Fezejet

 501      10|           kívánt célhoz jutni, a nőnek egy segélykiáltására Fatia Negra
 502      10|          utakra vállalkozni; aztán meg egy idő óta oly rémülős vagyok,
 503      10|         nagyságos asszonynak, hogy van egy kedvese a fekete álarcosnak,
 504      10|                elbeszélésből; különben egy reggel azt fogja hallani,
 505      11|            előre rendezték, aminek oka egy nevezetes baleset volt.~
 506      11|              későn hírt kap róla, hogy egy óriási vén medve baktat
 507      11|               idején elindul a nyomon, egy kettős puskával és minden
 508      11|          halálos körbe; amidőn egyszer egy avar meredek alá érve, ismét
 509      11|            elsodró roham előtt, azután egy nehéz testet érzett magára
 510      11|     agyonijesztgetni – monda Lénárd –, egy kis ijedtség volt az egész:
 511      11|         belföldi hírlapban nem olvasok egy hétig egyebet, mint saját
 512      11|    cselédségnek mit sem szükség tudni.~Egy óra óta, hogy ne unja magát,
 513      11|           ráhagyott mindent, s viszont egy szóval sem említé, hogy
 514      11|           szókkal: „Anica, te szeretsz egy gonosz embert, ki téged
 515      11|              téged megcsal, azért hogy egy ártatlan nőt megrontson;
 516      11|             gyáva a házőrző ebet, mint egy rongyos tolvaj, mint egy
 517      11|               egy rongyos tolvaj, mint egy nyomorult házfölverő.~–
 518      11|         asszonyom, mennyire megvetendő egy férfi, aki gyáva!~Marióra
 519      11|           lobogó láng világította meg. Egy hárságy, kecskebőrökkel
 520      11|              kecskebőrökkel leterítve, egy palakő asztal, néhány háromlábú
 521      11|              szék egész bútorzata, meg egy szépen kifaragott és kifestett
 522      11|          felhúzva fejéhez, aludt, mint egy angyal.~A hátulsó szögletben
 523      11|            reszketett és nyögött, mint egy hideglelős ember; megtört
 524      11|            kérdezém Mariórától.~– Csak egy órányira innen: a Vále Caprán.~–
 525      11|                jönni; arra van köztünk egy jel. Itt van nálam a havasi
 526      11|                a jeladó pásztorkürtöt. Egy olyan hosszú, kéregből készült
 527      11|                én a kürtbe fúttam, azt egy perc múlva éppen visszaverte
 528      11|         visszhang, mintha ott is volna egy kürtfúvó, néhány pillanat
 529      11|           távol hegyek közül felelt rá egy másik kürt, mintha ott is
 530      11|              kürt, mintha ott is volna egy visszhang. Ez Juon válasza
 531      11|            tanácsot. Az ajtót elzártuk egy gerendával, a tüzet eloltottuk
 532      11|               s elaltatá, a szögletben egy mély, reszketeg sóhajtás
 533      11|            volt! Ő, akiért elkárhozám.~Egy miatyánkmondás alatt ott
 534      11|                játékot tovább. Marióra egy gondolatnak nem volt ura;
 535      11|              súgá nekem Marióra; nekem egy húszasom sincs.)~– Csak
 536      11|           ablaknyíláson az ajtó fölött egy nehéz erszényt vetett be,
 537      11|               pedig úriasszony. Ha még egy percig ellenkezel, ajtódat
 538      11|          pisztolyt, nem messzebb, mint egy arasznyira tőle. Ő igen
 539      11|              igen erős ember; csak még egy erőfeszítés kellett volna
 540      11|               Henriette sápadtan, mint egy szobor, nézett reá.~Ismét
 541      11|              Ebben a végső pillanatban egy vadállati dühös ordítás
 542      11|              ellenfeléhez intézett; az egy zsákmányra rohanó dúvad
 543      11|    fegyvereiért akart rohanni, de Juon egy roppant ugrással utolérte,
 544      11|      közönséges isten teremtése volna, egy perc múlva üsszezúzott csontokkal
 545      11|              őt törni.~Ekkor kezdődött egy olyan borzasztó küzdelem,
 546      11|              vagy te, akivel Juon Táre egy szóra nem bír?~– Mit akarsz,
 547      11|               Juon éles fogaival, mint egy fenevad, beleharapott; nem
 548      11|                ő ebben az órában, mint egy tündér, aki egy óriással
 549      11|           órában, mint egy tündér, aki egy óriással harcol. Emez fél
 550      11|         magasabb, mint ő; karjai, mint egy cserfaág, oly izmosak; ő
 551      11|          összebonyolult tagokkal, mint egy elválhatatlan vonagló tömeg.~–
 552      11|           ismeretlen pofádat! – hörgé, egy pillanatra egész erejével
 553      11|              is ordítani kezdett, mint egy megsebzett medve, mely a
 554      11|                egyre a birkózás közben egy meredek örvény széléhez,
 555      11|          sütött, olyan jó célpont volt egy nehézkesen kapaszkodó fekete
 556      11|                fogják megvallani, hogy egy megsértett asszony keze
 557      11|               keze rettenetesebb, mint egy egész ország férfiáé. Ne
 558      11|            következetességgel intéznek egy előlük meg nem menekülhető
 559      12|           többé, s aminek valószínűleg egy jótékony tüdőszélhűdés fog
 560      12|                pedig olyan szó, amitől egy doktorban minden csepp vér
 561      12|            fölött konzíliumot tartani.~Egy napon az jutott eszébe,
 562      12|         gyógyszerből előbb ő vegyen be egy kanállal, hogy így annak
 563      12|          hírlapban, hogy Párizsban van egy szerecseny orvos, aki csodakúrákat
 564      12|          ügyvivőjének, amíg az nem írt egy párizsi üzletbarátnak, hogy
 565      12|              türelmét, ki nem restelli egy hipochondriákus agónia minden
 566      12|               semmit. Demeter úr azért egy napon mégiscsak magához
 567      12|            unokáim. Írt-e hozzám azóta egy sort is az a lyány, amióta
 568      12|          amióta Pestrül elvitték, csak egy „csókolom kezedet” a férje
 569      12|      kanálszámra, még az kellene, hogy egy vederrel hajtsak föl egyszerre;
 570      12|              spongyia. Tőlem nem lehet egy óra alatt kicsikarni azt,
 571      12|        nénjétől bevezettetni.~Lángainé egy cseppet sem volt meglepetve,
 572      12|             Ugyan, atyám, hogy lehetsz egy gyermekhez olyan kegyetlen? –
 573      12|               kenyér? Mit gondolsz, ha egy ruha leszakad rólad, honnan
 574      12|              maradt rád valamid? Igen, egy csomó fizetetlen adósság.
