Fezejet

  1       1|              piros, meglehet, hogy nem is a természet kedvéből piros,
  2       1|                a titkolódzó szempillák is. Ez valami gyöngyhímzéssel
  3       1|              ittlevőket és még másokat is, akik most nincsenek itt,
  4       1|             Tudom én azt jól, hogy nem is azért vagytok ti itt énmellettem,
  5       1|         Lapussa nem lát, azt azután el is találja felejteni! Aztán
  6       1|           találja felejteni! Aztán nem is tudhatja az ember, hogy
  7       1|           nyomatékot adjon, rögtön meg is rántotta a csengettyűzsinórt.~
  8       1|             hasonlót takart el a missz is az arca elé tartott könyvvel,
  9       1|                családtagok legidősbjei is csak félve szoktak kocogtatni,
 10       1|               még a négyszegletű csákó is fejére van csatolva, s kezében
 11       1|              Makszikám, lelkem.~– Kell is nekem – felel a kis finnyás –,
 12       1|              szokott atyjával egy szót is váltani.~Az öregúr eleinte
 13       1|              van szó, olyan alkalmakat is megragad, miket jóravaló
 14       1|                átengedni; még uzsorára is ad pénzt a legjobb ismerőinek.
 15       1|            mégsem! Még volt egy fivére is, Kálmán, kissé könnyelmű,
 16       1|              hát az ő hibája volt-e az is? Ha mindig azt hallotta
 17       1|                voltak, azért aztán nem is volt egyiknek sem helyes
 18       1|            csak az lett, hogy utoljára is ő tanult meg jobban diákul,
 19       1|            Kálmánnal az ő jelenlétében is, anélkül, hogy ő megértette
 20       1|                még nevezetesebb dolgok is történhettek ennek a fatális
 21       1|  összeszorított ajak; bajusza középett is meg szájszegleteinél is
 22       1|                is meg szájszegleteinél is ki van borotválva, s éppen
 23       1|             drágakövek képezik, gyűrűi is azoktól ragyognak, s beszéd
 24       1|           megállj!~Erre az öregúr maga is lelkesedni kezdett.~– De
 25       1|            szólt Lángainéhoz:~– Még te is ingerelted, még jobban uszítottad,
 26       1|               Mit gondolsz? Vagy te ma is színházba készülsz? El tudsz
 27       2|         Demeter úr oldala mellett, nem is hiszem, hogy akadjon rá
 28       2|         magyarul, diákul és tótul, azt is mind a hármat egymással
 29       2|           érteni nem: de hisz erre nem is volt szükség, mert olvasnia
 30       2|           szobába. Eleinte az ásítozás is meg volt neki tiltva, mert
 31       2|             hát később a szabad ásítás is belefoglaltatott a szerződésbe.~
 32       2|            kezd hosszúkat lélegzeni, ő is letette a fejét a könyvre,
 33       2|           nagyot ásított, nyújtózkodni is akart, de akkor eszébe jutott,
 34       2|              Monte-Cristo már szárazra is úszott, Margarinak majd
 35       2|             értette a dolgot, az orvos is álmos volt, ahogy felköltötték,
 36       2|            utoljára még a szárazföldön is, de csak nem találta meg.
 37       2|               de ne őtet; – amiből azt is lehetett érteni, hogy a
 38       2|               megölték már egymást, el is vannak régen temetve: későn
 39       2|                a leggazdagabb embertől is, egy második küldetésre
 40       2|              Henriette, menjen ki maga is. Gyermekeknek nem kell mindent
 41       2|            mindent megtudni.~Henriette is a többi után ment, csak
 42       2|                 hogy felkerestem, most is tőle jövök; egész éjjel
 43       2|                meglátod, Matild, neked is meg fog tetszeni. Hanem
 44       2|          önelégült konjektúrára még el is mosolyodott az öregúr.~E
 45       2|        belépett az ajtón, a hátával be is akarta egypárszor újra csukni,
 46       2|              hogy kitagadsz; mert most is nyári kabátban járok télen.~–
 47       2|               többet két húszasnál, az is lyukas volt az egyik, megcsalt
 48       2|              azt mondták, hogy az apja is olyan ember volt, mint ő.~–
 49       2|         Kálmánnak a többi gyakorlatait is, s hozza ide nekem. Kap
 50       2|               e gonosz szándékától nem is állt el addig, míg Henriette,
 51       2|         alkalommal mindenkinek, ha nem is panaszképpen.)~János úr
 52       2|               arcához, az angol misszt is belevonta a diskurzusba,
 53       2|        rúgkapálózó öreghez futott, azt is összecsókolta, azután Matild
 54       2|          Matild felé fordult, hogy azt is bemutassa neki, de már az
 55       3|                 már csak illem szerint is legtöbbet foglalkozván a
 56       3|         bagatell miatt! Aztán, ha volt is valami haragom ellene, vannak
 57       3|                róla szó.~– Azt remélem is – szólt fönségeskedő kenettel
 58       3|             annak egy kis karakterének is kell lenni, annak becsültetni
 59       3|               lenni, annak becsültetni is kell a világ előtt, hogy
 60       3|               ne én őrá.~János tízszer is bele akart vágni a beszédbe;
 61       3|         rántott a vállán, mint aki nem is reméli, hogy megértsen valamit
 62       3|                a missznek a szokottnál is több baja volt a kisasszonnyal,
 63       3|         masszív észrevételt Demeter úr is jónak látta megerősíteni.~–
 64       3|               látta megerősíteni.~– Te is olyan beteges voltál, mikor
 65       3|            báró igen derék férfi! (Ezt is az öreg mondta, értette
 66       3|       földszint és a második emeletben is meghallják, mit beszélünk.
