Fezejet

 1       1|            semmit. Mondtam már, hogy ezek a virágok igen nagyok, ilyet
 2       2|        mérges leptetéssel az öreg –, ezek voltak a derék atyjának
 3       4| vadásztársaitól levén kiállítva;~aki ezek szerint egy férfinál egyebet
 4       4|           akadt. Annyit látott, hogy ezek Kálmán penzumai, s nem értette
 5       4|               Összefüggésben állanak ezek Henriette férjhezmenetelével?~–
 6       4|              vitába, tudta jól, hogy ezek sohasem békülnek ki többet.~            ~
 7       5|           szemeitől, azt hitte, hogy ezek a szemek mind szívén szúrnak
 8       5|                             Sipos úr ezek után rendén elvégzé a törvényes
 9       5|      Csakhogy ismét kezünkben vannak ezek a fatális penzumok. Többet
10       6|            rókavadászatot rendeztem; ezek itt mind rókavadászok; reményljük,
11       6|             napjáig!” Furcsa emberek ezek!~A kisasszony mégis veheté
12       6|             Azok az igazi zsiványok. Ezek nem bántanak senkit; kiváltképpen
13       6|        zsíros ételt, megvárnak addig ezek az urak az alkalmatossággal,
14       7|            egyszerű magyarázata van.~Ezek az emberek aranyakat vertek.~
15       7|             ezüsttel sem többet.~Óh, ezek hát nagyon együgyű hamispénzverők
16       7|  aranyrudacskákat, amik alatt azután ezek oly vékonnyá lapultak el,
17      10|              magát; érezte jól, hogy ezek itt nem imádói, hanem, ami
18      10|             a háznál”. Hídvár termei ezek után víg úri társaságok
19      10|           igen közönséges ember; míg ezek az erdélyi mágnások olyan
20      10|          díszt tarthat udvara körül. Ezek nem iparkodnak egymást pompával
21      11|             halovány, gyermeteg arc, ezek a gyönge, finom kezek vas
22      14|        beszélj úgy.~– Óh, dehogynem; ezek az emberek, ha azt hinnék,
23      15|             jött egyre közelébb.~Ah, ezek csak a fickók voltak, ezek
24      15|           ezek csak a fickók voltak, ezek nem árthattak neki, de majd
25      16|            az már világos.”~Óh, hogy ezek a szegény gazdagok sohasem
26      16|       lódobogást hallott az udvaron. Ezek a mi lovaink lesznek, gondolá
27      16|              feje még kábultabb lett ezek után.~Hová lett a nő? Mi
28      17|            darabot, azt mondja, hogy ezek a klasszikusok. Pedig nincsenek
29      17|              Pedig jobb szeretnék ám ezek a pimaszok itten, ha Lumpácit
30      17|            ismerős volna előtte; még ezek a színfaltépő szeles mozdulatok
31      17|            kényszeríté őt Szilárd –, ezek a dolgok, amiket ön nekem
32      19|            két úr között történni, s ezek után könnyen gyaníthatá,
33      19|          idegen név hallatára – hisz ezek nekem mind új emberek.~–
34      19|              az én felderítésemre.~– Ezek valóságos élő emberek mind;
35      19|           Csak egy bizonyosat tudok. Ezek tanúkul vannak idézve ama
36      19|              itt fog megjelenni.~– S ezek a tanúk talán a környékbeli
37      19|         tennék le a hitet.~– De hisz ezek egészen gonosz dolgok, amiket
38      21|          tiszteletre méltó testület, ezek pedig már ülnek Gyulafehérvár
39      21|        biztosság, aminek azóta, hogy ezek kézre kerültek, az egész
40      22|              mégsem lehetetlen, hogy ezek közt is akad áruló; a Fatia
41      22|            uraitól. Tudják már, hogy ezek kitanulták fortélyaikat,
42      22|              megmutatom nektek, hogy ezek is csak halandó emberek.”
43      22|             még egyszer megfoghatnák ezek az én kezeim: domnye Zeu!
44      22|           valaminek? Nem tévút-e az? Ezek a ravasz emberek hamar rászedik
45      22|         maguk is érdekelve volnának; ezek egészen ártatlanok. Ez az
46      22|        itteni embernél fedeztem fel. Ezek, úgy hiszem, ártatlanok;
47      24|        átbocsátja.~– Köztünk mondva, ezek a legjobban jövedelmezők.~–