 575      12|                ellen szökteté el, mint egy tolvaj.~Kálmán, mint a kígyómarta
 576      12|               volt rettenve; az öregúr egy percre elmeredt szemekkel,
 577      12|          felkapott Lángainé asztaláról egy nyitott penicilust, s szembe
 578      12|              Ugyan, édes György, adjon egy darab kenyeret, mert mától
 579      12|            volt csapva a fejében, mint egy részeg embernek; ordítozott
 580      12|                 hogy az öregúr meg van egy kicsit háborodva, azzal
 581      12|         akarták tartóztatni, elgázolt; egy lovas pandúr utána nyargalt,
 582      12|          laskává tépett iratromladékot egy tálcára tevé, és János úrra
 583      12|                módon a kandallóba, még egy csücske se maradjon belőle.~–
 584      12|              Kérlek, atyám, engedj még egy szót; – nem akarok azért
 585      12|                alkalmatlankodni, nincs egy szó mentségem is számára; –
 586      12|               hogy ha én Henriette-nek egy félmilliócskát hagyományozok,
 587      12|              akit férjhez adtál erővel egy emberhez, akit nem szeretett,
 588      12|           János! János, kérlek, nevess egy kicsit. Haha! Ez a jámbor
 589      12|      rendelkezel ellenünk, holtod után egy gyűlöletes pernek vetetted
 590      13|                levő kastélyok mind úgy egy csoportban vannak Arad körül,
 591      13|                a társaságba, tartozott egy Pestről jött fiatalember,
 592      13|          regényes szerelmi viszonyáról egy gazdag pesti tőzsér leányával,
 593      13|              van öntül bolondulva. Már egy hét óta szekíroz, hogy önt
 594      13|          barátom, vigyázzon magára; az egy igen csodálatos asszony;
 595      13|            tudja, barátom, amellett ez egy Pénelopé! A hitvesi hűség
 596      13|             kérem, vegyen a fogai közé egy pár szemecskét ebből a cachou
 597      13|      utóemlékét, ami ebéd után, kivált egy kis borocska után, önkénytelenül
 598      13|     fiatalembert kétségbe ejtett volna egy ilyen hóbortos kérdés, kik
 599      13|                másikba botlottak volna egy ilyen „banditadöfés” kiparírozása
 600      13|         Szilárdom örökké nyugodt arcát egy percig sem hozta zavarba
 601      13|          minden hölgy alakján, s mellé egy ősi csipkefőkötő.~– Áh,
 602      13|            fehér pontocskákkal, amiket egy időben olyan nagy lelkesüléssel
 603      13|               lámpásba.~És így tovább.~Egy óra alatt az egész társaság
 604      13|            Pardubicból, aki egész este egy pillanatra sem bukkan be
 605      13|        bemutatás első pillanatán kívül egy szót sem váltott a házinővel,
 606      13|            tudta, hogy nincs otthon, s egy látogatójegy hátrahagyásával
 607      13|             nem vagyok otthon, s akkor egy látogatójeggyel lerója tisztét.
 608      13|          könnyelmű játékot űzni. Nekem egy jó, áldott férjem van, akit
 609      13|               teremtés a világon, mint egy gazdag ember leánya. Hanem
 610      13|                szerettetik. Hozzáadták egy keleti nábobhoz, aki menyasszonyát
 611      13|                úgy költött azóta, mint egy fejedelem. És most ez az
 612      13|              az a kegyelemkenyér, amit egy férj ád annak a nőnek, akit
 613      13|              hogy ez nagy megaláztatás egy nőre nézve.~(Szilárd gondolta
 614      13|         beszélek. Henriette szívét még egy nagyobb csapás érte, ami
 615      13|                életben van, akkor csak egy embert fog felkeresni, és
 616      13|                 Szokása volt az embert egy lélegzet alatt tegezni és
 617      13|                önt megismerte, hogy ön egy valódi ideál, egy lumen
 618      13|              hogy ön egy valódi ideál, egy lumen vagy micsoda. Figyelmeztetem
 619      13|            nézz rám! Miről beszéltetek egy óra hosszat?~Szilárdnak
 620      13|                 s otthagyta őket.~Csak egy fiatal huszártiszt nem ügyelt
 621      13|             ügyelt rá; az ott olvasott egy karszékben valami újságot,
 622      13|               rá:~– Mit? Mi az?~Azután egy egész hétig nem látta a
 623      13|             valami erdőbe, s majd csak egy hónap múlva találják meg
 624      13|              meg véletlenül? – kérdezi egy hang a háta mögött. Hátranézett:
 625      13|           Tessék leülni mellé, itt van egy szék. Gondom lesz rá, hogy
 626      13|                a gyermekre nézve pedig egy borzasztó váddal áll elő
 627      13|            váddal áll elő unokabátyja. Egy váltót mutat elő negyvenezer
 628      13|           nevére váltót hamisított, az egy percig sem fog kételkedni
 629      13|              Majd holnap kifőzzük ezt. Egy órakor elvárom – súgá a
 630      14|        biztosabban szót fogadjon a nő, egy csókkal lezárta a száját.~
 631      14|          mindig Fatia Negra. Majd lesz egy nap, amikor négylovas hintó
 632      14|        kormányszék előtt, sejtik, hogy egy része a nyert aranynak eltűnik.