 67       3|              van! – erősíté Demetes úr is, fekhelyén felülve, hogy
 68       3|              tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott, ezúttal Matildnak
 69       3|        Matildnak volt előtte igaza. Le is feküdt megint hanyatt, onnan
 70       3|            ember-e ő intenzív értékben is, amilyennek kívülről látszik?
 71       4|                múlhatlan eset, hogy őt is magával vigye. A színházban
 72       4|          észrevegyék. Sőt már sikerült is neki egypárszor mindenféle
 73       4|             általa, kik azóta az utcán is kalapbillentést váltanak
 74       4|                ő valahai óhajtása.~Azt is megtudták már Hátszegiről,
 75       4|               helyzetnek. De azonkívül is feneketlen mélységű pénztárának
 76       4|             egy ízben Bécsben járva, ő is tréfából megkísérté a börzén
 77       4|       baronesse-szel. Aztán Clementine is annyit fecsegi, hogy mennyi
 78       4|               nőnek, aki a családjának is tartozik, hogy a család
 79       4|         gondoskodjék, s reméli, hogy ő is hálával fogja viszonozni
 80       4|      ellentmondásról szó sincs.~Már ki is volt tűzve a nap, melyen
 81       4|               még Demeter úr szobájába is bement; ott is olyan inkvizíciót
 82       4|               szobájába is bement; ott is olyan inkvizíciót tartott,
 83       4|                 Különösen nagyságodnak is az a rossz szokása van,
 84       4|             fiatalember, talán tetszik is ismerni, hasonlóan rézoldattal
 85       4|             vizet sem; mert ha áll, az is olvaszt fel; azután ezüst
 86       4|          ételben felejteni, mert abban is van réz.~– Ugyebár? Azok
 87       4|          praxisom van. A kisasszonynak is nagy szerencséje, hogy itthon
 88       4|                leánykám mellett.~– Azt is örömest tenném, ha több
 89       4|              mellett; gyakran Lángainé is egész órákat eltöltött szobájában;
 90       4|             maradjon ő távol.~Utoljára is, hetek múlva, a jó isten
 91       4|            leckéjét nem mondja fel, ma is azt izente Margari által
 92       4|              jót enni. Olyan régen nem is kóstolt az ételbe, de most
 93       4|          szemeimet lehunyni. Ha alszom is, mindig azzal álmodom. Ön
 94       4|                van bizodalmam. Hisz ön is éppen úgy szenved a háznál,
 95       4|               Oh, kérem alássan, eddig is nagyon jó volt a kisasszony
 96       4|               velem, én megyek a tűzbe is érte.~Az érzékeny férfiú
 97       4|               Az érzékeny férfiú sírni is kezdett, míg Henriette erről
 98       4|       Clementine vissza nem jő. Előtte is titkolnom kell mindent.~
 99       4|        iratokba nem fog egy pillantást is vetni, hanem átadja azokat
100       4|                Rejtse el, kérem!~Ideje is volt, hogy kaputja mély
101       4|            megy; ha kell angol nyelven is olvas. Éspedig külön honorárium
102       4|              még haza; bizonyosan most is a kávéházban csavarog –
103       4|        biztatja magát, hogy hiszen nem is fogja ő azt elmondani senkinek,
104       4|                emeleten, még a kulcsot is lehúzta a zárból, hogy otthonlétét
105       4|       átaljában véve, nem illik, de az is igaz, hogy mikor valamit
106       4|                 karaktere. De utoljára is hát a szegény Margarinak
107       4|              nem bíztam önre.~– De nem is méltóztatott megtiltani.
108       4|            kisasszony miért beteg, azt is tudom, hogy miért nem akarja
109       4|         Hatszegleti úrhoz, sőt még azt is tudom, hogy mit fog történni
110       4|             van nálam a zsebemben.~Meg is mutatta a kaputja belső
111       4|               Sokat! Nagyon sokat! Nem is tudom még, hogy mennyit.~
112       4|                nagylelkű parancsot meg is fogadá Margari, s életében
113       4|               alkalomra, még az öreget is felöltöztették. Nagy, virágos
114       4|               régi szokás szerint most is hóna alatt hozá a szükséges
115       4|      egészségben, és itthon lett volna is, e felolvasásra nem kapott
116       4|           ezúttal sáros csizmái dacára is szívesen fogadták; a két
117       4|             van! – helyeslé Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta
118       4|       nagyvezér mentségei közt volt az is, hogy seregét rosszul élelmezék.
