Fezejet

 1       6|          uraknál? – szólt Kardosné asszonyom, nagyon rángatva a vállait. –
 2       6|            eredt. Lássa, nagyságos asszonyom, milyen nagy bokor lett
 3       6|        csalfaság. Tudja, nagyságos asszonyom, a rozmaring sohasem virít;
 4       8|            Az nem lehet, nagyságos asszonyom, a nagyságos úr megtiltotta
 5       8|        vegye ezt bóknak, nagyságos asszonyom, avval én nem vagyok nagyon
 6       8|       Norok bun, domna! (Jó estét, asszonyom.)~(Még eszébe jutott neki
 7       8|           kicsit félrelépett a ló, asszonyom, de már nem tesz semmit.
 8       8|          leviheti.~– No, lépj ide, asszonyom, ne félj semmit. Leviszlek
 9       8|         most?~– Csak bízd azt rám, asszonyom. Lejutni könnyű, csak feljönni
10       8|           hazavinni. Hiszen tudod, asszonyom, én vagyok az erős Juon: –
11       8|          Sokat verekedtünk: Tudod, asszonyom, csak tréfábul, csak játékbul; –
12      10|        dermedés állt a szívekbe:~– Asszonyom! – ez az ékszer – önnek
13      10|            van tőle azt kérdezni: „asszonyom, hol vette ön e rablott
14      10|            szólalt meg mellette:~– Asszonyom, nyújtsa karját; – az ékszert
15      10|           elfogja.~– Óh, nagyságos asszonyom, tűztek azt ki a vármegyék
16      10|         Hírt hozok Fatia Negráról, asszonyom, és még egyébről is – szólt
17      10|     akadályozhatjuk meg, nagyságos asszonyom, mert nem tudjuk a hegyi
18      11|         völgyi kunyhónál?~– Kérem, asszonyom! Ezt a nevet ne mondja ki
19      11|           gondolataimat, nagyságos asszonyom –, óh, az borzasztó éjszaka
20      11|        házfölverő.~– Óh, nagyságos asszonyom, mennyire megvetendő egy
21      11|         mint minden gazdasága!~Óh, asszonyom, ha tudná ön, mennyire fáj
22      11|         állatot meg tudom siratni, asszonyom, mint meg tudnám ölni hidegvérrel
23      11|       tudja többet, ki voltam.~Óh, asszonyom, azt hittem, a szívem szakad
24      11|        Utoljára volt ez, nagyságos asszonyom. Gyönge vagyok; azt mondják,
25      11|         ország férfiáé. Ne féljen, asszonyom, amit megígértem, megteszem.
26      11|           áldja meg önt, nagyságos asszonyom; aludjék csendesen.~– Csak
27      16| álmodozásaiból.~– Kedves nagyságos asszonyom, a sors mindenképp ellenünk
28      16|          Meg fogjuk önnél keresni, asszonyom, ha önkényt át nem adja.~
29      16|        hogy bizton kézbe jusson.~– Asszonyom, ön csak tölteti velünk
30      20|              Álljon meg egy szóra, asszonyom – suttogá a nő, és e suttogásban
31      20|            is.~– Ne rettenjen meg, asszonyom – szól a nő térdre bocsátkozva
32      20|         Nem ismerhet rám nagyságos asszonyom, mert arcom összeégett a
33      20|         vagyok, ugyebár, nagyságos asszonyom? Nem csodálom; magam is
34      20|          való ez nagyon, nagyságos asszonyom.~A leány szemeit törölgeté
35      20|      sietett a szóval.~– Nagyságos asszonyom; nekem azt mondták ott az
36      20|           támaszkodni.~– Nagyságos asszonyom, én nem kívánok lehetetlent;
37      20|           nélkül élni.~– Nagyságos asszonyom, az ég irgalmára kérem,
38      20|            ő szenved meg helyette. Asszonyom, gondolja meg ön azt, hogy
39      20|     hozzájuk. Kérem önt, nagyságos asszonyom: szóljon, írjon férjének,
40      23|          ne veszítsd”.~– Nagyságos asszonyom! – szólítá ót meg a komornyik.~