 633      14|     esküdtessük meg egymást, hogy soha egy szót nem fogunk mondani
 634      14|                közöttünk.~– Tehát csak egy hétig kell még várnom? –
 635      14|            gondolatnak, erre kell csak egy hétig várnod?~– Igen, igen –
 636      14|              és gondolta magában: csak egy hétig kell arra várnom,
 637      14|               lássék a nagy gazdagság, egy egész ökör sült izzó parázs
 638      14|              épülete előtt pedig éppen egy egész ötven akós kád volt
 639      14|                anyaghoz, s akkor aztán egy pillanat alatt elevenen
 640      14|     legmagasabb szálltában sem éri el.~Egy karzatszerű kőemelvényen
 641      14|            járja a tréfa és a zaj; itt egy víg fickó tehéntülköt hozott
 642      14|            csendes dúdolással lejtenek egy helyben körülforogva; ki-ki
 643      14|              kezén fogva Onuc leányát, egy magas állványra tett feszület
 644      14|              legszebb.~Homloka közepén egy nagy gyémánt ragyogott,
 645      14|      összhangzatát; minden állása mint egy antik szoboré, mozdulatai
 646      14|                szokta más menyasszony, egy órával esküvője előtt.~Csak
 647      14|                a sisak taréjának hegye egy kissé sáros; bizonyosan –
 648      14|              volt az oldalán, még csak egy tőr sem. Természetesen:
 649      14|                fejével lefelé.~A leány egy percre elsápadt, megrendült;
 650      14|             felemelve, megfordítá azt, egy az oltáron levő nyílásba
 651      14|               mindannyian, akik valaha egy villanykészletet láttak.
 652      14|            leydeni palack ütegeivel, s egy óramű által hozatott mozgásba,
 653      14|                óhajtanék élni, – amint egy igét vagy egy gondolatot
 654      14|            élni, – amint egy igét vagy egy gondolatot bárki előtt,
 655      14|        megégették. Egyszernél többször egy sem mert felé nyúlni, de
 656      14|           fogózzék a másik kezébe.~Így egy láncot képeztetett velük,
 657      14|            Onuc zárta be, kinek kezébe egy vékony láncot adott, mely
 658      14|          mondtak. A komédiát befejezte egy erős villanyütés, mely egyszerre
 659      14|               két vőfély rögtön futott egy nagy fatálért, arra fölállíták
 660      14|              onnan, karjára véve, mint egy gyermeket; a másik serpenyő
 661      14|     óranegyednek kezdő percét, ha csak egy lépését, egy dobbanását
 662      14|           percét, ha csak egy lépését, egy dobbanását hallhatta volna
 663      14|          kardra, mely Holofernes fejét egy csókért levágta; esküszöm
 664      14|            felnyalták az ebek az utcán egy rossz asszony miatt, úgy
 665      14|               s térdéről felállva, még egy lépcsőfokkal magasabbra
 666      14|       fegyveres csapat egyszerre, mint egy gép minden kereke, mozgásnak
 667      14|            sátorok közé, a Fatia Negra egy percre megkövülten állt
 668      14|     megkövülten állt Anica előtt, mint egy megfogott ördög, s elmeredve
 669      14|            téríti magához; látta, hogy egy kérlelhetetlen ellenség
 670      14|             kérlelhetetlen ellenség és egy csapat fegyveres ember sietve
 671      14|               zárva van.~E pillanatban egy ördögi gondolatja támadt.~
 672      14|             támadt.~Hirtelen felkapott egy égő fáklyát az oltárról,
 673      14|               szuronya meredt eléje és egy hosszú nyelű fejsze Juon
 674      14|              az ajtóhoz sietett, hanem egy oldalszökéssel elérte a
 675      14|            nekivetve a roppant kádnak, egy kétségbeesett erőfeszítéssel
 676      14|          végigönté a barlang padlatán.~Egy pillanat alatt lángban állt
 677      14|                s terjedt sebesen, mint egy gátját szakított égő tenger,
 678      14|        csorgott a lobogó alkohol, mint egy égő zuhatag. Veszni kellett
 679      14|                 hirtelen kezébe ragadt egy fejszét, s nem törődve a
 680      14|                képezett; a vén Onucnak egy haja szála sem maradt meg;
 681      14|               kalandor. Ezalatt eltelt egy óranegyed. Több, mint elég
 682      14|        árnyékában hűselve, heverészett egy őzünő két kis gidójával:
 683      15|              Hídvártól Gyulafehérvárig egy jó napi járóföld van, még
 684      15|            mikalai csárda, abban lakik egy derék, becsületes oláh nemes;
 685      15|         tanyája regényes helyen épült, egy, a hegyekből kijövő patak
 686      15|              víz szokta mosni.~A tanya egy hosszú tornácos házból áll,
 687      15|               cifrára kifaragva, képez egy hosszú folyosót, melyhez
 688      15|               szokta szállásolni. Csak egy szoba, de elég, kényelmes
 689      15|              ha lovon jön és vacsorál, egy forint; ha még bort és pálinkát
 690      15|           diktál föl, azért mégis csak egy forint; ki vesződnék amiatt
 691      15|          udvarára lépett; gyalog jött, egy ládika a hóna alatt, s vállán
 692      15|          ládika a hóna alatt, s vállán egy kettős csövű fegyver. Makkabesku
 693      15|              mindig tréfál. Flóre, te!~Egy csinos kis menyecske jött