119       4|             valószínűség szól amellett is, hogy kincseinek nagy része
120       4|             hibáiról beszélek legelébb is, annak oka az, hogy ezeket
121       4|                herceg, kinek a feleség is csak a pompa nevelése végett
122       4|        bármilyen szerencsésnek nevezze is a világ báró Hátszegi kezével
123       4|           okmányok közt vannak olyanok is, amik nem asszonyságok számára
124       4|            ekkorra készült el Lángainé is az olvasmánnyal. Ő, ellenkezőleg,
125       4|               vannak nálam fordításban is. Tehát ön is azt hiszi,
126       4|               fordításban is. Tehát ön is azt hiszi, ügyvéd úr, hogy
127       4|       egymáshoz – s ha egyedül lennénk is egy börtönbe bezárva.~–
128       4|        börtönbe bezárva.~– Tehát azért is még egyszer elmondom – pattogott
129       4|                     Sipos úr háromszor is elment lakása előtt, mielőtt
130       4|            Sokáig jött-ment még otthon is dolgozószobájában, mintha
131       4|            sűrű fekete hajsátornak nem is szükséges úgy elborítani
132       4|                 elég árny van azon így is.~– Nos, kedves öcsém, egészen
133       4|            öngyilkossá lesz, és te nem is tudod meg: miért?~A fiatalember
134       4|             nem illik a gyávaság.” Meg is fogadtad; olyan lettél.
135       4|              olyan lettél. Már most én is azt mondom, jusson eszedbe,
136       4|                voltál szerelmes, és az is tebeléd. Egy táncvigalomban
137       4|             nem vették a leányról, nem is sejték, hogy a leány el
138       4|                hogy fordításban ő maga is olvasta már azokat.~A fiatalember
139       4|        megsejtsen a szándékból. Előtte is el kellett azt burkolni.
140       4|           téged, hogyan készíts azt te is… Óh, én jó istenem! Miről
141       5|                még ha elérhetted volna is, micsoda állás lett volna
142       5|              szegény vőt még az inasok is csúfra emlegetik a háznál,
143       5|         szegény ember és szegény leány is van a világon, akik nem
144       5|              házasodnotok, de ha isten is úgy akarja, vedd el; dolgozzatok,
145       5|          minden ember számára elég; az is hozzá van szokva minden
146       5|               minden nélkülözéshez, te is; az kevéssel megelégszik,
147       5|          számotokra, ha rászorul, most is; rendben tartja a házat;
148       5|                akiért nélkülöztem, nem is adott egyéb jutalmat, mint
149       5|          rettenetes ember! Hát ilyenre is képes egy gyermek, aki most
150       5|       meggyógyítani.~– De hát utoljára is, kedves barátom, mit gondolsz,
151       5|          vállat vonított.~– Legelőször is engem fognak törvényesen
152       5|     bizonyossan megérdemelnéd, mert te is helybenhagytad és elfogadtad
153       5|                 kedves bátyám. Ön maga is mondá, hogy a szerelmes
154       5|           kedves bátyám mondja meg ezt is, amit most felfedeztem,
155       5|               bolondulva. Meglehet. Az is meglehet, hogy ez a szenvedély
156       5|                Kedves bátyám! Én magam is óhajtom, hogy e paroxizmusnak
157       5|                Ahol mások kacagnak, én is úgy teszek. Nem lesz belőlem
158       5|                agyafúrt vagy; utoljára is azt teheted magad ellen,
159       5|                akarsz; neked mindössze is csak annyi vagyok, mint
160       5|                de én egyúttal prókátor is vagyok: ebben ez ügyben
161       5|        szobájába. Ugyanakkor Lángainét is kiküldé magától; János úr
162       5|            pilulás skatulyák tanyájául is szolgált, a vastag iratcsomót,
163       5|          magadnak, mind más embereknek is. Ülj le, kérlek; hiszen
164       5|             megtudtam, csakugyan nehéz is lett volna el tudnom aludni;
165       5|             aki vakságában méregkeverő is tudott lenni?~Henriette
166       5|      cselekednék mást, mint legelőször is tégedett elküldene egy apácakolostorba,
167       5|             sáncfogságra, ami rá nézve is üdvös lecke volna.~– Nagyatyám! –
168       5|             fényes leveleinek ültessék is el a földbe, a magányos
169       5|        nevezett el. Ha ezt tudnák, azt is elvennék tőle, talán kitépnék
170       5|             virágnak: Úgy hasonlítanak is e levelek egy csukott emberi
171       5|                ajkhoz. Már kopogtatnak is ajtaján; Demeter úr követe
172       5|             kívülök jelen van Sipos úr is. Ez ügyben ő is avatott
173       5|               Sipos úr is. Ez ügyben ő is avatott már. Henriette azt
174       5|          hangon –, hanem kérem most én is föltételeimet elmondhatni,
175       5|            Meghallgatjuk.~– Legelőször is bizonyos akarok afelől lenni,
176       5|            ahová mennem kell.~– No, ez is megadható. Ártatlan női
177       5|             azokkal vesződnek. Szilárd is majd elfelejti a leányt,
178       5|      házasságába, az eljegyzés már meg is történt, a házassági szerződést
179       5|             van.~– Kívánom, hogy neked is annyi legyen. Itt vannak
180       5|           irataitok; ezeknek kiadatása is egyik kitűzött feltétel
181       5|             mert nem megy ki, különben is Hátszegi titkára lesz ezentúl,
182       5|               vagy elszakaszt?~– Arról is megemlékeztem. Nagyon sokáig
183       5|            férfi, tanuld elviselni. Én is voltam fiatal; én is mentem
184       5|                Én is voltam fiatal; én is mentem keresztül hasonló
185       5|          keresztül hasonló iskolán; én is csalódtam, kinevettek. Gondold
186       5|    lelkületedhez, aztán díszes hivatal is. Ott sokat használhatsz
187       5|            embertársaidnak és hazádnak is. Egy derék férfinak mindig
188       5|              nagyon fog örülni, mert ő is igen szeret téged; jobban
189       5|                hajékét, úgy hiszem, le is írták akkoriban a divatlapok.~ ~
190       6|         előreküldött váltott fogatokon is. Esküvő utáni nap mindjárt
191       6|              sem jár az utcán). Az idő is elértette kívánságát, mert
192       6|            jobb sorsa lesz. Bizony nem is Henriette kedveért kéredzkedett.
