Fezejet

 1       1|  gyöngyöket, a missz olvasott, s a vén kisasszony szörnyen iparkodott
 2       1|  csengetésre a komornyik bejött! – Vén, fekete frakkos, fehér nyakravalós
 3       2|        fráter egy ötvenen túl levő vén diák, aki emlékezetét haladó
 4       2|       mégsem tudja elaltatni azt a vén embert, ez pedig irigyelte
 5       2|        benne valami hiba?~– He, te vén kamasz! Nem szégyenled egy
 6       2|    nevelőház, nem férjhezmenés; te vén szamár! Csak te biztasd.
 7       4|           felől. Clementine és egy vén cseléd felváltva őrködtek
 8       4|          teremtés titkát egy olyan vén sárkánynak; hátha a nyelvét
 9       5|       szigorú öreged volna, valami vén tigris, amilyennek te tartasz
10       6|           emberi vérnek. Egy ilyen vén gonosztevő akadt a hajtásunkba
11       6|          magát szépen! Illik is ez vén házasokhoz, mint mi vagyunk.
12       6| kiváltképpen asszonyságokat; biz a vén Ripa hozzájok sem mer szólni,
13       6|        három csikóslegény, meg egy vén, ripacsos képű, ravasz szemű
14       6|             ha tudsz emberséget!~A vén betyár ravasz alázattal
15       6|        kulacs száját, s odatolta a vén betyár elé, az megbillenté
16       6|     paprikás gulyáshússal, ahogy a vén Ripa szokta azt csinálni
17       6|          ezt a szép napvilágot.”~A vén betyár egész a szeméig lenyomta
18       6|          hogy elő ne venné, mert a vén Ripa is tudja a nótáit.
19       6|     tárgyra vitte a beszélgetést a vén betyárral.~– Nem maradt-e
20       6|         bámulatra való volt!~Még a vén Ripa is lelkesedésbe jött
21       7|       Nagyon olcsó! – kiálta fel a vén, ki tört báránybőr ködment
22       7|         Domne Zeu! – sóhajta fel a vén Onuc –, ha meggondolom,
23       7|           mind a fejedelmi alak.~A vén Onuc odaugrott Anicához,
24       9|            elhurcolta még magát. A vén medve mellett volt még egy
25      11|          kap róla, hogy egy óriási vén medve baktat a jeges völgy
26      12|     bolonddá lehet tartani? Óh, én vén róka vagyok már ahhoz, hogy
27      14|          szabaduljak ki, mikor már vén, töpörödött anyóka lett
28      14|       velük, melynek túlsó végét a vén Onuc zárta be, kinek kezébe
29      14|           kiomlott ser képezett; a vén Onucnak egy haja szála sem
30      16|            is látta őt elégszer; a vén Ripa volt.~– Magam is vendég
31      16|     zsibbatag kedéllyel hallgatá a vén betyár cinikus válaszait,
32      16|         amíg értem jönnek.~– Igen, vén disznó, hogy azalatt a megmaradt
33      16|             hogy merre menjenek.~A vén Ripa kezet csókolt a nagyságos
34      16|           után.~– Óh, azokra már a vén Ripa vigyáz; abból ő el
35      17|         mosolygott, ahogy csak egy vén, megőszült ember tudhat
36      20|            le afelől, hogy apám, a vén Onuc, volt a pénzverők vezére,
37      22|               Jajh! – dörmögének a vén pandúrok. – Ha ez így kibeszéli
38      22|          dörmögének egymást közt a vén pandúrok.)~Hanem amint egyszer
39      22|  kantárszáron fel a hegytetőnek. A vén pandúrőrmester elérté a
40      23|            dalolóra akadni, ki egy vén platánfának támaszkodva,