 694      15|           keresztnevet hord.~A csárdás egy percig sem hagyta a feleségét
 695      15|           Makkabesku elzárta a ládikát egy nagy álló faliszekrénybe,
 696      15|                ajtó elé; hozz magadnak egy széket, ülj rá; – húzd föl
 697      15|            valami sajátságos bűbáj van egy véletlenül kézbe kapott
 698      15|            azon oszlop árnyéka mellett egy emberfő árnyékát látná megmozdulni…~
 699      15|   keresztüllőlek! – S amint az álarcos egy lépést tett előre, hevesen
 700      15|             Fatia Negra pedig megfogta egy kezével a puska végét, egy
 701      15|             egy kezével a puska végét, egy rántással kicsavarta azt
 702      15|         ereklyéi közül ugyan, csodára, egy sem hiányzott, hanem Hátszegi
 703      16|              Tudja jól, hogy Henriette egy naplopó fickót szeretett
 704      16|               öccsét mivel vádolják, s egy percig sem kételkedett azon,
 705      16|               homlokán, és nem találva egy mentő gondolatot.~Ez olyan
 706      16|                gondolkoznia kell, hogy egy másikat, akiért remeg, megszabadítson.~
 707      16|           ellen folytatott párharcban.~Egy napon az történt Hátszegivel,
 708      16|         engedelmet kér a bárótól, hogy egy percre eltávozhassék, s
 709      16|         ajtóban elváltak, még akkor is egy sokat jelentő pillantást
 710      16|      Hátszeginek mindezt látni kellett egy tükörből, mellyel éppen
 711      16|                Óh, igen bizodalmas. Ez egy igen derék, becsületes ember.~–
 712      16|           mondanám; kedves barátom, én egy igen ostoba bajba keveredtem;
 713      16|            mégis tartozom vele. Tudja, egy időben, sok esztendő előtt,
 714      16|     kártyázásba. Ott igen nagyba ment. Egy este nemcsak hogy minden
 715      16|       hihetetlennek találom. Két lövés egy emberre olyan közelről,
 716      16|               mégis semmi eredmény; az egy kicsit mesésen hangzik.~–
 717      16|               neki a fejemet.~A grófnő egy percre félbehagyta a trillákat.~–
 718      16|                van hangolva. Szeretnék egy komoly szót szólani.~– A
 719      16|             tudom, hogy mit kell tenni egy gavallér embernek, olyan
 720      16|                nem kérek egyebet, mint egy ember kimaradását a háztól,
 721      16|       váltókhoz. Szerencsére van nálam egy üres váltó.~A báró talált
 722      16|               A báró talált tárcájában egy blankettát, ami nélkül gavallér
 723      16|                 hogy írja az alá nevét egy olyan drága okiratnak, s
 724      16|               milyen különös az, mikor egy hatalmas, gazdag ember ércszívvel
 725      16|                 s ugyanazt az összeget egy idegen nő szép szavára könnyű
 726      16|         aláírással készen volt Lénárd, egy percig sem időzött tovább;
 727      16|               nehezítse magára, mintha egy kis előlegezett foglalóra
 728      16|         furfangos asszony engemet most egy kicsit berántott; igaz ugyan,
 729      16|               tinta meg sem száradt, s egy levélpapirost kiválasztva,
 730      16|                leend e tett után, mint egy rabnő.~De miféle tett után?~
 731      16|               nevetségesen rászedetett egy ravasz nő furfangja által,
 732      16|          bővebben szólani személyesen. Egy mellékindoka e határozatra
 733      16|              utat magam; de halasztani egy nappal sem akarom. Hiszen
 734      16|           támadnak meg valahol, szépen egy szóra odaadom nekik, ami
 735      16|           megtalálni. Vállfűzőmnek van egy acél lemeze, akörül fogom
 736      16|               Henriette mindenrre csak egy szomorú válasszal bírt:~–
 737      16|       válasszal bírt:~– De hátha ez az egy nap szegény Kálmánra nézve
 738      16|             nap szegény Kálmánra nézve egy öröklét?~– Úgy? Abban igaza
 739      16|          bizonyosan senki sem szól meg egy delnőt, aki velem egyedül
 740      16|           lehet ránézni.~– Hanem azért egy nőt megvédeni, azt hiszem,
 741      16|               teszi, ha most lefekszik egy rövid álmot aludni. Én azalatt
 742      16|                aludjanak már a háznál. Egy kis bőrönd volt ferde karjára
 743      16|                akasztva; másik kezében egy kettős csövű puskát hozott,
 744      16|          kiáltá Hátszegi nevetve. – Te egy egész gerillaháborúra vagy
 745      16|               találom.~– Lássunk addig egy kis szíverősítőhöz. – Hátszegi
 746      16|             szíverősítőhöz. – Hátszegi egy palack szerémi szilvapálinkát
 747      16|                Gondoskodtam számotokra egy kulacs jó hegyaljairól –
 748      16|            hegyaljairól – szólt Lénárd egy szép csikóbőrös kulacsot
 749      16|           restellem az egész utazását, egy levél mindazt elvégezte
 750      16|                mintha visszaszorítaná.~Egy negyed múlva megjelent Henriette
 751      16|             szép lesz hozzá, de a föld egy kicsit göröngyös – szólt
 752      16|           kováccsal. Végül a kocsissal egy kicsit veszekedett, már
 753      16|               vállára az útiköpenyt, s egy hideg csókot nyomott homlokára.