193       6|                egyúttal házi bolondnak is lehet használni; nehéz már
194       6|              utat, vezető nélkül nehéz is volna idegennek helybe találni.
195       6|                valószínűleg egypár fog is, de azt eltakarja a szürkével
196       6|          Ugyanazon az oldalon egy szem is hiányzik, s a fél arc sűrű
197       6|               reményljük, hogy nagysád is részt fog venni.~– Én nem
198       6|           szolgálják.~– De ugyan miért is nem házasodol már egyszer
199       6|            belőle. Volt már mátkám, ki is volt tűzve a lakodalom napja.
200       6|              falatot sem evett; máskor is nagyon keveset fogyasztott,
201       6|            keveset eszik, akkor még én is el tudnám tartani, ha napszámos
202       6|           tartani, ha napszámos volnék is.~A társaság nagyon kacagott
203       6|               napszámba járni!~– De mi is lelte a te bal kezedet,
204       6|              még egy kis szakadó zápor is jön hozzá, az a gyönyörűség,
205       6|              ügyességére, néha erejére is van szüksége; egy olyan
206       6|              sem – kiabáltak a többiek is –, tehetnél ellenébe akár
207       6|             üreg nyílása, amilyen száz is van ott a hegyek között. – „
208       6|             ezer aranyhoz, s rám nézve is jobb lett volna a csere,
209       6|            volna a csere, mert az most is megvolna, míg az ezer aranyat
210       6|         eltávoztak; a harmadik szobáig is keresztülhangzott néha a
211       6|        mulatságáról, ha néha ő fizette is annak az árát.~Henriette
212       6|            Mesarthim, talán más szemei is ilyen álmatlanul nézik annak
213       6|            kergette a rókát; onnan nem is tértek elébb vissza, mint
214       6|          vadászostort, még azt a mezőt is, mely így elvonja a férfiak
215       6|             Henriette úgy borzadt most is attól az összetört kéztől,
216       6|        legszokásosabb udvariasságokról is megfeledkezett; alig köszönte
217       6|              nézve még a vidék jelleme is; a sík róna, kövér vetéseivel;
218       6|                 A grófnak van felesége is, aki elég fiatal még, de
219       6|          jöveteléről, azt bizonyítá az is, hogy az ebéddel megvárták
220       6|      nyugalmazott tábornagy – különben is odaadta volna. – De regényesebb
221       6|       keresztnevén szólítá, s kérte ez is úgy nevezze őt, és tegezzék
222       6|                adott vágás Hátszeginek is szólt, amit a grófné egy
223       6|           zászlót tartja kezében?~– Az is szép. De úgy tetszik, mintha
224       6|            Henriett elcsendesült. Neki is volt ilyen titka; de ő azt
225       6|                halálos ágyán sem. Neki is van egy soha le nem törölhető
226       6|             fogja ültetni. Hiszen azok is emberek, s talán történt
227       6|           talán történt már meg máskor is, hogy egy gróf, meg egy
228       6|           midőn azzal híják be, hogy ő is a teremben fog ebédelni,
229       6|        hírlapokba ír? – kérdé Hátszegi is nagyot bámulva.~– Nem, nem! –
230       6|             azok között van Margari úr is. Olvasnom kell, mert két
231       6|               embert! No, iszen a gróf is számíthat rá, hogy Margarinál
232       6|            Viselje magát szépen! Illik is ez vén házasokhoz, mint
233       6|     Példabeszéd ez, kedvesem, talán te is ismered? Henriette kedélye
234       6|                soha.~Még lefekvés után is sokáig eltűnődött rajta,
235       6|              álom! Valóban, teljesülni is fog?~– Minden bizonnyal,
236       6|        szótaggal.~– És a kastély?~– Az is.~– Nem találja nagysád mulatságosnak,
237       6|                 amit ő még ezen fölyül is tud.~Henriette-nek valami
238       6|                 A meghívást Kengyelesy is udvarias köszönettel fogadá,
239       6|              hintóban ülhetett. De ott is megtalálta valami névtelen,
240       6|               a szerződési okiratot. Ő is írta alá, mint egyik tanú,
241       6|             grófnak még másik uradalma is, csakhogy azon nincs olyan
242       6|              szép kastély; aztán emezt is visszaválthatja harminckét
243       6|               véghetetlen róna még azt is megnehezíti. Estefelé még
244       6|                látszott; rendes idővel is későre értek volna oda;
245       6|                 megtalálja az utat ott is, ahol semmi út sincs. Egy
246       6|                az aradi tömlöcből; nem is tudom, kitöltötte-e egészen
247       6|            gavallér; az még mulatságot is csinálna az asszonyságoknak.
