Fezejet

 1       1|      legyen megkínálni: egyék, az isten áldja meg, valamit! Ez valami
 2       4|       kellett neki látni.~– De az isten szerelmiért, doktor úr –
 3       4|    Utoljára is, hetek múlva, a jó isten meg az áldott természet
 4       4|        fel az akadályokat; bizony isten; olyan hűséges szolgája
 5       4|     küszöbéig hagytad menni, s ha Isten és az én halottkezem nem
 6       5|           még házasodnotok, de ha isten is úgy akarja, vedd el;
 7       5|     emberész be nem ér.~– Teremtő isten! – kiálta fel Sipos úr,
 8       6|       soha sincs.~– No, hát adjon isten, ami nincs! Fúj-e még a
 9       7|     nélkül a „Domnye Zeut?” (Uram isten!)~– Százszor is elmondja;
10       8|     visszautasítani embert, ki az Isten háza, a népnövelde számára
11      10|         is. Még azt is, amit csak Isten olvashatott szívében.~Hátszegi
12      10|         nagyon közel lakik ott az Isten. Juon Táre erős ember, nem
13      11|       ismerem jól a Fatia Negrát (Isten legyen irgalmas bűneimért),
14      11|          a Fatia Negra közönséges isten teremtése volna, egy perc
15      11|    belehalok; de az mindegy. Most isten áldja meg önt, nagyságos
16      11| szerencsétlen vagyok: de azért az isten áldja önt mégis. Majd fog
17      12|     előtte.~– Atyám! A mindenható Isten irgalmára kérlek; lelked
18      12|           volna az oltár, s te az Isten rajta. Te eltaszítottál
19      12|     akartad, s én megteszem. Most isten legyen veled. Tedd, amit
20      12|     visszafelé fordítva, mondá:~– Isten irgalma legyen veled.~És
21      13| riasztották el örökre. Jöjjön, az isten áldja meg; hadd viszem a
22      13|        kárt ne tegyen magában, az isten áldja meg.~– Majd holnap
23      15|       messziről köszönté.~– Hozta isten nagyságos uram, tán valami
24      15|         történik velem ott baj.~– Isten az oka, uram; a patak, mihelyt
25      16|     porcelánföldből teremtette az Isten, nem olyan komisz agyagból,
26      17|           őt bevezette:~– Jaj, az isten áldja meg, tekintetes szolgabíró
27      17|       őszintén megkérte, hogy „az isten áldja meg, ne nézze szegényeket,
28      17|      fogai között. – „Nagy úr, az isten szerelmeért, még nincs kifestve,
29      17|          nem tehetek róla.” – „Az isten szerelmeért; keljen ön fel,
30      17|  gondolattal, hogy a gazdagság az Isten, s aki azt bírni akarja,
31      17|     tetemesebb összeget.~– Boldog isten – szólt a vándorszínész,
32      17|          az ablakon át eltávozni. Isten önnel. Holtig hű tisztelője.
33      19|         mulassatok rajtam tovább. Isten veled.~– Te, a Cornblue
34      19|       osztom meg kegyeddel. Hozta isten. Nagyon is szeretem, hogy
35      19|      Kedves jó Gerzson bátyám! Az isten irgalmára, lelkem mennybéli
36      20|          csak ketten tudják és az Isten. Az a kettő pedig nem fogja
37      20|         így: megbüntetett érte az Isten, hogy szép arcomért el hagytam
38      20|     képzelte.~– Minket megvert az Isten bűneinkért mindnyájunkat,
39      20|       vagyonát elfoglalták; tudja isten, mennyi volt, több volt
40      20|      pedig a Fatia Negra volt az; Isten jól látja, hogy az volt!~
41      20|          Ne hagyjon elvesznem. Az Isten nem fog azért önre haragudni,
42      20|        önt, ne ítélje el őket! Az Isten szent nevére kérem önt,
43      22|    mondani egymásnak, hogy „adjon isten jó napot”.~Hátszegi hamarább
44      22|           Domnule, légy bátor; az Isten veled van; az én Mariórám