 754      16|                No, most még csak az az egy kellene, hogy a nyerges
 755      16|               a kulcsot.~Ha csak ez az egy kívánsága volt Gerzson úrnak,
 756      16|          meghallgatta a sors; mire még egy negyedórát haladtak, mind
 757      16|              esik.~– Óh, voltam én már egy éjjel ott; ismerem a csaplárosnét;
 758      16|      akármilyen ép lovakkal legfeljebb egy óra járásnyira lehetett,
 759      16|                már itt vagy, hát nesze egy húszas, s felejtsd el érte,
 760      16|           istállóba; adj nekik szénát, egy óra múlva itasd meg. El
 761      16|                Olyan különös gondolat, egy öngyilkos szobájában időzni!
 762      16|             száradva. Henriette talált egy kőkorsót, állott vízzel
 763      16|                virágot, hadd éljen még egy héttel tovább.~Gerzson úr
 764      16|    marhapecsenyét meg fehér cipót, van egy kulacs finom borunk, nem
 765      16|           mégsem ivott; ő sohasem bírt egy csepp bort is lenyelni,
 766      16|              Nem is evett semmit, csak egy almát fogyaszta el, ez aztán
 767      16|           abból ő el nem enged tévedni egy szalmaszálat is; azt ő már
 768      16|            engedi magára mondani, hogy egy halott hagyatékát ellopta.~–
 769      16|              ami a pusztai embert, aki egy kicsit hajlandó a regényesség
 770      16|                   Az rettenetes lehet, egy olyan bűnösnek rokona lenni.
 771      16|                maradhatna ott magában, egy öngyilkos szobájában? Maradjunk
 772      16|                igazán nem alszom, csak egy kicsit elbólintottam.~–
 773      16|                teszem; inkább kimegyek egy kicsit a szabad levegőre,
 774      16|               fejem. Szétnézek odakinn egy kicsit.~Azzal letette a
 775      16|            aludt. Elég, ha kettő közül egy ébren marad.~Azzal felvette
 776      16|            türelemmel, mint folynak le egy otthontalan éj semmi óraütéstől
 777      16|         csakhogy – mindegyik lovon ült egy ember.~– Ez nagyon különös –
 778      16|                három leszállt a lóról; egy ötödik kijött az istállóból,
 779      16|            Gerzson bácsi, ébredjen fel egy pillanatra; valaki be akar
 780      16|             benn voltak a tornácban, s egy kéznyomás a vendégszoba
 781      16|               keressen oltalmat többé.~Egy erős roppanás hangzott az
 782      16|     lélekjelenlétét a nő. A veszélytől egy lépésnyire megszűnt rettegni.
 783      16|             kezében nem volt más, csak egy tőr.~– Fel ne ébressze őt –
 784      16|                nem az kell. Az asszony egy negyvenezer forintos váltót
 785      16|             arcát, és ráismert.~… Csak egy percig látta, és azután
 786      16|             volt sehol található.~Csak egy elejtett tárgy, egy útmutató
 787      16|               Csak egy elejtett tárgy, egy útmutató jegy sem adott
 788      17|              hogy mikor sok esztendeig egy rakáson hevert köveket széthordat,
 789      17|        zsindelyzetét levereti, vagy ha egy ingoványos helyről a vizet
 790      17|              Vámhidy, mint szolgabíró, egy éjszaka valami járásában
 791      17|                fölébredt. Hálószobáját egy ajtó választá el a nagy
 792      17|    rezidenciának; most éppen próbálnak egy új teátrumot; amit estére
 793      17|               lesz az adósságuk, akkor egy szép éjszaka odábbállnak
 794      17|           benne, hogy jobban sem kell. Egy kis aranyos papiros, egy
 795      17|               Egy kis aranyos papiros, egy kis csiriz, egy kis kemény
 796      17|               papiros, egy kis csiriz, egy kis kemény papiros olyan
 797      17|             persze kétszer nem néz meg egy darabot; hát ilyenkor azt
 798      17|           mindenfelé, megint nem marad egy garasok sem; a múltkor szerbiai
 799      17|              magyar és rác népdalokat; egy öreg szerb látta, hogy nincs
 800      17|          alássan, mindjárt magam hozok egy cédulát.~A kocsmáros elsietett
 801      17|             ezt a pénzt kérem.~Szilárd egy tízforintost adott a kocsmárosnak,
 802      17|                múlva aztán a kocsmáros egy egész nyaláb belépti jegyet
 803      17|            vendéglőbe, már vártak reá. Egy határozatlan korú asszonyság,
 804      17|          lehettek) volt lefüggönyözve. Egy ív papirosra fel volt írva
 805      17|                van a színház úgy, hogy egy lélek sem fér be több.~–
