Fezejet

 1       1|            Senki sem pirongatta meg érte.~A nagypapa mégis jónak
 2       2|       persze! Ócska volt, nem adtak érte többet két húszasnál, az
 3       2|           hogy sok-e, nem kellene-e érte külön diurnumot kérni. Azonban
 4       2|              s hozza ide nekem. Kap érte jó ajándékot.~– Igenis,
 5       2|           másodszor haragudni akart érte, hanem harmadszor jobbnak
 6       4|         velem, én megyek a tűzbe is érte.~Az érzékeny férfiú sírni
 7       4|        baltadzsik a selyemzsinórral érte jőnek, hanem Jassyból, hol
 8       4|         János úrnak a türelme végit érte; el akart szaladni; ha az
 9       6|           világon. Henriette-et nem érte nagy veszteség, midőn férje
10       6|          fejét, nem haragusznak meg érte a vendégek; ugye Henriette,
11       6|          kezében volt a hegedű, nem érte be egy nótával, egyik dallam
12       7|       fekete álarcos –, én jótállok érte, s felmentem az átöltözés
13       7|      költségül, mit kell neki kapni érte?~– Csak olvasd te, domnule –
14       8|   nyelvmestert; hanem rögtön küldök érte, s meghívatom magamhoz.
15       8|      egészet, s szót sem tett volna érte.~Pedig az út terhesebb része
16       9|         nyögés a barlangból, bement érte: ott találta akkor is megdermedt
17      10|           Párizsban. Én felelek meg érte.~Férje volt az …~Azzal odalépett
18      10|         napra. Én magamra vállaltam érte a felelősséget; abban a
19      10|          ifjúnak a halvány képe, ki érte egykor meg akart halni;
20      10|       álarcos olyan fizetést kívánt érte, amivel nem ér fel a világ
21      11|          volt.~Báró Hátszegit magát érte a veszély.~Úgy hozták haza
22      11|      holnapra semmi bajom. Kár volt érte félbeszakítani a vadászatot.
23      11|        eljutni. Gyalog is elmehetek érte. Addig zárkózzál be. Oltsd
24      12|            kell. Szégyen volna neki érte megalázni magát.~Lángainé
25      12|           gyorsan szaladt, hogy nem érte utol stb. stb.~Azután csendesség
26      13|             kártyán, midőn ez a hír érte. Efölötti rossz kedvét éppen
27      13|       szívét még egy nagyobb csapás érte, ami annál érzékenyebb,
28      14|        biztatás, hogy összecsókolta érte a Fatia Negra orcáját, nem
29      16|           még a kopók is megugatnák érte. – Óh, hogy dühödött mind
30      16|            Miért?~– Mert a lába nem érte a kút fenekét.~– Beleugrott?~–
31      16|           egy húszas, s felejtsd el érte, hogy vendég vagy; fogd
32      17|             úrhoz, de majd kidobott érte a szobából, hogy hát cédulahordozónak
33      17|         Szép hangja volt, szerették érte, hanem az a baja volt, hogy
34      17|         mindennap, hogy tagadta meg érte önmagát kicsiny és nagy,
35      17|               Éppen nem úgy.~– Hála érte az Istennek! Megijedtem,
36      18|         aznap délig az a meglepetés érte, hogy Monori személyesen
37      18|           János úr dühe tetőpontját érte. Legelőször is a szegény
38      18|       felejteni, majd én beszaladok érte.~– Nem kell, nem kell. Ne
39      18|        gallérom. Ha bűnös, lakoljon érte.~Most Margarin volt az elbámulás
40      20|             ezzel így: megbüntetett érte az Isten, hogy szép arcomért
41      21|         percben három pisztolylövés érte a telivért, a harmadikra,
42      21| megküzdhetett vagy eleshetett volna érte.~Amazok nem álltak meg többé,
43      22|            öles termettel; kár volt érte, hogy vak.~– Domnule, egyedül
44      22|      bejelentett, jutalmát megkapja érte.~– Csak a Fatia Negra vérét,
45      23|     hallgatni ezt a nótát. Adott is érte egy szép réztűt a hajamba,
46      24|          Igazán, a szívem hasad meg érte, tessék elhinni, fiskális
47      25|         patikakontót is én fizettem érte négy forintokat és harminckilenc