Fezejet

 1       1|             miért nem ütötted pofon?~(Csakugyan eredeti egy gondolat, valakit
 2       2|          Egyszer aztán olvasás közben csakugyan ütötte a hatot. Margari
 3       3|             tövére, vajon voltaképpen csakugyan olyan derék ember-e ő intenzív
 4       4|              amire kérem önt?~Margari csakugyan azt hitte, hogy a kisasszony
 5       5|               gondolkoztam.~Henriette csakugyan elfogadta a kínálást, leült;
 6       5|               ez iratokból megtudtam, csakugyan nehéz is lett volna el tudnom
 7       6|         elbújt, hol megugrott; estére csakugyan kézre kerítettem a bundáját,
 8       6|            mármost, vagy elszaladjon? Csakugyan fatális dolog azon az úton
 9       7|            Ereszd el a malmot!~(Tehát csakugyan meg akarná magát ott őrletni.)~
10       7|              vasakaratát.~Ily próbára csakugyan nem lehetett magát elhatároznia.
11       7|           Negrának adott.~Ennek tehát csakugyan ördögökkel kell cimborálnia,
12      10|              kincsét ajándékba bírta, csakugyan vesztébe kellene neki rohanni.~
13      10|             szólt a kalugyer. A méreg csakugyan állat számára van.~– Valami
14      11|           következtetnie, hogy Lénárd csakugyan elaludt. Nem akará tehát
15      12|             az a nagy baja volt, hogy csakugyan szeget ütött a fejébe, vajon
16      13|              estélyek~Kengyelesy gróf csakugyan szerencsésen hazaérkezett
17      14|     meggyőződtek felőle, hogy az átok csakugyan minden csepp vérébe bevette
18      14|               gondoskodtak róla; – ha csakugyan volt vele valami baráti
19      15|             látta, miszerint Hátszegi csakugyan vissza akar menni eltört
20      15|              már, ugye?~Makkabeskunak csakugyan nagy bátorság támadt a szívében
21      16|              amint Aradra bevetődött, csakugyan vette észre, hogy a grófné
22      16|           nézve sem nagy baj.~– Tehát csakugyan kísérni akarod nőmet Pestig?~–
23      16|     vezettetni a lépcsőkön.~Az öregúr csakugyan nem hagyta magát rábeszéltetni,
24      16|              miszerint kiveheté, hogy csakugyan négy ló érkezett az udvarra,
25      17|             Vámhidy nagyot sóhajtott. Csakugyan való tehát, hogy a könnyelmű
26      18|              kérdéses váltóhamisítást csakugyan ő követte el; hanem egyúttal
27      19|            lenne, amíg azt kinyítják.~Csakugyan be volt zárva az ajtó, csengetni
28      19|             nevetett.~Azt hitte, hogy csakugyan őrültek közé jutott, míg
29      19|              társaságba való.~– Tehát csakugyan társaság volna ott?~– Mégpedig
30      19|         csonka öklével az asztalra.~– Csakugyan úgy van. Én eleinte csak
31      19|           Hátszegi ráfogott. Eszerint csakugyan Hátszegivel marad fenn a
32      19|            futni a meredeken.~Gerzson csakugyan bántatlanul érkezett **-
33      21| keresztülvágni; de a nehéz szekereket csakugyan nem viheti magával, mert
34      22|              hivatalt kötelezzék vele csakugyan minden aranyat újra sajtoltatni;
35      23|               végére fog járni, vajon csakugyan lakatlan-e?~Evégett, midőn
36      23|              a titkot.~Abból a házból csakugyan kiölték az egykori lakókat,
37      23|             lenne való, hogy e háznak csakugyan nincsen más lakója, mint
38      23|             aláhullani.~A Fatia Negra csakugyan nem adta fejét. A lövés
39      24|            urat kezdi el gyászolni.~– Csakugyan nem hallotta még? Szegény
40      25|              kérdéses színházigazgató csakugyan meghalt, és el is temették,
41      25|         Lángainénak, mert Kálmán úrfi csakugyan nem érdemelt nagynénjétől