 806      17|              fel, s előtűnt a színpad.~Egy összerakható spanyolfal
 807      17|              az előtérben látható volt egy fehérrel feketére festett
 808      17|             nagy úrtól el nem fogadnék egy falat kenyeret, ha ezüsttálcán
 809      17|               Moor Károlyt és Ferencet egy és ugyanazon személy fogja
 810      17|                meg, gyakorolható annak egy személy általi képviseltetése,
 811      17|          Persze, fiatal még arra, hogy egy agyafúrt férfi színésznek
 812      17|                a jászolban hanyatt, és egy szál füvet rágcsált a fogai
 813      17|              volt tennünk, fel kellett egy nőt öltöztetnünk Gergely
 814      17|               Károlyt és Moor Ferencet egy személyben arcot és hangot
 815      17|               az előadási zajba, végre egy becsületes csizmadiamester,
 816      17|             felugrott helyéből, s mint egy második peleskei nótárius,
 817      17|          kiáltá:~– Kálmán!~Moor Ferenc egy percig tétovázott, azután
 818      17|             ért vele; ott azután, mint egy testvért, mint egy elveszett
 819      17|                mint egy testvért, mint egy elveszett fiút, magához
 820      17|          tűrnek publikumot, habár csak egy személyből áll is az.~Néhány
 821      17|               elfeledteti a gyermeket. Egy neme a cinizmusnak az.~–
 822      17|                ha megértem rá; és most egy szót se szóljunk azokról,
 823      17|              ön bort inni?~– Rászoktam egy idő óta. Az embert mindenütt
 824      17|               legalább van az embernek egy menedéke, ahová búbánatát
 825      17|        keserűen mosolygott, ahogy csak egy vén, megőszült ember tudhat
 826      17|            vagyok, elfogadok ajándékba egy jó kalapot azzal a föltétellel,
 827      17|            Keresek magamnak a szeméten egy rosszat, amit már elhajítottak,
 828      17|    visszaemlékezem rá, hogy reszkettek egy beteg ember előtt, akit
 829      17|          kofáktól levesbe valót; de ha egy urat látok magam előtt,
 830      17|             kirohanjon az utcára, mint egy bódult.~– Bocsásson ön,
 831      17|            maradjak ott. Nem volt több egy forintomnál, az inasoktól
 832      17|    elszökhessem, ő ígérte, hogy szerez egy uzsorástól, de negyvenet
 833      17|               fejét falhoz verni, mint egy őrült.~– Kedves Kálmán;
 834      17|               magánörökéből kitagadva, egy ilyen nevezetes tömegrőli
 835      17|              kell tennie hibáját. Most egy időre szűnjünk meg jóbarátoknak
 836      17|              sem volt. Helyette talált egy levélkét az asztalon, melyre
 837      17|                vándor komédiásnak volt egy hasonló földönfutó gyermek
 838      18|                illő korban volt, aztán egy kis pénzecskét is lehete
 839      18|             illendő. Adhatna egyszerre egy kis falusi jószágot, egy
 840      18|               egy kis falusi jószágot, egy kis majort, ahol az ember
 841      18|            csak az ispánok lopják; úgy egy kis százholdas gazdaságocskát;
 842      18|                most; beszélgessünk még egy kicsinyt. Gondolja maga,
 843      18|              Hát nem vagyok e én veled egy test, egy lélek?~– Ostoba
 844      18|            vagyok e én veled egy test, egy lélek?~– Ostoba beszéd.
 845      18|             lélek?~– Ostoba beszéd. Ha egy test, egy lélek vagy velem,
 846      18|            Ostoba beszéd. Ha egy test, egy lélek vagy velem, hát eredj
 847      18|         mondanod, hogy tudjam.~Margari egy darab ideig csak vette tréfára
 848      18|                 s olyat ordított, mint egy pénzért mutogatott tengeri
 849      18|             jellemére, aki tudja, hogy egy időben a közvélemény választotta
 850      18|                 mikor látogatásra jön.~Egy nap az kérdezé tőle, hogy
 851      18|            alkalom kínálkozott számára egy alkalmatlan nyűgöt saját
 852      18|           összevissza Margariról, mint egy lócsiszár a vak lováról,
 853      18|              ilyen jó üzletet csinált. Egy alkalmatlan tolakodó koldust,
 854      18|          életfogytig tartó hivatallal. Egy ilyen örökké kérő száj valahára
 855      18|              mit törődnék a szolgabíró egy ilyen semmi ember dolgával
 856      18|        körülmény jött közbe, miszerint egy Arad megyei tiszttársamnak
 857      18|          mintha úgy volna, hanem, hogy egy kis hivatalhoz juttassam.