248       6|   Henriette-nek, azután Clementine-nek is akart, de a csaplárné nem
249       6|               ma sütötte, mindjárt elé is adta, megterítve az asztalt
250       6|                örült.~Ezalatt Hátszegi is bejött, ki a hintókat helyezteté
251       6|               úri vendégnek. Nyoszolya is van elég; ez lesz a nagyságos
252       6|             nem rossz emberek?~– Bánom is én, akármiféle emberek! –
253       6|           észrevevé, a zsebpisztolyait is kirakta a szobában az asztalon.~–
254       6|                Születik bizony, de meg is keresztelik. (Értsd bottal.)~–
255       6|                a zsidóra, a zsidó maga is amazokra vallott, de ő csak
256       6|       megijesztette, még a fiskárusnak is azt mondta.~– S eltették
257       6|                 sem búsult egy cseppet is, csak annak örült, hogy
258       6|      szomszédjai voltak a kóterben, én is az voltam egynek. Ott szépen
259       6|            Eljött azután a tisztelendő is, mondta neki, hogy gyónjék
260       6|               berken keresztül, nappal is, éjjel is, sohasem láttam
261       6|            keresztül, nappal is, éjjel is, sohasem láttam én se fiát,
262       6|           evett belőle a lelkem; engem is váltig kínált, hogy egyem,
263       6|              hagynak engem itten!” Meg is várták szépen, míg a borral
264       6|               mondani, mert furcsa szó is volt az! Én már úgy ki nem
265       6|               találtam volna, pedig én is sokat gondolkoztam rajta,
266       6|             volt, hogy: „no, iszen, én is utoljára látom ezt a szép
267       6|           felelt a menyecske –, nagyon is jól ismertem. Híres dalos
268       6|         Ezelőtt tíz esztendővel még én is fiatalabb voltam, engem
269       6|                fiatalabb voltam, engem is megvert a két szeme; akkor
270       6|               tettem, megöntöztem, meg is eredt. Lássa, nagyságos
271       6|               belőle csak egy ágacskát is letörni, ha mindjárt betegnek
272       6|              mindjárt betegnek kellene is orvosságnak; s azért én
273       6|               hegedűje vele volna, nem is hiszem, hogy elő ne venné,
274       6|              ne venné, mert a vén Ripa is tudja a nótáit. Tetszik
275       6|             tömlöcben csinált; a verse is gyönyörű annak:~„Nyújtsd
276       6|               azt fogják hinni, hogy ő is nagy úr. Óh, az rettenetes
277       6|        zsebében tegnapelőtt óta, akkor is első alkalomra mindjárt
278       6|               vetődni.~De mi a patvart is akar most az a báró azzal
279       6|                hegedűvel? Aztán milyen is az a hegedű? Hisz az ember,
280       6|             fél, rá sem igen ismer. Be is vitt neki első próbatételül
281       6|             hegedűt.~Valahogy aztán rá is talált; de nem mert vele
282       6|              való volt!~Még a vén Ripa is lelkesedésbe jött rá, s
283       6|             dallamok, miket cigány nem is tud már húzni, miket csak
284       6|       gyönyörűsége telik ebben? Máskor is szokta ezt? Vagy vannak
285       6|             ezt? Vagy vannak még mások is, akik hasonlóan cselekszenek?
286       6|           eltették a bankjegyeket, nem is nagyon köszönték meg, de
287       6|               megtudta, hogy e hámorok is férje tulajdonai. A bányásztisztek
288       6|            óriás hegyei még a kilátást is elrejtik szemei elől azon
289       7|               s ha takarékos volt, meg is élhetett belőle tisztességesen.~
290       7|            senki semmit, mint aki maga is érdekelkve volt – nagy haszon
291       7|               fátát, s azután lovaikat is megitatja zablán keresztül,
292       7|                egy hónapja múlt; akkor is holdtölte volt, mint most.
293       7|               hónap hosszú idő, a hold is négyszer változik azalatt.
294       7|            szép leány van a hegyen túl is.~– Ah, nem. Olyat nem talál
295       7|              gúnyolódik az öreg. – Fél is tetőled a Fatia Negra! –
296       7|          paripája nagy tüszkölve.~– Ne is féljen senkitől sem – felelgetett
297       7|                Uram isten!)~– Százszor is elmondja; azzal köszönt
298       7|             égerfák közé, hogy keresve is alig lehet rátalálni, másodszor,
299       7|              emeléséhez még segítségre is legyen szüksége, valamint
300       7|               vállát, hogy még a kezét is neki feszítse a csipejének
301       7|                A leány segítség nélkül is fel tudott oda szökni; könnyű
302       7|                   ha láthatatlanná tud is lenni a fekete pofájú, de
303       7|           Miért nem mehetek egyszer én is be ide a házba?~– Annak
304       7|            amit látott. Nekem magamnak is a hideg fut át minden bőrömön,
305       7|             szájába való.~– Ejh! Félek is én az esküvéstől! – kiálta
306       7|             mondani kell; átkozza el ő is az eget és földet, saját
307       7|               hangot, egy látott képet is abból, amit ez órában meg
308       7|           kerek grafittégely, felülről is befedve, s oldalán csappal
309       7|       mosolyogni.~Ekkorra az öreg Onuc is előjön ki zsákját odakinn
310       7|            Hoztam magammal, ma a gépbe is tesszük. Minden ezer forintnál
311       7|         megkülönböztetni.~A leány maga is bódulni érzé fejét e helyen,
312       7|        tetszésed szerint?” Az öreg nem is állhatta szó nélkül.~– Jaj,
313       7|               a karperec, aztán a csók is kettős.~Az öreg Onucnak
