–
26      12|     Kérlek, atyám, engedj még egy szót; – nem akarok azért a rossz
27      12|          senki! És most hallgass. Szót ne emelj többet azok mellett,
28      12|           Nem szólok többet semmi szót a te szívedhez az én szívemből.
29      12|         van?~– Nincs.~Ezt a rövid szót mondta, semmit többet az
30      12|            Demeter úr alig talált szót, mit e rövid egytagú igéhez
31      13|         első pillanatán kívül egy szót sem váltott a házinővel,
32      13| nehezteljen, hogy nehány bizalmas szót intézek önhöz. A világban
33      13|    semmije sincs. Ismeri ön azt a szót, hogy „kegyelemkenyér”?~–
34      14|          s hogy annál biztosabban szót fogadjon a nő, egy csókkal
35      14|        meg egymást, hogy soha egy szót nem fogunk mondani arról,
36      16|    hangolva. Szeretnék egy komoly szót szólani.~– A Makkabeusokról? –
37      16|          el is felejtkeztem róla. Szót sem érdemel. Úgy tett, mintha
38      17|       barátom – kezdé a gyermek a szót –, engedje meg ön, hogy
39      17|          megértem rá; és most egy szót se szóljunk azokról, amik
40      18|         maga parancsolta; én csak szót fogadtam, s most nem akarja
41      19|           fog jönni. Akinek ilyen szót mondanak az ajtajában, az
42      19|            Üssön beléd a … …~Több szót nem is vesztegetett itt
43      19|          efelől senkinek soha egy szót se szólj, mert különben …~
44      20|            ha valaki a varázsoldó szót kimondaná, ez arc megint
45      21| nevetségnek tartották volna arról szót vesztegetni, hogy az erdélyi
46      22|    készülőben; mire az készséggel szót fogadott; a kopókat rögtön
47      25|      érdemelt nagynénjétől egy jó szót sem. Hinné-e valaki, hogy