 858      18|               hogy ebből a zsákutcából egy kis erélyes gorombasággal
 859      18|              bírságot toties, quoties; egy jurátus tabulae regiae nótáriusnak
 860      18|            fejére, lerohant a lépcsőn, egy budaörsi sváb asszonyt kitaszigált
 861      18|               alól, ki oda települt le egy hátikosár szegfűgombával,
 862      18|               jurátussal összeveszett, egy házaló zsidót, ki nem akart
 863      18|               villájáig.~Ott tért csak egy kicsit magához.~Tehát Kálmán
 864      18|          millió, kettő ebből a tietek, egy az enyim; legyünk mindannyian
 865      18|               az embernek a csizmájába egy hangya beszorul, s az ember
 866      18|            Ungar”-ban, hogy véletlenül egy házfödélről leesett cserép
 867      18|              pillanatban akkorát, hogy egy szőlőlugas redélyzetéig
 868      18|            pedig elkezdett sírni, mint egy iskolásgyerek; mentül jobban
 869      18|          kétszáz forint” szóra Margari egy kicsit alábbhagyott a bömböléssel,
 870      18|          folytatni, amint kezdte.~– Ön egy rafinírozott gazember! –
 871      18|                 Ön tönkre akarta tenni egy fiatalember jövendőjét,
 872      18|                hanyatt bukott, ezúttal egy sor paradicsomalma közé,
 873      18|             gazember vagyok.~– Adjatok egy botot, hadd ütöm agyon.~–
 874      19|                 Mikor nem volt Aradon, egy házmester szokott egyedül
 875      19|                serege nem adta őt elő.~Egy szögletből leste végig az
 876      19|               tovább a kétséget, amint egy futamnak vége volt, leszállt
 877      19|         nézőhelyről a pályatérre, ahol egy körben sportsman bajtársai
 878      19|              szegény asszonyt éjszkára egy pusztai csárdába betérni,
 879      19|          megűtődve –, ez nem tréfa. Ez egy igen tragikus eset, ami
 880      19|             Hátszegitől.~Gerzson úrnak egy gondolat villant meg agyában.~–
 881      19|       kirántanak, a belefulladás előtt egy perccel. Ilyenformán érezte
 882      19|             pamlagra, akkor kezdett el egy kicsit visszagondolni azokra,
 883      19|             nevezte meg.~A város végén egy szatócsboltban vett huszonnégy
 884      19|               darab páros zsemlyét meg egy új fakulacsot; amint a Maros
 885      19|          nagyon sajátságos volt; mikor egy falut értek, akkor megmondta
 886      19|          folytatta a csodálatoskodást; egy bő bekecs volt rajta, nagy
 887      19|               lehet inni.~Amit azonban egy párt lépett a hídon, mégis
 888      19|                vadászával találkozott, egy impertinens csontos állkapcájú
 889      19|             öklöm itt a zsebemben most egy pisztolynak az agyát markolja,
 890      19|             nincs?~– Mondtam már, hogy egy lélek sincs itthon, csak
 891      19|                 azt fogadom; várj csak egy kicsit.~Azzal Gerzson úr
 892      19|               kiszakított a tárcájából egy levelet, s azt térdére fektetve,
 893      19|           sorokat írá:~< „Uram!~Én önt egy nyomorult gyáva embernek
 894      19|                kastélyban nem marad.~– Egy kis éjszakai szállásért
 895      19|             volt beterítve, s megrakva egy tál friss málépuliszkával,
 896      19|   málépuliszkával, sonkaszeletekkel és egy öblös korsó méhserrel; amikhez
 897      19|                 malo Cocam, quam Uri”.~Egy kicsit nevettek rajta mind
 898      19|           határozottan körülírni. Csak egy bizonyosat tudok. Ezek tanúkul
 899      19|            fognak esküdni, mintha csak egy hónuk alá vett cipóra tennék
 900      19|          népünket a mívelt népfajokkal egy sorba fogjuk emelhetni.
 901      19|            életünket odaáldozánk. Csak egy iskolamestert minden faluba,
 902      19|          mondom uram, hogy ha Hátszegi egy tizedrészét azon kincsnek,
 903      19|                mire?~– A bárónak írtam egy levelet, arra várok választ.~–
 904      19|             igen jól tudok alunni; van egy hárságyam.~– Óh, én különösen
 905      19|        kényelmét feláldozza.~A lelkész egy percre megállt, mint kinek
 906      19|            álmokat szokott hozni, hogy egy király irigyelhetné tőlem.~–
 907      19|      következni fog. Gondtalanul, mint egy valódi vadász, gyújtott
 908      19|          kioltott lámpafény után, mint egy sötét hajdankori rom, állt
 909      19|        átelleni ablak összetalálkozott egy szögletszobában, azon mind
 910      19|              mikor a lenyugvó hold így egy házon keresztül süt, mintha
 911      19|          keresztül süt, mintha az csak egy nagyszerű transzparent volna.~
 912      19|                az ablakon áttörő sugár egy pillanatra elsötétül, mintha
 913      19|            méhest, végigment a kerten, egy szökéssel keresztülveté
 914      19|              ablak alá lopózék, s mint egy valódi holdkóros, felkapaszkodott
 915      19|               ablakot hajigálni. Amint egy morzsa megkoccant az üvegen,
 916      19|                s akkor azon a nyíláson egy összehajtott papírdarabka
 917      19|         asztala fiókját kihúzva, abból egy csomag írást vont elő, s
 918      19|               kész volt átöltözésével, egy fejszét vetett a vállára,
 919      19|              emelkedő domboldalról még egy pillantást ne vessen vissza
 920      19|               kevésből meg lehet élni; egy kérésem mindenesetre van
 921      19|            eszébe juttatva, hogy abban egy ártatlan nő is lakik, akiért
 922      19|                miattam. Nem vetek neki egy hónapot, hogy ismét találkozunk.~–
 923      19|           mégis nagyon nyugtalanította egy dolog. A kocsisa négy lovával
 924      19|            többit előttem hajtottam, s egy itatással hazanyargaltam
 925      19|                de efelől senkinek soha egy szót se szólj, mert különben …~
 926      19|                 mert különben …~És itt egy fenyegető mondatot tudatott
 927      20|               kéz~Aki a Fatia Negrával egy rossz órában találkozik,
 928      20|           Mindenki tud arra több, mint egy okot.~A legnagyobbat, mely
 929      20|               hosszat, alá s fel, mint egy rém, melynek az éjfél utáni
 930      20|                 melynek az éjfél utáni egy óra kondulása nem hozza
 931      20|               elméjében megháborodott.~Egy reggel, midőn ismét a kápolnából
 932      20|      kápolnából jött vissza Henriette, egy rongyos nő lépett hirtelen
 933      20|                hajtották.~– Álljon meg egy szóra, asszonyom – suttogá
 934      20|             törvénynek őket mind, hogy egy emberen bosszút állhassak,
 935      20|                az, hogy koldus vagyok, egy elátkozott teremtés, kit
 936      20|               a hamispénzverők pörében egy vegyes bíróság fog ítélni,
 937      20|              Néha megjelen ez ablaknál egy ősz, bozontos szakállú arc,
 938      20|                 kinyúlik a rács között egy sovány, száraz csontkéz
 939      20|          gondolja meg ön azt, hogy van egy szerencsétlen teremtés,
 940      20|                most még kevésbé tudott egy szónak ura lenni, mint eddig.