314       7|            vagy megszünteti.~Anica itt is csak azon föld feletti erők
315       7|           valóban csodálatos büszkeség is lehet, mázsaszámra beszélni
316       7|           imára hívja.~– Ne verjünk mi is egy-egy aranypénzt egymásnak
317       7|   keresztülment az írott számadáson, ő is elkészült a fejében összevetettel,
318       7|       számvevőmesterrel, Onuc.~– De te is itt fogsz lenni ugye?~–
319       7|              öreg, ha felét nekem adod is a pénzednek, én nem hallgatom
320       7|            másra.~– Vannak-e külföldön is szép leányok? Nem lettél-e
321       7|         csókkal, s ilyenkor az asszony is örömestebb hallgat.~– Mert
322       7|                 ahogy más, hogy másról is tud gondolkozni. Én nem
323       7|            szerelemről dalolok; én nem is álmodom soha egyébről, mint
324       7|                szólt:~– Végy fel engem is a csapatodba!~A Fatia Negra
325       7|             szemekkel.~– Mert akkor én is féltenélek téged, s az aztán
326       7|                jó helyen vagy magadnak is, nekem is.~A leány kivonta
327       7|                vagy magadnak is, nekem is.~A leány kivonta kebléből
328       8|         szerelem.~Hiszen a szerelem el is takargatja az apró bajokat,
329       8|             elmondták már.~Igen ritkán is volt odahaza; néha hetekig
330       8|                 Sohasem tett fel egyet is azon ékszerek közül, járt
331       8|          tünemény volt, hogy a lelkész is kézi munkával törje magát;
332       8|           benőtte a bogáncs, a dászkál is odábbállt, nincs, aki a
333       8|                nagyságos úrnak szemébe is; azért is tiltott ki a kastélyból.~
334       8|                úrnak szemébe is; azért is tiltott ki a kastélyból.~
335       8|               hisz a nép nyelve ingyen is ráragad az emberre, megtanulják
336       8|              azt az urak tanító nélkül is, de elismertem az áldást
337       8|      visszautasítva, ki ezt a hivatalt is képes lett volna betölteni –
338       8|             néhány nappal orvosságokat is küldött. Ezeket persze az
339       8|              hordani magával; különben is mitől félhetett: hisz amióta
340       8|              öszvérek és poroszkalovak is szoktak járni, azt többször
341       8|    megkapaszkodhassék, s ha eljuthatna is hozzá, mit segítene rajta
342       8|          helyzetéből; – és lehozta azt is a völgybe. Ott kioldá lábait,
343       8|            volt; aztán azt elébb agyon is kellett verni; úgy hazavinni.
344       8|           Kecskéim és feleségem.~– Nőd is van? Szereted?~– Szeretem-e? –
345       9|               vagy talán még szerelmes is, arról nem tudakozódik senki.~
346       9|     kecskepásztor. Valaha talán többet is fogunk felőle hallani, mert
347       9|           aranyat összetakarított, nem is nevezték másnak, mint a „
348       9|      mindamellett beszéltek még Aradon is; s ha jöttek távol földről
349       9|                 félretértek Vlaskucára is, hogy az öreg Misule házánál
350       9|              sok mendemonda között azt is ráfogták, hogy a fenevadakat
351       9|                érte: ott találta akkor is megdermedt anyjának hullája
352       9|        bizonyosan ott veszett volna az is. Akkor Juon pártul fogta
353       9|           gazdájához; a medve különben is természettől fogva nem vérengző
354       9|         második falat sajt az övé. Azt is megtette, hogy a bogrács
355       9|                 hogy a bogrács alá fát is hordott a tűzre, mikor kukoricapuliszka
356       9|        utoljára megértik. Amellett azt is tapasztalhatá a medve rosszkedve
357       9|            perceiben, hogy Juon ökölre is van olyan hatalmas, mint
358       9|                nyájakra uszítani; maga is sokszor átváltozik szakállas
359       9|                Geina orom; ilyenkor az is zöld, mint minden erdélyi
360       9|        elfoglalni a tért, utóbb ezeket is felváltja a mostohább rokon,
361       9|        borókafenyő, mentül feljebb, ez is annál alacsonyabb, mindjobban
362       9|               még az ormokon, végre az is elhagyja a tért, s nincs
363       9|                ezen a helyen még madár is ritkán jár.~Hanem az olyan
364       9|         bezárva soha.~– Vannak a síkon is emberek – mondám én neki –,
365       9|           egyúttal minden hozományokat is bemutatják; felfűzött arany,
366       9|                aztán szabad a búcsúkra is eljárni, de a leány otthon
367       9|                kivált miután az már ki is volt választva előre; hanem
368       9|         büszkesége. A parasztok között is vannak, akik büszkék arra,
369       9|           volna büszkén.~Tóbica Gligor is megjelent ugyanakkor a vásáron
370       9|               minden ló és süveg; volt is aztán dínomdánom. Ittak
371       9|              egy-egy kicsit verekedtek is. Tóbica beverte egypár kötekedőnek
372       9|                még halálos sebet kapva is, bosszút tud állni; nyílt
373       9|               hozott magával, különben is csak vakra volt töltve,
374       9|          elrémíti még a legjobb férfit is, egy perc múlva hanyatt-homlok
375       9|         sátorban.~Futott előlük Tóbica is, de minthogy lábai a méhsertől
376       9|             Juon utol ne érje, s azzal is könnyebb legyen, elhajítá
377       9|                egy baltával a kezemben is.~Azzal odament Mariórához,
378       9|              az valóban az övé: – most is nagyon boldog.~
379      10|               talált, még egy barátnét is kell szerezni ebből a genre-ből,
