Fezejet

 1       2|           alássan. Kedves, tisztelt barátom uram, minek ez a ceremónia
 2       2|             Lénárd úr, legkedvesebb barátom.~Aztán azt az ügyetlenséget
 3       3|            de azt nem éri meg János barátom, mert amíg atyánk él, addig
 4       5|        legyen szegény asszony, édes barátom? – Akit arra neveltek, hogy
 5       5|             hát utoljára is, kedves barátom, mit gondolsz, mi fog történni
 6       5|          Szilárd fagyosan.~– Kedves barátom. A leány nem csinált olyan
 7       6|         múlva megpihenünk. Egy régi barátom kastélyában fogunk éjszakára
 8       6|       ujjait érinti.~– Nőm! Gerzson barátom! – siet Hátszegi őket egymásnak
 9       6|           hogy előre megírta Lénárd barátom. Tiszteletükre holnapra
10       6|            Hídváron voltunk, Lénárd barátom kastélyában, két hetet töltöttünk
11       6|         rengetegbe menekült. Lénárd barátom és a többi urak már abban
12       6| Valamennyien ellenem voltak; Lénárd barátom erősködött, hogy azt már
13      13|            nyelvére akadt.~– Kedves barátom, az én feleségem ön után
14      13|          figyelmeztetem önt, kedves barátom, vigyázzon magára; az egy
15      13|            szegényeket. Mert tudja, barátom, amellett ez egy Pénelopé!
16      13|        kellene halni. Hanem, kedves barátom, délelőtt nem szokás világossárga
17      13|    Kengyelesy ijedten. – Ah, kedves barátom, akkor kérem, vegyen a fogai
18      13|         arra figyelmeztetem, kedves barátom, hogy vigyázzon magára;
19      13|          viselt.~– Ugyebár, Szilárd barátom – szólt a gróf –, ez a ruha
20      13|       mondott neki.~– Tessék, drága barátom! – szólt a gróf az ajtón
21      13|               Gyere ide csak, drága barátom! Hogy van ön? (Szokása volt
22      13|          Figyelmeztetem rá, „kedves barátom”, hogy én nem tréfálok;
23      13|             tudott felőle.~– Kedves barátom, ez megmérgezte magát. Világos.
24      13|              El ne ölje magát, édes barátom. El nem tudnám viselni a
25      13|           nagyon szép! Nono, fiatal barátom, csak meg ne ijedjen tőlem!
26      16|        előtt titok.~– Lássa, kedves barátom, ezt én önnek előre megmondtam –
27      16|              No, mert tudja, kedves barátom, az én feleségem után bolondulni
28      16|          önnek azt mondanám; kedves barátom, én egy igen ostoba bajba
29      16|          tehát már tudja ön, kedves barátom, hogy miért olyan szívesen
30      16|       Hátszegi.~– Tudja mit, kedves barátom? – szólt a bárónő ujjait
31      16|            gondolok valamit, kedves barátom; én azt gondolom, hogy önnek
32      17|           ha megengedi: kedves régi barátom – kezdé a gyermek a szót –,
33      17|           Azt hiszi ön, kedves régi barátom, hogy ha én fedetlen fővel
34      17|               Megbocsásson, régi jó barátom: megbocsásson. Önt egyedül
35      17|        találja.~– De kedves, fiatal barátom: ha ön minden évben tíz
36      17|            az volt írva:~„Kedves jó barátom. Köszönöm önnek hozzám való
37      18|      biztatni kezdé.~– Nono, kedves barátom, térjen magához; nem akartam
38      19|            kimondá:~– Tehát, kedves barátom, tudd meg, hogy te igen
39      19|             a bárónőt.~– De, kedves barátom – szólt Gerzson úr megűtődve –,
40      19|             volt fátyolozva?~– Nem, barátom, ő maga volt az, nem csalódtam.~–
41      22|           monda neki:~– Kedves ifjú barátom. Tudja-e ön, hogy mi az