Fezejet

 1       1|          öregúr maga is lelkesedni kezdett.~– De miért nem ütötted
 2       1|         már. Clementine éppen azon kezdett töprenkedni, hogy nem jó
 3       2|      találta ki, hogy unokahúgának kezdett el udvarolni. Odaült mellé,
 4       3|            nagyon kevés diskurzust kezdett; már csak illem szerint
 5       4|           hatása fölött; Henriette kezdett csendesen kiépülni. Nagyon
 6       4|           érzékeny férfiú sírni is kezdett, míg Henriette erről le
 7       4|         férfi ezerféle semmiségről kezdett el vele beszélni, mintha
 8       4|       karszékében, homloka izzadni kezdett, azt nem győzte zsebkendőjével
 9       5|        majd meglátjuk. – Az öregúr kezdett flegmájából kijönni. – Majd
10       6|     felszakad. Déltájban tisztulni kezdett, már akkor a hajtók jó közel
11       6|        közel volt.~Henriette fázni kezdett ezektől a meséktől. A lelke
12       6|            aztán Clementine el nem kezdett neki könyörgeni, hogy oltsa
13       7|            gerendely újra fordulni kezdett, a malomgépezet állva maradt,
14      10|      férfiak általános szokásai, s kezdett magában félreismert erényeket
15      10|            magát új helyzetébe, ha kezdett sorsával kibékülni, s úgy
16      10|       szobái elcsendesültek, akkor kezdett ismét valami teher a lelkére
17      10|          magára vette a célzást, s kezdett rá hiú lenni.~A gróf pedig
18      11|          tegyék?~A kísértő haragba kezdett jönni; vette észre, hogy
19      11|            zajra fölébredve, sírni kezdett. Én kivontam övem mellöl
20      11|             most már ő is ordítani kezdett, mint egy megsebzett medve,
21      13| egynehányszor, hogy Kengyelesy már kezdett nyugtalankodni miatta.~Be
22      13|            a kérdést. A gróf dühös kezdett lenni minden ismerősére,
23      16|         igen nyíltan kitünteti.~Ez kezdett rá nézve ingerlő lenni.~
24      16|       hölgybe szerelmes.~Udvarolni kezdett neki – és szerencsés volt.
25      16|        grófnénál pedig mindennapos kezdett lenni Hátszegi. Ezt ő előre
26      16|          kerít, azt már elhitte, s kezdett rá nem lenni olyan büszke,
27      16|       valami baj.~Lassankint múlni kezdett az éj; az elmaradozó bihari
28      16|         havasok mögött világosodni kezdett az ég; az apróbb csillagocskák
29      17|      azonban egyre nyugtalanítóbbá kezdett válni a lárma; egyes hangtöredékek
30      17|       asszonyi vihogással vegyest, kezdett belevegyülni az előadási
31      18|           a pamlagról, s egyenesen kezdett ülni; tán azért hogy az
32      18|        megölte Clementine-t. Sírni kezdett.~– Hát nincs énhozzám bizodalmad?
33      18|            dolgot, még horkolni is kezdett, de végre mikor megunta
34      19|            magát a pamlagra, akkor kezdett el egy kicsit visszagondolni
35      21|      melletti bokrok közé, s onnan kezdett el rájuk tüzelni.~A hídtól
36      22|        Szilárd most már érdekelten kezdett figyelni.~– Ekkor megszólalt
37      23|      lassankint, mint mentő azilum kezdett feltünedezni a bemohosult
38      23|       valami andalgó oláh dallamot kezdett el dúdolni, amit egyszer
39      23|           lelke elé tolulni. Akkor kezdett arra eszmélni, hogy hol
40      23|          felébredt rá.~Hallgatózni kezdett. Éjfél után olyan nagy hangja
41      24|            Az a per, amit Lángainé kezdett ön ellen, elhúzódhatik a