380      10|                volna az ideje; illenék is, hogy eljárjon velem a velünk
381      10|              erőtetem rá, megjön annak is az ideje. Kolozsvárott a
382      10|           tetteinek. Majd megjön annak is az ideje. Én tudom jól,
383      10|                házánál; kegyed oda meg is ígérkezett, és én egy szóval
384      10|      közelíteni, annak valószínűleg az is lehet az oka, hogy a férjhez
385      10|        bányarészesek: ilyenkor csizmát is húznak bocskor helyett,
386      10|            mindenütt” reservata dacára is elértette Henriette a bántalmat,
387      10|                   Kegyed korona nélkül is királynő marad.~Különös
388      10|             csábítani? Henriette azért is feltevé magában, hogy olyan
389      10|             hitte, hogy sejti, tán meg is álmodta, hogy ezen a dalidón,
390      10|       fiatalságát egyesíteni fogja, az is jelen lesz, az a bizonyos
391      10|             azt a gondolatot, hogy nem is képzelhette, hogy ez másképp
392      10|           képzelhette, hogy ez másképp is lehessen. A sors így szokta
393      10|            mikor ezt így kifőzte, arra is gondolt, hogy ott valakivel
394      10|           indul elkövetni, s háromszor is megnézte a lezárt pecséteket,
395      10|      leválasztá a pecséteket, hogy egy is össze ne törjék, s szívdobogva
396      10|             Remegő kézzel felnyitá azt is, s talált benne egy pár
397      10|         Mennyire ismeri az még ízlését is, aki ezt kiválasztotta számára.
398      10|                van már. Egyébiránt nem is igen fogja azt senkinek
399      10|         ajkaihoz bírta vonni.~Hátszegi is jelen volt, s hízelegve
400      10|              ékszereket. Ez a pillanat is átfutott minden veszedelem
401      10|               visszaforduló hintóval ő is és a bányásztiszt a hölgyek
402      10|          fognak menni. Addig és azután is neje a háziasszonyra van
403      10|               messze volt ő onnan, nem is sejtve, nem is álmodva,
404      10|              onnan, nem is sejtve, nem is álmodva, hogy őróla most
405      10|        elhúzódott tőle, még kísérőnéje is; de minden szem felé van
406      10|                maga a reszkető asszony is, s azután elsötétült szemei
407      10|             még legtitkosabb ábrándját is. Még azt is, amit csak Isten
408      10|     legtitkosabb ábrándját is. Még azt is, amit csak Isten olvashatott
409      10|             Ilyesmi megeshetik akárkin is; a baj csak az, hogy a felismerés
410      10|               a közönség előtt, többen is használják a nevet és álarcot;
411      10|            nevet és álarcot; ami onnan is bizonyos, hogy egypárszor
412      10|                 hogy egypárszor már el is fogták, fel is akasztották
413      10|       egypárszor már el is fogták, fel is akasztották a Fatia Negrát,
414      10|          minden szélét összekalandozta is, állandó fészke itt van
415      10|              ki a vármegyék eleget. El is indult egynéhány bátor fickó
416      10|        kimenetele, hogy saját fejeiket is otthagyták.~– Nem árulná
417      10|          idényére megjelent Gerzson úr is, a hős nyomorék és gróf
418      10|            szomorú hírre Henriette. Ez is egyike volt lelke álpeseinek,
419      10|         férjétől eltávolíták. Tehát ez is elmúlt.~Clementine még azt
420      10|             elmúlt.~Clementine még azt is tudta, hogy e veszteségen
421      10|                úrnővel.~Henriette róla is megfeledkezett egy időre;
422      10|             asszonyom, és még egyébről is – szólt a pap, mihelyt egyedül
423      10|            viskójában; kivált mióta én is keményen megdorgáltam, hogy
424      10|             melytől a legerősebb állat is elvesz, s mézes málépogácsákat
425      10|               őrizője, hanem táplálója is állatainak; ő maga egyetlen
426      10|             találkozásnak az örömét ne is kísértse meg ember leírni.~–
427      10|             rablótól sem ijed meg; mit is akarnának tőle elvenni?
428      10|              gyermeknek dajkadúdolásra is van szüksége, úgy eldörmög,
429      10|               ez drága ajándék; nagyon is drága; mert a fekete álarcos
430      10|               megtámadva, még csak nem is védhette magát. Az bosszútól
431      10|           izenetet ellene megvinni. Én is félek tőle. Bizonyos vagyok
432      10|                 Ha járatlan nem volnék is a hegyek között, a múltkori
433      10|         elkerülése végett Clementine-t is magával víve, áthajtott
434      10|               hogy a nagyságos báró úr is gyakran meg szokta őket
435      11|           jelentékeny sérülése mellett is, életveszélytől nem kell
436      11|              tartania, sőt szivaroznia is szabad.~Gerzson úr adta
437      11|          nyáron át; most még friss dér is hullott rá jó sűrűn, ami
438      11|             vágó körmei segélyével ott is úgy elsétál, mint a légy
439      11|   folytathattuk a hajszát; eleinte meg is voltunk rettenve, azt hittük,
440      11|       fájdalmak okozták; mikor még nem is igen engedte sebeit bekötözni,
441      11|                azt mondta, hogy az nem is baj.~– Miért nem tud ilyen
442      11|               Estem én már nagyobbakat is ennél. Az éjjel hidegvizes
443      11|        vadászatot. Úgy hiszem, odakünn is kiépültem volna. Sajnálom,
444      11|              és hajborzasztóbb meséket is tudott a múlt éjszakáról,
445      11|               reszketnek a kezeim most is. Nevezzük őt ezután az ismeretlennek.