 941      20|       kerevetre, s ott vonaglott, mint egy halálos betegséggel küzdő,
 942      20|             leborulva közeledem önhöz. Egy szerencsétlen teremtés nevében
 943      20|            önnek irgalmához. Ön bírája egy szerencsétlen csoportnak.
 944      20|           kérem önt, ne írja alá nevét egy olyan ítéletnek! Az örökkévalóság
 945      20|           Lénárd szobájából eltávozott egy pillanatra, akkor odasuhant:
 946      20|       elkezdett valami bolond operából egy buffoáriát dúdolni, s kikiabált
 947      20|                 s úgy maradt ott: mint egy tünemény, mely jön, tesz,
 948      20|          leírása?~– Ugye, az borzasztó egy hely?~– Ön egy idő óta olyan
 949      20|               borzasztó egy hely?~– Ön egy idő óta olyan különösen
 950      21|           aranyért~Satrakovics Gerzson egy idő óta igen sajátságos
 951      21|              összefüggésbe bírta hozni egy fő haramiavezér nevével,
 952      21|               pénzverő és a harámbanda egy és ugyanazon tiszteletre
 953      21|          birkaszívű állat, aki magától egy fél milliót el hagy ragadtatni,
 954      21|         ragadtatni, anélkül, hogy amíg egy íze mozdul, meg ne kísértse
 955      21|       huszonnégy dzsidás lőn rendelve, egy, ott a környéken állomásozó
 956      21|              urak.~A katonasággal volt egy főhadnagy, a postaszekerekkel
 957      21|          főhadnagy, a postaszekerekkel egy számvevő és egy ellenőr;
 958      21|       postaszekerekkel egy számvevő és egy ellenőr; mindegyik postakocsis
 959      21|       lőfegyverrel. Maga a Fatia Negra egy erős fekete ménen lovagolt,
 960      21|                Miért állod el a hidat?~Egy mély, dörgő férfihang felelt
 961      21|               az lett, hogy a lovasság egy perc alatt visszafutott
 962      21|             lovas rablókkal küzdöttek, egy nagy csoport lőfegyveres
 963      21|      visszatérve a szekerekhez, azokat egy pillanat alatt kiszabadították
 964      21|               A hídtól nem messze volt egy csárda, a lovasok a postaszekerekkel
 965      21|              feladat. Huszonnégy lovas egy tömegben kétségtelenül képes
 966      21|           nehányan sebet is kaptak: de egy sem halálost, vagy nagyon
 967      21|              átugratott a torlaszokon, egy csoport puskást, mely útját
 968      21|         csákója arannyal.~Alig múlt el egy óranegyed, midőn már a hátuk
 969      21|              nappal, nyílt országúton, egy tökéletesen fegyelmezett,
 970      21|       organizált állam határain belül, egy csoport kalandorral ugyanannyi
 971      21|            Hajrá! – ordított már akkor egy ugrásnyira tőlük a magányos
 972      21|            oldalról.~S ekkor kezdődött egy viadal, mely, ha a keresztes
 973      21|      krónikáiban volna följegyezve, ha egy szent eszméért vívó lovag
 974      21|              fel sem vette az, egyszer egy üres döfést adott neki oldalába;
 975      21|              áhított vér láttára, mint egy diadalmaskodó démon gúnyhahotája,
 976      21|   diadalmaskodó démon gúnyhahotája, ki egy angyalt ejte el gánccsal,
 977      21|            vágtatva közeledtek társai. Egy csákó újra lerepült egy
 978      21|                Egy csákó újra lerepült egy fejről, a széthulló aranyat
 979      21|            lehet halandónak.~– Utánuk! Egy lovat adjatok! – ordíta
 980      21|             látták, mint vágtat utánuk egy magányos lovag, kardját
 981      22|                Hallatlan eset az, hogy egy rablólovag a XIX. században
 982      22|            rablólovag a XIX. században egy tökéletesen organizált ország
 983      22|             hegyi utakat, szakadásokat egy helyen maradó fegyveres
 984      22|           napról napra összébb húzódik egy pont körül, mely később
 985      22|                irgalom nélkül.~Ezalatt egy mozgó csapat, saját vezetője
 986      22|                 ne beszélj arról, amit egy óra múlva akarsz tenni,
 987      22|             kerülve meg, melyet később egy fiatal magyar költő szerencsétlen
 988      22|               előnye van, hogy az utas egy álló napig nemcsak emberrel,
 989      22|                Ott a keskeny hegyháton egy hosszú ösvény van verve,
 990      22|       Tökéletesen arra való hely, hogy egy bujdokló harámbanda itt
 991      22|                 ahol tíz elszánt férfi egy hadsereget verhet vissza.~
 992      22|            vissza.~A havas tetején van egy friss csörgedező patak,
 993      22|               s mikor újra lóra ültek, egy nefelejcset szakított le
 994      22|               volt odahaza egyéb, mint egy sánta kutya, mely megugatta
 995      22|             őket.~Estefelé találkoztak egy lovas földésszel, ki málét
 996      22|              vezetőjük nyomában, midőn egy bámulatos látvány lepte
 997      22|                látvány lepte meg őket. Egy roppant üreg tátongott előttük,
 998      22|        tátongott előttük, melyen, mint egy alagúton keresztül, a túlsó
 999      22|            keresztül.~A római kapun át egy félóra alatt a túlsó völgybe
1000      22|              talált.~Még alkonyat után egy lovas hadnagytól levelet