Fezejet

 1       7|     Azért mégis itt van.~– Már, Onuc – szólt bele Pável –, ha
 2       7|  őrletnivalója van.~Ahová pedig Onuc és Anica leszálltak, az
 3       7|        nagyságos ördög.~Az öreg Onuc meg az ajtóőr nagyon nevettek
 4       7|    örömhangon:~– A Fatia Negra!~Onuc és az őr hirtelen lekapták
 5       7|   órában meg fog tudni.~Az öreg Onuc fejét vakarta.~– Domnule,
 6       7|     mosolyogni.~Ekkorra az öreg Onuc is előjön ki zsákját odakinn
 7       7|    Ezért a találmányért az öreg Onuc kezet csókolt a Fatia Negrának.~–
 8       7|   aranyról, nyereségről!~– Jer, Onuc, nézd meg az új gépeket! –
 9       7|    aranypénznek lenni.~– Látod, Onuc, eddig sokat vesztettünk
10       7|        Zeu! – sóhajta fel a vén Onuc –, ha meggondolom, hogy
11       7|         a fejedelmi alak.~A vén Onuc odaugrott Anicához, és haragosan
12       7|      senki sem találja azt meg.~Onuc gazda nagyon szerette volna
13       7|      oda.~– No, domnule – szólt Onuc elbúsultan –, mármost, ha
14       7|         tiszta aranyat adott át Onuc a pénzverdének, mennyit
15       7|      olvasd te, domnule – szólt Onuc a Fatia Negrához –, tudod,
16       7|   pénzedet a számvevőmesterrel, Onuc.~– De te is itt fogsz lenni
17       7|     bányarém! – dörmögé magában Onuc. – Hiszen éppen az a nagy
18       7|   elcsillapítani, midőn az öreg Onuc bedugta az ajtón ősz, bozontos
19       7|         egészen megfordult már.~Onuc azt mondá leányának, hogy
20      10|       Tőkefalvára; ott a gazdag Onuc háza előtt megállítá hintaját,
21      14|      belépett a szobába az öreg Onuc. Leánya nevetve fordult
22      14|       melyikhez menjek? Az öreg Onuc nagyon fintorgatta erre
23      14|         mi jó napjaink.~Az öreg Onuc szívét annyira meghatotta
24      14|      köze hozzám többé.~Az öreg Onuc a két térdét verte önelégült
25      14| Helyesen mondod – szólt az öreg Onuc –, én is így kívánom; még
26      14|          amelyben ő kezén fogva Onuc leányát, egy magas állványra
27      14|        a legutolsók között volt Onuc és leánya, a vőfélyekkel
28      14|     előtt le szokták azt rakni.~Onuc alázattal járult eléje s
29      14|      még rajtunk kívül.~Az öreg Onuc reszketve nyújtá ujja hegyét
30      14|       melynek túlsó végét a vén Onuc zárta be, kinek kezébe egy
31      14|   pillanat, Fatia Negra – szólt Onuc, nagy tisztelettel a bűbájos
32      14|      vitték a mázsáló mérlegig; Onuc még a tálat is ráteteté
33      14|    annyi vert aranyat raktak az Onuc jegyével pecsételt zacskókban
34      14|     arany a levegőben libegett; Onuc diadaltól sugárzó arccal
35      14|       nagyon érthető volt. Öreg Onuc dicsekedve mutogatá hacukájuknál
36      14|         a nyoszolyóasszonyoknak Onuc, aki ezt a szertartást valami
37      14|     fegyvert! Semmi ellenállás!~Onuc ordítva rohant aranytelt
38      20|        afelől, hogy apám, a vén Onuc, volt a pénzverők vezére,
39      21|     akik mind bizonyítják, hogy Onuc, meg Gergus, meg mit tudom