446      11|         történt! Azon este, én már nem is tudom, tegnap volt-e vagy
447      11|                kicsiny ablaka még most is világít. Az éjjeli baglyok
448      11|             találkoztam vele: – de nem is ijedtem volna meg tőle.~
449      11|            jöhettünk össze néha, akkor is csak úgy, ha én kerestem
450      11|            lehet lovon eljutni. Gyalog is elmehetek érte. Addig zárkózzál
451      11|             volt hozzá. Máskor talán ő is jobban bír vele, de most
452      11|             mondám neki, pedig engemet is majd megölt a fájdalom,
453      11|            hegyi visszhang, mintha ott is volna egy kürtfúvó, néhány
454      11|             egy másik kürt, mintha ott is volna egy visszhang. Ez
455      11|           nekem esküdt uram, van neked is esküdt feleséged.~– Esküdt
456      11|                 De nem sírtam.~– Engem is megcsalnál, mint őt megcsaltad –
457      11|             ővele; ki még imádságomban is csak a szent nőkhöz fordulék,
458      11|              szép szemeidet a sötétben is, mert azok még szebben fénylenek
459      11|          akarsz velem, Fatia Negra? Ez is jól van.~Azzal csendesen
460      11|            Azzal csendesen körülfoná ő is rettentő karjaival ellenfelét,
461      11|                melyre visszaemlékeznem is irtózat.~Nincs rettenetesebb,
462      11|             pásztor a sebes jövetelben is kifáradhatott; a rabló pedig
463      11|                ha háromszor ördög vagy is.~– Majd meglássuk.~S ismét
464      11|               volna; – aztán meg – nem is akartam. Végezzék azt a
465      11|            mint a másik.~– Te még most is szereted a Fatia Negrát –
466      11|         öleléséből; hanem sokszor maga is félig elbukott vele, s aztán
467      11|                dühbe hozta; most már ő is ordítani kezdett, mint egy
468      11|                alul, amaz fejül; de az is megszenvedhetett, látszott
469      11|                Meglehet, hogy én magam is belehalok; de az mindegy.
470      12|               elégségesek neki: azokat is rendre fellármáztatja ugyan,
471      12|             háziorvost már egyszer meg is akarta lőni; szerencse,
472      12|             ajtót; szegény doktor maga is sárgaságba esett e jelenet
473      12|             érző lénynek. Még János úr is csak a fejét dugta be az
474      12|             mégy hát színházba? Máskor is elmentél, máskor is itt
475      12|             Máskor is elmentél, máskor is itt hagytál. Azt hiszed,
476      12|            orvosok ellen zúgolódott. Ő is segített neki azokat szidni.~
477      12|            Írt-e hozzám azóta egy sort is az a lyány, amióta Pestrül
478      12|         sietett ide; óh, kisebb gondja is nagyobb annál.~– Te nem
479      12|            meghalással.~– De hát addig is, míg ő megérkeznék, miért
480      12|           meglássuk. Itt van ugye most is az a derék fiatalember?
481      12|           jöjjön elém, még tán a haját is megnyírattad, minthogy én
482      12|                ha itt van; hanem előre is biztosítalak róla, hogy
483      12|               nem gondolod?…~– De igen is, gondolom. Azt gondolom,
484      12|           akarom, hogy még a kriptából is kinyúljon ez az én nehéz
485      12|             érezzék annak ütését akkor is, mikor én azt meg sem mozdítom
486      12|            vitte magát, hogy még kezet is csókolt az öregnek, amin
487      12|                mondj neki, bármit mond is, semmi egyebet, mint azt,
488      12|             hanem Henriette testvéredé is.~A fiú nagyot sóhajtott:~–
489      12|               Hiszen hadd legyen hát ő is ott.~Odavezette kisöccsét
490      12|                sem volt betanítva, nem is tudott volna felelni a sírás
491      12|               Koldus fia vagyok: magam is az lehetek. Koldulni fogok
492      12|                nincs egy szó mentségem is számára; – ő megjavíthatlan;
493      12|               ezt megtudják.~Még János is beleszólt:~– Hátszegi is
494      12|               is beleszólt:~– Hátszegi is megérdemli ezt a büntetést;
495      12|          megérdemli ezt a büntetést; ő is megbántott minket.~Lángainé
496      12|              őket meg ne büntessem, te is abban a sorsban fogsz részesülni,
497      12|             hidegvérű ember vagy; – én is az vagyok. Te nem szereted
498      12|               hidegvérű ember vagy; én is az vagyok; – te azt mondod,
499      12|           kegyetlen véghatározatra; én is régóta készülök már a védelemre.
500      12|               rád vetett tekinteteiket is; – én is írtam naplót, amiben